AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/644 RENDELETE (2018. április 18.) a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokról (EGT-vonatkozású szöveg)

(1)

A határokon átnyúló és más postai küldemények kisfeladóira – különösen a kis- és középvállalkozásokra (kkv) és a magánszemélyekre – vonatkozó díjak még mindig viszonylag magasak. Ez közvetlen negatív hatást gyakorol a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokat igénybe venni kívánókra, különösen az elektronikus kereskedelem vonatkozásában.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 14. cikke kiemeli az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak, köztük a postai szolgáltatásoknak az Unió közös értékrendjében elfoglalt helyét, valamint a társadalmi és területi kohézió elősegítése terén játszott szerepüket. Megállapítja, hogy ügyelni kell arra, hogy ezek a szolgáltatások olyan elvek alapján és feltételek mellett működjenek, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését.

(3)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) és az EUMSZ-hez csatolt, általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyv továbbá kiemeli, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 14. cikke szerinti általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó közös uniós értékek magukban foglalják a felhasználók igényei és preferenciái közötti azon különbségeket, amelyek földrajzi, társadalmi és kulturális különbségekből eredhetnek, valamint a magas minőségi szintet, a magas fokú biztonságot és megfizethetőséget, az egyenlő bánásmódot, valamint az egyetemes hozzáférés és a felhasználói jogok előmozdítását.

(4)

Az EUMSZ 169. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az Uniónak a Szerződés 114. cikke alapján elfogadott intézkedések révén hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához.

(5)

A piac figyelése és a csomagkézbesítési szolgáltatók szabályozói felügyelete terén a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosított hatásköröket tekintve a tagállamok között alapvető különbségek vannak. Egyes hatóságok például ténylegesen kötelezni tudják a szolgáltatókat az árakra vonatkozó lényegi információk közlésére. E különbségek meglétét az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete és a Postai Szolgáltatások Európai Szabályozói Csoportja által készített közös vélemény is megerősíti, amelynek szerzői szerint a nemzeti szabályozó hatóságoknak megfelelő szabályozói hatásköröket kell kapniuk a beavatkozáshoz, ezek a hatáskörök azonban nem minden tagállamban állnak rendelkezésre. Ezek a különbségek további adminisztratív terheket és megfelelési költségeket rónak a határokon átnyúló tevékenységet végző csomagkézbesítési szolgáltatókra. Ezek a különbségek tehát akadályozzák a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások végzését, és ezáltal közvetlen hatást gyakorolnak a belső piac működésére.

(6)

A postai és csomagkézbesítési ágazat nemzetközi jellege miatt fontos az európai és nemzetközi műszaki szabványok további fejlesztése a szolgáltatást igénybe vevők és a környezet, valamint a vállalkozások piaci lehetőségeinek szélesítése érdekében. A szolgáltatást igénybe vevők továbbá gyakran számolnak be a szolgáltatás minőségét érintő problémákról a határokon átnyúló csomagok küldése, fogadása, illetve visszaküldése során. Ezért egyaránt szükséges a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokra vonatkozó szolgáltatásminőségi előírások és e szolgáltatások átjárhatóságának további javítása. Ezeket a 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (3) megfelelően még inkább prioritásként kell kezelni az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) révén és egyéb módokon. Előrelépés szükséges továbbá a szolgáltatások hatékonysága terén, figyelembe véve különösen a szolgáltatást igénybe vevők érdekeit.

(7)

A 97/67/EK irányelv támogatásaként a postai szolgáltatások szabványosítása és a szolgáltatás minőségének javítása az Unió stratégia prioritása, ezért azt folytatni kell. A műszaki szabványosítás nélkülözhetetlen a nemzeti hálózatok közti átjárhatóság előmozdításához és a hatékony egyetemes szolgáltatás meglétéhez. A Bizottság 2016 augusztusában negyedik alkalommal intézett szabványosítási kérelmet a CEN-hez, melyben munkaprogram kidolgozását és 2020 augusztusára végleges jelentés készítését kérte. (4) E munkaprogramnak különösen a szolgáltatást igénybe vevők érdekeit, a környezeti megfontolásokat és a hatékonyságot kell figyelembe vennie, valamint hozzá kell járulnia az uniós digitális egységes piac létrehozásának előmozdításához.

(8)

A határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások piaca változatos, összetett és élénk verseny jellemzi, hiszen különböző szolgáltatók különböző szolgáltatásokat és árakat kínálnak a csomagok tömege, mérete és formája szerint, valamint a rendeltetési helytől, a hozzáadott értéket képviselő jellemzőktől – mint például a nyomonkövethetőséget szolgáló rendszerek – és a feladott csomagok számától függően. Az egyetemes szolgáltatók egyes tagállamokban nem rendelkeznek többségi részesedéssel a csomagkézbesítési szolgáltatások piacán. E változatosság miatt a fogyasztók és a szolgáltatást igénybe vevők számára nehéz összehasonlítani – úgy a minőség, mint az ár terén – a különböző szolgáltatók által kínált csomagkézbesítési szolgáltatásokat, mivel gyakran nem is tudnak a határokon átnyúló internetes kereskedelemben hasonló szolgáltatásokat kínáló különböző csomagkézbesítési lehetőségekről. Elsősorban a kkv-k és a magánszemélyek számára meg kell könnyíteni az ilyen információkhoz való hozzáférést. Ezen túlmenően a kereskedő kis- és középvállalkozások a kézbesítéssel kapcsolatos nehézségeket a határokon átnyúló értékesítés akadályaként azonosították.

(9)

A határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások javítása érdekében – különös tekintettel a magánszemélyekre és a mikro- és kisvállalkozásokra, beleértve a távoli vagy a ritkán lakott területeket, és a fogyatékossággal élőkre vagy csökkent mozgásképességűekre – fokozni kell a díjak nyilvános jegyzékeinek hozzáférhetőségét és átláthatóságát a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások egy szűkebb csoportját illetően. Ha a határokon átnyúló kézbesítésért felszámított árak átláthatóbbá és Unió-szerte könnyebben összehasonlíthatóvá válnak, annak hatásaként várhatóan csökkennek a díjak közötti indokolatlan különbségek is, többek között adott esetben a belföldi és a határokon átnyúló szolgáltatások közötti indokolatlan díjkülönbségek is.

(10)

A küldeményenkénti díjszabású csomagszolgáltatás minden tagállamban részét képezi az egyetemes szolgáltatásnak, és ez a magánszemélyek és a kisvállalkozások által leggyakrabban igénybe vett szolgáltatás. A küldeményenkénti díjszabás átláthatóságának és megfizethetőségének javítása az elektronikus kereskedelem további fejlődésének szükséges feltétele.

(11)

Az online értékesítést folytató, a múltban ilyen tevékenységet végző vagy ezt megkísérlő számos vállalat a magas kézbesítési költségeket, valamint a költséges panasztételi eljárásokat és garanciákat problémának tekintette. További intézkedésekre van szükség különösen annak biztosítása érdekében, hogy a távoli területeken működő kkv-k, és az ott élő magánszemélyek teljeskörűen igénybe vehessenek hozzáférhető és megfizethető, zökkenőmentes, határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokat.

(12)

Az „egyetemes szolgáltatók” olyan postai szolgáltatók, amelyek az egyetemes postai szolgáltatást vagy annak egy részét nyújtják egy meghatározott tagállamban. Az egynél több tagállamban működő egyetemes szolgáltatók csak abban a tagállamban vagy azokban a tagállamokban tekintendők egyetemes szolgáltatónak, amelyben vagy amelyekben egyetemes postai szolgáltatást nyújtanak.

(13)

A postai szolgáltatásokat jelenleg a 97/67/EK irányelv szabályozza. Az említett irányelv az Unióban a postai szolgáltatások nyújtására és az egyetemes postai szolgáltatásra vonatkozó közös szabályokat állapít meg. A hangsúlyt elsősorban – de nem kizárólag – a nemzeti egyetemes szolgáltatásokra helyezi, és nem foglalkozik a csomagkézbesítési szolgáltatók szabályozói felügyeletével. Az említett irányelvben az egyetemes szolgáltatások tekintetében meghatározott minimumkövetelmények betartását a tagállamok által kijelölt nemzeti szabályozó hatóság biztosítja. E rendelet tehát a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatások vonatkozásában kiegészíti a 97/67/EK irányelv szabályait. E rendelet nem sérti a 97/67/EK irányelvben meghatározott jogokat és garanciákat, különösen az egyetemes postai szolgáltatások folyamatos nyújtását a szolgáltatást igénybe vevők részére.

(14)

Ez a rendelet nem módosítja a postai küldeménynek sem a 97/67/EK irányelv 2. cikke 6. pontjában rögzített fogalommeghatározását, sem az azon alapuló, a nemzeti jogokban megtalálható fogalommeghatározásokat.

(15)

A becslések szerint az elektronikus kereskedelemben manapság feladott címzett csomagok 80 %-a két kg-nál kisebb tömegű, és továbbításuk gyakran levélküldeményként történik. A más módon kézbesített csomagok tömegéről nem áll rendelkezésre adat. Fontos, hogy ezek a könnyebb küldemények e rendelet hatálya alá kerüljenek.

(16)

E rendelet végrehajtása céljából fontos megadni a csomag, a csomagkézbesítési szolgáltatás és a csomagkézbesítési szolgáltató fogalmának pontos meghatározását, és meghatározni azt, hogy mely postai küldemények tartoznak bele ezek fogalmába. A 20 mm-nél vastagabb postai küldemények valószínűsíthetően – levélküldeménytől eltérő – árut tartalmaznak, függetlenül attól, hogy azt egyetemes szolgáltató kezeli-e vagy sem. A kizárólag levelezést tartalmazó postai küldeményeket ki kell zárni a csomagkézbesítési szolgáltatások köréből. E rendelet hatálya alá tehát, az egységes gyakorlatnak megfelelően, a kereskedelmi értékkel rendelkező vagy nem rendelkező árut tartalmazó, legfeljebb 31,5 kg tömegű csomagok tartoznak, mivel az ennél nehezebb küldeményeket egy átlagos személy gépi segédeszközök nélkül már nem képes kezelni, és az már az áruszállítási és logisztikai ágazat alá tartozó tevékenységnek minősül.

(17)

A csomagkézbesítési szolgáltatásokat nyújtó, alternatív üzleti modellben működő szolgáltatókra, így a közösségi gazdaság keretében vagy elektronikus kereskedelmi platformokon működő szolgáltatókra abban az esetben alkalmazandó ez a rendelet, ha a postai kézbesítési láncnak legalább egy fázisában részt vesznek. A csomagok gyűjtése, feldolgozása és szétosztása, ideértve a feladó által megjelölt helyen történő csomagfelvételt ellátó szolgáltatásokat is, csomagkézbesítési szolgáltatásnak tekintendő, abban az esetben is, ha az expressz-szolgáltatást vagy futárszolgálatot nyújtó szolgáltatók vagy konszolidátorok biztosítják azokat a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően. A szállítás önmagában – ha nem a fenti lépések valamelyikével összefüggésben történik – nem minősülhet csomagkézbesítési szolgáltatásnak, abban az esetben sem, ha alternatív üzleti modellben vagy más módon működő alvállalkozók végzik, mivel ebben az esetben feltételezhető, hogy e tevékenység a szállítási ágazat részét képezi, kivéve, ha az érintett vállalkozás vagy valamely leányvállalata vagy kapcsolt vállalkozása egyébként e rendelet hatálya alá tartozik.

(18)

E rendelet nem alkalmazandó azokra a vállalkozásokra, amelyek csak egy tagállamban vannak letelepedve, és amelyek kizárólag a saját maguk által a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) 2. cikkének 5. pontja szerinti adásvételi szerződéssel értékesített áruk rendeléseinek teljesítésére szolgáló saját, belföldi kézbesítési hálózattal rendelkeznek. E rendeletet alkalmazni kell azonban azokra a vállalkozásokra, amelyek saját, belföldi kézbesítési hálózatukat harmadik felek által értékesített áruk kézbesítésére is használják.

(19)

Meg kell határozni azon bizalmas adatok minimális körét, amelyeket el kell juttatni a nemzeti szabályozó hatóságokhoz, valamint az arra szolgáló eljárásokat, hogy a hatóságok biztosítsák a nemzeti szolgáltatók kereskedelmi jellegének tiszteletben tartását, továbbá az adatok közlésére szolgáló biztonságos csatornákat kell létrehozni.

(20)

Statisztikai célok miatt fontos, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak tudomásuk és információjuk legyen a megfelelő engedélyezési eljárások vagy egyéb jogi követelmények alapján a piacon működő csomagkézbesítési szolgáltatókról. Az ágazat munkaerő-intenzív jellege miatt, valamint a kizárólag a nemzeti vagy regionális piacon aktív, kis csomagkézbesítési szolgáltatók adminisztratív terheinek csökkentése érdekében 50 főnél alacsonyabb alsó határt kell alkalmazni az előző naptári évben a szolgáltató részére abban a tagállamban munkát végzett és a csomagkézbesítési szolgáltatások nyújtásában részt vett személyek átlagos száma alapján, ahol a szolgáltató letelepedett, kivéve, ha a szolgáltató egynél több tagállamban is letelepedett. Ez a határ megfelel a 2003/361/EK bizottsági ajánlásnak (6), tükrözi az ágazat munkaerő-intenzív jellegét, és lefedi a csomagszállítási piac legnagyobb részét, főleg az olyan országokban, ahol a szállított csomagok volumene alacsony. Ebbe az alsó határértékbe különösen a csomagkézbesítési szolgáltatások nyújtásában részt vevő személyeket kell beleszámítani, úgy mint a teljes munkaidős, részmunkaidős és ideiglenes alkalmazottakat, valamint a csomagkézbesítési szolgáltatónál önálló vállalkozóként dolgozó személyeket. A személyek számát tartalmazó, foglalkoztatási viszony szerinti bontásnak összhangban kell lennie az érintett tagállam nemzeti jogával. Bizonyos esetekben, az érintett tagállam sajátosságainak figyelembevétele mellett, lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti szabályozó hatóság a határértéket 25 főre csökkentse, vagy azt kérje a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatótól, hogy a létszám-határba számítsa bele az alvállalkozóinál dolgozó teljes munkaidős, részmunkaidős és ideiglenes alkalmazottakat, valamint önálló vállalkozókat is, hogy ezáltal még átláthatóbbak legyenek a határokon átnyúló díjak és a piac egésze.

(21)

Bármely, a csomagkézbesítési szolgáltatónak dolgozó személyek számára vonatkozó, a nemzeti szabályozó hatóságnak továbbított információt az adatokat a statisztikai információkra vonatkozó bevett vállalati jelentéstételi gyakorlatnak megfelelően kell átadni. Ez az adatok összehasonlíthatóságának biztosítása és amiatt fontos, hogy a szolgáltatókra háruló adminisztratív teher a lehető legkisebb maradjon.

(22)

A szolgáltató letelepedésének helyét az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban kell meghatározni. Ha egy szolgáltató több helyen is letelepedett, fontos meghatározni, hogy letelepedésének ténylegesen melyik helyéről nyújtják az érintett szolgáltatást.

(23)

A nemzeti szabályozó hatóság részére a csomagkézbesítési szolgáltatások jellemzőiről benyújtott információknak magukban kell foglalniuk azt, hogy a szolgáltató a postai kézbesítési lánc mely fázisaiban (a csomagok gyűjtése, feldolgozása, szállítása és szétosztása) vesz részt, azt, hogy a szolgáltatás az egyetemes szolgáltatási kötelezettség körébe tartozik-e vagy sem, azt, hogy mi a szolgáltatás földrajzi hatálya (regionális, belföldi, határokon átnyúló), valamint azt, hogy a szolgáltatás kínál-e hozzáadott értéket.

(24)

Az árak átláthatóságának növelésére irányuló intézkedések hatálya alá tartozó postai küldemények jegyzéke korlátozandó, megkönnyítendő az összehasonlíthatóságot, valamint csökkentendő a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókra és a nemzeti szabályozó hatóságokra nehezedő adminisztratív terheket. A normál és az ajánlott postai küldeményekkel kapcsolatos szolgáltatásoknak egyaránt ide kell tartozniuk, mivel ezek képzik az egyetemes szolgáltatási kötelezettség alapját, és tekintve, hogy mennyire fontos a nyomon követhetőség az e-kereskedelem számára, a nyomonkövetési szolgáltatás és az könyvelt csomagok árának – függetlenül attól, hogy részét képezik-e az egyetemes szolgáltatási kötelezettségnek – is ide kell tartoznia, hogy ezáltal biztosítható legyen ezen árak összehasonlíthatósága az Unióban. A hangsúlyt a kisebb tömegű csomagokra kell helyezni, mivel ezek alkotják a csomagkézbesítési szolgáltatók által kézbesített postai küldemények zömét, valamint a 20 mm-nél vastagabb, levélküldeményként feldolgozott postai küldeményekre. Kizárólag a küldeményenkénti díjszabásnak kell ide tartoznia, mivel a kisfeladók ezeket az árakat fizetik. Az érintett postai küldeményeket egyértelműen meg kell nevezni e rendelet mellékletében. Ez a rendelet nem kötelezi a határon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatókat arra, hogy a mellékletben felsorolt valamennyi postai küldemény szerepeljen az általuk kínált szolgáltatások között. A díjakra vonatkozó információkat a pontosság érdekében maguknak a határon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatást nyújtó szolgáltatóknak kell megadniuk. Ezeket a díjakat a Bizottság közzé teszi egy külön e célra létrehozott honlapon, amely semleges és nem kereskedelmi jellegű.

(25)

Amikor a nemzeti szabályozó hatóságok az általuk értékelendőnek tartott, határon átnyúló szolgáltatások díjainak objektív értékelését végzik, olyan elemekre kell támaszkodniuk, mint a hasonló csomagkézbesítési szolgáltatásokért a feladás szerinti tagállamban és a rendeltetési tagállamban felszámított belföldi és bármilyen egyéb releváns díjak; a két vagy több tagállamra alkalmazott egységes díj; kétoldalú forgalom, sajátos szállítási vagy kezelési költségek; egyéb releváns költségek és a szolgáltatás minőségére vonatkozó előírások, valamint – amennyiben nem jelent aránytalan terhet – a határokon átnyúló tarifák valószínűsíthető hatása a szolgáltatást igénybe vevő magánszemélyekre és kis- és középvállalkozásokra, beleértve a távoli vagy ritkán lakott területeken találhatókat, valamint a szolgáltatást igénybe vevő, fogyatékkal élő vagy csökkent mozgásképességű személyeket. Ezeket az általános elemeket olyan egyéb elemekkel is kiegészíthetik, amelyek különösen fontosak az adott díjak magyarázatához, például hogy a díjak külön árszabályozás hatálya alá tartoznak-e a nemzeti jog alapján, vagy megállapítottak-e piaci erőfölénnyel való visszaélést a vonatkozó alkalmazandó jogszabályok alapján. Ezenfelül a nemzeti szabályozó hatóságokra és az egyetemes szolgáltatási kötelezettség alá tartozó csomagkézbesítési szolgáltatókra nehezedő adminisztratív terhek enyhítése érdekében, valamint az arányosság elvének megfelelően a nemzeti szabályozó hatóságok az értékelést megelőzően alkalmazott objektív szűrőmechanizmus alapján azonosíthatják, hogy mely határon átnyúló díjakat szükséges értékelni.

(26)

A regionális és a társadalmi kohézió védelme érdekében fontos lehet, hogy a két vagy több tagállamba irányuló, határokon átnyúló kézbesítések díjai egységesek legyenek. Ebben az összefüggésben figyelembe kell venni, hogy az elektronikus kereskedelmet ösztönözni kell, és új lehetőségeket kell kínálni a távoli és ritkán lakott területeknek, hogy részt vehessenek az internetes kereskedelemben és regionális gazdaságuk növekedjen.

(27)

A csomagkézbesítési szolgáltatások belföldi és határokon átnyúló díjai közötti jelentős különbségeket objektív kritériumok – például sajátos szállítási vagy kezelési költségek, vagy egyéb releváns költségek – alapján kell indokolni. Szükség lehet arra, hogy a nemzeti szabályozó hatóság az értékelés céljából bizonyítékokat gyűjtsön. A bizonyítékot az értékelés tárgyát képező díjak esetleges indoklásával együtt át kell adni a nemzeti szabályozó hatóságnak.

(28)

Az Unión belüli átláthatóság biztosítása érdekében a Bizottság közzéteszi az egyes nemzeti ellenőrző hatóságok által benyújtott értékelés nem bizalmas jellegű változatát.

(29)

Az adminisztratív terhek enyhítése érdekében a csomagkézbesítési szolgáltatóknak, a nemzeti szabályozó hatóságoknak és a Bizottságnak egyaránt elektronikus úton kell az adattovábbítást végezniük és különösen lehetővé kell tenniük a 910/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) előírt elektronikus aláírás használatát.

(30)

A csomagkézbesítési szolgáltatások piaca gyorsan változik, ezért a Bizottság feladata újraértékelni e rendelet hatékonyságát és eredményességét, figyelembe véve az elektronikus kereskedelem fejlődését is, és rendszeres jelentést benyújtani az Európai Parlament és a Tanács számára. E jelentéshez adott esetben mellékelni kell az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak tett felülvizsgálatra irányuló jogalkotási javaslatot. E jelentést az összes érdekelt fél, többek között a postai ágazat szociális párbeszédért felelős bizottságának bevonásával kell elkészíteni.

(31)

A Bizottságnak építenie kell a nemzeti szabályozó hatóságok képviselőiből álló, a Postai Szolgáltatások Európai Szabályozói Csoportja által nyújtott értékes hozzájárulásra.

(32)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatáskörökkel kell ruházni azon formanyomtatvány meghatározására, amelyen a csomagkézbesítési szolgáltatók benyújtják az információkat a nemzeti szabályozó hatóságoknak. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (8) megfelelően kell gyakorolni.

(33)

E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és figyelembe veszi mindenekelőtt az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, és végrehajtása során e jogokkal és elvekkel összhangban kell eljárni.

(34)

A személyes adatok e rendelet keretén belül történő kezelésére az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) és az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) alkalmazandó.

(35)

A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(36)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen a szabályozói felügyelet javításához szükséges szabályozói alapelvek és szabályok meghatározását, a díjak átláthatóságának javítását és a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokra vonatkozó, a versenyt támogató bizonyos alapelvek rögzítését – azzal a végső céllal, hogy a szolgáltatást igénybe vevők számára javítsa a határokon átnyúló csomagkézbesítési szolgáltatásokat, és ezáltal is erősítse a fogyasztók határokon átnyúló e-kereskedelembe vetett bizalmát – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a rendelet terjedelme és hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,