AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2022/869 RENDELETE (2022. május 30.) a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról, a 715/2009/EK, az (EU) 2019/942 és az (EU) 2019/943 rendelet, továbbá a 2009/73/EK és az (EU) 2019/944 irányelv módosításáról, valamint a 347/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről

a villamos energia tekintetében:

az intelligens gázhálózatok tekintetében: a következő berendezések vagy felszerelések bármelyike, amelyek célja lehetővé tenni és megkönnyíteni többféle alacsony szén-dioxid-kibocsátású és különösen a megújuló gázok, beleértve a biometánt vagy a hidrogént, gázhálózatba történő integrálását: olyan digitális rendszerek és rendszerelemek, amelyek információs és kommunikációs technológiákat, vezérlő rendszereket és érzékelőtechnológiákat alkalmaznak annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a gáztermelés, -átvitel, -elosztás, -tárolás és -fogyasztás interaktív és intelligens nyomon követését, mérését, minőség-ellenőrzését és kezelését a gázhálózaton belül. Ezenkívül az ilyen projektek adott esetben olyan berendezéseket is alkalmazhatnak, amelyek lehetővé teszik az elosztási szint és az átviteli szint közötti kétirányú áramlásokat, ideértve a kapcsolódó fizikai korszerűsítéseket is, amennyiben azok elengedhetetlenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és különösen a megújuló gázok integrációjához szükséges berendezések és létesítmények működéséhez;

a hidrogén tekintetében:

Az a)–d) pontban említett eszközök bármelyike lehet újonnan épített vagy földgázból hidrogénre átalakított eszköz, illetve e kettő kombinációja.

az elektrolizáló létesítmények tekintetében:

a szén-dioxid tekintetében:

a projekteknek az I. mellékletben felsorolt prioritások végrehajtásához való hozzájárulása értékelése;

a II. mellékletben meghatározott, vonatkozó projektkategória megjelölése;

a 4. cikkben megállapított, vonatkozó kritériumoknak való megfelelés elemzése;

a kellő érettségi szintet elért projektek esetében egy, a 11. cikk szerint kidolgozott módszereknek megfelelő projektspecifikus költség-haszon elemzés;

kölcsönös érdekű projektek esetében a közvetlenül érintett országok kormányainak támogató levelei, amelyekben támogatásukat fejezik ki a projekt iránt, illetve egyéb nem kötelező erejű megállapodások;

a projekt értékelése szempontjából releváns minden más információ.

a villamosenergia-átvitel tekintetében a projekt az üzembe helyezése előtti helyzettel összehasonlítva legalább 500 megawattal (MW) növeli a nettó átviteli kapacitást vagy a kereskedelmi áramlások céljára rendelkezésre álló kapacitást az adott tagállam egy vagy több más tagállammal közös határán, melynek eredményeképp az említett mértékben növekszik a határon átnyúló nettó átviteli kapacitás az adott tagállam egy vagy több más tagállammal közös határán, vagy a projekt csökkenti egy vagy több tagállam össze nem kapcsolt rendszereinek energiaelszigeteltségét, és legalább 200 MW-tal növeli a határon átnyúló nettó átviteli kapacitást két tagállam közös határán;

a villamosenergia-tárolás tekintetében a projekt legalább 225 MW beépített kapacitást biztosít, és tárolókapacitása évi nettó 250 GWh villamosenergia-termelést tesz lehetővé;

az intelligens villamosenergia-hálózatok esetében a projektet nagyfeszültségű és közepes feszültségű berendezésekhez és létesítményekhez alakítják ki, és legalább két tagállam átvitelirendszer-üzemeltetőit, átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetőit vagy elosztórendszer-üzemeltetőit bevonja. A projekt bevonhat csak elosztórendszer-üzemeltetőket, amennyiben legalább két tagállamból származnak, és ha biztosított az interoperabilitás. A projektnek legalább két kritériumnak kell megfelelni az alábbiak közül: 50 000 villamosenergia-felhasználót, -termelőt, - fogyasztót vagy -termelő-fogyasztót foglal magában, egy legalább évi 300 GWh-nak megfelelő fogyasztási területet ölel fel, a projekthez kapcsolódó villamosenergia-fogyasztás legalább 20 %-a váltakozó megújuló forrásokból származik, vagy csökkenti egy vagy több tagállam össze nem kapcsolt rendszereinek energiaelszigeteltségét. A projektnek nem szükséges közös fizikai határt magában foglalnia. Az (EU) 2019/944 irányelv 2. cikkének 42. pontjában meghatározott kis, szigetüzemben működő rendszerekkel – többek között szigetekkel – kapcsolatos projektek esetében ezeknek a feszültségszinteknek meg kell egyezniük az érintett villamosenergia-rendszer legmagasabb feszültségszintjével;

a hidrogénátvitel esetében a projekt lehetővé teszi a hidrogénnek az érintett tagállamok határain történő átvitelét, vagy a projekt üzembe helyezése előtt fennálló állapothoz képest a két tagállam közötti határon legalább 10 %-kal növeli a meglévő, határokon átnyúló hidrogénszállítási kapacitást, valamint kellően alátámasztott, hogy a projekt egy tervezett, határokon átnyúló hidrogénhálózat elengedhetetlen része, és elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a meglévő terveket és a szomszédos országokkal és hálózatüzemeltetőkkel való együttműködést illetően, avagy egy vagy több tagállam össze nem kapcsolt rendszereinek energiaelszigeteltségét csökkentő projektek esetében a projekt célja legalább két tagállam közvetlen vagy közvetett ellátása;

a II. melléklet 3. pontjában említett hidrogén-tároló vagy hidrogén-befogadó létesítmények tekintetében a projekt célja legalább két tagállam közvetlen vagy közvetett ellátása;

az elektrolizátorok tekintetében a projekt legalább 50 MW beépített kapacitást biztosít egyetlen elektrolizátor vagy egyetlen összehangolt projekthez tartozó több elektrolizátor útján, és közvetlenül vagy közvetve legalább két tagállam számára előnyökkel jár, továbbá a szigeteket és a szigetrendszereket illetően támogatja a legalább két tagállamot érintő innovatív vagy egyéb megoldásokat, amelyek jelentős pozitív hatást gyakorolnak az Unió 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai céljaira és a 2050-ig elérendő klímasemlegességi célkitűzésére, és jelentősen hozzájárulnak a szigeti energiarendszer és az Unió energiarendszereinek fenntarthatóságához;

az intelligens gázhálózatok tekintetében a projekt legalább két tagállam átvitelirendszer-üzemeltetőit, átviteli- és elosztórendszer-üzemeltetőit vagy elosztórendszer-üzemeltetőit bevonja. Az elosztórendszer-üzemeltetők csak legalább két tagállam olyan átvitelirendszer-üzemeltetőinek támogatásával vehetnek részt, amelyek szorosan kapcsolódnak a projekthez, és biztosítják az interoperabilitást;

a tengeri megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia átvitele tekintetében a projekt célja a legalább 500 MW kapacitású tengeri termelőhelyekről származó villamos energia átadása, lehetővé teszi a villamos energiának egy adott tagállam szárazföldi hálózatába történő átvitelét, növelve a belső piacon rendelkezésre álló megújuló villamos energia mennyiségét. A projektet olyan területeken kell kifejleszteni, ahol alacsony a tengeri megújuló villamos energia elterjedtsége, és a projektnek jelentős pozitív hatást kell gyakorolnia az Unió 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai céljaira és a 2050-ig elérendő klímasemlegességi célkitűzésére, és jelentősen hozzá kell járulnia az energiarendszer fenntarthatóságához és a piaci integrációhoz, ugyanakkor nem akadályozhatja a határokon átnyúló kapacitásokat és áramlásokat;

szén-dioxid-projektek esetében a projektet legalább két tagállamból származó, antropogén eredetű szén-dioxid szállítására és adott esetben tárolására használják.

a II. melléklet 1. pontjának a) és f) alpontjában meghatározott kategóriába tartozó kölcsönös érdekű projektek esetében a projekt növeli a nettó átviteli kapacitást vagy a kereskedelmi áramlások számára rendelkezésre álló kapacitást az adott tagállam egy vagy több harmadik országgal közös határán, és a 4. cikk (3) bekezdésében felsorolt egyedi kritériumok alapján közvetlenül vagy közvetetten (valamely harmadik országgal való összeköttetés révén) jelentős előnyöket nyújt uniós szinten. A tagállamok számára nyújtott előnyök kiszámítását a villamosenergia-piaci ENTSO végzi és teszi közzé az Unió egészére kiterjedő tízéves hálózatfejlesztési terv keretében;

a II. melléklet 3. pontjában meghatározott kategóriába tartozó kölcsönös érdekű projektek esetében a hidrogénprojekt lehetővé teszi a hidrogénnek egy tagállam egy vagy több harmadik országgal közös határán történő átvitelét, és bizonyítja, hogy a 4. cikk (3) bekezdésében felsorolt egyedi kritériumok alapján közvetlenül vagy közvetetten (valamely harmadik országgal való összeköttetés révén) jelentős előnyöket nyújt uniós szinten. A tagállamok számára nyújtott előnyök kiszámítását a földgázpiaci ENTSO végzi és teszi közzé az Unió egészére kiterjedő tízéves hálózatfejlesztési terv keretében;

a II. melléklet 5. pontjában meghatározott kategóriába tartozó kölcsönös érdekű projektek esetében a projekt felhasználható antropogén eredetű szén-dioxid legalább két tagállam és egy harmadik ország általi szállítására és tárolására.

a megújuló energiatermelés főbb fogyasztói központokhoz és tárolóhelyekhez történő átvitelét a legújabb rendelkezésre álló, az Unió egészére kiterjedő tízéves villamosenergiahálózat-fejlesztési tervben szereplő elemzéssel összhangban mérik, különösen az alábbiak révén:

a piaci integrációt, a versenyt és a rendszer rugalmasságát a rendelkezésre álló legújabb, az Unió egészére kiterjedő tízéves villamosenergiahálózat-fejlesztési tervben szereplő elemzéssel összhangban mérik, különösen az alábbiak révén:

az ellátás biztonságát, az interoperabilitást és a rendszer biztonságos működését a legújabb rendelkezésre álló, az Unió egészére kiterjedő tízéves villamosenergiahálózat-fejlesztési tervben szereplő elemzéssel összhangban mérik, különösen olyan módon, hogy értékelik, hogy milyen hatást gyakorol egy adott projekt az V. mellékletben maghatározott vizsgált területen a várható beviteli veszteségre, a termelés és az átvitel meghatározott beviteli időszakok egy csoportjára vonatkozó megfelelősége tekintetében, figyelembe véve az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási eseményekben várható változásokat és azoknak az infrastruktúra rezilienciájára gyakorolt hatását. Adott esetben mérni kell, hogy a projekt milyen hatást gyakorol a rendszerműködtetés és a rendszerszolgáltatások független és megbízható ellenőrzésére.

a fenntarthatóság szintje – ennek méréséhez értékelni kell, hogy a hálózatok milyen mértékben képesek a váltakozó megújulóenergia-forrásokat összekapcsolni és megújuló energiát szállítani;

az ellátás biztonsága – ennek méréséhez értékelni kell az elosztó vagy átviteli hálózatokon, vagy mindkettőn belüli veszteség szintjét, a villamosenergia-hálózat összetevőinek százalékos hasznosítását (azaz az átlagos terhelést), a hálózati összetevők rendelkezésre állását (a tervezett és nem tervezett karbantartással összefüggésben) és ennek a hálózati teljesítményre, valamint az üzemzavarok időtartamára és gyakoriságára gyakorolt hatását, beleértve az éghajlattal kapcsolatos üzemzavarokat is;

piaci integráció – ennek méréséhez értékelni kell az innováció elterjedését a rendszerüzemeltetésben, az energetikai elszigeteltség csökkentését és az összekapcsolást, valamint más ágazatok integrációjának szintjét, és az új üzleti modellek és piaci struktúrák előmozdításának mértékét;

hálózatbiztonság, az ellátás rugalmassága és minősége – ennek méréséhez értékelni kell a rendszer rugalmasságának innovatív megközelítését, a kiberbiztonságot, az átvitelirendszer-üzemeltetői és az elosztórendszer-üzemeltetői szint közötti hatékony működőképességet, a felhasználóoldali választ, a tárolást, az energiahatékonysági intézkedéseket, a digitális eszközök és az IKT figyelemmel kísérési és ellenőrzési célokra történő költséghatékony felhasználását, a villamosenergia-rendszer stabilitását, valamint a feszültség minősége szerinti teljesítményt.

fenntarthatóság – a projekt alábbiakhoz való hozzájárulásaként mérve: az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése a különböző végfelhasználási alkalmazások esetében a kibocsátáscsökkentési nehézségekkel szembenéző ágazatokban, például az iparban vagy a közlekedésben; rugalmasság és szezonális tárolási lehetőségek a megújuló villamosenergia-termelés esetében; vagy a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén integrálása a piaci igények figyelembevétele és a megújuló hidrogén előmozdítása céljából;

piaci integráció és interoperabilitás – ennek méréséhez ki kell számítani, hogy mekkora hozzáadott értéket képvisel a projekt a piaci területek integrációja és az árak közeledése, valamint a rendszer átfogó rugalmassága szempontjából;

az ellátás biztonsága és rugalmassága – ennek méréséhez ki kell számítani, hogy mekkora hozzáadott értéket képvisel a projekt a hidrogénellátás rezilienciája, változatossága és rugalmassága szempontjából;

verseny – ennek méréséhez értékelni kell a projekt hozzájárulását az ellátás diverzifikációjához, ideértve a belföldi hidrogénellátási forrásokhoz való hozzáférés megkönnyítését.

a fenntarthatóság szintje – ennek méréséhez értékelni kell a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok gázhálózatba integrált részarányát, a teljes rendszer dekarbonizációja felé mutató ezzel járó üvegházhatásúgáz-kibocsátás-megtakarítást és a szivárgás megfelelő észlelését;

az ellátás minősége és biztonsága – ennek méréséhez ki kell számítani a megbízhatóan rendelkezésre álló gázellátás és a csúcsigény közötti arányt, a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázokkal felváltott import arányát, a rendszer működésének stabilitását, valamint az ellátási zavarok időtartamát és gyakoriságát fogyasztónként;

rugalmassági szolgáltatások, így a keresletoldali válasz és a tárolás lehetővé tétele az intelligens energiaágazati integráció megkönnyítése révén az egyéb energiahordozókkal és -ágazatokkal való összeköttetések megteremtésével – ennek méréséhez értékelni kell az összekapcsolt energiaágazatokban és rendszerekben, például a hő- és villamosenergia-rendszerben, a közlekedésben és az iparban lehetővé tett költségmegtakarítást.

fenntarthatóság – ennek méréséhez értékelni kell a hálózatba integrált megújuló vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátású, különösen a megújuló forrásokból származó, a II. melléklet 4. pontja a) alpontjának ii. alpontjában meghatározott kritériumoknak megfelelő hidrogén részarányát, vagy meg kell becsülni az ilyen eredetű szintetikus tüzelőanyagok hasznosításának mennyiségét és a kapcsolódó üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarításokat;

az ellátás biztonsága – ennek méréséhez értékelni kell a hálózatműködtetés biztonságához, stabilitásához és hatékonyságához történő hozzájárulását, ideértve a megújuló villamosenergia-termelés azon korlátozását is, amelyet elkerültek;

rugalmassági szolgáltatások, így a keresletoldali válasz és a tárolás lehetővé tétele az intelligens energiaágazati integráció megkönnyítése révén az egyéb energiahordozókkal és -ágazatokkal való összeköttetések megteremtésével – ennek méréséhez értékelni kell az összekapcsolt energiaágazatokban és rendszerekben, például a gáz-, hidrogén-, energia- és hőhálózatokban, a közlekedésben és az iparban lehetővé tett költségmegtakarítást.

fenntarthatóság – ennek méréséhez értékelni kell a projekt teljes életciklusára számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás teljes várható csökkentését és többek között, de nem kizárólag az olyan alternatív technológiai megoldások hiányát, mint például az energiahatékonyság, a megújuló forrásokat integráló villamosítás, annak érdekében, hogy az összekapcsolt ipari létesítményekben leválasztásra szánt szén-dioxid mennyiségével megegyező szintű üvegházhatásúgáz-csökkentést érjenek el egy összehasonlítható határidőn belül, figyelembe véve adott esetben a szén-dioxid leválasztásához, szállításához és tárolásához szükséges energiából származó üvegházhatásúgáz-kibocsátást, megfontolva az infrastruktúrát, adott esetben beleértve az egyéb lehetséges jövőbeli felhasználásokat is;

reziliencia és biztonság – ennek méréséhez értékelni kell az infrastruktúra biztonságát;

a környezeti teher és kockázat mérséklése a szén-dioxid végleges semlegesítése révén.

egy adott projekt vizsgált területe magában foglal valamennyi olyan tagállamot és harmadik országot, amelyek területén a projekt található, a velük közvetlenül szomszédos tagállamokat és minden más olyan tagállamot, amelyekben a projektnek jelentős hatása van. E célból a villamosenergia-piaci ENTSO és a földgázpiaci ENTSO együttműködik az érintett harmadik országok összes releváns rendszerüzemeltetőjével. A II. melléklet 3. pontjában meghatározott energiainfrastruktúra-kategóriába tartozó projektek esetén a villamosenergia-piaci ENTSO és a földgázpiaci ENTSO együttműködik a projektgazdával, akkor is, ha az nem rendszerüzemeltető;

valamennyi költség-haszon elemzésnek tartalmaznia kell a beviteli adathalmazra vonatkozó érzékenységi elemzéseket, ideértve a termelési költségeket és az üvegházhatású gázok költségeit, továbbá a kereslet és a kínálat, –többek között a megújuló energiaforrások tekintetében – várható alakulását – és ideértve azok rugalmasságát is –, valamint a tárolási lehetőségeket, az azonos vizsgált területen folyó különböző projektek üzembe helyezésének dátumát, az éghajlati hatásokat és az egyéb releváns paramétereket;

meghatározzák a több ágazatot átfogó beviteli adathalmaz alapján elvégzendő elemzést, a hatást az egyes projektekkel együtt és azok nélkül is meghatározva, és tartalmazzák a más projektekkel fennálló, releváns kölcsönös függőségi kapcsolatokat;

iránymutatást nyújtanak a költség-haszon elemzéshez szükséges energiahálózati és piaci modell kidolgozásával és használatával kapcsolatban. A modellezésnek lehetővé kell tennie a gazdasági előnyök és ezen belül a piaci integrációnak, az ellátás biztonságának, a versenynek, valamint az energetikai elszigeteltség megszüntetésének és a társadalmi, környezeti és éghajlati hatásoknak a teljeskörű értékelését, ideértve a több ágazaton átívelő hatásokat is. A módszertannak teljes mértékben átláthatónak kell lennie, és részletes információkat kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy az egyes hasznokat és költségeket miért és hogyan számítják ki, és azok mit foglalnak magukban;

ismertetik azt, hogy az „első az energiahatékonyság” elve hogyan valósul meg az Unió egészére kiterjedő tízéves hálózatfejlesztési tervek valamennyi szakaszában;

ismertetik, hogy a projekt nem akadályozza a megújuló energiaforrások fejlesztését és elterjedését;

biztosítják, hogy azonosítani lehessen azokat a tagállamokat, amelyekben a projekt nettó hatása kedvező, a kedvezményezetteket, azokat a tagállamokat, amelyekben a projekt nettó hatása kedvezőtlen és a költségviselőket, figyelembe véve, hogy ez utóbbiak nem biztos, hogy azon tagállamok, amelyek területén az infrastruktúra megépül;

figyelembe veszik legalább a tőkekiadást, a projekt egészének műszaki élettartama során felmerülő üzemeltetési és karbantartási költségeket, valamint a kapcsolódó rendszer költségeit, így például a leszerelési és hulladékgazdálkodási költségeket, ideértve a külső költségeket is. A módszertanok iránymutatással szolgálnak a költség-haszon számítások során használandó leszámítolási kamatlábakról, műszaki élettartamról, valamint maradványértékről. Kötelező módszertant tartalmaznak továbbá a haszon-költség arány és a nettó jelenérték kiszámítására, valamint a hasznoknak a becslési módszerük megbízhatósága alapján történő differenciálására. Figyelembe kell venni továbbá azon módszereket, amelyek a projektek éghajlati és környezeti hatásainak és az uniós energiapolitikai célokhoz – például a megújuló energiák részesedésére, az energiahatékonyságra és az összekapcsoltságra vonatkozó célokhoz – való hozzájárulásának kiszámítására használatosak;

biztosítják, hogy az egyes projektek esetében meghozott, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó intézkedések értékelésre kerüljenek és tükrözzék az üvegházhatásúgáz-kibocsátás költségét, és hogy az értékelés megalapozott legyen és összhangban álljon az egyéb uniós politikákkal, annak érdekében, hogy össze lehessen őket hasonlítani más, új infrastruktúrát nem igénylő megoldásokkal.

az érintett közös érdekű projektek különböző típusaira vonatkozó határozatok és vélemények alapjául szolgáló, alkalmazandó jogszabályok meghatározása, ideértve a környezetvédelmi jogot;

a meghozandó releváns határozatok és vélemények listája;

az illetékes hatóság, más érintett hatóságok és a főbb érintett érdekeltek neve és elérhetősége;

a munkafolyamat, az eljárás egyes szakaszainak ismertetése, a hozzá tartozó indikatív ütemterv és a döntéshozatali folyamat tömör összefoglalása az érintett közös érdekű projektek különböző típusai esetében;

a határozat iránti kérelemmel együtt benyújtandó dokumentumok körével, szerkezetével és részletességével kapcsolatos információk, egy ellenőrző listát is beleértve;

a nyilvánosság e folyamatba történő bevonásának szakaszai és eszközei;

annak megjelölése, hogy az illetékes hatóságnak, más érintett hatóságoknak és a projektgazdának milyen módon kell bizonyítania, hogy a nyilvános konzultáció során kifejtett véleményeket figyelembe vették, például bemutatva, hogy a projekt helyszínét és terveit illetően milyen módosításokat hajtottak végre, vagy megindokolva, hogy az érintett véleményeket miért nem vették figyelembe;

amennyire csak lehetséges, tartalmának fordítása a szomszédos tagállamok minden nyelvére, amelyet az érintett szomszédos tagállamokkal egyeztetve kell megvalósítani.

a meghozandó határozatok és vélemények;

a várhatóan érintett hatóságok, érdekelt felek és lakossági csoportok;

az eljárás egyes szakaszai és azok időtartama;

a főbb elérendő mérföldkövek és ezek határideje, tekintettel a meghozandó átfogó határozatra;

a hatóságok által tervezett források és az esetleges további forrásigények.

a közös érdekű projekt által érintett érdekelt feleket, többek között az érintett nemzeti, regionális és helyi hatóságok, a projekt közelében élő földtulajdonosok és polgárok, a lakosság és a lakossági szövetségek, szervezetek vagy csoportok részére kimerítő tájékoztatást kell nyújtani, és inkluzív, nyitott és átlátható módon már a kezdetektől fogva konzultálni kell velük, amikor a nyilvánosság esetleges aggályait még figyelembe lehet venni. Az illetékes hatóság adott esetben aktívan támogathatja a projektgazda által végzett tevékenységeket;

az illetékes hatóságok gondoskodnak arról, hogy a közös érdekű projektekkel kapcsolatos nyilvános konzultációs eljárásokat lehetőség szerint csoportosítsák, beleértve a nemzeti jog által megkövetelt nyilvános konzultációkat is. Az egyes nyilvános konzultációk során minden, az eljárás adott szakasza szempontjából fontos kérdésre ki kell térni, és minden, az adott eljárási szakasz szempontjából releváns kérdést csak egy nyilvános konzultáció alkalmával kell tárgyalni; ugyanakkor egy adott nyilvános konzultációra több földrajzi helyszínen is sor kerülhet. A nyilvános konzultációról szóló értesítésben világosan feltüntetik az adott nyilvános konzultáción tárgyalt kérdéseket;

észrevételek és kifogások kizárólag a nyilvános konzultáció kezdetétől a határidő lejártáig fogadhatók el;

a projektgazdák biztosítják, hogy a konzultációkra olyan időszakban kerüljön sor, amely lehetővé teszi a lakosság nyílt és inkluzív részvételét.

az érdekelt és megkeresett felek;

a tervezett intézkedések, a kérdéssel foglalkozó találkozók javasolt általános helyszínét és időpontját is ideértve;

a menetrend;

a különböző feladatokhoz rendelt emberi erőforrások;

elektronikus és adott esetben nyomtatott formátumban közzétesznek egy legfeljebb 15 oldalas tájékoztató füzetet, amelyben világos és tömör áttekintést adnak a projekt fejlesztési lépéseinek leírásáról, céljáról és előzetes menetrendjéről, az alternatív nyomvonalat figyelembe vevő nemzeti hálózatfejlesztési tervről, a – többek között az országhatárokon átnyúló vagy átterjedő – lehetséges hatás típusairól és jellemzőiről és az ezek mérséklését célzó lehetséges intézkedésekről; az ilyen tájékoztató füzetet a konzultáció előtt közzéteszik és az felsorolja a 9. cikk (7) bekezdésében említett közös érdekű projekt internetes oldalának, valamint a 23. cikkben említett átláthatósági platformnak és az e melléklet 1. pontjában említett eljárási kézikönyvnek az internetes címeit;

a konzultációra vonatkozó információkat közzéteszik a közös érdekű projekt 9. cikk (7) bekezdésében említett internetes oldalán, a helyi közigazgatási szervek irodáinak hirdetőtábláin, és legalább egy, vagy adott esetben két helyi médiumban;

az érintett érdekelt felek, szövetségek, szervezetek és csoportok részére írásbeli vagy elektronikus meghívót küldenek az aggodalomra okot adó esetekkel kapcsolatos egyeztetés céljából rendezett találkozókra.

a projekt internetes oldala utolsó frissítésének időpontja;

tartalmának fordítása a projekt által érintett tagállamok összes nyelvére, illetve azon tagállamok nyelvére, amelyekre a projekt jelentős, határokon átnyúló hatást gyakorol a IV. melléklet 1. pontjának megfelelően;

az 5. pontban említett tájékoztató füzet, amelyet a projekttel kapcsolatos legfrissebb adatokkal naprakésszé tesznek;

közérthető nyelven írott és rendszeresen naprakésszé tett összefoglaló, amely ismerteti a projekt aktuális állapotát, ideértve a földrajzi információkat is, és naprakésszé tétel esetén egyértelműen megjelöli a korábbi változathoz képest történt változásokat;

az 5. cikk (1) bekezdése szerinti végrehajtási terv, amelyet a projekttel kapcsolatos legfrissebb adatokkal naprakésszé tesznek;

az Unió által a projekt számára elkülönített és kifizetett források;

a projekt és a nyilvános konzultáció terve, egyértelműen feltüntetve bennük a nyilvános konzultációk és meghallgatások időpontját és helyszínét, valamint a meghallgatások szempontjából lényeges előirányzott témákat;

elérhetőség, ahová további információk vagy dokumentumok beszerzésével kapcsolatos igénnyel lehet fordulni;

elérhetőség a nyilvános konzultációk során felmerülő észrevételek és kifogások benyújtásához.

Az egymással összefüggő közös/kölcsönös érdekű projektekből álló klaszterek így szerepelnek: „X klaszter, amely az alábbi közös/kölcsönös érdekű projekteket foglalja magában:”. Az ilyen klaszter olyan közös/kölcsönös érdekű projektek azonosítására szolgál, amelyek ugyanazzal az országok közötti szűk keresztmetszettel foglalkoznak, és amelyek közös megvalósítása révén szinergiák teremthetők. Ebben az esetben valamennyi közös/kölcsönös érdekű projektet végre kell hajtani annak érdekében, hogy az Unió egészére kiterjedő előnyök megvalósuljanak;

Az egymással potenciálisan versengő közös/kölcsönös érdekű projektekből álló klaszterek így szerepelnek: „X klaszter, amely az alábbi közös/kölcsönös érdekű projektek közül egyet vagy többet foglal magában:”. Az ilyen klaszter esetében bizonytalanság áll fenn az országok közötti szűk keresztmetszetek mértékét illetően. Ebben az esetben nem szükséges a klaszterbe tartozó valamennyi közös/kölcsönös érdekű projektet végrehajtani. A tervezéshez és megvalósításhoz szükséges engedélyektől és jóváhagyási eljárásoktól függően a piac határozza meg, hogy egy, több vagy az összes közös/kölcsönös érdekű projekt valósuljon-e meg. A közös/kölcsönös érdekű projektek megvalósításának szükségességét – a kapacitásigények tekintetében is – a közös/kölcsönös érdekű projektek következő kijelölési folyamata keretében újra kell értékelni;

Az egymással versengő közös/kölcsönös érdekű projektekből álló klaszterek így szerepelnek: „X klaszter, amely az alábbi közös/kölcsönös érdekű projektek egyikét foglalja magában:”. Az ilyen klaszter ugyanazzal a szűk keresztmetszettel foglalkozik. A szűk keresztmetszet mértéke azonban biztosabban meghatározható, mint az egymással potenciálisan versengő közös/kölcsönös érdekű projektekből álló klaszterek esetében, ezért a döntés értelmében a közös/kölcsönös érdekű projektek közül csak egyet kell végrehajtani. A tervezéshez és megvalósításhoz szükséges engedélyektől és jóváhagyási eljárásoktól függően a piac határozza meg, hogy melyik közös/kölcsönös érdekű projekt valósuljon meg. Szükség esetén a közös/kölcsönös érdekű projektek következő kijelölési folyamata keretében újra kell értékelni a közös/kölcsönös érdekű projektek megvalósításának szükségességét.

Valamennyi közös/kölcsönös érdekű projektre ugyanazok az (EU) 2022/869 rendeletben meghatározott jogok és kötelezettségek vonatkoznak.

a projektet már beüzemelték vagy 2026. március végéig be fogják üzemelni, így nem alkalmazhatók rá az (EU) 2022/869 rendelet rendelkezései;

az új adatok alapján a projekt nem felel meg az általános kritériumoknak;

a projektet nem nyújtották be ismételten annak érdekében, hogy közös/kölcsönös érdekű projektként kiválasszák;

az a tagállam, amelynek területére a projekt vonatkozik, nem adta meg a jóváhagyását; vagy

a projektet a kiválasztási folyamat során alacsonyabb helyre rangsorolták, mint a listára való felvételre javasolt más közös/kölcsönös érdekű projekteket.

a „MEDLINK” projekt (az 1.35. kölcsönös érdekű projek. része) belső megerősítései, nevezetesen az algériai Annaba és Tougourt közötti váltakozó áramú elektromos vezeték, valamint a tunéziai De Jebil és Marsa Dhib közötti váltakozó áramú elektromos vezeték;

Subotica (RS) és Sándorfalva (HU) közötti összeköttetés belső megerősítései (a 2.12. kölcsönös érdekű projek. része), nevezetesen a Novi Sad 3 és Sombor 3 közötti felsővezeték, a Srbobran és Sremska Mitrovica 2 közötti felsővezeték, valamint a Subotica 3 alállomás rekonstrukciója;

a Wadi El Natroon (EG) és Mesogeia/St Stefanos (EL) közötti (jelenleg GREGY Interconnector néven ismert) összeköttetés belső megerősítései (a 2.13. kölcsönös érdekű projek. része) – a belső szakaszok Egyiptomban;

a Bobov Dol (BG) és Leskovac 2 (RS) közötti (jelenleg „Közép-balkáni folyosóként” ismert) összeköttetés belső megerősítése (a 2.26. kölcsönös érdekű projek. része), nevezetesen a Nis 2 és Krusevac 1 közötti felsővezeték korszerűsítése, a Krusevac 1 alállomás korszerűsítése, a Krusevac 1 és Kraljevo 3 közötti felsővezeték korszerűsítése, valamint a Kraljevo és Pozega közötti felsővezeték korszerűsítése, az új Pozega alállomás, a Jagodina és Pozarevac közötti új felsővezeték, a Pozega és Vardiste közötti felsővezeték korszerűsítése, valamint az új Pozarevac 3 alállomás;

a spanyol gerinchálózat belső szakaszai (a 9.1.3. közös érdekű projek. része): Coruña–Zamora, Huelva–Algeciras, Castilla y León (Zamora és Haro között), Guitiriz–Zamora, valamint a Castilla La Mancha és a Madrid összeköttetés;

Freiburg–Offenbach németországi belső szakasz (a 9.2.1. közös érdekű projek. része);

a Limburg környékére eső szakasz és annak összeköttetése az észak-déli gerinchálózattal Hollandia kelet. részén (a 9.6. közös érdekű projek. része);

a németországi belső szakasz, amely Bremen közelében kezdődik és Hannover felé halad (a 9.7.4. közös érdekű projek. része);

a franciaországi belső szakasz Port-de-la-Nouvelle-től Barbairán keresztül (a 9.27.2. közös érdekű projek. része);

Bordeaux–Lussagnet franciaországi belső szakasz (a 9.27.3. közös érdekű projek. része);

a németországi belső szakasz, amely Bremen közelében kezdődik és dél irányába halad (a 9.28. közös érdekű projek. része);

az egyesült királyságbeli belső szakasz Bactontól az Egyesült Királyság belső hidrogénhálózatáig (a 9.35. kölcsönös érdekű projek. része);

az észak-afrikai hidrogénfolyosó tunéziai belső szakaszai (a 10.12. kölcsönös érdekű projek. része);

a Nordic Hydrogen Route – Bothnian Bay Kirunát és Luleåt összekötő svédországi belső szakasza (a 11.1. közös érdekű projek. része);

a finnországi belső szakaszok (a földrajzi hivatkozások jelzésként szolgálnak): Mäntsälä, Imatra, Kouvola, Kotka; a Nordic-Baltic Hydrogen Corridor Klaipėdához csatlakozó litvániai belső vezetéke (a 11.2. közös érdekű projek. része);

a Svédország–Finnország szakasz és a Baltic Sea Hydrogen Collector összekapcsolása Gotland szigetével (a 11.3. közös érdekű projek. része).