AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/49/EU IRÁNYELVE (2014. április 16.) a betétbiztosítási rendszerekről (átdolgozás) (EGT-vonatkozású szöveg)

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)  Ez az irányelv meghatározza a betétbiztosítási rendszerek létrehozásával és működésével kapcsolatos szabályokat és eljárásokat.

(2)  Ezt az irányelvet az alábbiakra kell alkalmazni:

(3)  A 16. cikk (5) és (7) bekezdésében foglaltakat nem érintve, ez az irányelv alkalmazandó a következő rendszerekre:

A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdés a) és a b) pontjában említett rendszerek rendelkezzenek a kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges megfelelő pénzügyi eszközökkel vagy releváns finanszírozási megállapodásokkal.

2. cikk

Fogalommeghatározások

(1)  Ezen irányelv alkalmazásában:

(2)  Amennyiben ez az irányelv az 1093/2010/EU rendeletre hivatkozik, a betétbiztosítási rendszert igazgató szerv, illetve – azokban az esetekben, amikor a betétbiztosítási rendszer működését magánjogi jogalany igazgatja, – a szóban forgó rendszer felügyeletét ellátó állami hatóság az említett rendelet alkalmazásában az említett rendelet 4. cikkének 2. pontjában meghatározottak szerinti hatáskörrel rendelkező hatóságnak tekintendők.

(3)  Betétnek minősül Írország és az Egyesült Királyság lakás-takarékpénztárainak minden olyan részjegye, amely nem minősül az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti tőkének.

3. cikk

Érintett közigazgatási hatóságok

(1)  A tagállamok meghatározzák, hogy a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontja a) alpontjának alkalmazásában az adott tagállamban mely hatóság tekintendő érintett közigazgatási hatóságnak.

(2)  Az illetékes hatóságoknak, a kijelölt hatóságoknak, a szanálási hatóságoknak és az érintett közigazgatási hatóságoknak együtt kell működniük egymással, és ezen irányelvvel összhangban kell gyakorolniuk hatáskörüket.

Az érintett közigazgatási hatóságok a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontja a) alpontjában említett határozatot a lehető leghamarabb, de minden esetben legkésőbb öt munkanappal azt követően hozzák meg, hogy először meggyőződtek arról, hogy egy hitelintézet elmulasztotta az esedékes és kifizetendő betétek visszafizetését.

4. cikk

Hivatalos elismerés, tagság és felügyelet

(1)  Valamennyi tagállam biztosítja, hogy területén egy vagy több betétbiztosítási rendszert vezessenek be, és ismerjenek el hivatalosan.

Ez nem zárja ki különböző tagállamok betétbiztosítási rendszereinek egyesítését, vagy több tagállamra kiterjedő betétbiztosítási rendszerek létrehozását. Az ilyen több tagállamra kiterjedő vagy egyesített betétbiztosítási rendszereket azoknak a tagállamoknak kell jóváhagyniuk, amelyekben az érintett betétbiztosítási rendszereket létrehozták.

(2)  Az ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett önkéntes rendszerek hivatalosan elismerhetők betétbiztosítási rendszerként, ha megfelelnek ennek az irányelvnek.

Az intézményvédelmi rendszer hivatalosan elismerhető betétbiztosítási rendszerként, ha teljesíti az 575/2013/EU rendelet említett 113. cikkének (7) bekezdésében meghatározott feltételeket, és megfelel ennek az irányelvnek.

(3)  A 2013/36/EU irányelv 8. cikke alapján valamely tagállamban engedélyezett hitelintézet kizárólag akkor gyűjthet betétet, ha egy, a székhelye szerinti tagállamban az e cikk (1) bekezdésnek megfelelően hivatalosan elismert rendszer tagja.

(4)  Amennyiben a hitelintézet nem teljesíti a rá, mint valamely betétbiztosítási rendszer tagjára vonatkozó kötelezettségeket, azonnal értesíteni kell az illetékes hatóságokat, és annak a betétbiztosítási rendszerrel együttműködésben haladéktalanul meg kell hoznia mindazokat a megfelelő intézkedéseket, ideértve szükség esetén szankciók alkalmazását is, amelyek biztosítják, hogy a hitelintézet teljesítse kötelezettségeit.

(5)  Ha a (4) bekezdés alapján végrehajtott intézkedések nem vezetnek a hitelintézet részéről a kötelezettségek teljesítéséhez, akkor amennyiben a nemzeti jog azt lehetővé teszi, a betétbiztosítási rendszer az illetékes hatóságok kifejezett hozzájárulásával és legalább egy hónapos határidővel értesíti a hitelintézetet arról, hogy szándékában áll azt kizárni a betétbiztosítási rendszer tagjainak sorából. A betétbiztosítási rendszer továbbra is teljes mértékben garantálja a fenti határidő lejárta előtt elhelyezett betétek védelmét. Ha a hitelintézet a fenti határidő lejártáig nem teljesítette kötelezettségeit, a betétbiztosítási rendszernek ki kell zárnia a hitelintézetet.

(6)  A hitelintézetnek a betétbiztosítási rendszer tagjai sorából való kizárása időpontjában a hitelintézet birtokában lévő betéteket a betétbiztosítási rendszer továbbra is biztosítja.

(7)  A kijelölt hatóságok folyamatosan felügyelik az 1. cikkben említett betétbiztosítási rendszereket az ennek az irányelvnek való megfelelés tekintetében.

A több tagállamra kiterjedő betétbiztosítási rendszereket azon tagállamok kijelölt hatóságainak képviselői felügyelik, amelyekben a csatlakozott hitelintézetek engedélyezésére sor került.

(8)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek kérésükre bármikor megkapjanak tagjaiktól minden ahhoz szükséges információt – beleértve az 5. cikk (4) bekezdése szerinti jelöléseket is –, hogy előkészítsék a betétesek kártalanítását.

(9)  A betétbiztosítási rendszereknek biztosítaniuk kell a betétesek számláihoz kapcsolódó adatok bizalmas kezelését és védelmét. Az ilyen adatok feldolgozását a 95/46/EK irányelvvel összhangban kell végezni.

(10)  A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a betétbiztosítási rendszerek végezzenek rendszerterhelési tesztet, és a betétbiztosítási rendszerek lehető leghamarabb kapjanak tájékoztatást, amennyiben az illetékes hatóságok egy adott hitelintézetnél olyan problémákat észlelnek, amelyek a betétbiztosítási rendszerek beavatkozását valószínűsítik.

Ilyen próbákat legalább háromévente, indokolt esetben pedig ennél gyakrabban kell végezni. Az első próbát 2017. július 3-ig kell elvégezni.

Az említett stressztesztek eredményei alapján az EBH az 1093/2010/EU rendelet 30. cikke alapján legalább ötévente szakértői értékelést készít, amelyben megvizsgálja a betétbiztosítási rendszerek stressztűrő képességét. A betétbiztosítási rendszereket az EBH-val folytatott információcsere során az említett rendelet 70. cikkében említett szakmai titoktartási kötelezettség köti.

(11)  A betétbiztosítási rendszerek a rendszerterhelési próbákhoz szükséges információkat csak ezeknek a próbáknak az elvégzéséhez használják fel, és az információkat a próbák elvégzéséhez szükséges időtartamon túl nem őrzik meg.

(12)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy betétbiztosítási rendszereik megfelelő és átlátható irányítási mechanizmusokkal rendelkezzenek. A betétbiztosítási rendszereknek tevékenységükről éves jelentést kell készíteniük.

5. cikk

A betétek biztosíthatósága

(1)  A betétbiztosítási rendszerek által történő kártalanításból a következőket ki kell zárni:

(2)  Az e cikk (1) bekezdésétől eltérve a tagállamok biztosíthatják azt, hogy az alább felsoroltak a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott kártalanítási összeghatár erejéig védelem alá tartozzanak:

(3)  A tagállamok előírhatják, hogy azok a betétek, amelyeket a nemzeti joggal összhangban csak ingatlan magántulajdonra nyújtott hitel hitelintézetnek vagy más intézetnek történő visszafizetése céljából lehet felszabadítani, ki vannak zárva a betétbiztosítási rendszer általi kártalanításból.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézetek olyan módon jelöljék meg a biztosítható betéteket, amely lehetővé teszi az ilyen betétek azonnali azonosítását.

6. cikk

Kártalanítási összeghatár

(1)  A tagállamok garantálják, hogy az egyes betétesek összevont betétei 100 000  EUR kártalanítási összegig biztosítva legyenek arra az esetre, ha a betétek befagytak.

(2)  Az (1) bekezdésben foglaltakon túlmenően a tagállamok biztosítják, hogy az alábbi betétek az összeg jóváírásának időpontjától vagy a betétek jogszerűen átruházhatóvá válásától számított legalább három és legfeljebb tizenkét hónapig 100 000  EUR összeg fölött is biztosítva legyenek:

(3)  Az (1) és (2) bekezdés nem gátolja meg a tagállamokat olyan rendszerek fenntartásában vagy bevezetésében, amelyek az időskori előtakarékossági termékeket és a nyugdíjakat védik, feltéve, hogy ezek a rendszerek nemcsak a betéteket biztosítják, hanem átfogó védelmet kínálnak az e tekintetben releváns összes termékre és helyzetre.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a kártalanítás kifizetésére az alábbiak valamelyikében kerüljön sor:

A betéteseket tájékoztatni kell a kifizetés pénzneméről.

Ha a számlákat a kártalanítás kifizetésének pénznemétől eltérő pénznemben vezették, akkor az azon a napon érvényes átváltási árfolyamot kell alkalmazni, amelyen az érintett közigazgatási hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának a) alpontjában említett megállapítást megteszi, vagy az igazságügyi hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának b) alpontjában említett határozatot meghozza.

(5)  Azoknak a tagállamoknak, amelyek az (1) bekezdésben említett összeget átszámítják nemzeti pénznemükre, kezdetben az átszámításkor a 2015. július 3-án érvényes átváltási árfolyamot kell alkalmazniuk.

A tagállamok az átszámítás eredményeként kapott összegeket kerekíthetik, amennyiben a kerekítés nem haladja meg az 5 000  EUR-t.

A második albekezdés sérelme nélkül a más pénznemre átszámított kártalanítási összeghatárokat a tagállamok ötévenként hozzáigazítják az e cikk (1) bekezdésében említett összeghez. A tagállamok előre nem látható események – például árfolyam-ingadozások – bekövetkezése esetén, a Bizottsággal való konzultációt követően, ennél korábbi időpontban hajtják végre a kártalanítási összeghatárok kiigazítását.

(6)  Az (1) bekezdésben említett összeget a Bizottság – legalább ötéves – időszakonként felülvizsgálja. Amennyiben szükséges, a Bizottság irányelvjavaslatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé az (1) bekezdésben említett összeg módosítása céljából, figyelembe véve különösen a bankszektorban és az Unió gazdasági és pénzügyi helyzetében bekövetkezett fejleményeket. Az első felülvizsgálatra nem kerülhet sor 2020. július 3-ig, kivéve, ha előre nem látható események ennél korábbi felülvizsgálatot tesznek szükségessé.

(7)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 18. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el a (6) bekezdésben említett összeg legalább ötévente történő kiigazítása céljából, összhangban a Bizottság által az előző kiigazítás óta közzétett harmonizált fogyasztóiár-index változás alapján mért uniós infláció mértékével.

7. cikk

A kártalanítási összeg meghatározása

(1)  A 6. cikk (1) bekezdésében szereplő összeghatár egy adott betétesnek az egy hitelintézetnél elhelyezett összes betétjére vonatkozik, függetlenül a betétek számától, pénznemétől és Unión belüli elhelyezkedésétől.

(2)  Annak kiszámításakor, hogy a betétek összege eléri-e a 6. cikk (1) bekezdésében megállapított összeghatárt, figyelembe kell venni az egyes betétesek közös számlából való részesedését.

Különös rendelkezések hiányában az ilyen számlát egyenlően kell felosztani a betétesek között.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy annak kiszámítása céljából, hogy a betétek összege eléri-e a 6. cikk (1) bekezdésében megállapított összeghatárt, az olyan számlán elhelyezett betétek, amelyek tekintetében két vagy több személy, mint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, társulás vagy hasonló természetű csoportosulás tagja rendelkezik jogosultsággal, összevonhatók és egyetlen betétes betétjeként kezelhetők legyenek.

(3)  Ha a betétes nem jogosult a számlán elhelyezett összegek fölött kizárólagosan rendelkezni, a biztosítás a kizárólagos jogosultra vonatkozik, feltéve, hogy azt a személyt azonosították vagy azonosítható, mielőtt az érintett közigazgatási hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának a) alpontjában említett megállapítást megteszi, vagy az igazságügyi hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának b). alpontjában említett határozatot meghozza. Amennyiben több kizárólagos jogosult van, annak kiszámításakor, hogy a betétek összege eléri-e a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott összeghatárt, az egyes jogosultaknak az összegek kezelésére vonatkozó megállapodások szerinti egyéni részesedéseit kell figyelembe venni.

(4)  A kártalanítási összeg kiszámításának referencia-időpontja az a nap, amelyen az érintett közigazgatási hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának a) alpontjában említett megállapítást megteszi, vagy az igazságügyi hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának b). alpontjában említett határozatot meghozza. A kártalanítási összeg kiszámításánál nem szabad figyelembe venni a betétesnek a hitelintézettel szembeni kötelezettségeit.

(5)  A tagállamok határozhatnak úgy, hogy a betéteseknek a hitelintézetek felé fennálló kötelezettségeit figyelembe kell venni a kártalanítási összeg kiszámításánál, amennyiben ezek a kötelezettségek azon a napon vagy azt megelőzően váltak esedékessé, hogy az érintett közigazgatási hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának a) alpontjában foglalt megállapítást megteszi, vagy az igazságügyi hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának b) alpontjában foglalt határozatot meghozza; a követeléseket a hitelintézet és a betétes között létrejött szerződés tekintetében irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezéseknek megfelelő lehetséges mértékig kell beszámítani.

A hitelintézet a szerződés megkötése előtt tájékoztatja a betéteseket, amennyiben a hitelintézet felé fennálló kötelezettségeiket a kártalanítási összeg kiszámításakor figyelembe veszik.

(6)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek bármikor felszólíthassák a hitelintézeteket arra, hogy adjanak tájékoztatást az összes betétes biztosítható betéteinek összevont összegéről.

(7)  A betétbiztosítási rendszer megtéríti a betétek kamatát, amely felhalmozódott, de nem került jóváírásra addig a napig, amelyen az érintett közigazgatási hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának a) alpontjában említett megállapítást megteszi, vagy az igazságügyi hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának b). alpontjában említett határozatot meghozza. A 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott kártalanítási összeghatár nem léphető túl.

(8)  A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a nemzeti jogban meghatározott szociális célokat szolgáló bizonyos betétkategóriákat, amelyeket az állami támogatásra vonatkozó szabályok betartása mellett harmadik fél biztosít, nem veszik figyelembe az e cikk (1) bekezdésében említett, egy betétes által egy hitelintézetnél elhelyezett betétek összevonásánál. Ilyen esetekben a harmadik fél általi biztosítást a betétnek a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott kártalanítási összeghatárig terjedő részére kell korlátozni.

(9)  Amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi, hogy a hitelintézetek különböző, a 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 16 ) 2. cikkében meghatározott védjegyoltalom alá tartozó márkanevek alatt folytassák tevékenységüket, a tagállam gondoskodik róla, hogy a betétesek egyértelmű tájékoztatást kapjanak arról, hogy az adott hitelintézet különböző márkanevek alatt folytatja tevékenységét, és hogy az ezen irányelv 6. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése szerinti kártalanítási összeghatár a betétesnek az ugyanazon hitelintézetnél elhelyezett betéteinek összevont összegére vonatkozik. A fenti információkat ezen irányelv 16. cikkének és I. mellékletének megfelelően szerepeltetni kell a betéteseknek szóló tájékoztatóban.

8. cikk

Kártalanítás

(1)  A betétbiztosítási rendszerek kötelesek gondoskodni arról, hogy a kártalanítási összeget az attól a naptól számított hét munkanapon belül rendelkezésre bocsássák, amely napon az érintett közigazgatási hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának a) alpontja szerinti megállapítást megteszi, vagy az igazságügyi hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának b) alpontja szerinti határozatot meghozza.

(2)  A tagállamok azonban a 2023. december 31-ig tartó átmeneti időszakra a következő kártalanítási határidőket is előírhatják:

(3)  A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a 7. cikk (3) bekezdésében említett betétekre hosszabb kártalanítási határidő vonatkozik, amely határidő nem lehet hosszabb az attól a naptól számított három hónapnál, amelyen az érintett közigazgatási hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának a) alpontjában említett megállapítást megteszi, vagy az igazságügyi hatóság a 2. cikk (1) bekezdése 8. pontjának b). alpontjában említett határozatot meghozza.

(4)  A 2023. december 31-ig tartó átmeneti időszak során, valamint minden olyan alkalommal, amikor a betétbiztosítási rendszerek nem tudják hét munkanapon belül rendelkezésre bocsátani a kártalanítási összeget, a betétbiztosítási rendszereknek gondoskodniuk kell róla, hogy a betétesek az erre vonatkozó kérelem benyújtásától számított öt munkanapon belül hozzáférjenek biztosított betéteik megfelelő, a megélhetési költségeiket fedező részéhez.

A betétbiztosítási rendszerek az első albekezdés szerinti megfelelő összeget kizárólag a betétbiztosítási rendszer vagy a hitelintézet által rendelkezésre bocsátott adatok alapján tehetik hozzáférhetővé.

Az első albekezdés szerinti megfelelő összeget le kell vonni a 7. cikk szerinti kártalanítási összegből.

(5)  Az (1) és a (4) bekezdésben említett kártalanítást késleltetni lehet, ha:

(6)  A kártalanítási összeg rendelkezésre bocsátásához nincs szükség a betétbiztosítási rendszerhez intézett kérelemre. E célból a hitelintézet továbbítja a betétekre és a betétesekre vonatkozó szükséges információt, amint azt a betétbiztosítási rendszer kéri.

(7)  A betétbiztosítási rendszer és a betétes közötti minden levelezést:

Ha egy hitelintézet egy másik tagállamban közvetlenül, fióktelepek létesítése nélkül működik, az információkat azon a nyelven kell biztosítani, amelyet a betétes a számla megnyitásakor választott.

(8)  Az e cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőktől függetlenül, amennyiben a számlán elhelyezett összeg tekintetében jogosult vagy érdekelt betétes ellen a 2005/60/EK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott pénzmosással vagy azzal összefüggésben vádat emeltek, a bíróság határozatának meghozataláig a betétbiztosítási rendszer minden kifizetést felfüggeszthet az érintett betétes vonatkozásában.

(9)  Nem kell kártalanítást fizetni, ha az utolsó 24 hónapban nem történt tranzakció a betét vonatkozásában, és a betét értéke alacsonyabb, mint a kártalanítás kifizetésével kapcsolatban a betétbiztosítási rendszernél felmerülő adminisztratív költségek lennének.

9. cikk

A betétbiztosítási rendszerrel szembeni követelések

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétesek kártalanításhoz való jogát a betétbiztosítási rendszer ellen indított eljárásban érvényesíthesse.

(2)  A nemzeti jogban biztosított egyéb jogaik sérelme nélkül a nemzeti keretek között kártalanítási kifizetéseket teljesítő betétbiztosítási rendszerek jogosultak arra, hogy a betétesek számára kifizetett összegek erejéig a betéteseket a felszámolási vagy reorganizációs eljárásban megillető jogok átszálljanak rájuk. Amennyiben valamely betétbiztosítási rendszer – többek között a szanálási eszközök alkalmazásával vagy a szanálási hatásköröknek a 11. cikknek megfelelően történő gyakorlásával járó – szanálási eljárással összefüggésben teljesít kifizetéseket, a betétbiztosítási rendszernek a kifizetett összegek erejéig követelése keletkezik az érintett hitelintézettel szemben. Ennek a követelésnek a rangsorban betöltött helye megegyezik a 2014/59/EU irányelvben meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárások tekintetében irányadó nemzeti jog szerint a biztosított betétekre vonatkozó besorolással.

(3)  A tagállamok korlátozhatják azt az időtartamot, amelyen belül azok a betétesek, akiknek a betétek alapján járó kártalanítást a betétbiztosítási rendszer nem fizette ki vagy nem ismerte el a 8. cikk (1) és (3) bekezdésében meghatározott határidőkön belül, követelhetik a betéteik alapján járó kártalanítás kifizetését.

10. cikk

A betétbiztosítási rendszerek finanszírozása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétbiztosítási rendszerek potenciális kötelezettségeik meghatározásához megfelelő rendszerekkel rendelkezzenek. A betétbiztosítási rendszerek rendelkezésére álló pénzügyi eszközöknek ezekkel a kötelezettségekkel arányosnak kell lenniük.

A betétbiztosítási rendszerek a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket a tagjaiktól származó, évente legalább egyszer teljesítendő befizetésekből teremtik elő. Ez nem gátolja a más forrásokból származó kiegészítő finanszírozást.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy 2024. július 3-ig a betétbiztosítási rendszerek rendelkezésre álló pénzügyi eszközeinek értéke elérje legalább a tagok biztosított betéteinek 0,8 %-ában megállapított célszintet.

Amennyiben a finanszírozási kapacitás elmarad a célszinttől, a betétbiztosítási rendszerbe történő befizetést legalább addig kell folytatni, amíg újra el nem érik a célszintet.

Amennyiben a rendelkezésre álló eszközök értéke a célszint első alkalommal történt elérését követően jelentős mértékben, a célszint kétharmadánál alacsonyabb szintre csökkent, a rendszeres befizetések összegét olyan szinten kell megállapítani, amely lehetővé teszi a célszint hat éven belül történő elérését.

A rendszeres befizetés megállapításakor megfelelőképpen figyelembe kell venni az üzleti ciklus szakaszát, valamint azt, hogy a prociklikus befizetések milyen hatással lehetnek az éves befizetések összegének az e cikk keretében történő meghatározására.

Abban az esetben, ha a betétbiztosítási rendszerek a biztosított betétek összegének 0,8 %-át meghaladó kumulált kifizetéseket teljesítettek, a tagállamok legfeljebb négy évvel meghosszabbíthatják az első albekezdésben említett időszakot.

(3)  A célszint eléréséhez figyelembe veendő, rendelkezésre álló pénzügyi eszközökbe beszámíthatók a fizetési ígérvények is. A fizetési ígérvények teljes részaránya nem haladhatja meg az e cikknek megfelelően előteremtett, rendelkezésre álló pénzügyi eszközök összértékének 30 százalékát.

Ennek az irányelvnek a következetes alkalmazása érdekében az EBH iránymutatásokat bocsát ki a fizetési ígérvényekkel kapcsolatban.

(4)  Az e cikk (1) bekezdésében foglaltak ellenére a tagállamok – annak érdekében, hogy az említett bekezdésében foglalt kötelezettségeiknek eleget tudjanak tenni – a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket a hitelintézetek azon kötelező befizetéseiből is előteremthetik, amelyeket azok a hitelintézetek rendszerszintű kockázataival, csődjével, illetve szanálásával összefüggésben felmerülő költségek fedezésére a tagállamok által saját területükön létrehozott, kötelező befizetési rendszerekbe teljesítettek.

A betétbiztosítási rendszerek az e cikk (2) bekezdésében megállapított célszint erejéig jogosultak az ilyen befizetések összegére, melyet a tagállam kérésre haladéktalanul rendelkezésükre bocsát; ezeket az összegeket a betétbiztosítási rendszerek kizárólag a 11. cikkben meghatározott célokra használhatják fel.

A betétbiztosítási rendszerek csak abban az esetben jogosultak az említett összegre, ha az illetékes hatóság véleménye szerint nem képesek rendkívüli befizetéseket beszedni tagjaiktól, és a betétbiztosítási rendszernek ezt az összeget a tagjaik által teljesített befizetésekből kell visszafizetniük, a 10. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban.

(5)  A 2014/59/EU irányelv VII. címe szerinti szanálásfinanszírozási rendszerekbe teljesített befizetések – ideértve azokat a rendelkezésre álló pénzügyi eszközöket, amelyeket a szanálásfinanszírozási rendszereknek a 2014/59/EU irányelv 102. cikkének (1) bekezdése szerinti célszintje eléréséhez figyelembe kell venni – nem számítanak be a célszint eléréséhez szükséges összegbe.

(6)  A (2) bekezdéstől eltérve a tagállamok indokolt esetben és a Bizottság jóváhagyását követően engedélyezhetnek a (2) bekezdésben meghatározott célszintnél alacsonyabb minimális célszintet is, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

A csökkentett célszint nem lehet alacsonyabb a biztosított betétek összegének 0,5 %-ánál.

(7)  A betétbiztosítási rendszerek rendelkezésre álló pénzügyi eszközeit alacsony kockázatú, megfelelően diverzifikált eszközökbe kell befektetni.

(8)  Ha valamely betétbiztosítási rendszer rendelkezésre álló pénzügyi eszközei nem elegendőek a betétesek kártalanításához a betétek befagyásakor, tagjai naptári évenként a biztosított betéteik 0,5 %-át meg nem haladó rendkívüli befizetést kell, hogy teljesítsenek. A betétbiztosítási rendszerek kivételes körülmények között és az illetékes hatóság jóváhagyásával ennél magasabb összegű befizetéseket is előírhatnak.

Amennyiben a befizetések veszélyeztetnék a hitelintézet likviditását vagy fizetőképességét, az illetékes hatóság részben vagy egészben haladékot adhat a hitelintézet részére a betétbiztosítási rendszerbe szánt rendkívüli utólagos befizetéseinek teljesítésére. Az ilyen haladék időtartama legfeljebb hat hónap lehet, de a hitelintézet kérésére megújítható. Az e bekezdés szerint késleltetett összeget akkor kell befizetni, amikor a befizetés többé nem veszélyezteti a hitelintézet likviditását vagy fizetőképességét.

(9)  A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a betétbiztosítási rendszerek megfelelő alternatív finanszírozási megoldásokkal rendelkezzenek, amelyek lehetővé teszik számukra a rövid távú finanszírozáshoz jutást a szóban forgó betétbiztosítási rendszerekkel szembeni követelések teljesítéséhez.

(10)  A tagállamok minden évben március 31-ig tájékoztatják az EBH-t a tagállamukban lévő biztosított betétek összegéről, valamint az előző év december 31-én a betétbiztosítási rendszereik rendelkezésére álló pénzügyi eszközök összegéről.

11. cikk

A pénzeszközök felhasználása

(1)  A 10. cikkben említett pénzügyi eszközöket elsősorban a betétesek ezen irányelv szerinti kártalanítására kell felhasználni.

(2)  A betétbiztosítási rendszerek pénzügyi eszközeit a 2014/59/EU irányelv 109. cikkével összhangban a hitelintézetek szanálásának finanszírozására kell felhasználni. A betétbiztosítási rendszerrel folytatott egyeztetést követően a szanálási hatóságnak kell meghatároznia azt az összeget, amelynek erejéig az adott betétbiztosítási rendszer felelős.

(3)  A tagállamok engedélyezhetik, hogy a betétbiztosítási rendszerek a rendelkezésükre álló pénzügyi eszközöket a hitelintézet csődjének elkerülését célzó alternatív intézkedésekre fordítsák, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

A betétbiztosítási rendszer köteles egyeztetni a szanálási hatósággal és az illetékes hatósággal a hitelintézet számára előírt intézkedésekről és feltételekről.

(4)  Nem alkalmazhatók az e cikk (3) bekezdése szerinti alternatív intézkedések, amennyiben az illetékes hatóság a szanálási hatósággal folytatott egyeztetést követően úgy ítéli meg, hogy a szanálási intézkedésre vonatkozóan a 2014/59/EU irányelv 27. cikkének (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.

(5)  Amennyiben a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök felhasználása az e cikk (3) bekezdésével összhangban történik, a csatlakozott hitelintézetek kötelesek haladéktalanul – szükség szerint rendkívüli befizetések formájában – a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére bocsátani az alternatív intézkedésekhez szükséges eszközöket, ha:

(6)  A tagállamok határozhatnak úgy, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök a nemzeti fizetésképtelenségi eljárásokkal összefüggésben felhasználhatók a betéteseknek a biztosított betétekhez való hozzáférése fenntartását célzó intézkedéseknek – köztük az eszközök és források, illetve a betétállomány transzferének – a finanszírozására is, amennyiben a betétbiztosítási rendszer által viselt költségek nem haladják meg a biztosított betéteseknek fizetendő kártalanítás nettó összegét.

12. cikk

A betétbiztosítási rendszerek közötti hitelnyújtás

(1)  A tagállamok engedélyezhetik a betétbiztosítási rendszerek számára, hogy az Unión belül önkéntes alapon más betétbiztosítási rendszereknek hitelt nyújtsanak, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:

(2)  A hitel feltételei a következők:

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a hitelt felvevő betétbiztosítási rendszer által előírt befizetések elegendőek legyenek a hitel visszafizetéséhez és a célszint mielőbbi ismételt eléréséhez.

13. cikk

A betétbiztosítási rendszerek részére teljesítendő befizetések kiszámítása

(1)  A betétbiztosítási rendszerek részére teljesítendő, a 10. cikkében említett befizetéseket az adott tag biztosított betéteinek összege és az általa viselt kockázat mértéke alapján kell meghatározni.

A tagállamok a nemzeti joguk által szabályozott, alacsony kockázatú szektorok számára kisebb mértékű befizetéseket is előírhatnak.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az intézményvédelmi rendszerek tagjai a betétbiztosítási rendszerekbe alacsonyabb összegű befizetéseket teljesítsenek.

A tagállamok engedélyezhetik, hogy a központi szervre és valamennyi olyan hitelintézetre, amely az 575/2013/EU rendelet 10. cikkének (1) bekezdése szerint ennek a központi szervnek az állandóan kapcsolt vállalkozása, összességében a központi szervre és kapcsolt intézményeire konszolidált alapon meghatározott kockázati súlyozás vonatkozzon.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a hitelintézetek a biztosított betéteik összegétől független minimális hozzájárulást fizessenek.

(2)  A betétbiztosítási rendszerek saját kockázatalapú módszereket alkalmazhatnak tagjaik kockázatalapú befizetéseinek meghatározásához és kiszámításához. A befizetések kiszámításának a tagok kockázatával arányosan kell történnie, és annak során megfelelően figyelembe kell venni a különböző üzleti modellek kockázati profiljait. Ez a módszer figyelembe veheti a mérleg eszközoldalát és az olyan kockázati mutatókat is, mint például a tőkemegfelelőség, az eszközök minősége, valamint a likviditás.

Az illetékes hatóságnak – a kijelölt hatósággal együttműködve – jóvá kell hagynia az egyes módszereket. Az EBH-t tájékoztatni kell a jóváhagyott módszerekről.

(3)  Ezen irányelv következetes alkalmazásának biztosítása érdekében 2015. július 3-ig az 1093/2010/EU rendelet 16. cikke értelmében az EBH iránymutatásokat ad ki a betétbiztosítási rendszerek részére az e cikk (1) és (2) bekezdése szerint teljesítendő befizetések kiszámításának módszereire vonatkozóan.

Ezek az iránymutatások különösen a következőkre terjednek ki: a számításokhoz használandó képlet, egyedi mutatószámok, kockázati osztályok a tagok besorolásához, az egyes kockázati osztályokhoz rendelt kockázati súlyok küszöbértékei és egyéb szükséges elemek.

2017. július 3-ig és azt követően legalább ötévenként az EBH felülvizsgálja a kockázati alapú módszerekre, illetve a betétbiztosítási rendszerek saját alternatív kockázatalapú módszereire vonatkozó iránymutatásokat.

14. cikk

Unión belüli együttműködés

(1)  A betétbiztosítási rendszerek védelmet nyújtanak a hitelintézet tagjaik más tagállamokban létesített fióktelepeinek betétesei számára is.

(2)  A hitelintézetek által más tagállamokban létesített fióktelepek betéteseinek kártalanítását a székhely szerinti tagállam rendszere nevében a fogadó tagállamban lévő egyik betétbiztosítási rendszer fizeti ki. A fogadó tagállam betétbiztosítási rendszere a kártalanítást a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszerének utasításaival összhangban fizeti ki. A fogadó tagállam betétbiztosítási rendszere nem felelős semmilyen olyan cselekményért, amelyet a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszerének utasításaival összhangban végzett. A székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszere a kártalanítás kifizetését megelőzően rendelkezésre bocsátja a szükséges pénzeszközöket, és megtéríti a fogadó tagállam betétbiztosítási rendszerének a felmerült költségeket.

A fogadó tagállam betétbiztosítási rendszere továbbá – a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszere nevében – tájékoztatja az érintett betéteseket, és jogosult annak nevében a szóban forgó betétesekkel kapcsolatot tartani.

(3)  Ha valamely hitelintézet megszünteti tagságát egy betétbiztosítási rendszerben, és egy másik betétbiztosítási rendszerhez csatlakozik, a tagság megszűnését megelőző 12 hónap során teljesített befizetéseket – a 10. cikk (8) bekezdése szerinti rendkívüli befizetések kivételével – át kell vinni a másik rendszerbe. Ez nem alkalmazandó, ha a hitelintézetet a 4. cikk (5) bekezdése alapján kizárták a betétbiztosítási rendszerből.

Ha egy hitelintézet tevékenységeinek egy részét áthelyezik egy másik tagállamba, és ezért ettől kezdve másik betétbiztosítási rendszerbe tartozik, akkor a hitelintézet által az áthelyezést megelőző 12 hónapban teljesített befizetéseket – a 10. cikk (8) bekezdése szerinti rendkívüli befizetések kivételével – az áthelyezett, biztosított betétállomány összegének arányában át kell vinni a másik betétbiztosítási rendszerbe.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a székhely szerinti tagállam betétbiztosítási rendszerei elvégezzék a 4. cikk (7), illetve (8) és (10) bekezdésében említett információk cseréjét a fogadó tagállam rendszereivel. Az említett cikkben meghatározott korlátozások alkalmazandók.

Ha egy hitelintézet ezen irányelvnek megfelelően át kíván lépni az egyik betétbiztosítási rendszerből egy másikba, legalább hat hónappal korábban jeleznie kell e szándékát. Ebben az időszakban a hitelintézetet továbbra is terheli az eredeti betétbiztosítási rendszerbe való, 10. cikk szerinti befizetési kötelezettsége, az elő- és utófinanszírozás tekintetében egyaránt.

(5)  A betétbiztosítási rendszerek közötti hatékony együttműködés elősegítése érdekében, különös tekintettel erre a cikkre és a 12. cikkre, a betétbiztosítási rendszerek vagy adott esetben a kijelölt hatóságok írásos együttműködési megállapodásokat kötnek. A megállapodásokban figyelembe kell venni a 4. cikk (9) bekezdésében meghatározott követelményeket.

A kijelölt hatóság értesíti az EBH-t a megállapodások létezéséről és tartalmáról, és az EBH véleményt nyilváníthat az 1093/2010/EU rendelet 34. cikkével összhangban. Ha a kijelölt hatóságok vagy a betétbiztosítási rendszerek nem tudnak megállapodásra jutni, vagy a megállapodás értelmezése vita tárgyát képezi, bármelyik fél az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkének megfelelően az EBH elé terjesztheti az ügyet, és az EBH-nak az említett cikkel összhangban kell eljárnia.

Az ilyen megállapodások hiánya nem befolyásolja a betéteseknek a 9. cikk (1) bekezdése szerinti vagy a hitelintézeteknek az e cikk (3) bekezdése szerinti követeléseit.

(6)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy megfelelő eljárások létezzenek annak érdekében, hogy a betétbiztosítási rendszerek megoszthassák az információkat, és eredményesen kommunikálhassanak más betétbiztosítási rendszerekkel, a hozzájuk csatlakozott hitelintézetekkel és a megfelelő illetékes és kijelölt hatóságokkal országukon belül, és adott esetben határokon átnyúló módon más szervezetekkel is.

(7)  Az EBH és az illetékes és kijelölt hatóságok ezen irányelv, valamint az 1093/2010/EU rendelet rendelkezései szerint együttműködnek egymással, és gyakorolják a hatáskörüket.

A tagállamok 2015. július 3-ig tájékoztatják a Bizottságot és az EBH-t a tagállami kijelölt hatóság kilétéről.

(8)  Az EBH együttműködik az 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 17 ) létrehozott Európai Rendszerkockázati Testülettel (ERKT) a betétbiztosítási rendszereket érintő rendszerszintű kockázatok elemzése terén.

15. cikk

Harmadik országokban létesített hitelintézetek fióktelepei

(1)  A tagállamok ellenőrzik, hogy az Unión kívüli székhellyel rendelkező hitelintézet által a területükön létesített fióktelepek az ezen irányelvben előírtakkal egyenértékű védelemmel rendelkeznek-e.

Ha a védelem nem egyenértékű, a tagállamok a 2013/36/EU irányelv 47. cikkének (1) bekezdésének betartása mellett előírhatják, hogy az Unión kívüli székhellyel rendelkező hitelintézet által létrehozott fióktelepek csatlakozzanak a területükön működő betétbiztosítási rendszerekhez.

Az e bekezdés első albekezdése szerinti ellenőrzés során a tagállamok ellenőrzik legalább azt, hogy a betétesek kártalanításának összeghatára és a betétvédelem hatóköre az ezen irányelvben szereplővel megegyező-e.

(2)  Az Unión kívüli székhellyel rendelkező és valamely tagállamban működő betétbiztosítási rendszerben tagsággal nem rendelkező hitelintézet által létesített minden fióktelepnek meg kell adnia a fiók aktuális és leendő betéteseinek betéteit érintő biztosítási intézkedésekre vonatkozó minden releváns információt.

(3)  A (2) bekezdésben említett tájékoztatást azon a nyelven kell rendelkezésre bocsátani, amelyről a betétes és a hitelintézet a számlanyitáskor megállapodott, vagy annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy nyelvein, amelyben a fióktelepet létrehozták, a nemzeti jog által előírt módon kell nyújtani, és világos és érthető formában kell megfogalmazni.

16. cikk

A betétesek tájékoztatása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézetek az aktuális és leendő betétesek számára megadjanak annak a betétbiztosítási rendszernek az azonosításához szükséges minden tájékoztatást, amelynek az Unión belül a hitelintézet és a fióktelepei tagjai. A tagállamok biztosítják, hogy a hitelintézetek tájékoztassák az aktuális és leendő betéteseket a betétbiztosítási rendszerek által nyújtott védelem alóli, vonatkozó kivételekről.

(2)  A betételhelyezésre vonatkozó szerződés megkötése előtt a betéteseknek meg kell adni az (1) bekezdésben említett tájékoztatást. A betéteseknek visszaigazolást kell adniuk arról, hogy megkapták a tájékoztatást. E célra az I. mellékletben található mintát kell használni.

(3)  A betétesek számára a számlakivonaton kell jelezni, hogy a szóban forgó betétek biztosítható betétek, és ennek részeként hivatkozni kell az I. mellékletben található tájékoztatóra. A tájékoztatóban fel kell tüntetni az érintett betétbiztosítási rendszer weboldalának címét is. Az I. mellékletben foglalt tájékoztatót legalább évente a betétes rendelkezésére kell bocsátani.

A betétbiztosítási rendszer weboldalának tartalmaznia kell a betétesek számára szükséges, különösen a betétbiztosítás folyamatát és feltételeit érintő, ezen irányelv szerinti rendelkezésekre vonatkozó információkat.

(4)  A (1) bekezdésben említett tájékoztatást a nemzeti jog által előírt módon, azon a nyelven kell nyújtani, amelyről a betétes és a hitelintézet a számlanyitáskor megállapodott, vagy annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy nyelvein, amelyben a fióktelepet létrehozták.

(5)  A tagállamok előírják, hogy az (1), (2) és (3) bekezdésben szereplő tájékoztatás hirdetésben való felhasználásának a hirdetett terméket biztosító betétbiztosítási rendszerre való tényszerű hivatkozásra, illetve a nemzeti jog által előírt további információkra kell szorítkoznia.

Az információk kiterjedhetnek a betétbiztosítási rendszer működésének tényszerű leírására is, de nem tartalmazhatnak korlátlan betétbiztosításra való utalást.

(6)  Egyesülés, leányvállalatok fiókteleppé alakulása, illetve más hasonló műveletek esetén a betéteseket legalább egy hónappal a művelet hatályának időpontja előtt tájékoztatni kell, kivéve, ha az illetékes hatóság üzleti titok vagy a pénzügyi stabilitás védelmének indoka alapján rövidebb határidőt tesz lehetővé.

A betétesek számára az egyesülésről, az átalakulásról, illetve más hasonló műveletről szóló értesítést követően három hónapos időszakot kell biztosítani arra, hogy biztosított betéteiket, bárminemű büntető jellegű fizetés nélkül, az összes felhalmozott kamattal és juttatással együtt kivehessék vagy átvihessék egy másik hitelintézetbe, amennyiben azok meghaladják a 6. cikk szerinti kártalanítási összeghatárt a művelet időpontjában.

(7)  A tagállamok biztosítják, hogy ha egy hitelintézet kiválik egy betétbiztosítási rendszerből, illetve onnan kizárják, akkor a hitelintézet egy hónapon belül tájékoztassa a betéteseit a kiválásról, illetve kizárásról.

(8)  Ha a betétes internetes banki szolgáltatást használ, az ezen irányelv szerint szolgáltatandó információkat elektronikus úton is lehet közölni. Ha a betétes úgy kívánja, akkor az információkat papíron kell rendelkezésre bocsátani.

17. cikk

Engedélyezett hitelintézetek listája

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy amikor a 2013/36/EU irányelv 20. cikkének (1) bekezdése szerint értesítik az EBH-t arról, hogy engedélyt adtak valamely hitelintézetnek, az illetékes hatóságok megjelöljék, hogy az adott hitelintézet melyik betétbiztosítási rendszernek a tagja.

(2)  Amikor az EBH a 2013/36/EU irányelv 20. cikkének (2) bekezdése szerint közzéteszi, illetve frissíti az engedélyezett hitelintézetek listáját, fel kell tüntetnie, hogy az egyes hitelintézetek melyik betétbiztosítási rendszernek a tagjai.

18. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)  A Bizottságnak a 6. cikk (7) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikk (7) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)  A 6. cikk (7) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve, ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.

19. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)  Amennyiben ezen irányelvnek vagy a 2009/14/EK irányelvnek a nemzeti jogba való átültetése után a betétbiztosítási rendszerek általi betétbiztosítás már nem terjed ki részben vagy egészében egyes betétekre vagy a betétek, illetve egyéb eszközök bizonyos kategóriáira, úgy a tagállamok lehetővé tehetik, hogy az eredeti lejárattal rendelkező betétek, illetve egyéb eszközök az eredeti lejáratukig a biztosított eszközök körében maradjanak, ha azokat 2014. július 2. előtt fizették be vagy bocsátották ki.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a betétesek tájékoztatást kapjanak azokról a betétekről és a betétek, illetve egyéb eszközök azon kategóriáiról, amelyek 2015. július 3-tól már nem tartoznak a betétbiztosítási rendszerek által biztosított eszközök körébe.

(3)  Amíg első alkalommal el nem érték a célszintet, a tagállamok alkalmazhatják a 11. cikk (5) bekezdésében említett küszöbértékeket a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök vonatkozásában.

(4)  A 6. cikk (1) bekezdésétől eltérve, azon tagállamok, amelyek 2008. január 1-jén100 000  EUR és 300 000  EUR közötti kártalanítási összeghatárról rendelkeztek, dönthetnek úgy, hogy 2018. december 31-ig újból ezt a magasabb kártalanítási összeghatárt alkalmazzák. Ebben az esetben a célszintet és a hitelintézetek befizetéseit megfelelően ki kell igazítani.

(5)  2019. július 3-ig a Bizottság jelentést és adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amely meghatározza, hogy az Unióban működő betétbiztosítási rendszerek hogyan működhetnek együtt egy európai rendszer révén annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a határokon átnyúló tevékenységekből adódó kockázatok, és biztosítva legyen a betétek e kockázatoktól való védelme.

(6)  2019. július 3-ig a Bizottság az EBH segítségével jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról. A jelentésnek különösen a következőkre kell kitérnie:

2019. július 3-ig az EBH jelentést tesz a Bizottságnak a számítási módszerekről és arról, hogy azok mennyire relevánsak a tagok kereskedelmi kockázata szempontjából. Az EBH a jelentésben kellően figyelembe veszi a különböző üzleti modellek kockázati profilját.

20. cikk

Átültetés

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az 1–4. cikknek, az 5. cikk (1) bekezdése d)–k) pontjának, az 5. cikk (2), (3) és (4) bekezdésének, a 6. cikk (2)–(7) bekezdésének, a 7. cikk (4)–(9) bekezdésének, a 8. cikk (1), (2), (3), (5), (6), (7) és (9) bekezdésének, a 9. cikk (2) és (3) bekezdésének, a 10–16. cikknek, a 18. cikknek, a 19. cikknek és az I. mellékletnek 2015. július 3-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

A tagállamok azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a 8. cikk (4) bekezdésének megfeleljenek, 2016. május 31-ig léptetik hatályba.

Amennyiben a megfelelő hatóságok alapos vizsgálat után azt állapítják meg, hogy egy betétbiztosítási rendszer 2015. július 3-ig nem tud megfelelni a 13. cikknek, a vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket legkésőbb 2016. május 31-ig kell hatályba léptetni.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

21. cikk

Hatályon kívül helyezés

A II. mellékletben felsorolt irányelvekkel módosított 94/19/EK irányelv ►C2  2015. július 4. ◄ kezdve hatályát veszti, a II. mellékletben meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, az III. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

22. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Az 5. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja, a 6. cikk (1) bekezdése, a 7. cikk (1), (2) és (3) bekezdése, a 8. cikk (8) bekezdése, a 9. cikk (1) bekezdése és a 17. cikk 2015. július 4-től kezdve alkalmazandók.

23. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.