AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2007/60/EK IRÁNYELVE (2007. október 23.) az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről (EGT-vonatkozású szöveg)

(1)

Az árvizek haláleseteket és kitelepítéseket okozhatnak, károsíthatják a környezetet, súlyosan veszélyeztethetik a gazdasági fejlődést, valamint akadályozhatják a Közösség gazdasági tevékenységeit.

(2)

Az árvíz elkerülhetetlen természeti jelenség. Ugyanakkor egyes emberi tevékenységek (például az emberi települések és gazdasági eszközök növekvő száma az árterületeken, valamint a természetes árvíz-visszatartási képesség területhasználat miatti csökkenése) és az éghajlatváltozás hozzájárulnak az árvizek valószínűségének növekedéséhez és káros hatásainak súlyosbodásához.

(3)

Az árvizekkel kapcsolatos, elsősorban az emberi egészségre és életre, a környezetre, a kulturális örökségre, a gazdasági tevékenységekre és az infrastruktúrára gyakorolt káros következmények kockázatának csökkentése megvalósítható és kívánatos. E kockázatok csökkentését célzó intézkedéseket azonban, amennyire lehetséges, az egész vízgyűjtőben össze kell hangolni, hogy azok eredményesek lehessenek.

(4)

A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) előírja, hogy a jó ökológiai és kémiai állapot elérése érdekében valamennyi vízgyűjtő kerületre vízgyűjtő-gazdálkodási tervet kell kidolgozni, ami hozzájárul majd az árvizek hatásainak enyhítéséhez. Az árvízkockázat csökkentése ugyanakkor nem tartozik az említett irányelv fő célkitűzései közé, és nem veszi figyelembe az árvízkockázatoknak az éghajlatváltozás eredményeként előálló jövőbeli változásait sem.

(5)

Az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága részére küldött „Árvízkockázatok kezelése – Árvízmegelőzés, árvíz elleni védekezés és árvízkárok mérséklése” című, 2004. július 12-i bizottsági közlemény meghatározza a közösségi szintű árvízkockázat-kezelésre vonatkozó elemzését és megközelítését, valamint kijelenti, hogy a közösségi szintű összehangolt és koordinált cselekvés jelentős hozzáadott értéket hozna létre és javítaná az árvízvédelem általános szintjét.

(6)

Az eredményes árvízmegelőzés és árvízvédekezés a tagállamok közötti koordináción túl szükségessé teszi a harmadik országokkal folytatott együttműködést is. Ez összhangban van a 2000/60/EK irányelvvel, valamint az árvízkockázatok kezelésével kapcsolatos nemzetközi alapelvekkel, melyek elsősorban a 95/308/EK tanácsi határozattal (4) jóváhagyott, az Egyesült Nemzeteknek a határokat átlépő vízfolyások és nemzetközi tavak védelméről és használatáról szóló egyezménye, és bármely az annak alkalmazásáról szóló későbbi megállapodás kapcsán jött létre.

(7)

A polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén a fokozott együttműködés előmozdítását segítő közösségi eljárás kialakításáról szóló, 2001. október 23-i 2001/792/EK, Euratom tanácsi határozat (5) mozgósítja a tagállami támogatást és segítségnyújtást súlyos vészhelyzetek, többek között árvizek esetén. A polgári védelem megfelelő válaszlépést biztosíthat az érintett lakosságnak és javíthatja a felkészültséget és az alkalmazkodási képességet.

(8)

Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendelet (6) értelmében súlyos katasztrófa esetén lehetőség van a gyors pénzügyi támogatás odaítélésére annak érdekében, hogy az érintett emberek, természeti övezetek, régiók és országok körülményei a lehető legteljesebb mértékben újra normalizálódhassanak. Ugyanakkor az alap csak vészhelyzeti műveletek esetében avatkozhat be, a vészhelyzetet megelőző fázisokban nem.

(9)

A víz- és területhasználatra vonatkozó politikák kidolgozása során a tagállamoknak és a Közösségnek figyelembe kell venniük e politikáknak az árvízkockázatokra és azok kezelésére gyakorolt esetleges hatását.

(10)

A Közösség területén különböző típusú árvizek fordulnak elő, pl. folyami árvizek, heves árhullámok, városi árvizek és tengerparti áradások. Az árvizek okozta károk is változóak lehetnek a Közösség különböző országaiban és régióiban. Ennélfogva az árvízkockázat-kezelésére vonatkozó célkitűzéseket a tagállamoknak maguknak kell meghatározniuk, s azoknak helyi és regionális körülményeken kell alapulniuk.

(11)

Az árvízkockázat a Közösség bizonyos területein jelentéktelennek tekinthető, például a gyéren lakott vagy lakatlan területeken, illetve a korlátozott gazdasági eszközökkel vagy ökológiai értékekkel rendelkező területeken. Minden vízgyűjtő kerületben vagy igazgatási egységnél meg kell állapítani az árvízkockázatokat és a további intézkedések – például az árvízkár-mérséklési képesség értékelése – szükségességét.

(12)

Egy eredményes információs eszköz, valamint a prioritások meghatározásához és a további technikai, pénzügyi és politikai döntésekhez szükséges értékes alap rendelkezésre állása érdekében gondoskodni kell az árvízveszélytérképek és árvízkockázati térképek kidolgozásáról, amelyek bemutatják a különböző árvízhelyzetekhez kapcsolódó lehetséges negatív következményeket, beleértve az árvizek következtében fellépő esetleges környezetszennyezés forrásaira vonatkozó információkat. Ezzel összefüggésben a tagállamoknak fel kell mérniük az árvízkockázatokat növelő hatású tevékenységeket.

(13)

Az árvizek által az érintett területen kifejtett kedvezőtlen hatások elkerülése és csökkentése érdekében célszerű árvízkockázat-kezelési terveket készíteni. Az árvizek okai és következményei eltérőek a Közösség különböző országaiban és régióiban. Az árvízkockázat-kezelési terveknek tehát figyelembe kell venniük az általuk lefedett területek sajátosságait és azok szükségleteivel és prioritásaival összhangban lévő testre szabott megoldásokat kell nyújtaniuk, a vízgyűjtő kerületeken belüli megfelelő koordináció biztosítása és a közösségi jogszabályokban foglalt környezetvédelmi célok elérésének előmozdítása mellett. A tagállamoknak különösen tartózkodniuk kell attól, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, vagy olyan tevékenységeket folytassanak, amelyek növelik az árvizek kockázatát egy másik tagállamban, kivéve, ha ezek összehangolt intézkedések, és az érintett tagállamok egymás között megegyeztek a megoldásban.

(14)

Az árvízkockázat-kezelési terveknek megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk a megelőzésre, védelemre és felkészültségre. Annak érdekében, hogy a folyók nagyobb helyet kapjanak, ahol lehetséges, meg kell fontolni az árterületek fenntartását és/vagy helyreállítását és az emberi egészséget, a környezetet, a kulturális örökséget és a gazdasági tevékenységet érő károk megakadályozására és csökkentésére szolgáló intézkedéseket. Az árvízkockázat-kezelési tervek elemeit rendszeresen felül kell vizsgálni, és szükség esetén naprakésszé kell tenni az éghajlatváltozásnak az árvizek előfordulására gyakorolt valószínű hatásaira is figyelemmel.

(15)

Az árvízkockázat-kezelés keretében nagyon fontos a szolidaritás elve. Ennek fényében arra kell ösztönözni a tagállamokat, hogy méltányos módon osztozzanak a felelősségben, amikor mindenki számára előnyös módon, a vízfolyások mentén felmerülő kockázatkezelési intézkedésről közösen határoznak.

(16)

A párhuzamos munkavégzés megelőzése érdekében szükséges, hogy a tagállamok felhatalmazással rendelkezzenek a meglévő előzetes árvízkockázat-értékelések, árvízveszély- és árvízkockázati térképek, valamint árvízkockázat-kezelési tervek ezen irányelv céljainak elérése és követelményei teljesítése céljából történő használatára.

(17)

A 2000/60/EK irányelv szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervek és az ezen irányelv szerinti árvízkockázat-kezelési tervek kidolgozása az integrált vízgyűjtő-gazdálkodás részét képezik. Következésképpen e két folyamatnak – a 2000/60/EK irányelv környezetvédelmi célkitűzéseire tekintettel – fel kell használnia a közös kapcsolódási pontok és előnyök kölcsönös lehetőségét, biztosítania kell a hatékonyságot és az erőforrásokkal való előrelátó gazdálkodást, miközben szem előtt kell tartania, hogy az ezen irányelv és a 2000/60/EK irányelv szerinti illetékes hatóságok, valamint igazgatási egységek eltérőek lehetnek.

(18)

A tagállamoknak értékeléseiket, térképeiket és terveiket az árvízkockázat-kezelés területén a megfelelő legjobb gyakorlat és a rendelkezésre álló, de túlzott költségekkel nem járó legjobb technológiák alapján kell elkészíteniük.

(19)

A víztesteknek a fenntartható emberi tevékenységek különböző formáit szolgáló többcélú felhasználása (pl. árvízkockázat-kezelés, ökológia, belvízi hajózás vagy vízenergia) esetében és az ilyen felhasználás víztestekre gyakorolt hatására vonatkozóan a 2000/60/EK irányelv egyértelmű és átlátható folyamatot állapít meg az ilyen felhasználások és hatások szabályozására, beleértve a „jó állapot” vagy a „nincs állapotromlás” célkitűzéseitől való lehetséges mentesítéseket annak 4. cikkében. A 2000/60/EK irányelv 9. cikke rendelkezik a költségek megtérüléséről.

(20)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell elfogadni.

(21)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy a mellékletet a tudományos és műszaki haladáshoz igazítsa. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(22)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió alapjogi chartája által elismert elveket. Különösen a magas szintű környezetvédelem közösségi politikákba történő integrációját kívánja elősegíteni az Európai Unió alapjogi chartájának 37. cikkében megállapított fenntartható fejlődésre vonatkozó alapelvvel összhangban.

(23)

Mivel az irányelv célját, nevezetesen az árvízkárok kockázatának csökkentésére irányuló intézkedések számára szolgáló keret létrehozását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke és hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célhoz szükséges mértéket.

(24)

Az arányosság és szubszidiaritás elvével, valamint a Szerződéshez csatolt, a szubszidiaritásról és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvvel összhangban, valamint a tagállamok meglévő képességeit tekintetbe véve jelentős rugalmasságot kell biztosítani helyi és regionális szinteken, különös tekintettel a hatóságok szervezetére és hatáskörére.

(25)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (8) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy a maguk számára, illetve a Közösség érdekében készítsék el saját táblázataikat, amelyek a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az átültető rendelkezések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,