1. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

„nyersanyag”: feldolgozott vagy feldolgozatlan állapotban lévő, közbenső vagy késztermékek előállításához bemeneti anyagként felhasznált anyag, a túlnyomórészt élelmiszerként, takarmányként vagy tüzelőanyagként használt anyagok kivételével;

„nyersanyag-értéklánc”: a nyersanyagok feltárásában, kitermelésében, feldolgozásában és újrafeldolgozásában érintett valamennyi tevékenység és folyamat;

„feltárás”: minden olyan tevékenység, amelynek célja az ásványianyag-lelőhelyek tulajdonságainak azonosítása és megállapítása;

„kitermelés”: érceknek, ásványoknak és növényi termékeknek az eredeti forrásból – többek között föld alatti ásványianyag-lelőhelyről, víz alatti és vízi ásványianyag-lelőhelyről, valamint tengervízből és fákból – fő termékként vagy melléktermékként történő kitermelése;

„uniós kitermelési kapacitás”: a stratégiai fontosságú nyersanyagokat tartalmazó ércek, ásványok, növényi termékek és koncentrátumok Unióban végzett kitermelési műveleteinek maximális összesített éves termelési volumene, beleértve a jellemzően a kitermelési helyen vagy annak közelében végzett feldolgozási műveleteket is;

„ásványianyag-lelőhely”: bármely olyan ásványi anyag vagy ásványi anyagok kombinációja, amely potenciális gazdasági érdeket képviselő tömegben vagy ásványtelepként fordul elő;

„tartalék”: minden olyan ásványianyag-lelőhely, amelynek kitermelése egy adott piaci környezetben gazdaságilag életképes;

„feldolgozás”: minden olyan fizikai, kémiai és biológiai folyamat, amely az ércekből, ásványi anyagokból, növényi termékekből vagy hulladékból tiszta fémekké, ötvözetekké vagy más, gazdaságilag felhasználható formákká történő átalakítás során felmerül, beleértve többek között a dúsítást, az elkülönítést, az olvasztást és a finomítást, és ide nem értve a fémmegmunkálást és a közbenső vagy késztermékké történő további átalakítást;

„uniós feldolgozási kapacitás”: a stratégiai fontosságú nyersanyagok Unióban végzett kitermelési műveleteinek maximális összesített éves termelési volumene, kivéve a jellemzően a kitermelési helyen vagy annak közelében végzett műveleteket;

„újrafeldolgozás”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 17. pontjában meghatározott újrafeldolgozás;

„uniós újrafeldolgozási kapacitás”: a stratégiai fontosságú nyersanyagok Unióban végzett újrafeldolgozási műveleteinek maximális összesített éves termelési volumene az újrafeldolgozást követően, beleértve a hulladék Unión belüli válogatását és előkezelését, valamint másodlagos nyersanyaggá történő feldolgozását is;

„stratégiai fontosságú nyersanyagok éves felhasználása”: az Unióban letelepedett vállalkozások által feldolgozott formában felhasznált stratégiai fontosságú nyersanyagok összesített mennyisége, kivéve az uniós piacon forgalomba hozott közbenső vagy késztermékekben felhasznált stratégiai fontosságú nyersanyagokat;

„ellátási kockázat”: a II. melléklet 2. szakaszával összhangban kiszámított ellátási kockázat;

„kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projekt”: a kritikus fontosságú nyersanyagok kitermelésével, feldolgozásával vagy újrafeldolgozásával foglalkozó bármely tervezett létesítmény, vagy egy meglévő létesítmény tervezett jelentős bővítése vagy rendeltetésének módosítása;

„beruházáshasznosító”: olyan vállalkozás, amely a beruházás eredményének hasznosítására vonatkozó megállapodást kötött egy projektgazdával;

„a beruházás eredményének hasznosítására vonatkozó megállapodás (offtake megállapodás)”: valamely vállalkozás és egy projektgazda között létrejött olyan szerződéses megállapodás, amely a vállalkozás részéről arra vonatkozóan tett kötelezettségvállalást tartalmaz, hogy egy adott nyersanyagprojekt által előállított nyersanyagok egy részét egy bizonyos időszakban szerzi be, vagy a projektgazda részéről arra vonatkozóan tett kötelezettségvállalást tartalmaz, hogy a vállalkozás számára lehetőséget biztosít erre;

„projektgazda”: nyersanyagprojektet kidolgozó bármely vállalkozás vagy vállalkozások konzorciuma;

„engedélyezési eljárás”: a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projektek kivitelezéséhez és működtetéséhez szükséges összes releváns engedélyre kiterjedő eljárás, beleértve az építési, a vegyipari és a hálózati csatlakozási engedélyeket, valamint a környezetvédelmi vizsgálatokat és engedélyeket, amennyiben ezek szükségesek, és amely magában foglalja az összes kérelmet és eljárást a kérelem hiánytalanságának elismerésétől az eljárás kimeneteléről szóló, az érintett egyablakos ügyintézési pont által hozott átfogó határozatról szóló értesítésig;

„átfogó határozat”: a tagállami hatóságok által hozott határozat vagy határozatcsomag, amely meghatározza, hogy a projektgazda jogosult-e valamely, kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projekt végrehajtására, a fellebbezési eljárás keretében hozott bármely határozat sérelme nélkül;

„nemzeti program”: az adott nemzeti vagy regionális hatóságok által készített és elfogadott, a teljes területre kiterjedő nemzeti program vagy több program együttese;

„általános feltárás”: nemzeti vagy regionális szintű feltárás, a célzott feltárás kivételével;

„célzott feltárás”: egy-egy ásványianyag-lelőhely részletes vizsgálata;

„prediktív térkép”: egy adott nyersanyag ásványianyag-lelőhelyeit valószínűsíthetően tartalmazó területeket feltüntető térkép;

„ellátási zavar”: valamely nyersanyag rendelkezésre állásának váratlan jelentős visszaesése vagy valamely nyersanyag árának jelentős, a szokásos piaci áringadozást meghaladó emelkedése;

„nyersanyag-ellátási lánc”: a nyersanyag-értéklánc valamennyi tevékenysége és folyamata addig a pontig bezárólag, ahol a nyersanyagot közbenső vagy késztermékek előállításához bemeneti anyagként használják fel;

„kockázatcsökkentési stratégiák”: a gazdasági szereplő által a nyersanyagellátási láncában bekövetkező ellátási zavar valószínűségének csökkentése vagy a gazdasági tevékenységében ilyen ellátási zavarok által okozott károk enyhítése céljából kidolgozott irányelvek;

„kulcsfontosságú piaci szereplők”: a kritikus fontosságú nyersanyagok Unión belüli ellátási láncaiban részt vevő vállalkozások és kritikus fontosságú nyersanyagokat felhasználó downstream vállalkozások, amelyek megbízható működése alapvető fontosságú a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való ellátás szempontjából;

„stratégiai készlet”: egy adott nyersanyagnak az a mennyisége, amelyet egy köz- vagy magánszektorbeli szereplő bármilyen formában tárol ellátási zavar esetén történő rendelkezésre bocsátás céljából;

„nagyvállalat”: olyan vállalat, amely átlagosan több mint 500 munkavállalót foglalkoztat, nettó világpiaci árbevétele pedig meghaladta a 150 millió EUR-t a legutóbbi olyan pénzügyi évben, amelyre vonatkozóan éves beszámoló készült;

„stratégiai technológiák”: a zöld és digitális átállásban, valamint a védelmi, űr- és repüléstechnikai alkalmazásokban jelentős szerepet játszó kulcsfontosságú technológiák;

„igazgatótanács”: a vállalat ügyvezetésének felügyeletéért felelős igazgatási vagy felügyeleti szerv, ha pedig nincs ilyen szerv, az ezzel egyenértékű feladatokat ellátó személy vagy személyek;

„hulladék”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontjában meghatározott hulladék;

„gyűjtés”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 10. pontjában meghatározott gyűjtés;

„kezelés”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 14. pontjában meghatározott kezelés;

„hasznosítás”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 15. pontjában meghatározott hasznosítás;

„újrahasználat”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 13. pontjában meghatározott újrahasználat;

„ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék”: a 2006/21/EK irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék;

„ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékot kezelő létesítmény”: a 2006/21/EK irányelv 3. cikkének 15. pontjában meghatározott hulladékkezelő létesítmény;

„előzetes gazdasági értékelés”: a kritikus fontosságú nyersanyagoknak az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékból történő hasznosítását célzó projekt potenciális gazdasági életképességének korai szakaszban végzett konceptuális értékelése;

„mágneses rezonanciás képalkotó eszköz”: olyan nem invazív orvostechnikai eszköz, amely mágneses mezőket használ anatómiai képek készítéséhez, vagy bármely más olyan eszköz, amely mágneses mezőket használ tárgyak belsejét ábrázoló képek készítéséhez;

„szélenergia-generátor”: szárazföldi vagy tengeri szélerőmű azon része, amely a forgólapát mechanikai energiáját villamos energiává alakítja át;

„ipari robot”: automatikusan vezérelt, újraprogramozható, többfunkciós manipulátor, amely három vagy több tengely mentén programozható, lehet rögzített vagy mozgó, és amelyet ipari automatizálási alkalmazásokban való felhasználásra szántak;

„gépjármű”: bármely, az (EU) 2018/858 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott M vagy N kategóriájú, típusjóváhagyással rendelkező jármű;

„könnyű szállítóeszköz”: bármely olyan könnyű kerekes jármű, amely önmagában a villanymotorral vagy motor és emberi erő kombinációjával hajtható, beleértve az elektromos robogókat, az elektromos kerékpárokat és a 168/2013/EU rendelet 4. cikkében meghatározott L kategóriájú, típusjóváhagyással rendelkező járműveket;

„hűtőgenerátor”: a hűtőrendszer azon része, amely hőmérséklet-különbséget generál, lehetővé téve a hűtendő helyiségből vagy folyamatból elektromos gőzkompressziós ciklus alkalmazásával történő hőelvonást;

„hőszivattyú”: a fűtőrendszer azon része, amely hőmérséklet-különbséget generál, lehetővé téve a fűtendő helyiség vagy folyamat elektromos gőzkompressziós ciklus alkalmazásával történő hőellátását;

„villanymotor”: olyan berendezés, amely a bemeneti elektromos teljesítményt forgási sebességgel és forgatónyomatékkal rendelkező forgó mozgás formájában jelentkező mechanikai kimenő teljesítménnyé alakítja át, olyan tényezőktől függően, mint a tápfeszültség frekvenciája és a motor pólusainak száma, és amelynek névleges teljesítménye legalább 0,12  kW;

„automata mosógép”: olyan mosógép, amely a töltetét a program teljes ideje alatt felhasználói beavatkozás nélkül kezeli;

„szárítógép”: olyan készülék, amelyben a textiltermékek szárítása felmelegített levegővel átjárt forgódobban történő centrifugálással történik;

„mikrohullámú készülék”: bármely olyan készülék, amelyet élelmiszerek elektromágneses energia felhasználásával történő felmelegítésére szánnak;

„porszívó”: a készülékben létrehozott alacsony nyomás által keltett légáram segítségével a tisztítandó felületről szennyeződéseket eltávolító készülék;

„mosogatógép”: edények és evőeszközök tisztítását és öblítését végző gép;

„állandó mágnes”: olyan mágnes, amely a külső mágneses mezőből való eltávolítását követően megőrzi mágnesességét;

„adathordozó”: egy eszközzel leolvasható lineáris vonalkód-szimbólum, kétdimenziós szimbólum vagy egyéb automatikus azonosítóadat-rögzítő adathordozó;

„egyedi termékazonosító”: termékek azonosítására szolgáló egyedi karaktersor;

„mágnesbevonat”: a mágnesek korrózió elleni védelmére általánosan használt anyagréteg;

„eltávolítás”: kézzel vagy géppel végzett kezelés, vegyi kezelés, hőkezelés vagy kohászati kezelés, amelynek eredményeként a célzott alkotóelemek vagy anyagok külön kimeneti anyagáramként vagy kimeneti anyagáram részeként azonosíthatók;

„újrafeldolgozó”: bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely engedélyezett létesítményben újrafeldolgozást végez;

„forgalmazás”: az uniós piacon valamely termék kereskedelmi tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása értékesítés, fogyasztás vagy használat céljára, akár ellenérték fejében, akár díjmentesen;

„kritikus fontosságú nyersanyagtípus”: a feldolgozási szakasza, a kémiai összetétele, a földrajzi eredete vagy az alkalmazott előállítási módszerek szerint differenciált, forgalomba hozott kritikus fontosságú nyersanyag;

„forgalomba hozatal”: a termék első alkalommal történő forgalmazása az uniós piacon;

„megfelelőségértékelés”: a 28., 29. vagy 31. cikkben meghatározott követelmények teljesülését igazoló folyamat;

„stratégiai partnerség”: az Unió és valamely harmadik ország vagy tengerentúli ország vagy terület közötti, a nyersanyag-értéklánccal kapcsolatos együttműködés fokozására irányuló kötelezettségvállalás, amelynek létrehozására kölcsönös érdeket képviselő, az Unió és az adott harmadik ország vagy tengerentúli ország vagy terület számára egyaránt előnyös eredmények elérését elősegítő fellépéseket meghatározó, nem kötelező erejű eszköz keretében kerül sor;

„többszereplős irányítás”: az érdekelt felek különböző típusainak – köztük legalább a civil társadalomnak – a tanúsítási rendszerrel kapcsolatos döntéshozatalban való formális, jelentős és érdemi szerepvállalása, amelyet megbízatás, feladatmeghatározás vagy egyéb bizonyíték útján dokumentálnak, és amely megerősíti vagy támogatja több érdekelt félnek a tanúsítási rendszerben történő képviseletét.