I. cím – Hatály és általános elvek

Hatály

Ezek az iránymutatások a következőkre alkalmazandók:

• a. az 575/2013/EU rendelet 243. és 244. cikkének hatálya alá tartozó értékpapírosítást kezdeményező intézmények;
• b. hatáskörrel rendelkező hatóságok.

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek i. az ezen iránymutatásokban meghatározott általános követelményeket kell alkalmazniuk az összes olyan ügylet tekintetében, amelyek állításuk szerint az 575/2013/EU rendelet 243. vagy 244. cikkének megfelelően jelentős kockázat átruházásával járnak, valamint ii. az ezen iránymutatásokban meghatározott külön követelményeket kell alkalmazniuk a jelentős kockázat harmadik felekre történő, a 575/2013/EU rendelet 243. cikkének (4) bekezdése és 244. cikkének (4) bekezdése szerinti átruházásának elérésére vonatkozóan.

A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a következő helyzetekben kell ezen iránymutatásokat alkalmazniuk:

• a. azoknak az értékpapírosítási ügyleteknek az azonosításakor, amelyek esetében a hitelkockázatot nem tekintik átruházottnak, jóllehet ezek az ügyletek megfelelnek az 575/2013/EU rendelet 243. cikkének (2) bekezdésében vagy 244. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételeknek;
• b. annak értékelésekor, hogy az értékpapírosítást kezdeményező intézmény megfelel-e az iránymutatások általános követelményeinek valamennyi ügylet tekintetében, amely állítása szerint az 575/2013/EU rendelet 243. vagy 244. cikkének megfelelően jelentős kockázat átruházásával jár;
• c. annak értékelésekor, hogy az értékpapírosítást kezdeményező intézmény megfelel-e az 575/2013/EU rendelet 243. cikkének (4) bekezdésében és 244. cikkének (4) bekezdésében foglalt követelményeknek.

Az 575/2013/EU rendelet 243. cikkének (6) bekezdésével és 244. cikkének (6) bekezdésével összhangban az EBH-nak biztosítandó adatokon túlmenően a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak az 1. mellékletben szereplő formanyomtatvány segítségével évente adatokat kell szolgáltatniuk az EBH számára az ezen iránymutatások 3.1. bekezdése alapján felülvizsgált ügyletekről.

2. Általános elvek

Az 575/2013/EU rendelet 243. cikke (2) bekezdésének vagy 244. cikke (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában megállapított feltételek teljesítése feljogosítja a hagyományos értékpapírosítást kezdeményező intézményt arra, hogy a vonatkozó értékpapírosított kitettségeket kizárja a kockázattal súlyozott kitettségértékek és – adott esetben – a várható veszteségértékek számításából, illetve feljogosítja a szintetikus értékpapírosítást kezdeményező intézményt arra, hogy az értékpapírosított kitettségekhez tartozó, kockázattal súlyozott kitettségértékeket és – adott esetben – a várható veszteségértékeket az 575/2013/EU rendelet 249. cikkével összhangban számítsa ki, kivéve ha a hatáskörrel rendelkező hatóság eseti alapon úgy dönt, hogy nem tekinthető jelentős mértékű hitelkockázat harmadik félre átruházottnak, vagy ha az adott értékpapírosítás tekintetében az 575/2013/EU rendelet 243. cikkének (5) bekezdésében vagy 244. cikkének (5) bekezdésében foglalt feltételek bármelyike nem teljesül.

A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy létezzenek az olyan értékpapírosítási ügyletek azonosítására szolgáló eljárások, amelyeket – annak ellenére, hogy megfelelnek az 575/2013/EU rendelet 243. cikke (2) bekezdése vagy 244. cikke (2) bekezdése a) vagy b) pontjának – a hatáskörrel rendelkező hatóságnak ezen iránymutatások III. címével összhangban további felülvizsgálatnak kell alávetnie annak értékelése céljából, hogy az ügylet valóban elérte-e a hitelkockázat harmadik felekre történő arányos átruházását.

A jelentős kockázat harmadik felekre történő átruházásának eléréséhez szükséges feltételeknek folyamatosan eleget kell tenni.

Az értékpapírosítást kezdeményező intézményeknek értékelniük kell, hogy az állításuk szerint jelentős kockázat átruházásával járó ügyletek általuk végzett elemzése során mennyiben támaszkodtak külső hitelminősítésekre, valamint értékelniük kell az ilyen külső hitelminősítések és a belső hitelminősítések közötti kapcsolatot.