V. MELLÉKLET A tüzelőberendezésekre vonatkozó műszaki rendelkezések

1.

A kibocsátási határértékek kiszámításának alapja: 273,15 K hőmérséklet, 101,3 kPa nagyságú nyomás, a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója, szilárd tüzelőanyagok esetében 6 %-os, cseppfolyós vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokkal működő, gázturbináktól és gázmotoroktól eltérő tüzelőberendezések esetében 3 %-os, gázturbinák és gázmotorok esetében pedig 15 %-os O2-tartalom.

2.

SO2-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy cseppfolyós tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével

Azoknál a szilárd tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetője ezen időpontot megelőzően nyújtott be teljes engedélykérelmet, feltéve, hogy a létesítményt 2003. november 27-ig üzembe helyezték, és amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, a SO2-kibocsátási határérték 800 mg/Nm3.

Azoknál a folyékony tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetője ezen időpontot megelőzően nyújtott be teljes engedélykérelmet, feltéve, hogy a létesítményt 2003. november 27-ig üzembe helyezték, és amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, a SO2-kibocsátási határérték az 300 MW-ot meg nem haladó teljes névleges bemenő hőteljesítményű berendezések esetében 850 mg/Nm3, a 300 MW-ot meghaladó teljes névleges bemenő hőteljesítményű berendezések esetében pedig 400 mg/Nm3.

A tüzelőberendezés azon részére, amely közös kéményben egy vagy több külön füstcsatornán keresztül bocsátja ki a füstgázokat, és amely egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemel többet 1 500 üzemóránál, vonatkozhatnak az előző két bekezdésben a teljes tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményével kapcsolatban rögzített kibocsátási határértékek. Ez esetben minden egyes ilyen füstcsatorna kibocsátását külön kell ellenőrizni.

3.

Gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot használó tüzelőberendezések SO2-kibocsátási határértékei (mg/Nm3), a gázturbinák és gázmotorok kivételével

A finomítási maradékanyagok gázosításából keletkező, alacsony fűtőértékű gázokat égető azon tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetői ezen időpont előtt nyújtottak be teljes engedélykérelmet, feltéve, hogy a létesítményt 2003. november 27-ig üzembe helyezték, a SO2-kibocsátási határérték 800 mg/Nm3.

4.

NOx-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével

Az NOx-kibocsátási határérték 450mg/Nm3 a vegyipari létesítményeken belüli, legfeljebb 500 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű olyan tüzelőberendezések esetében, amelyek folyékony termelési maradékanyagot nem kereskedelmi tüzelőanyagként, saját fogyasztás céljából használnak fel, és amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetői ezen időpont előtt nyújtottak be teljes engedélykérelmet, feltéve, hogy a berendezést legkésőbb 2003. november 27-ig üzembe helyezték.

Azoknál a maximum 500 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű, szilárd vagy folyékony tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetője ezen időpont előtt nyújtott be teljes engedélykérelmet, a berendezést pedig legkésőbb 2003. november 27-ig üzembe helyezték, és amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, az NOx-kibocsátási határérték 450 mg/Nm3.

Azoknál az 500 MW-nál nagyobb teljes névleges bemenő hőteljesítményű, szilárd tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 1987. július 1-je előtt kaptak engedélyt, és amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, az NOx-kibocsátási határérték 450 mg/Nm3.

Azoknál az 500 MW-nál nagyobb teljes névleges bemenő hőteljesítményű, folyékony tüzelőanyagot égető tüzelőberendezéseknél, amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetői ezen időpont előtt nyújtottak be teljes engedélykérelmet, a berendezést pedig legkésőbb 2003. november 27-ig üzembe helyezték, és amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, az NOx-kibocsátási határérték 400 mg/Nm3.

A tüzelőberendezés azon részére, amely közös kéményben egy vagy több külön füstcsatornán keresztül bocsátja ki a füstgázokat, és amely egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemel többet évi 1 500 üzemóránál, vonatkozhatnak az előző három bekezdésben a teljes tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményével kapcsolatban rögzített kibocsátási határértékek. Ez esetben minden egyes ilyen füstcsatorna kibocsátását külön kell ellenőrizni.

5.

A könnyű vagy középpárlatokat folyékony tüzelőanyagként égető gázturbináknál (a CCGT-t is beleértve) a NOx-kibocsátási határérték 90 mg/Nm3, a CO-kibocsátási határérték pedig 100 mg/Nm3.

Az évi 500 üzemóránál kevesebbet üzemelő tartalék gázturbinákra nem vonatkoznak az e pontban meghatározott kibocsátási határértékek. E létesítmények üzemeltetői nyilvántartást kötelesek vezetni az üzemóra-felhasználásról.

6.

NOx-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) és CO-kibocsátási határértékek gáztüzelésű tüzelőberendezések esetében

Gázturbinák esetében (beleértve a CCGT-t is) az e pontban szereplő táblázatban meghatározott NOx- és CO-kibocsátási határértékek kizárólag 70 %-nál nagyobb terhelésre vonatkoznak.

Azoknál a gázturbináknál (beleértve a CCGT-t is), amelyek 2002. november 27. előtt kaptak engedélyt, vagy amelyek üzemeltetői ezen időpont előtt nyújtottak be teljes engedélykérelmet, a berendezést pedig legkésőbb 2003. november 27-ig üzembe helyezték, és amelyek egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem üzemelnek többet évi 1 500 üzemóránál, a NOx-kibocsátási határérték földgáz égetése esetén 150 mg/Nm3, egyéb gázok vagy folyékony tüzelőanyagok égetése esetén pedig 200 mg/Nm3.

A tüzelőberendezés azon részére, amely közös kéményben egy vagy több külön füstcsatornán keresztül bocsátja ki a füstgázokat, és amely egy ötéves időszak mozgó átlagát tekintve nem működik többet évi 1 500 üzemóránál, vonatkozhatnak az előző bekezdésben a teljes tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményével kapcsolatban rögzített kibocsátási határértékek. Ez esetben minden egyes ilyen füstcsatorna kibocsátását külön kell ellenőrizni.

Az évi 500 üzemóránál kevesebbet üzemelő tartalék gázturbinákra és gázmotorokra az ebben a pontban meghatározott kibocsátási határértékek nem vonatkoznak. E létesítmények üzemeltetői nyilvántartást kötelesek vezetni az üzemóra-felhasználásról.

7.

Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével

8.

Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével

1.

A kibocsátási határértékek kiszámításának alapja: 273,15 K hőmérséklet, 101,3 kPa nagyságú nyomás, a füstgázok vízgőztartalmának korrekciója, szilárd tüzelőanyagok esetében 6 %-os, cseppfolyós vagy gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokkal működő, gázturbináktól vagy gázmotoroktól eltérő tüzelőberendezések esetében 3 %-os, gázturbinák és gázmotorok esetében pedig 15 %-os O2-tartalom.

Kiegészítő tüzelésű, kombinált ciklusú gázturbinák esetében az O2-tartalmat az illetékes hatóság határozza meg, figyelembe véve a kérdéses létesítmény sajátos jellemzőit.

2.

SO2-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy cseppfolyós tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével

3.

Gáz-halmazállapotú tüzelőanyagot használó tüzelőberendezések SO2-kibocsátási határértékei (mg/Nm3), a gázturbinák és gázmotorok kivételével

4.

NOx-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével

5.

A könnyű vagy középpárlatokat folyékony tüzelőanyagként égető gázturbináknál (beleértve a CCGT-t is) a NOx-kibocsátási határérték 50 mg/Nm3, a CO-kibocsátási határérték pedig 100 mg/Nm3.

Az évi 500 üzemóránál kevesebbet üzemelő tartalék gázturbinákra nem vonatkoznak az e pontban meghatározott kibocsátási határértékek. E létesítmények üzemeltetői nyilvántartást kötelesek vezetni az üzemóra-felhasználásról.

6.

NOx-kibocsátási határértékek (mg/Nm3) és CO-kibocsátási határértékek gáztüzelésű tüzelőberendezések esetében

Gázturbinák esetében (beleértve a CCGT-t is) az e pontban meghatározott NOx- és CO-kibocsátási határértékek kizárólag 70 %-nál nagyobb terhelésre vonatkoznak.

Az évi 500 üzemóránál kevesebbet üzemelő tartalék gázturbinákra és gázmotorokra az ebben a pontban meghatározott kibocsátási határértékek nem vonatkoznak. E létesítmények üzemeltetői nyilvántartást kötelesek vezetni az üzemóra-felhasználásról.

7.

Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) szilárd vagy folyékony tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével

8.

Porkibocsátási határértékek (mg/Nm3) gáz-halmazállapotú tüzelőanyaggal működő tüzelőberendezések esetében, a gázturbinák és gázmotorok kivételével

1.

Az egyes, legalább 100 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezés füstgázainak SO2-, NOx- és porkoncentrációját folyamatosan mérni kell.

A gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokat égető, legalább 100 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések füstgázainak CO-koncentrációját folyamatosan mérni kell.

2.

Az illetékes hatóság az alábbi esetekben eltekinthet az 1. pontban említett, kötelezően előírt folyamatos méréstől:

3.

Amennyiben a folyamatos mérés nem kötelező, hathavonta legalább egyszer kötelesek a SO2, az NOx, a por és – gáztüzelésű tüzelőberendezések esetében – a CO koncentrációjára vonatkozó méréseket végezni.

4.

A szén- vagy lignittüzelésű tüzelőberendezések füstgázaiban évente legalább egy alkalommal mérni kell a kibocsátott higany összmennyiségét.

5.

A 3. pontban említett SO2- és NOx-mérés alternatívájaként az illetékes hatóság által ellenőrzött és jóváhagyott egyéb eljárások is alkalmazhatók a SO2- és NOx-kibocsátás meghatározására. Az ilyen eljárások a CEN-szabványokat alkalmazzák, illetve amennyiben CEN-szabványok nem állnak rendelkezésre, olyan ISO-, országos vagy egyéb nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani.

6.

Az illetékes hatóságot tájékoztatni kell a felhasznált tüzelőanyag típusának, illetve a létesítmény üzemeltetésének jelentős változásairól. Az illetékes hatóság határozza meg, hogy az 1-4. pontban megállapított ellenőrzési követelmények ezt követően megfelelőek-e, vagy kiigazításra szorulnak.

7.

Az 1. ponttal összhangban végzett folyamatos mérések kiterjednek a füstgázok oxigéntartalmának, hőmérsékletének, nyomásának és vízgőztartalmának mérésére is. A füstgázok vízgőztartalmának folyamatos mérése nem szükséges, feltéve, hogy a mintául szolgáló füstgázt a kibocsátás elemzését megelőzően szárították.

8.

A vonatkozó szennyező anyagok mintavételezését és elemzését, a folyamatparaméterek mérését, valamint az automatikus mérési rendszerek minőségbiztosítását és azok kalibrálására szolgáló referenciaméréseket a CEN-szabványokkal összhangban végzik. Amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő CEN-szabvány, olyan ISO-s, országos vagy egyéb nemzetközi szabványokat kell figyelembe venni, amelyek az adatszolgáltatást ezzel tudományos szempontból egyenértékű minőségben tudják biztosítani.

Az automatikus mérési rendszereket a referencia-módszerekkel végzett párhuzamos mérésekkel évente legalább egyszer ellenőrizni kell.

▼M1

Az üzemeltető indokolatlan késedelem nélkül értesíti az illetékes hatóságot az automatikus mérési rendszerek ellenőrzésének eredményeiről.

▼B

9.

A kibocsátási határértékek szintjén egy egyszeri mérési eredmény 95 %-os konfidencia intervallum értékei nem haladhatják meg a kibocsátási határértékek alábbi százalékos értékeit:

10.

Az érvényesített óránkénti és napi átlagértékeket az érvényes óránkénti átlagértékekből határozzák meg, a 9. pontban meghatározott konfidencia-intervallum értékének levonását követően.

▼M1

Minden olyan nap, amikor háromnál több óránkénti átlagérték érvénytelen az automatikus mérési rendszer hibája vagy karbantartása miatt, érvénytelenítésre kerül. Amennyiben egy év során ilyen okból tíznél több napot érvénytelenítenek, az illetékes hatóság az üzemeltető számára indokolatlan késedelem nélkül az automatikus mérési rendszer megbízhatóságának növelését célzó intézkedéseket ír elő.

▼B

11.

Azon berendezések esetében, amelyeknek be kell tartaniuk a 31. cikkben említett kéntelenítési arányokat, a tüzelőberendezésben égetett tüzelőanyag kéntartalmát is rendszeresen ellenőrizni kell. Az illetékes hatóságokat tájékoztatni kell a tüzelőanyag típusát érintő érdemi változásokról.

1.

Folyamatos mérés esetén az 1–2. részben meghatározott kibocsátási határértékek abban az esetben tekintendők teljesítettnek, ha az üzemórákra vonatkoztatott mérési eredmények szerint egy naptári éven belül az alábbi feltételek mindegyike teljesült:

Az érvényesített átlagérték meghatározása a 3. rész 10. pontja alapján történik.

Az átlagos kibocsátási határértékek kiszámításakor nem kell figyelembe venni a 30. cikk (5) és (6) bekezdésében és a 37. cikkben foglalt időszakok alatt, valamint az indítási és a leállítási időszakban végzett méréseket.

2.

Ahol nem kötelező a folyamatos mérés, az 1–2. részben meghatározott kibocsátási határértékek abban az esetben tekintendők teljesítettnek, ha az egyes méréssorozatok vagy az illetékes hatóságok által megállapított szabályoknak megfelelően meghatározott egyéb eljárások eredményei nem lépik túl a kibocsátási határértékeket.

1.

A 30. cikk (2) bekezdésében említett tüzelőberendezésekre vonatkozó minimális kéntelenítési arányok

2.

A 30. cikk (3) bekezdésében említett tüzelőberendezésekre vonatkozó minimális kéntelenítési arányok