A BIZOTTSÁG (EU) 2022/676 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2021. december 3.) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az említett rendelet 18. cikkének (3)–(6) bekezdésében és 18. cikkének (8) bekezdésében említett esetekben végrehajtandó konszolidálás feltételeit meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (EGT-vonatkozású szöveg)

(1)

Az 575/2013/EU rendelet 18. cikkének (3) bekezdése az olyan vállalkozáscsoportok prudenciális konszolidációjának eseteire vonatkozik, amelyeket a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) 22. cikkének (7) bekezdése szerinti kapcsolat fűz egymáshoz, amennyiben az nem anya-leányvállalati kapcsolat. Ezekben az esetekben meg kell határozni azt a szervezetet, amelynek a szintjén az 575/2013/EU rendelet követelményeit összevont alapon alkalmazni kell. Továbbá ezekben az esetekben a prudenciális konszolidáció legmegfelelőbb módszere a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (8) és (9) bekezdése szerinti, az említett irányelvben meghatározott szabályoknak megfelelően alkalmazott módszer („összesítési módszer”).

(2)

A konszolidálásba bevont vállalkozás és a konszolidálásba nem bevont egy vagy több vállalkozás által együttesen irányított intézményekben vagy pénzügyi vállalkozásokban birtokolt részesedések esetében, amennyiben az 575/2013/EU rendelet 18. cikke (4) bekezdésének megfelelően arányos konszolidációt kell előírni, az említett rendelkezésben meghatározott prudenciális konszolidációs módszer alkalmazásához az említett vállalkozásoknak az intézmény vagy pénzügyi vállalkozás lényeges tevékenységeire vonatkozó döntésekkel kapcsolatos egyhangú hozzájárulására van szükség, összhangban a közös megállapodásokra vonatkozóan az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) szerint alkalmazandó nemzetközi számviteli standardokban meghatározott fogalommal.

(3)

Az 575/2013/EU rendelet 18. cikke (6) bekezdésének a) és b) pontja az olyan esetekben végrehajtandó prudenciális konszolidációra vonatkozó felügyeleti követelményekre utal, ha egy vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás felett – részesedés vagy más tőkekapcsolat nélkül – gyakorolt jelentős befolyásról van szó, és az említett intézmények vagy pénzügyi vállalkozások egységes vezetés alá kerülnek, kivéve ha ez szerződés, alapszabályi rendelkezés, vagy a társasági szerződés alapján történik. Annak megállapításához, hogy az adott helyzetben fennáll-e jelentős befolyás, az illetékes hatóságoknak a jelentős befolyásra utaló számos mutatót kell figyelembe venniük. Ezen túlmenően csak akkor lehet megállapítani, hogy egységes vezetésről van szó, ha az illetékes hatóság konkrét bizonyítékokkal rendelkezik arra vonatkozóan, hogy megvalósul ezen intézmények vagy pénzügyi vállalkozások pénzügyi és működési politikáinak hatékony koordinációja.

(4)

A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) iránymutatást (4) tett közzé a belépési kockázatok azonosítására és kezelésére vonatkozóan, amely számos olyan mutatót tartalmaz, amelyeket az intézményeknek fel kell használniuk annak meghatározásához, hogy mely szervezetek eredményezhetnek belépési kockázatot. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság iránymutatása szerint a „belépési kockázat” annak a kockázata, hogy valamely intézmény – pénzügyi támogatás nyújtására vonatkozó szerződés hiányában vagy a szerződéses kötelezettségén felül – egy pénzügyi stresszhelyzetbe került, nem konszolidált, vagyis teljes vagy arányos konszolidációba be nem vont szervezet számára nyújtandó pénzügyi támogatásról dönt. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság iránymutatása szerint, ha egy intézmény azt állapítja meg, hogy jelentős belépési kockázat áll fenn, az előre jelzett belépési támogatás jellege és mértéke alapján minden egyes esetben meg kell határoznia a megfelelő intézkedéseket. Ezek az intézkedések többek között magukban foglalják az érintett vállalkozások prudenciális konszolidációba való bevonását. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság iránymutatásával összhangban az intézményeknek és az illetékes hatóságoknak több mutatót is figyelembe kell venniük annak megállapítása érdekében, hogy egyes vállalkozásokat adott esetben teljeskörűen vagy arányosan kell-e konszolidálni az 575/2013/EU rendelet 18. cikkének (5) bekezdése, 18. cikke (6) bekezdésének a) pontja vagy 18. cikkének (8) bekezdése alapján, figyelembe véve az e vállalkozásokkal összefüggésben az intézménynél esetleg felmerülő belépési kockázatot. Az intézményeknek ugyanakkor alternatív intézkedéseket is fontolóra kell venniük a belépési kockázat kockázatkezelési eljárásaik és a belső tőkemegfelelés-értékelési eljárás (ICAAP) keretében történő kezelésére. Emellett az illetékes hatóságok mérlegelhetik más, a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljáráshoz (SREP) tartozó intézkedések végrehajtását az említett vállalkozásokkal kapcsolatban felmerülő potenciális kockázatok kezelésére. A nagykockázat-vállalásokra vonatkozó keretrendszerrel összefüggésben az Európai Bankhatóság (EBH) iránymutatást (5) adott ki az árnyékbanki tevékenységet végző, banki tevékenységeiket szabályozott kereteken kívül folytató szervezetekkel szembeni kitettségek korlátozásáról is, amelyben részletezi azt a módszertant, amelyet az intézményeknek belső eljárásaik keretében alkalmazniuk kell az árnyékbanki szervezetekkel szembeni egyedi és összesített kitettségekre vonatkozó korlátozások meghatározására.

(5)

Annak megállapítása érdekében, hogy az 575/2013/EU rendelet 18. cikkének (8) bekezdése szerinti teljes körű vagy arányos konszolidálásra van-e szükség az olyan leányvállalatok vagy vállalkozások esetében, amelyekben egy intézmény részesedéssel rendelkezik, amennyiben az adott leányvállalat vagy vállalkozás nem intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás, és jelentős belépési kockázat áll fenn, és feltéve, hogy a vállalkozás nem biztosító vagy viszontbiztosító, illetőleg biztosítási holdingtársaság, elő kell írni, hogy az illetékes hatóságok végezzenek vizsgálatot legalább a vállalkozások bizonyos kategóriái, például az olyan különleges célú gazdasági egységek esetében, amelyek nem minősülnek az (EU) 2017/2402 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 2. cikkének 2. pontjában meghatározott értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységnek, amelyekre alkalmazandók az 575/2013/EU rendelet 244. cikkében a jelentős hitelkockázat átruházására vonatkozóan meghatározott feltételek, valamint az 575/2013/EU rendelet 89. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti bármely tevékenységet végző vállalkozások esetében.

(6)

A szavatolótőkére vonatkozóan az 575/2013/EU rendeletben meghatározott keretelvekkel való összhang biztosítása és az indokolatlan tőkeelőnyök elismerésének elkerülése érdekében azokban az esetekben, amikor az 575/2013/EU rendelet 18. cikkének (3)–(6) bekezdése vagy 18. cikkének (8) bekezdése szerinti konszolidációra van szükség, a prudenciális konszolidáció körébe tartozó vállalkozások által kibocsátott és a szóban forgó vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában levő elsődleges alapvető tőkeelemek, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok összegei, továbbá a kapcsolódó névértéken felüli befizetések (ázsió) összegei konszolidált szavatolótőkébe való bevonásának szintén az említett rendelet 81–88. cikkén kell alapulnia.

(7)

E rendelet alapját az EBH által a Bizottságnak benyújtott szabályozástechnikai standardtervezetek képezik.

(8)

Az EBH nyilvános konzultációkat folytatott az e rendelet alapját képező szabályozástechnikai standardtervezetekről, elemezte az azokkal összefüggésben felmerülő lehetséges költségeket és hasznot, továbbá kikérte az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) 37. cikkével összhangban létrehozott banki érdekképviseleti csoport tanácsát,