2. cikk Fogalommeghatározások

„energia-infrastruktúra”: minden olyan, az energiainfrastruktúra-kategóriákba tartozó fizikai berendezés és létesítmény, amely az Unió területén található, vagy az Uniót egy vagy több harmadik országgal kapcsolja össze;

„energiainfrastruktúra-szűkület”: valamely energiarendszerben a fizikai áramlások lefékeződése az elégtelen átviteli kapacitás következtében, ideértve egyebek mellett az infrastruktúra hiányát is;

„átfogó határozat”: egy tagállam hatósága vagy hatóságai – kivéve a bíróságokat – által hozott valamely határozat vagy határozatok együttese, amely eldönti, hogy a projektgazda számára engedélyezi-e egy közös érdekű projekt vagy kölcsönös érdekű projekt megvalósítása érdekében az energia-infrastruktúra kiépítését azzal, hogy lehetőséget biztosít számára a szükséges kivitelezés megkezdésére, illetve a kapcsolódó beszerzési eljárás lefolytatása után történő megkezdésére (a továbbiakban: az építésre kész állapot), a közigazgatási fellebbezési eljárás keretében hozott bármely határozat sérelme nélkül;

„projekt”: a II. mellékletben meghatározott energiainfrastruktúra-kategóriákba tartozó egy vagy több vezeték, csővezeték, létesítmény, berendezés vagy felszerelés;

„közös érdekű projekt”: olyan projekt, amely szükséges az I. mellékletben meghatározott, kiemelt jelentőségű energiainfrastruktúra-folyosók és területek megvalósításához, és amely szerepel az uniós listán;

„kölcsönös érdekű projekt”: az Unió által harmadik országokkal együttműködésben, a közvetlenül érintett országok kormányainak támogató levelei vagy egyéb, nem kötelező erejű megállapodások alapján támogatott olyan projekt, amely a II. melléklet 1. pontjának a) vagy f) alpontjában, 3. pontjának a) alpontjában, vagy 5. pontjának a) vagy c) alpontjában meghatározott energiainfrastruktúra-kategóriák valamelyikébe tartozik, hozzájárul az Unió 2030-ra vonatkozó energia- és éghajlat-politikai céljaihoz és a 2050-ig elérendő klímasemlegességi célkitűzéséhez és szerepel az uniós listán;

„versengő projektek”: olyan projektek, amelyek teljes mértékben vagy részben ugyanazt az azonosított infrastrukturális hiányosságot vagy regionális infrastrukturális igényt elégítik ki;

„projektgazda”:

„intelligens villamosenergia-hálózat”: olyan villamosenergia-hálózat – beleértve a transzeurópai energiahálózatokkal nem vagy nem megfelelően összekapcsolt szigeteken található hálózatokat is –, amely költséghatékony módon képes integrálni a hozzá csatlakoztatott valamennyi felhasználót – köztük a termelőket, a fogyasztókat és a termelő-fogyasztókat – és aktívan ellenőrizni azok magatartását és tevékenységét, annak érdekében, hogy egy olyan, gazdaságilag hatékony és fenntartható villamosenergia-rendszert biztosítson, amelyet alacsony veszteség és a megújuló energiaforrások magas szintű integrációja, magas szintű ellátásbiztonság és biztonság jellemez, és amelyben a hálózatüzemeltető digitálisan figyelemmel kísérheti a hálózatra csatlakozott felhasználók tevékenységeit, valamint információs és kommunikációs technológiákat alkalmaz az érintett hálózatüzemeltetőkkel, termelőkkel, energiatároló létesítményekkel, fogyasztókkal vagy termelő-fogyasztókkal való kommunikációhoz a villamos energia fenntartható, költséghatékony és biztonságos továbbítása és elosztása céljából;

„intelligens gázhálózat”: olyan gázhálózat, amely innovatív és digitális megoldásokat alkalmaz többféle alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázforrás és különösen a megújuló gázforrások költséghatékony, a fogyasztók igényeivel és a gázminőségi követelményekkel összhangban történő integrálásához azzal a céllal, hogy csökkenteni lehessen a kapcsolódó gázfogyasztás szénlábnyomát, növelni lehessen a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok részarányát és összeköttetéseket lehessen teremteni egyéb energiahordozókkal és -ágazatokkal, ideértve a kapcsolódó fizikai korszerűsítéseket is, amennyiben azok elengedhetetlenek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és különösen a megújuló gázok integrációjához szükséges berendezések és létesítmények működéséhez;

„érintett hatóság”: az a hatóság, amely a nemzeti jog alapján az ingatlanok – ideértve az energia-infrastruktúrát is – tervezésével, kialakításával és építésével kapcsolatos különböző engedélyek kiadására illetékes;

„nemzeti szabályozó hatóság”: a 2009/73/EK irányelv 39. cikkének (1) bekezdésével összhangban kijelölt nemzeti szabályozó hatóság vagy az (EU) 2019/944 irányelv 57. cikkével összhangban kijelölt, nemzeti szintű szabályozó hatóság;

„érintett nemzeti szabályozó hatóság”: azon tagállamok nemzeti szabályozó hatósága, amelyekben a projektek megvalósulnak, valamint amelyekre a projekt jelentős pozitív hatást gyakorol;

„kivitelezés”: az összetevők, rendszerek és szolgáltatások – beleértve a szoftvereket is – beszerzése, szállítása és telepítése, a projekthez kapcsolódó fejlesztési, átalakítási, kivitelezési és telepítési tevékenységek végzése, valamint a létesítmények átadása és a projekt elindítása;

„tanulmányok”: a projekt végrehajtásának előkészítéséhez szükséges tevékenységek, például előkészületi, megvalósíthatósági, értékelő, tesztelő és hitelesítő tanulmányok – beleértve a szoftvereket is –, valamint minden más ezt elősegítő technikai intézkedés, beleértve a kivitelezést megelőző, a projekt meghatározásához és végrehajtásához, valamint a finanszírozására vonatkozó döntésekhez szükséges olyan intézkedéseket, mint például a helyszíni feltárásokra és a finanszírozási konstrukció előkészítésére vonatkozó lépések;

„üzembe helyezés”: valamely projekt megépítés utáni üzembe állításának folyamata;

„célzott hidrogéneszközök”: olyan infrastruktúra, amely további átalakítási munkálatok nélkül készen áll a tiszta hidrogén fogadására, beleértve az újonnan épített és/vagy földgázalapú eszközökből átalakított csővezeték-hálózatokat vagy tárolólétesítményeket is;

„átalakítás”: a meglévő földgáz-infrastruktúra műszaki korszerűsítése vagy módosítása annak biztosítása érdekében, hogy azt kifejezetten tiszta hidrogén felhasználására tegyék alkalmassá;

„az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás”: olyan folyamat, amely biztosítja az energia-infrastruktúra rezilienciáját az éghajlatváltozás lehetséges káros hatásaival szemben egy éghajlati sérülékenységi és kockázatértékelés révén, beleértve a releváns alkalmazkodási intézkedéseket is.