7.2 Monitorozás és újraértékelés

Az ingatlanértéknek az 575/2013/EU rendelet 208. cikkének (3) bekezdésében előírt monitoringja során az intézményeknek ezen iránymutatások alkalmazásában olyan szabályzatokat és eljárásokat kell kidolgozniuk, amelyek meghatározzák az ingatlanfedezet monitoringjának módszerét és gyakoriságát. E szabályzatoknak és eljárásoknak adott esetben a következő elemeket kell figyelembe venniük:

• a. az ingatlan típusa;
• b. az ingatlannal biztosított hitel minősége;
• c. az ingatlan fejlesztési állapota;
• d. az ingatlan értéke;
• e. az értékbecslés során tett feltételezések;
• f. a piaci feltételek változása.

Az intézményeknek megfelelő gyakoriságot kell megállapítaniuk a biztosíték értékének monitorozására – tekintettel a biztosíték típusára és a hitelnyújtás időpontjában megállapított értékére – , a hitelszerződéssel kapcsolatban pedig mérlegelniük kell a következőket:

• a. az ingatlanok és a fejlesztés alatt álló részek monitorozásának gyakorisága, pl. befejezetlen épületek esetében nagyobb gyakoriság, mint a hasonló kész ingatlanok és ingatlanrészek esetében;
• b. a magas könyv szerinti értékkel vagy nagy hitelfedezeti aránnyal rendelkező ingatlanok és ingatlanrészek esetében a monitorozás gyakorisága nagyobb, mint a hasonló, de alacsony könyv szerinti értékkel vagy alacsony hitelfedezeti aránnyal rendelkező ingatlanok és ingatlanrészek esetében;
• c. az ingatlannal vagy ingatlanrészekkel biztosított, alacsonyabb hitelminőségű hitelek monitorozásának gyakorisága nagyobb, mint az ingatlannal vagy ingatlanrészekkel biztosított hasonló, de jobb hitelminőségű hitelek esetében.

Az intézményeknek gondoskodniuk kell arról, hogy a biztosíték értékének monitorozására használt indexek és statisztikai modellek kellően részl etesek legyenek, és a módszer az eszköz és a hiteltermék típusa szempontjából megfelelő legyen, valamint a korábbi ügyletek és a biztosíték vagy hasonló biztosíték értékbecslése tekintetében megfigyelt empirikus bizonyítékok elegendő idősorán alapuljanak.

Az intézményeknek rendelkezniük kell az ingatlanfedezetek újraértékelésére vonatkozó szabályzatokkal és eljárásokkal, amelyek meghatározzák az újraértékelés módszereit (pl. asztali értékbecslés, drive- by értékbecslés, teljes körű helyszíni szemle az ingatlan belső és külső értékbecslésével, statisztikai modelleken alapuló értékbecslés) a különböző ingatlanfedezetek esetében, biztosítva, hogy az értékbecslési módszer vagy módszerek kombinációja körültekintő és a biztosíték típusával és várható értékével arányos legyen, továbbá kapcsolódjon a hitelszerződésekhez. Ezenkívül az intézményeknek konkrét kiváltó eseményeket (például az értékbecslésben szereplő feltételezések változása) kell meghatározniuk, amelyek jelzik, hogy a monitorozás mikor vezet újraérték eléshez, vagy mikor van szükség a biztosíték újraértékelésére.

Amennyiben teljesülnek az 575/2013/EU rendelet 208. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti felülvizsgálat feltételei, az intézményeknek aktualizálniuk kell az ingatlanbiztosíték értékét olya n értékbecslő által végzett felülvizsgálat révén, aki potenciálisan a 7.4. szakaszban meghatározott feltételeknek megfelelő és az ingatlan, illetve a földrajzi terület egyedi jellemzőit figyelembe vevő fejlett statisztikai modellekre támaszkodik . Az intézmények nem alkalmazhatják ezeket a modelleket az újraértékelés kizárólagos eszközeként.

Amennyiben nem teljesülnek az 575/2013/EU rendelet 208. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti felülvizsgálat feltételei, az intézmények az ingatlantbiztosíték értékét vagy egy értékbecslő által elvégzett felülvizsgálat révén, vagy a 7.4. szakaszban meghatározott feltételeknek megfelelő és az ingatlan, illetve a földrajzi terület egyedi jellemzőit figyelembe vevő fejlett statisztikai modellek segítségével aktuali zálhatják.

7.2.2 Ingó biztosíték

Az ingó biztosítékok monitorozása érdekében az intézmények megfelelő statisztikai modellekre és mutatókra támaszkodhatnak. Az ingó biztosítékok újraértékelése érdekében az intézmények értékbecslők által készített értékbecslésekre , statisztikai modellekre és mutatókra támaszkodhatnak.

Az intézményeknek szabályzataikban és eljárásaikban meg kell határozniuk az értékbecslő igénybevételére vagy a statisztikai modellek alkalmazására vonatkozó megközelítéseit, meg kell határozniuk, hogy az adott típusú biztosíték tekintetében melyik, értékbecslő által végzett értékbecslési módszer (pl. asztali értékbecslés, drive - by értékbecslés, az ingatlan belső és külső értékbecslése) a legmegfelelőbb az újraértékelés szempontjából, illetve meg kell h atározniuk az ingó biztosítékok monitorozásának és újraértékelésének gyakoriságát.

Az intézmények szabályzatainak és eljárásainak adott esetben tartalmazniuk kell az ingó biztosíték értékének a szükséges képesítésekkel, képességgel és tapasztalattal rendelkező értékbecslő általi egyedi monitorozására és újraértékelésére vonatkozó kritériumokat. E kritériumoknak az ingó biztosíték – például a légi járművek, a hajóállomány, a fizikai gépek és az eszközök – típusával, természetével és összetettségével arányosan kapcsolódniuk kell legalább az ingó biztosítéknak a hitelnyújtási szakasz során fennálló értékéhez, a tárgyi eszközök élettartamához és állapotához, például az értékcsökkenéshez és karbantartáshoz, valamint a fizikai ellenőrzés és a tanúsítás szükségessé géhez.

Az intézményeknek megfelelő informatikai folyamatokkal, rendszerekkel, kapacitásokkal és elegendő adatokkal kell rendelkezniük bármilyen statisztikai modell - vagy indexalapú újraértékelés céljára.