A BIZOTTSÁG (EU) 2018/171 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2017. október 19.) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a késedelmes hitelkötelezettség lényegességi küszöbére vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (EGT-vonatkozású szöveg)

(1)

Mivel ugyanazon joghatóságon belül hasonlóak a piaci és gazdasági feltételek, az illetékes hatóságoknak a saját joghatóságukon belüli minden intézményre vonatkozóan egyetlen küszöböt kell megállapítaniuk a hitelkötelezettség lényegességének az 575/2013/EU rendelet 178. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említettek szerinti értékelése céljából. Az ilyen lényegességi küszöb, amelynek időtállóan következetesnek kell lennie, azzal a további előnnyel jár, hogy az ugyanazon joghatóságon belüli intézmények tőkekövetelményei jobban összehasonlíthatók.

(2)

Egyrészről, a lényegesnek tekinthető összeg a teljes hitelkötelezettség szintjétől függ. Másrészről, az intézmények egy bizonyos szint alatt hajlamosak minden összeget lényegtelennek tekinteni, függetlenül azok teljes hitelkötelezettséghez való arányától. A lényegességi küszöbnek ezért két összetevőből kell állnia; egy abszolút összetevőből (abszolút összeg), és egy relatív összetevőből (a késedelmes összegnek a teljes hitelkötelezettséghez viszonyított százalékos aránya). A késedelmes hitelkötelezettséget következésképpen akkor kell lényegesnek tekinteni, ha mind az abszolút összegként, mind a százalékos arányként kifejezett határértéket túllépi.

(3)

A különböző típusú ügyfelek között jelentősek az eltérések az átlagos jövedelem és a hitelkötelezettségek átlagos összege terén. A lényegességi küszöböket ezért megfelelően meg kell különböztetni, külön abszolút összetevőt meghatározva a lakossággal szembeni kitettségek, és a többi kitettség esetében.

(4)

A lényegességi küszöböt hozzá kell igazítani az egyes joghatóságok helyi sajátosságaihoz. A gazdasági feltételek különbségei, köztük a joghatóságokban eltérő árszintek indokolják, hogy a lényegességi küszöb abszolút összetevője joghatóságról joghatóságra eltérő lehessen. Ez a megkülönböztetés azonban kevéssé indokolt a relatív összetevő tekintetében. Következésképpen a relatív összetevőnek elvben azonosnak kell lennie minden joghatóságban, ugyanakkor némi rugalmasságot kell engedélyezni az abszolút összetevő esetében. Ezáltal az illetékes hatóságok egy meghatározott maximális mértéken belül megfelelő szinten tudják megállapítani a lényegességi küszöböt, figyelembe véve saját joghatóságuk egyedi körülményeit.

(5)

Noha az Unió különböző joghatóságaira kiterjedően harmonizálni kell a lényegességi küszöb megállapításának feltételeit, lehetővé kell tenni a különböző joghatóságokban alkalmazandó küszöbök szintjének bizonyos eltéréseit, amelyek az érintett illetékes hatóságok által a nemzeti piac sajátosságai alapján elfogadhatónak tekintett kockázat különböző szintjét tükrözik. Ezért előfordulhat, hogy a lényegességi küszöb megfelelő szintjét meg kell vitatni a különböző felügyeleti kollégiumok keretében.

(6)

A lényegességi küszöbnek az adott joghatóságban lévő minden intézmény esetében számottevő hatása lehet a tőkekövetelmény és a várható veszteség kiszámítására, az ilyen számításokhoz használt módszertől függetlenül. Az illetékes hatóságoknak ezért a lényegességi küszöb meghatározásakor számos tényezőt figyelembe kell venniük, többek között a lakossággal szembeni kitettségek sajátos kockázati jellemzőit. A lakossággal szembeni kitettségek és a lakossággal szembeni kitettségektől eltérő kitettségek sajátos kockázati jellemzőit elkülönülten kell figyelembe venni.

(7)

Előfordulhat, hogy az adott joghatóság illetékes hatósága által megállapított lényegességi küszöböt a határokon átnyúlóan működő intézményeknek is alkalmazniuk kell. Egy másik joghatóság illetékes hatósága által meghatározott küszöb szintje ezért fontos tényező lehet akkor, amikor egy illetékes hatóság azt értékeli, hogy egy bizonyos küszöb által tükrözött kockázat szintje elfogadható-e. Az illetékes hatóságok által meghatározott lényegességi küszöböknek ezért átláthatónak kell lenniük, és azokat közzététel céljából közölni kell az Európai Bankhatósággal (EBH).

(8)

Az illetékes hatóságoknak az általuk elfogadhatónak tekintett kockázati szintnek megfelelő szinten kell meghatározniuk a lényegességi küszöböt. Mivel ez a kockázati szint attól függ, hogy a lényegességi küszöböt hogyan alkalmazzák a nemteljesítés-megállapítási folyamatban, szükséges, hogy az illetékes hatóságok a küszöb meghatározása során bizonyos feltételezésekkel éljenek arról, hogy a lényegességi küszöb abszolút és relatív összetevőjével összehasonlításra kerülő összegeket és arányokat hogyan számítják ki, valamint hogy a nemteljesítés-megállapítási folyamat mely szakaszában alkalmazandó a lényegességi küszöb. Ebben az összefüggésben a küszöböt úgy kell meghatározni, hogy az intézmények azonosítani tudják a részleges vagy szabálytalan, de rendszeresen késedelmes fizetések miatt jóval nagyobb kockázatot jelentő ügyfeleket, valamint időben azonosítani tudják a lényeges késedelmes hitelkötelezettséget.

(9)

A késedelmes hitelkötelezettségek lényegesnek minősülése az 575/2013/EU rendelet 178. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti nemteljesítés fogalommeghatározásának részét képezi. A belső minősítésen alapuló módszert (IRB-módszert) használó intézmények esetében e fogalommeghatározás bármely változása lényeges változást okoz a hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények számításához használt minősítési rendszerekben. Az illetékes hatóság ezért nem változtathatja meg a lényegességi küszöböt, kivéve, ha az a megváltozott piaci vagy gazdasági feltételek miatt nem megfelelő, és a nemteljesítés-megállapítási folyamatban jelentős torzulásokhoz vezetne.

(10)

Az illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni a lényegességi küszöb alkalmazásának elhalasztását olyan intézmények esetében, amelyeknek jelentős változtatásokat kell végrehajtaniuk az IRB-modelljeikben, valamint azon intézmények esetében, amelyek számára az ilyen küszöb alkalmazása megterhelő, mivel a késedelmes kitettségek lényegesnek minősítéséhez használt korábbi módszerük jelentős mértékben eltér a bevezetendő küszöböktől. Az IRB-módszert használó, de az 575/2013/EU rendelet 148. vagy 150. cikke alapján kitettségeik egy részére a sztenderd módszert alkalmazó intézmények esetében célszerű továbbá, hogy ezek az intézmények az új lényegességi küszöböket minden kitettségük tekintetében azonos, összehangolt időpontban alkalmazzák. Mindazonáltal a küszöb unióbeli alkalmazása túlzott késedelmének megelőzése érdekében korlátozni kell az összehangolásra engedélyezett időszakokat.

(11)

Az illetékes hatóságok számára elegendő időt kell biztosítani a lényegességi küszöb elfogadható szinten való meghatározásához szükséges átfogó elemzés elvégzésére.

(12)

E rendelet alapját az EBH által a Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezetek képezik.

(13)

Az EBH nyilvános konzultációt folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az esetlegesen kapcsolódó költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport véleményét,