AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/712 RENDELETE (2019. április 17.) a légi közlekedés területén zajló verseny védelméről és a 868/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

(1)

A légi közlekedés kulcsfontosságú szerepet játszik az Unió gazdaságában és az uniós polgárok mindennapi életében, és az egyik legjobban teljesítő és legdinamikusabb ágazatot jelenti az uniós gazdaságban. A gazdasági növekedésnek, a munkahelyteremtésnek, a kereskedelemnek és a turizmusnak, valamint a vállalkozások és a polgárok mobilitásának és a közöttük lévő összeköttetéseknek az egyik fő hajtóereje, mindenekelőtt az uniós légiközlekedési belső piacon. A légiközlekedési szolgáltatások terén megvalósuló növekedés az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben hozzájárult az Unión belüli és a harmadik országokkal való összeköttetések javításához, és kulcsfontosságú tényezőt jelentett az uniós gazdaság egészének működése szempontjából.

(2)

Az uniós légi fuvarozók az Európa országait egymással, illetve Európát a világ többi részével összekötő globális hálózat központi szereplői. Lehetővé kell tenni számukra, hogy a harmadik országbeli légi fuvarozókkal nyílt és tisztességes versenykörnyezetben versenyezzenek. Ez egyrészt előnyös a fogyasztók számára, másrészt szükséges a magas fokú uniós légi összekapcsoltságot lehetővé tevő feltételek fenntartásához, az átláthatóság, az egyenlő versenyfeltételek és a folyamatos versenyképesség biztosításához minden uniós légi fuvarozó számára, valamint az uniós légiközlekedési ágazatban a minőségi foglalkoztatás magas színvonalának garantálásához.

(3)

A légiközlekedési ágazat szereplői közötti, egyre fokozódó globális szintű versenyben a nemzetközi légiközlekedési szolgáltatások működtetése során elengedhetetlen általános alapelv a tisztességes verseny. Ezt az elvet mindenekelőtt a nemzetközi polgári repülésről szóló, Chicagóban 1944. december 7-én aláírt egyezmény (a továbbiakban: a Chicagói Egyezmény) szögezi le, amelynek preambuluma elismeri annak szükségességét, hogy a nemzetközi légiközlekedés alapját a lehetőségek egyenlőségénekelve képezze. A Chicagói Egyezmény 44. cikke azt is kimondja, hogy a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnek (a továbbiakban: ICAO) arra törekszik, hogy elősegítse a nemzetközi légi közlekedés fejlesztését és ezzel biztosítsa, hogy „minden Szerződő Állam megfelelő lehetőséget kapjon nemzetközi légi járatok fenntartására”, illetve „elkerülje a Szerződő Államok közötti megkülönböztetést”.

(4)

A tisztességes verseny elve jól megalapozott az Unión belül, ahol a piac torzítására alkalmas eszközök az uniós jog hatálya alá tartoznak, ami egyenlő esélyeket és tisztességes versenyfeltételeket garantál az Unióban működő valamennyi uniós vagy harmadik országbeli légi fuvarozó számára.

(5)

Az Unió és egyes harmadik országok folyamatos erőfeszítései ellenére azonban mindezidáig nem kerültek meghatározásra konkrét többoldalú szabályok a tisztességes verseny elvei tekintetében, különösen az ICAO és a Kereskedelmi Világszervezet (a továbbiakban: WTO) megállapodásaival, például a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezménnyel (a továbbiakban: GATS), valamint a légiközlekedési szolgáltatásokról szóló melléklettel összefüggésben sem, amelyeknek a hatóköréből a légiközlekedési szolgáltatásokat nagyrészt kizárták.

(6)

Ezért a minden légi fuvarozóra érvényes, tisztességes versenyfeltételeket garantáló nemzetközi szabályok kidolgozásának aktív támogatása érdekében meg kell erősíteni az ICAO és a WTO keretében tett erőfeszítéseket.

(7)

A légi fuvarozók közötti tisztességes versennyel lehetőleg a harmadik országokkal kötött légiközlekedési vagy légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodások összefüggésében kell foglalkozni. Az egyfelől az Unió és/vagy tagállamai, másfelől harmadik országok között létrejött légiközlekedési vagy légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodások többsége mindeddig nem írt elő a tisztességes versenyre vonatkozó megfelelő szabályokat. Ezért a tárgyalások során határozottabban kell törekedni arra, hogy a harmadik országokkal kötött és a jövőben kötendő légiközlekedési és légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodásokba a tisztességes versenyfeltételekről szóló rendelkezések kerüljenek.

(8)

A légi fuvarozók közötti tisztességes verseny a megfelelő uniós jogszabályok, például a 95/93/EGK tanácsi rendelet (3) és a 96/67/EK tanácsi irányelv (4) révén is biztosítható. Amennyiben a tisztességes versenyen az uniós légi fuvarozóknak a harmadik országok vagy harmadik országbeli fuvarozók által alkalmazott bizonyos gyakorlatokkal szembeni védelmét értjük, ezt a kérdést korábban a 868/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) volt hivatott kezelni. A 868/2004/EK rendelet azonban hatástalannak bizonyult a tisztességes verseny biztosításának általános célja elérése tekintetében. Ez mindenekelőtt a rendeletben megfogalmazott egyes olyan szabályokkal kapcsolatban igaz, amelyek az adott – a szubvencionálástól eltérő – gyakorlatok meghatározására, valamint a vizsgálatok elindításával és lefolytatásával kapcsolatos követelményekre vonatkoznak. Ezenkívül a 868/2004/EK rendelet nem biztosította az olyan légiközlekedési vagy légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodásokkal való kiegészítő jelleget, amelyeknek az Unió részes fele. Tekintettel az e kérdések kezeléséhez szükséges módosítások számára és jelentőségére, helyénvaló, hogy a 868/2004/EK rendelet helyébe új jogi aktus lépjen.

(9)

Az uniós légiközlekedési ágazat versenyképességéhez a légiközlekedési értéklánc minden elemének versenyképessége szükséges, és ezt a versenyképességet csak egymást kiegészítő szakpolitikai eszközökkel lehet fenntartani. Az Uniónak konstruktív párbeszédet kell folytatnia harmadik országokkal annak érdekében, hogy együtt fektessék le a tisztességes verseny alapjait. E tekintetben továbbra is szükség van hatékony, arányos és visszatartó erejű jogszabályokra az Unió magas fokú uniós összekapcsoltságát lehetővé tevő feltételek fenntartása, valamint a harmadik országbeli légi fuvarozókkal való tisztességes verseny biztosítása érdekében. E célból a Bizottságot hatáskörrel kell felruházni arra vonatkozóan, hogy vizsgálatot végezzen és szükség esetén intézkedéseket hozzon. Fontos, hogy lehessen ilyen intézkedéseket hozni olyankor, amikor a versenyt torzító gyakorlatok kárt okoznak az uniós légi fuvarozóknak.

(10)

A megkülönböztetés magában foglalhat olyan helyzeteket, amelyekben egy uniós légi fuvarozó objektív indokolás nélkül eltérő bánásmódban részesül, nevezetesen a földi kiszolgáláshoz, a repülőtéri infrastruktúrához, a léginavigációs szolgáltatásokhoz, a résidők kiosztásához, az adminisztratív eljárásokhoz – például a külföldi fuvarozó személyzete számára szükséges vízumok megadásához – való hozzáférés és annak árai vagy a légiközlekedési szolgáltatások értékesítésére és forgalmazására vonatkozó részletes szabályok vagy bármely más, az „üzleti tevékenységgel kapcsolatos kérdések”, például a jelentős adminisztratív terhekkel járó vámkezelési eljárások vagy bármely egyéb pénzügyi vagy operatív jellegű tisztességtelen gyakorlat tekintetében.

(11)

Az eljárást az e rendelet szerinti kártérítési intézkedések nélkül kell lezárni, amennyiben azok elfogadása – különös tekintettel a más személyekre, nevezetesen az uniós fogyasztókra vagy vállalkozásokra, valamint az Unión belüli magas szintű összekapcsoltságra gyakorolt hatásukra – ellentétes lenne az Unió érdekeivel. Az Unió érdekeinek vizsgálatakor külön figyelmet kell fordítani azon tagállamok helyzetére, amelyek kizárólagosan vagy jelentős részben a légi közlekedésre támaszkodnak a világ többi részével való összekapcsoltságuk tekintetében, továbbá gondoskodni kell az egyéb uniós szakpolitikákkal való összhangról is. Az eljárásokat akkor is intézkedések nélkül kell lezárni, ha az ilyen intézkedésekre vonatkozó követelmények nem teljesülnek vagy nem már teljesülnek.

(12)

Annak megállapításakor, hogy a kártérítési intézkedések elfogadása az Unió érdekeivel ellentétes lenne-e, a Bizottságnak minden érdekelt fél nézeteit figyelembe kell vennie. A vizsgálat elindításáról szóló értesítésben határidőket kell megadni az információ nyújtására és a meghallgatás kérésére vonatkozóan annak érdekében, hogy minden érdekelt féllel konzultációkat lehessen szervezni és lehetőséget lehessen adni nekik nézeteik kifejtésére. Az érdekelt feleknek tisztában kell lenniük az általuk nyújtott információk nyilvánosságra hozatalának feltételeivel és jogosultnak kell lenniük válaszolni a más felek által tett észrevételekre.

(13)

Annak érdekében, hogy a Bizottság megfelelő tájékoztatást kapjon a vizsgálat megindítását igazoló lehetséges tényezőkről, valamennyi tagállamnak, uniós légi fuvarozónak vagy uniós légi fuvarozói szövetségnek jogosulttá kell válni panasz benyújtására, amely panaszt észszerű időn belül el kell bírálni.

(14)

A rendelet hatékonyságának biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy a Bizottságnak lehetősége legyen eljárást indítani a kárveszélyre vonatkozóan meggyőző bizonyítékot tartalmazó panasz alapján.

(15)

A Bizottságnak a vizsgálat során kellően figyelembe kell vennie az adott kontextusban a versenyt torzító gyakorlatokat. A lehetséges gyakorlatok sokféleségére tekintettel előfordulhat, hogy valamely gyakorlat és annak hatásai csak egy adott, két város közötti útvonalra vonatkozó légiközlekedési tevékenységre korlátozódnak, míg más esetekben célszerű lehet figyelembe venni azt, hogy a gyakorlat milyen hatással jár a légiközlekedési hálózat egy nagyobb szeletére vagy szélesebb körére nézve.

(16)

Fontos biztosítani, hogy a vizsgálat a releváns tényezők lehető legszélesebb körére kiterjedhessen. E célból a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy harmadik országokban vizsgálatokat folytasson, amennyiben az érintett harmadik országbeli szervezetek ehhez hozzájárulnak, és ha ez ellen az érintett harmadik országok nem emelnek kifogást. Ugyanezen okokból és ugyanezen célból a tagállamokat kötelezni kell arra, hogy a Bizottságot legjobb képességeik szerint támogassák. A Bizottságnak a rendelkezésre álló legalkalmasabb bizonyítékok alapján kell lezárnia a vizsgálatot.

(17)

A vizsgálat során a Bizottság mérlegelheti, hogy a versenyt torzító gyakorlat olyan nemzetközi légiközlekedési vagy légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodást, illetve bármely egyéb olyan, a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazó megállapodást is sért-e, amelynek az Unió részes fele. Ilyen esetben a Bizottság dönthet úgy, hogy a versenyt torzító gyakorlatot, amely olyan nemzetközi légiközlekedési vagy légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodást, illetve bármely egyéb olyan, a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazó megállapodást is sért, amelynek az Unió részes fele, helyénvalóbb az adott megállapodás által megállapított vitarendezési eljárások alkalmazásával kezelni. Ilyen esetben a Bizottságnak jogosultnak kell lennie, hogy felfüggessze az e rendelet alapján indított vizsgálatot. Ha azon nemzetközi légiközlekedési vagy légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodás, illetve bármely egyéb, a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazó megállapodás által megállapított vitarendezési eljárásokkal, amelynek az Unió részes fele, nem lehet megfelelően orvosolni a helyzetet, lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság folytassa a vizsgálatot.

(18)

A légi közlekedést érintő megállapodásoknak és e rendeletnek a viták hatékony rendezése és a tisztességes verseny helyreállítása érdekében meg kell könnyíteniük a párbeszédet az érintett harmadik országgal. Amennyiben a Bizottság által végzett vizsgálat harmadik országgal kötött olyan légiközlekedési vagy légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodással, illetve bármely egyéb olyan, a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazó megállapodással kapcsolatos tevékenységekre vonatkozik, amelynek az Unió nem részes fele, gondoskodni kell arról, hogy a Bizottság átfogóan ismerje az érintett tagállam által az ilyen megállapodás alapján tervezett vagy végrehajtott, a Bizottság vizsgálatának tárgyát képező helyzetre vonatkozó eljárásokat. A tagállamokat ezért kötelezni kell arra, hogy ennek megfelelően tájékoztassák a Bizottságot. Ilyen esetben minden érintett tagállam számára biztosítani kell a jogot, hogy értesítse a Bizottságot arról, hogy a versenyt torzító gyakorlatot kizárólag azon vitarendezési eljárás keretében kívánja kezelni, amelyről egy harmadik országgal kötött olyan légiközlekedési vagy légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodás, illetve bármely egyéb olyan, a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazó megállapodás rendelkezik, amelynek az Unió nem részes fele. Ha minden érintett tagállam értesítette a Bizottságot és nem került sor kifogásemelésre, a Bizottságnak átmenetileg fel kell függesztenie a vizsgálatát.

(19)

Ha az érintett tagállamok a versenyt torzító gyakorlatot kizárólag olyan vitarendezési eljárás keretében kívánják kezelni, amelyek olyan légiközlekedési és légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó vagy egyéb, légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó, az érintett harmadik országokkal e megállapodás szerinti kötelezettségeik teljesítése céljából kötött megállapodások értelmében alkalmazandók, a tagállamoknak meg kell kísérelniük haladéktalanul lefolytatni a kétoldalú vitarendezési eljárásokat, és erről teljes mértékben tájékoztatniuk kell a Bizottságot. Amennyiben a versenyt torzító gyakorlat továbbra is fennáll és a Bizottság folytatja a vizsgálatot, figyelembe kell venni az ilyen légiközlekedési vagy légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodás, illetve bármely egyéb ilyen, a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazó megállapodás alkalmazása során tett megállapításokat annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb helyre lehessen állítani a tisztességes versenyt.

(20)

Figyelembe kell venni az olyan nemzetközi légiközlekedési vagy légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó megállapodás, illetve bármely egyéb olyan, a légiközlekedési szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezéseket is tartalmazó megállapodás által meghatározott vitarendezési eljárások alkalmazása során tett megállapításokat, amelynek az Unió vagy valamely tagállam részes fele.

(21)

Az igazgatási hatékonyság érdekében, valamint az intézkedések nélküli megszüntetés lehetőségére tekintettel lehetővé kell tenni az eljárások felfüggesztését abban az esetben, ha az érintett harmadik ország vagy harmadik országbeli szervezet határozott lépéseket tett a versenyt torzító gyakorlatnak, illetve az abból eredő kárnak vagy kárveszélynek a felszámolása érdekében.

(22)

Az érintett uniós légi fuvarozók számára okozott kárra vagy kárveszélyre vonatkozó megállapításoknak a helyzet valós értékelését kell tükrözniük, ezért alapul kell venniük minden releváns tényezőt, különös tekintettel az adott fuvarozók és az érintett légiközlekedési piac általános helyzetére.

(23)

Meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek alapján az eljárások – kártérítési intézkedések meghozatalával vagy anélkül – lezárhatók.

(24)

A versenyt torzító gyakorlatokkal kapcsolatos kártérítési intézkedések célja az említett gyakorlatok által okozott kár ellensúlyozása. Ezért ezeket olyan pénzügyi kötelezettségek vagy egyéb olyan intézkedések formájában kell meghozni, amelyek – pénzbeli értékben is kifejezhető – megfelelő ellenhatást képviselnek. Az arányosság elvének tiszteletben tartása érdekében az intézkedéseknek a megállapított kár ellensúlyozásához szükséges mértékre kell korlátozódniuk. A kártérítési intézkedést az uniós légiközlekedési piac megfelelő működésére tekintettel kell megállapítani, és az nem eredményezheti, hogy egy légi fuvarozó vagy légi fuvarozók egy csoportja jogtalan előnyhöz jusson.

(25)

E rendeletnek nem célja, hogy szabályokat írjon elő harmadik országbeli légi fuvarozók számára például a szubvenciók esetében az uniós fuvarozókra alkalmazandó kötelezettségeknél szigorúbb kötelezettségek bevezetésével.

(26)

Az e rendelet alapján vizsgált helyzetek és azoknak a tagállamokra gyakorolt lehetséges hatásai a körülményektől függően eltérőek lehetnek. Ezért lehetségesnek kell lennie, hogy a kártérítési intézkedések esettől függően egy vagy több harmadik országbeli légi fuvarozóra, egy meghatározott földrajzi területre vagy egy meghatározott időtartamra, illetve egy jövőbeli dátumtól kezdődően legyenek alkalmazandók.

(27)

A kártérítési intézkedések nem tartalmazhatják egy tagállam által egy harmadik ország számára biztosított forgalmi jogok felfüggesztését vagy korlátozását.

(28)

Az arányosság ezen elvével összhangban a versenyt torzító gyakorlatokkal kapcsolatos kártérítési intézkedéseknek csak addig és olyan mértékben szabad hatályban maradniuk, amennyire ez szükséges az ilyen gyakorlat, illetve az abból eredő kár szempontjából. Következésképpen amennyiben a körülmények indokolják, felülvizsgálatot kell végezni.

(29)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (6) megfelelően kell gyakorolni.

(30)

A Bizottságnak jelentés útján rendszeresen be kell számolnia az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. Az említett jelentésben tájékoztatást kell adnia a kártérítési intézkedések alkalmazásáról, a kártérítés nélkül záruló vizsgálatokról, a kártérítési intézkedések felülvizsgálatáról, valamint a tagállamokkal, az érdekelt felekkel és a harmadik országokkal folytatott együttműködésről. Az említett jelentést a titoktartás megfelelő szintjének megfelelően kell megfogalmazni és kezelni.

(31)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen azt, hogy minden uniós fuvarozó egyenlő mértékű, valamint egységes kritériumokon és eljárásokon alapuló tényleges védelemben részesüljön azon károkkal vagy kárveszélyekkel szemben, amelyeket harmadik ország vagy harmadik országbeli szervezet által alkalmazott, a versenyt torzító gyakorlatok okoznak, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően. Az említett cikkben foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(32)

Mivel e rendelet a 868/2004/EK rendelet helyébe lép, ezért azt hatályon kívül kell helyezni,