A BIZOTTSÁG (EU) 2016/778 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2016. február 2.) a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a rendkívüli utólagos hozzájárulás teljes összege vagy annak egy része befizetésének elhalasztásához szükséges körülmények és feltételek, a kritikus funkciót megalapozó tevékenységek, szolgáltatások és működési folyamatok meghatározásának, valamint a fő üzletágakat megalapozó üzletágak és a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások meghatározásának kritériumai tekintetében történő kiegészítéséről (EGT-vonatkozású szöveg)

(1)

A 2014/59/EU irányelv 104. cikkében említett rendkívüli utólagos hozzájárulások elhalasztását a szanálási hatóság az intézmény kérésére engedélyezheti, elősegítve ily módon a szanálási hatóság arra vonatkozó értékelését, hogy az intézmény eleget tesz-e a halasztás 2014/59/EU irányelv 104. cikke (3) bekezdésében meghatározott feltételeinek. Az érintett intézménynek a szanálási hatóság által az értékeléshez szükségesnek ítélt minden információt be kell nyújtania. Az értesítési követelmények megkettőzésének elkerülése érdekében a szanálási hatóságnak a nemzeti illetékes hatóságok számára rendelkezésre álló minden információt figyelembe kell vennie.

(2)

Amikor a szanálási hatóság a rendkívüli utólagos hozzájárulásnak az intézmény fizetőképességére és likviditási helyzetére gyakorolt hatását értékeli, elemeznie kell a befizetésnek az intézmény tőke- és likviditási helyzetére gyakorolt hatását. Az elemzés során az intézmény mérlegében a befizetendő összegnek megfelelő, az esedékesség időpontjában felmerülő veszteséget kell feltételezni, és megfelelő időkeretre vonatkozóan ki kell számítani az intézmény tőkemegfelelési mutatóinak e veszteséget követő becsült értékét. Feltételezni kell emellett a befizetendő összegnek megfelelő, az esedékesség időpontjában felmerülő kiadást, és fel kell mérni az ezzel járó likviditási kockázatot.

(3)

A helyreállítási és szanálási tervek alapján az intézményeknek és a szanálási hatóságoknak képesnek kell lenniük az intézmények és csoportok kritikus funkcióinak meghatározására, valamint azok folytonosságának biztosítására.

(4)

A szanálás alatt álló intézmény kritikus funkciói folytonosságának biztosítása a szanálás egyik legfőbb célkitűzése, amely a pénzügyi stabilitás fenntartására és a reálgazdaság megóvására irányul, következésképp meghatározó szereppel bír a helyreállítás és a szanálás megtervezésének folyamatában. A kritikus funkciók közé tartozhat a betétgyűjtés, a hitel- és kölcsönnyújtási műveletek, a fizetési műveletek, a klíring, letéti és elszámolási szolgáltatások, a bankközi finanszírozás piacán folytatott tevékenységek, valamint a tőkepiaci és a befektetési tevékenységek.

(5)

A helyreállítási terv meghatározza az intézmény vagy csoport kritikus funkcióit. A helyreállítási tervet a szanálási hatóság értékeli, és a helyreállítási terv a szanálási terv alapját képezi. A szanálási terv kidolgozásakor a szanálási hatóság elkészíti a kritikus funkciókra vonatkozó saját értékelését, és bemutatja, hogy a kritikus funkciók és a fő üzletágak jogilag és gazdaságilag hogyan különíthetők el más funkcióktól annak érdekében, hogy az intézmény csődje esetén a folytonosság biztosítható legyen.

(6)

Az intézmény szanálhatóságának értékelésekor a szanálási hatóságnak mérlegelnie kell, hogy a választott stratégia biztosítja-e a kritikus funkciók folytonosságát, valamint, hogy a szanálhatóságot gátló akadályok kezelésének vagy megszüntetésének lehetősége összefügg-e a kritikus funkciókkal. Ehhez hasonlóan, hitelezői feltőkésítés esetén bizonyos kötelezettségek mentesíthetők a hitelezői feltőkésítés hatálya alól, amennyiben e kötelezettségek kizárása feltétlenül szükséges és arányos intézkedés a kritikus funkciók folytonosságának biztosításához. A kritikus funkciók áthidaló intézmény működtetése esetén is fontossá válnak, mivel a kritikus funkciókat az áthidaló intézménynek is fent kell tartania.

(7)

A kritikus funkciókat kétlépcsős eljárásban kell meghatározni: első lépésben az intézmény önértékelést végez a helyreállítási terve elkészítésekor. Második lépésben a szanálási hatóság alaposan megvizsgálja az egyes intézmények helyreállítási terveit annak érdekében, hogy biztosítsa a konzisztenciát és a koherenciát a bankok által alkalmazott megközelítések tekintetében. Mivel a szanálási hatóságok átfogó képpel rendelkeznek arról, hogy mely funkciók elengedhetetlenek a teljes körű pénzügyi stabilitás megőrzéséhez, a szanálási hatóságoknak kell meghozniuk a végső döntést a kritikus funkciók kijelöléséről a szanálás megtervezése és végrehajtása kapcsán.

(8)

Kritikus szolgáltatásnak minősülnek a csoporton belüli egy (meghatározott félnek nyújtott szolgáltatások) vagy több (megosztott szolgáltatások) üzleti egység vagy jogalany részére teljesített alapműveletek, -tevékenységek és -szolgáltatások, amelyekre egy vagy több kritikus funkció ellátásához szükség van. A kritikus szolgáltatásokat a csoporton belüli egy vagy több egység (például egy önálló jogalany vagy egy belső egység) is elláthatja (belső szolgáltatás), vagy az akár külső szolgáltató részére is kiszervezhető (külső szolgáltatás). Egy szolgáltatást akkor kell kritikus szolgáltatásnak tekinteni, ha a szolgáltatás zavara jelentős akadályt jelenthet, vagy teljes mértékben ellehetetlenítheti a kritikus funkció ellátását, mivel ezen szolgáltatások szervesen kapcsolódnak az intézmény által harmadik felek részére biztosított kritikus funkciókhoz. A kritikus szolgáltatások meghatározása a kritikus funkciók meghatározását követi.

(9)

Az intézményeknek és a szanálási hatóságoknak a helyreállítási és szanálási tervekben is meg kell határozniuk a kritikus szolgáltatásokat. Amennyiben kritikus szolgáltatásokat harmadik felekhez szerveztek ki, a szanálási hatóság által elvégzendő értékelés annak megítélésére korlátozódhat, hogy az intézmény rendelkezik-e megfelelő üzletmenet-folytonossági tervvel.

(10)

Valamely szolgáltatás kritikus szolgáltatássá való minősítésének lehetővé kell tennie az intézmény számára, hogy a működőképességüket csőd esetén is fenntartó szervezeteken vagy szervezeti egységeken keresztül, illetve külső szolgáltató által nyújtott szolgáltatások esetén megfelelő megállapodások létrehozása révén biztosítsa ezen szolgáltatások folyamatos elérhetőségét.

(11)

A kritikus funkciók és a fő üzletágak közötti legfőbb különbség az érintett tevékenységek hatásában jelentkezik. Míg a kritikus funkciókat a reálgazdaság és a pénzügyi piacok működésében, ezen keresztül pedig az átfogó pénzügyi stabilitás fenntartásában betöltött szerepük jelentősége szempontjából kell értékelni, addig a fő üzletágakat az alapján kell értékelni, hogy azok – az intézmény bevételeihez és nyereségéhez való hozzájárulásuk mértékét tekintve – milyen jelentőséggel bírnak az intézmény szempontjából.

(12)

Csakúgy, ahogyan a helyreállítási tervnek tartalmaznia kell az intézmény fő üzletágai, működési folyamatai és eszközei értékének és értékesíthetőségének meghatározására irányuló eljárások részletes leírását, a szanálási tervnek is tartalmaznia kell az intézmény kritikus működési folyamatainak és fő üzletágainak felvázolását, valamint annak bemutatását, hogy a kritikus funkciók és a fő üzletágak jogilag és gazdaságilag hogyan különíthetők el más funkcióktól annak érdekében, hogy az intézmény csődje esetén a folytonosság biztosítható legyen. Szanáláskor a kritikus funkciók és a fő üzletágak folytonosságának biztosítása indokolttá teheti bizonyos kötelezettségek mentesítését a hitelezői feltőkésítés alkalmazása alól, továbbá indokolttá teheti ezen kötelezettségek hídbank részére történő átadását is.

(13)

Miközben a fő üzletágak meghatározása gyakran ahhoz kapcsolódik, hogy az egyes üzletágak mennyivel járulnak hozzá az intézmény pénzügyi eredményéhez, ez a megközelítés nem feltétlenül fedi le a fő üzletágak mindegyikét, mivel az intézmény olyan szolgáltatást is nyújthat, amely közvetlenül nem nyereséges (vagy éppen veszteséget termel), viszont jelentős franchise-értéket állít elő, és ebből kifolyólag e szolgáltatás tevékenysége egésze szempontjából jelentőséggel bír,