|
+II. MELLÉKLET |
II. MELLÉKLET
II. MELLÉKLET KARBONLÁBNYOM 1. Alkalmazási kör Ez a melléklet alapvető elemeket nyújt arra vonatkozóan, hogyan kell kiszámítani a karbonlábnyomot. A 7. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus által a karbonlábnyom kiszámítására és ellenőrzésére előírandó módszertan az ezen mellékletben foglalt alapvető elemekre épül, összhangban áll a Bizottság termék környezeti lábnyomának (PEF) meghatározására szolgáló módszerének legfrissebb változatával és a releváns termék környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokkal, továbbá tükrözi a nemzetközi megállapodásokat és a műszaki/tudományos haladást az életciklus-értékelés terén. Az életciklusra vonatkozó karbonlábnyom kiszámításának alapját a konkrét elem-, illetve akkumulátormodell előállítása során a konkrét gyártóüzemben felhasznált anyagjegyzék, energia és segédanyagok jelentik. Így különösen, pontosan azonosítani kell az elektronikus összetevőket, például elem-, illetve akkumulátorfelügyeleti egységeket, biztonsági egységeket és a katódanyagokat, mivel azok válhatnak az elem, illetve akkumulátor karbonlábnyomához hozzájáruló fő tényezőkké. 2. Fogalommeghatározások E melléklet alkalmazásában:
a)
„tevékenységre vonatkozó adatok”: életciklusleltárok (LCI) modellezése során a folyamatokhoz társuló információk, amikor is a folyamatláncok összesített LCI-eredményeit, amelyek az adott folyamat során végzett tevékenységeket tükrözik, egyenként meg kell szorozni a vonatkozó tevékenységi adatokkal, és ezeket kombinálva kell származtatni az említett folyamathoz társuló karbonlábnyomot;
b)
„anyagjegyzék”: az elem illetve akkumulátor gyártásához szükséges nyersanyagok, részegységek, köztes egységek, alkomponensek és alkotórészek, valamint azok mennyiségeinek jegyzéke;
c)
„vállalatspecifikus adatok”: egy vagy több létesítménytől származó, közvetlenül mért vagy gyűjtött adatok (telephely-specifikus adatok), amelyek reprezentatívak a vállalat tevékenységeire nézve, az ilyen adatokat „elsődleges adatok”-nak is nevezik;
d)
„funkcionális egység”: az elem illetve akkumulátor által biztosított funkciók, szolgáltatások – vagy mindkettő – minőségi és mennyiségi vonatkozásai;
e)
„életciklus”: egy termékrendszer egymást követő és egymással kapcsolatban álló szakaszai a nyersanyagbeszerzéstől vagy a természeti erőforrásokból történő előállítástól a végső ártalmatlanításig (ISO 14040:2006 szabvány vagy azzal egyenértékű szabvány);
f)
„életciklusleltár (LCI)”: elemi, hulladék- és termékáramok cseréinek együttes halmaza az LCI-adatkészletben;
g)
„életciklusleltár (LCI) adatkészlet”: meghatározott termék vagy egyéb referenciaegység – így például a telephely vagy a folyamat – életciklusadatait tartalmazó, a leíró metaadatokra és az életciklusleltár kvantitatív adataira kiterjedő dokumentum vagy fájl, amely magában foglalhat elemi folyamatra vonatkozó adatkészletet, részben összesített vagy összesített adatkészletet;
h)
„referenciaáram”: egy adott termékrendszer folyamataiból származó kimenetek mértéke, amely a funkcionális egység által kifejezett funkció betöltéséhez szükséges (az ISO 14040:2006 szabvány vagy azzal egyenértékű szabvány alapján);
i)
„másodlagos adatok”: olyan adatok, amelyeket nem közvetlenül gyűjtenek vagy mérnek valamely, a karbonlábnyom-vizsgálatot végző vállalat ellátási láncán belüli konkrét folyamatból, hanem amelyeket egy harmadik fél LCI adatkészletéből vagy más forrásokból szereznek; az ilyen adatok közé tartoznak az ágazatra jellemző átlagolt adatok, például közzétett termelési adatokból, kormányzati statisztikákból és iparszövetségektől származó adatok, valamint szakirodalmi tanulmányok, műszaki szakértői tanulmányok és szabadalmak, továbbá pénzügyi adatokon is alapulhatnak, és tartalmazhatnak közelítő adatokat, valamint egyéb generikus adatokat; és az ilyen adatok közé tartoznak a horizontális összesítési lépésen átmenő elsődleges adatok is;
j)
„rendszerhatár”: az életciklus szakaszban figyelembe vett vagy abból kizárt szempontok. Ezen túlmenően az elemek, illetve akkumulátorok karbonlábnyomának kiszámítására vonatkozó harmonizált szabályok magukban foglalják az értelmezésükhöz szükséges minden további fogalommeghatározást. 3. Funkcionális egység és referenciaáram A funkcionális egység az elem-, illetve akkumulátor-rendszer által az elem-, illetve akkumulátor-rendszer üzemideje során nyújtott összes energia kWh-ban mért értékéből egy kWh-ként (kilowattóra) van meghatározva. Az összes energia kiszámításához a ciklusok számát meg kell szorozni az egyes ciklusok során szolgáltatott energia mennyiségével. A referenciaáram egy konkrét funkció teljesítéséhez szükséges elem, illetve akkumulátor súlya, és azt úgy kell mérni, hogy az elem, illetve akkumulátor kg-ban kifejezett tömegét el kell osztani az elem, illetve akkumulátor által az üzemideje során nyújtott,(kWh-ban megadott összes energiával. Az előállító által a karbonlábnyom számszerű meghatározása érdekében gyűjtött valamennyi bemeneti és kimeneti mennyiségi adatot a referenciaáramhoz viszonyítva kell kiszámítani. Az első bekezdéstől eltérve, azon kiegészítő elemek, illetve akkumulátorok esetében, amelyek elsődleges funkciója az áramellátás folytonosságának biztosítása, a funkcionális egység az a képesség, hogy az elem, illetve akkumulátor az üzemideje alatt bármikor képes egy kWmin (kilowattperc) kiegészítő teljesítőképességet biztosítani. Ennek megfelelően a kiegészítő elemek, illetve akkumulátorok referenciaárama a meghatározott funkció végrehajtásához szükséges súlyú elem, illetve akkumulátor, amelyt úgy kell mérni, hogy az elem, illetve akkumulátor tömegének az egy kWmin kiegészítő teljesítőképességre jutó kg-jai számát el kell osztani az elem, illetve akkumulátor években megadott üzemidejével. A kiegészítő elemek, illetve akkumulátorok előállítói által a karbonlábnyom számszerű meghatározása érdekében gyűjtött valamennyi bemeneti és kimeneti mennyiségi adatot az említett referenciaáramhoz viszonyítva kell kiszámítani. Kivételes esetekben – így például a hálózatról nem tölthető hibrid járművek akkumulátorai tekintetében – a módszertan eltérő funkcionális egységet is meghatározhat. 4. Rendszerhatár A következő életciklusszakaszok és azok folyamatai vannak a rendszerhatáron belül:
Az életciklusszakaszok következő folyamatait ki kell zárni a rendszerhatárból:
—
az elemek, illetve akkumulátorok összeszerelésére és újrafeldolgozására szolgáló berendezések gyártása, mivel a számítások alapján a karbonlábnyom-hatások elhanyagolható mértékűek a termékek környezeti lábnyomára vonatkozó kategóriaszabályokban a mobil alkalmazásokhoz használt, nagy fajlagos energiájú, újratölthető akkumulátorok esetében;
—
az elemek, illetve akkumulátorok összeszerelésének az eredetiberendezés-gyártói (OEM) rendszer összetevőit használó folyamata; ez a folyamat nagyrészt a mechanikai összeszerelést jelenti, és az eredetiberendezés-gyártó berendezés- vagy jármű-összeszerelősorának részét képezi; e specifikus folyamat fajlagos energia- és anyagfogyasztása elhanyagolható az eredetiberendezés-gyártó összetevőinek gyártási folyamatával összevetve.
A használati szakaszt ki kell zárni az életciklus-karbonlábnyomra vonatkozó számításokból, mivel az nem áll közvetlenül az előállítók befolyása alatt, kivéve, ha igazolják, hogy az elem-, illetve akkumulátor-előállítók által a tervezési szakaszban hozott döntések nem elhanyagolható mértékben hozzájárulhatnak az említett hatáshoz. 5. Vállalatspecifikus és másodlagos adatkészletek felhasználása Az elemek, illetve akkumulátorok összetevőinek nagy száma, valamint a gyártási folyamatok összetettsége miatt a gazdasági szereplő indokolt esetben a vállalatspecifikus adatok felhasználását az elem-, illetve akkumulátor-specifikus alkatrészek folyamat- és összetevő-elemzésére korlátozza. Az elem, illetve akkumulátor anódjával, katódjával, elektrolitjával, elválasztójával és cellaborításával kapcsolatban a tevékenységre vonatkozó adatok egy konkrét előállító üzemben előállított konkrét elem-, illetve akkumulátormodellre vonatkoznak. Ennek megfelelően nem használhatók a tevékenységre vonatkozó alapértelmezett adatok. A tevékenységre vonatkozó elem-, illetve akkumulátor-specifikus adatokat a termék környezeti lábnyomának megfelelő, releváns másodlagos adatkészletekkel együtt kell felhasználni. Mivel a karbonlábnyom-nyilatkozat egy meghatározott előállítási helyen előállított konkrét elem-, illetve akkumulátormodellre vonatkozik, nem megengedhető az ugyanazon elem-, illetve akkumulátormodellt előállító különböző üzemekből gyűjtött adatok mintavételezése. Amennyiben változás van az elem-, illetve akkumulátormodell előállításához felhasznált anyagjegyzékben vagy energiamixben, újból ki kell számítani az említett elem-, illetve akkumulátormodell karbonlábnyomát. A 7. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján előírandó harmonizált szabályoknak tartalmazniuk kell a következő életciklusszakaszok részletes modellezését:
—
nyersanyagbeszerzés és előzetes feldolgozás,
—
előállítás,
—
értékesítés,
—
saját villamosenergia-termelés,
—
az életciklus vége.
6. Karbonlábnyom-hatásvizsgálat Az elem, illetve akkumulátor karbonlábnyomát a Közös Kutatóközpont 2019. évi, „A termék környezeti lábnyomára vonatkozó módszer frissítésére vonatkozó javaslatok” című jelentésében ajánlott „éghajlatváltozás” elnevezésű életciklus-hatásvizsgálati módszer alkalmazásával kell kiszámítani. Az eredményeket jellemzett eredményekként kell rendelkezésre bocsátani (normalizálás és súlyozás nélkül). Az alkalmazandó jellemzési tényezők jegyzéke az Életcikluselemzés Európai Platformján (LCA) érhető el. 7. Kompenzációk A kompenzációkat egy arra vonatkozó feltételezett forgatókönyvet képviselő kiindulási alaphoz képest számítják ki, hogy milyen lett volna a kibocsátás a kompenzációt eredményező enyhítési projekt hiányában. A karbonlábnyom-nyilatkozatba nem kell belefoglalni a kompenzációkat, de kiegészítő környezeti információként külön be lehet számolni azokról, és kommunikációs célokra felhasználni azokat. 8. Karbonlábnyom-teljesítményosztályok A forgalomba hozott elemek, illetve akkumulátorok karbonlábnyom-nyilatkozataiban szereplő értékek eloszlásától függően, jelentős számú teljesítményosztályt kell azonosítani – ahol az A. kategória a legjobb osztály az életciklus során gyakorolt/életciklusra vonatkozó legalacsonyabb karbonlábnyom-hatással –, hogy lehetővé tegye a 7. cikk (1) bekezdésében említett elem-, illetve akkumulátorkategóriák piaci differenciálását. Az egyes teljesítményosztályokra vonatkozó küszöbérték – valamint az osztályok tartományainak – meghatározása a megelőző három évben forgalomba hozott, a 7. cikk (1) bekezdésében említett elem-, illetve akkumulátorkategóriák teljesítményének eloszlásán, a várható technológiai fejlesztéseken és egyéb műszaki tényezőkön alapul. 9. Maximális szén-dioxid-küszöbértékek A karbonlábnyom-nyilatkozatok révén gyűjtött információk és a forgalomba hozott elem-, illetve akkumulátormodellek karbonlábnyom-teljesítményosztályainak relatív eloszlása alapján, valamint figyelembe véve az e téren elért tudományos és műszaki haladást, a Bizottság meg fogja határozni a 7. cikk (1) bekezdésében említett elem-, illetve akkumulátorkategóriák tekintetében az életciklus-karbonlábnyomra vonatkozó maximális küszöbértékeket a küszöbértékekre vonatkozó értékek meghatározására irányuló célzott hatásvizsgálat nyomán. Az első albekezdésben említett maximális életciklus-karbonlábnyom-küszöbértékek meghatározása során a Bizottság figyelembe veszi a piacon elérhető elemek, illetve akkumulátorok karbonlábnyom-értékeinek relatív eloszlását, a forgalomba hozott elemek, illetve akkumulátorok karbonlábnyomának csökkentése terén elért előrehaladás mértékét, továbbá az említett életciklus-karbonlábnyom-küszöbértékeknek a fenntartható mobilitásra, valamint a klímasemlegesség 2050-ig történő elérésére vonatkozó uniós célkitűzéshez való tényleges és potenciális hozzájárulását. 1. Áttekintés
1.1 Hivatkozások1.2 Azonosított követelmények1.3 Kapcsolódó szabványok2. Azonosított követelmények
3. Kapcsolódó szabványok
|