(1) A tagállamok megfelelő és hathatós peren kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárásokat biztosítanak – vagy egyenértékű intézkedéseket hoznak – azért, hogy rendezni lehessen az e rendelet hatálya alá tartozó kérdésekkel összefüggésben a kedvezményezettek és pénzforgalmi szolgáltatóik között felmerülő vitákat, és ösztönzik ezeknek az eljárásoknak az igénybevételét. E célból a tagállamok már meglévő testületeket jelölnek ki, vagy adott esetben új testületeket állítanak fel. Gondoskodni kell arról, hogy e testületek függetlenek legyenek a felektől.