AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/89/EU IRÁNYELVE (2014. július 23.) a tengeri területrendezés keretének létrehozásáról

(1)

A fokozott és gyorsan növekvő igény, mely a tengeri térségek különféle célú hasznosítására irányul – ideértve a megújuló forrásokból származó energiát alkalmazó létesítmények telepítését, az olaj- és gázfeltárást és -kiaknázást, a tengeri hajózást és halászati tevékenységeket, az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség megőrzését, a nyersanyagok kitermelését, az idegenforgalmat, az akvakultúra-létesítmények üzemeltetését és a tenger alatti kulturális örökséget –, akárcsak a tengerparti erőforrásokra nehezedő többféle nyomás, integrált tervezési és irányítási megközelítést igényel.

(2)

Ilyen óceángazdálkodási és tengeri irányítási megközelítés kidolgozására került sor az Európai Unió integrált tengerpolitikája (integrált tengerpolitika) keretében, melynek környezetvédelmi pillérét a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) jelenti. Az integrált tengerpolitika célja – a 2008/56/EK irányelvben meghatározottaknak megfelelően a jó környezeti állapot elérésével párhuzamosan – a tengerek és óceánok fenntartható fejlődésének elősegítése, valamint koordinált, koherens és átlátható döntéshozatali rendszer kialakítása az Unió azon ágazati politikái tekintetében, amelyek – többek között a tengermedencékre vonatkozó stratégiák vagy makroregionális stratégiák révén – hatással vannak az óceánokra, tengerekre, szigetekre, a tengerparti és a legkülső régiókra, valamint a tengeri ágazatokra.

(3)

Az integrált tengerpolitika a tengeri területrendezést horizontális szakpolitikai eszközként határozza meg, melynek segítségével a hatóságok és az érdekeltek koordinált, integrált és határokon átnyúló megközelítési módot alkalmazhatnak. Az ökoszisztéma-alapú megközelítés hozzá fog járulni a tengeri és partiövezet-gazdaság fenntartható fejlődésének és növekedésének, valamint a tengeri és tengerparti erőforrások fenntartható használatának előmozdításához.

(4)

A tengeri területrendezés támogatja és elősegíti az Európai Tanács 2010. június 17-i következtetéseiben jóváhagyott „Európa 2020: A foglalkoztatást és növekedést célzó új európai stratégia” (Európa 2020 stratégia) megvalósítását, amelynek célja a foglalkoztatás, a termelékenység és társadalmi kohézió magas szintjének elérése, ideértve a versenyképesebb, erőforrás-hatékonyabb és zöldebb gazdaság felé tett lépéseket is. Az Európa 2020 stratégia végrehajtásában kulcsszerepet játszó tengerparti és tengeri ágazatokban jelentős lehetőségek rejlenek a fenntartható növekedés tekintetében.

(5)

A Bizottság „Kék növekedés: A fenntartható tengergazdálkodási és tengergazdasági növekedés lehetőségei” című közleményében számba veszi azokat a folyamatban lévő uniós kezdeményezéseket, amelyek az Európa 2020 stratégia végrehajtását szolgálják, számba vesz továbbá egy sor olyan tevékenységet, amelyekre a jövőben a kék növekedéssel kapcsolatos kezdeményezések összpontosíthatnak, és amelyeket tengeri területrendezésen keresztül nyújtott nagyobb fokú befektetői bizalom és kiszámíthatóság révén megfelelőképpen támogathatnak.

(6)

Az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) támogatta és előmozdította a tengeri területrendezés és az integrált partiövezet-gazdálkodás végrehajtását. Az európai strukturális és beruházási alapok, többek között az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (6) lehetőséget nyújt ezen irányelv 2014 és 2020 közötti végrehajtásának támogatására.

(7)

Az Egyesült Nemzetek 1982. évi Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) preambulumában rámutat arra, hogy az óceáni térségek használatával összefüggő ügyek szorosan összefonódnak egymással, ezért egységes egészként kell tekinteni őket. Az óceáni térségekkel kapcsolatos tervezés a Tengerjogi Egyezményben foglalt kötelezettségek és az abban biztosított jogok alkalmazásának logikus továbbvitele és szerkezetbe foglalása, egyszersmind a tagállamok segítésének gyakorlati eszköze is kötelezettségeik teljesítése terén.

(8)

A felhasználási módok fenntartható összehangoltságának, valamint adott esetben a tengeri térségek releváns felhasználási módok közötti arányos felosztásának előmozdítása érdekében ki kell alakítani egy olyan keretet, amely magában foglalja legalább a tagállamok által kidolgozott és végrehajtott tengeri területrendezést és az ennek eredményeként létrejött terveket.

(9)

A tengeri területrendezés hozzájárul a tengeri tevékenységek hatékony irányításához, valamint a tengeri és tengerparti erőforrások fenntartható használatához egy következetes, átlátható, fenntartható és igazolt tényeken alapuló döntéshozatali keret kialakítása révén. E célok elérése érdekében ennek az irányelvnek a tengeri területrendezési folyamat és az ennek eredményeként létrejött tengeri területrendezési terv vagy tervek kialakítására irányuló kötelezettségeket kell megállapítania; e területrendezési folyamatnak figyelembe kell vennie a szárazföld-tenger kölcsönhatásokat, és elő kell mozdítania a tagállamok közötti együttműködést. Az energia, a közlekedés, a halászat és a környezetvédelem területén meglévő uniós vívmányok sérelme nélkül ez az irányelv nem támaszt új kötelezettségeket, nevezetesen a tagállamok azzal kapcsolatos konkrét választásait illetően, hogy hogyan folytatják az ágazati politikákat ezeken a területeken, ezzel szemben inkább arra irányul, hogy a tervezési folyamaton keresztül hozzájáruljon e szakpolitikákhoz.

(10)

A következetesség és jogi egyértelműség érdekében a tengeri területrendezés földrajzi hatályát a meglévő uniós jogi eszközökkel és a nemzetközi tengerjoggal, különösen az UNCLOS-szal összhangban kell meghatározni. A tagállamok tengeri határokkal és joghatósággal kapcsolatos hatásköreit ez az irányelv nem befolyásolja.

(11)

Miközben helyénvaló, hogy az Unió meghatározza a tengeri területrendezés kereteit, a tagállamok továbbra is felelősek és illetékesek tengervizeik tekintetében az ilyen tervek formátumának és tartalmának kialakításáért és meghatározásáért, ideértve az intézményi rendelkezéseket és adott esetben a tengeri térség különböző ágazati tevékenységek és felhasználási módok közötti arányos elosztását is.

(12)

Az arányosság és a szubszidiaritás elvének való megfelelés, valamint a járulékos adminisztratív terhek minimalizálása érdekében ezen irányelv átültetésének és végrehajtásának a lehető legnagyobb mértékben a meglévő nemzeti, regionális és helyi szabályokon és mechanizmusokon, többek között a 2002/413/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásban (7) és a 2010/631/EU tanácsi határozatban (8) meghatározottakon kell alapulnia.

(13)

A tengervizek ökoszisztémái és erőforrásai jelentős terhelésnek vannak kitéve. Az emberi tevékenység, de az éghajlatváltozás hatásai, a természeti veszélyek, a partvonalra ható erők, mint például az erózió és feltöltődés is komoly hatással járhatnak mind a tengerpart gazdasági fejlődésére és növekedésére, mind a tengeri ökoszisztémákra nézve, és a környezeti állapot romlásához, a biodiverzitás csökkenéséhez, valamint az ökoszisztéma-szolgáltatások minőségének romlásához vezethetnek. A tengeri területrendezési tervek megalkotása során kellő figyelmet kell szentelni e különféle terheléseknek. Ha az egészséges tengeri ökoszisztémákat és a hozzájuk kapcsolódó számos szolgáltatást a tervezési döntések tartalmazzák, az jelentős előnyöket fog kínálni az élelmiszer-termelésben, a rekreációs és idegenforgalmi ágazatban, az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésében és az azokhoz való alkalmazkodásban, a partvonalra ható erők megfékezésében és a katasztrófamegelőzésben.

(14)

A tengeri gazdaság fenntartható növekedésének, a tengeri területek fenntartható fejlődésének és a tengeri erőforrások fenntartható használatának előmozdítása érdekében a tengeri területrendezésnek a 2008/56/EK irányelv 1. cikkének (3) bekezdésében említett ökoszisztéma-alapú szemléletet kell alkalmaznia annak érdekében, hogy biztosítsa a különféle tevékenységek által okozott kollektív terhelésnek a jó környezeti állapot elérésével összeegyeztethető szintjét és azt, hogy a tengeri ökoszisztémáknak az emberi tevékenység által előidézett változásokra való reagálóképessége ne sérüljön, egyszersmind hozzájárulva a tengeri javak és szolgáltatások a jelen és a jövő nemzedékek általi fenntartható használatához. Az ökoszisztéma-alapú megközelítést továbbá oly módon kell alkalmazni, hogy az igazodjon a különleges ökoszisztémákhoz és a különböző tengeri régiók egyéb sajátosságaihoz és figyelembe vegye a regionális tengeri egyezmények keretében zajló munkát a meglévő ismeretekre és tapasztalatokra alapozva. A megközelítés lehetővé teszi az alkalmazkodó irányítás alkalmazását is, ami a felgyülemlett tapasztalatok és ismeretek fényében biztosítja a finomhangolást és a továbbfejlesztést, figyelembe véve a tengermedence szintjén rendelkezésre álló adatok és információk hozzáférhetőségét a megközelítés alkalmazása érdekében. A tagállamoknak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikke (2) bekezdésének megfelelően figyelembe kell venniük az elővigyázatosság és a megelőzés elvét.

(15)

A tengeri területrendezés hozzá fog járulni többek között a 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (9), a 2371/2002/EK tanácsi rendeletben (10), a 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11), a 92/43/EGK tanácsi irányelvben (12), a 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (13), a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (14), a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben foglalt célok megvalósításához, emlékeztetve az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című, 2011. május 3-i, „Az erőforrás-hatékony Európa megteremtésének ütemterve” című, 2011. szeptember 20-i, „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló uniós stratégia” című, 2013. április 16-i és „A 2018-ig terjedő időszakra az Európai Unió tengeri szállítási politikájára vonatkozó javaslatok és stratégiai célkitűzések” című, 2009. január 21-i bizottsági közleményre, továbbá adott esetben hozzá fog járulni az Unió regionális politikája – köztük a tengermedencékre vonatkozó és a makroregionális stratégia – céljainak megvalósításához is.

(16)

A tengeri és tengerparti tevékenységek gyakran szorosan összefonódnak egymással. A tengeri térség fenntartható használatának előmozdítása érdekében a tengeri területrendezésnek figyelembe kell vennie a szárazföld-tenger kölcsönhatásokat. Éppen ezért a tengeri területrendezés rendkívül hasznos szerepet játszhat a tengeren végzett emberi tevékenységek fenntartható és integrált gazdálkodásával, az élővilág megóvásával, a tengerparti ökoszisztémák sérülékenységével, az erózióval, valamint a társadalmi és gazdasági tényezőkkel kapcsolatos irányvonal meghatározásában. A tengeri területrendezésnek törekednie kell néhány tengerparti felhasználási mód vagy tevékenység, illetve az ezekből eredő hatások tengeri dimenziójának integrálására, és végül lehetővé kell tennie egy integrált és stratégiai szemlélet létrejöttét.

(17)

E keretirányelv nem sérti a tagállamok város- és területrendezésre vonatkozó hatáskörét, ideértve a szárazföldi és tengerparti övezetek használatának tervezésére alkalmazott területrendezési és szárazföldi területrendezési rendszereket. Ha a tagállamok a szárazföldi területrendezést kiterjesztik a parti tengervizekre vagy azok egy részére, ezen irányelvet azokra nem kell alkalmazni.

(18)

A tengeri területrendezésnek magában kell foglalnia a probléma- és lehetőségmeghatározás, információgyűjtés, tervezés, döntéshozatal, végrehajtás, felülvizsgálat vagy frissítés és a végrehajtásra vonatkozó nyomon követés teljes folyamatát, kellőképpen figyelembe véve a szárazföld-tenger kölcsönhatásokat, továbbá a rendelkezésre álló legjobb ismereteket. Hasznosítani kell továbbá a meglévő és leendő jogszabályokban, köztük a 2010/477/EU bizottsági határozatban (15) és „A tengerrel kapcsolatos tudás 2020” elnevezésű bizottsági kezdeményezésben – meghatározott mechanizmusokat.

(19)

A tengeri területrendezés legfőbb célja a fenntartható fejlődés előmozdítása, a tengeri térség különböző tengeri célokra történő felhasználásának beazonosítása, valamint a tengeri területek területhasználatának és az ezekkel kapcsolatos konfliktusoknak a kezelése. Célja továbbá a többcélú felhasználási módok beazonosítása és ösztönzése a vonatkozó nemzeti szakpolitikákkal és jogszabályokkal összhangban. E cél eléréséhez a tagállamoknak legalább azt kell biztosítaniuk, hogy a tervezési folyamat vagy folyamatok átfogó tervezést eredményeznek, amely azonosítja a tengeri térség felhasználásának módjait és figyelembe veszi az éghajlatváltozással összefüggő hosszú távú változásokat.

(20)

A tagállamok feladata, hogy egyeztessék és összehangolják terveiket a többi érintett tagállammal és együttműködjenek az érintett tengeri régióban a harmadik országok hatóságaival, összhangban a szóban forgó tagállamok és harmadik országok uniós vagy nemzetközi jogból fakadó jogaival és kötelezettségeivel. A tagállamok közötti és a szomszédos harmadik országokkal folytatott határokon átnyúló hatékony együttműködéshez szükséges, hogy minden tagállamban azonosítsák az illetékes hatóságokat. A tagállamoknak ezért ki kell jelölniük az ezen irányelv végrehajtásáért felelős illetékes hatóságot vagy hatóságokat. Tekintettel a tengeri régiók, alrégiók és tengerparti övezetek közötti különbségekre, ezen irányelv keretein belül nem helyénvaló részletesen előírni az együttműködési mechanizmus formáját.

(21)

A tengeri területek irányítása komplex feladat, amelyben részt vesznek a különféle szintű hatóságok, a gazdasági szereplők és egyéb érdekeltek. A vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban és a fenntartható fejlődés hatékony előmozdítása érdekében elengedhetetlenül fontos az érdekeltekkel, a hatóságokkal és a nyilvánossággal való konzultáció az ezen irányelv szerinti tengeri területrendezési tervek előkészítésének megfelelő fázisában. A nyilvános konzultációval kapcsolatos rendelkezéseke jó példát kínál a 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) 2. cikkének (2) bekezdése.

(22)

Összefüggésben más vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtására irányuló fellépéseikkel, a tagállamok a tengeri területrendezési tervek révén csökkenthetik adminisztratív terheiket és költségeiket. A tengeri területrendezési tervekben foglalt határidőket ezért, ahol lehet, össze kell hangolni a többi vonatkozó jogszabály menetrendjeivel, különös tekintettel: a 2009/28/EK irányelvre, amely előírja azt a célt, hogy a megújuló energia részaránya a teljes bruttó energiafogyasztásban 2020-ra legalább 20 % legyen, továbbá meghatározza az engedélyezés, a tanúsítás és a tervezési folyamatok koordinációját, ideértve a területrendezést is, mint az Unió megújuló forrásokból származó energiával kapcsolatos célkitűzései eléréséhez valófontos hozzájárulást; a 2008/56/EK irányelvre és a 2010/477/EU határozat melléklete A. részének 6. pontjára, amelyek a tagállamokat a tengeri környezet jó állapotának 2020-ig történő eléréséhez vagy fenntartásához szükséges intézkedések megtételére kötelezik, és a tengeri területrendezést olyan eszköznek tekinti, amely támogatja a jó környezeti állapot eléréséhez szükséges emberi tevékenységek irányításának ökoszisztéma-alapú megközelítését; a 884/2004/EK határozatra, amely a transzeurópai közlekedési hálózat 2020-ig való megvalósítását írja elő az európai szárazföldi, tengeri és légi közlekedési infrastruktúra-hálózat integrációja révén.

(23)

A 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) a környezeti megfontolások tervek és programok kidolgozása és elfogadása során történő figyelembevételének fontos eszközeként környezeti vizsgálatot vezet be. Ahol a tengeri területrendezési tervek valószínűleg jelentős hatással vannak a környezetre, ott alkalmazásra kerül a 2001/42/EK irányelv. Amennyiben a tengeri területrendezési tervek a Natura 2000 területekre is kiterjednek, a szóban forgó környezeti vizsgálatot – a párhuzamosságok elkerülése érdekében – össze lehet kapcsolni a 92/43/EGK irányelv 6. cikkének előírásaival.

(24)

Annak biztosítására, hogy a tengeri területrendezési tervek megbízható adatokon alapulnak, továbbá hogy a járulékos adminisztratív terhek csökkenjenek, fontos, hogy a tagállamok a rendelkezésre álló legjobb minőségű adatokat és információkat használják azáltal, hogy ösztönzik az érdekelt feleket az információk megosztására, és azáltal, hogy az adatgyűjtésre meglévő, például „A tengerrel kapcsolatos tudás 2020” kezdeményezés és a 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) keretében kifejlesztett eszközöket alkalmazzák.

(25)

A tagállamoknak a tengeri területrendezési terveknek és azok minden frissített változatának a másolatát meg kell küldeniük a Bizottság számára, hogy az irányelv végrehajtását nyomon követhesse. A Bizottságnak a tagállamok által rendelkezésre bocsátott információk, valamint az uniós jogszabályok alapján rendelkezésre álló meglévő információk figyelembevételével tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot az ezen irányelv végrehajtása terén elért eredményekről.

(26)

Ezen irányelv időben történő átültetése rendkívül fontos, mivel az Unió számos olyan, 2020-ig végrehajtandó szakpolitikai kezdeményezést fogadott el, amelyek támogatására és kiegészítésére ez az irányelv hivatott.

(27)

A tengerparttal nem rendelkező tagállamok számára aránytalan és szükségtelen kötelezettség lenne az, ha nekik is át kellene ültetniük és végre kellene hajtaniuk ezen irányelvet. Ezért ezeket a tagállamokat mentesíteni kell az ezen irányelv átültetésére és végrehajtására vonatkozó kötelezettség alól,