I. cím – Tárgy, hatály és fogalommeghatározások

A betétbiztosítási rendszerekről szóló, 2014. április 16-i 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikke (3) bekezdésének második albekezdése az EBH feladatává teszi iránymutatások kibocsátását a fizetési ígérvényekről. Ezért ezek az iránymutatások tartalmazzák azokat a feltételeket, amelyeket bele kell foglalni azokba a szerződéses vagy jogszabályi rendelkezésekbe, melyek alapján a hitelintézet fizetési ígérvényeket bocsát valamely betétbiztosítási rendszer rendelkezésére, továbbá a biztosíték elfogadhatóságának és kezelésének szempontjait.

Az iránymutatások címzettjei:

• a) a 2014/49/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 1., illetve 18. pontjában meghatározott betétbiztosítási rendszerek és kijelölt hatóságok;
• b) az európai felügyeleti hatóság (Európai Bankhatóság) létrehozásáról szóló, módosított 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (EBH-rendelet) 4. cikke (2) bekezdésének iv. pontjában meghatározott szanálási hatóságok; valamint
• c) az 1093/2010/EU rendelet 4. cikke (2) bekezdésének i. pontja értelmében hatáskörrel rendelkező hatóságok, a fizetési ígérvények prudenciális kezelése tekintetében.

Ezek az iránymutatások azzal a nemzeti jogi keretrendszerrel együtt érvényesek, amely felhatalmazza a betétbiztosítási rendszereket és a kijelölt hatóságokat arra, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi eszközökön belül fizetési ígérvényeket fogadjanak el és vegyenek figyelembe a célszint elérése tekintetében.

Ha a betétbiztosítási rendszer működését magánjogi jogalany igazgatja, a kijelölt hatóságoknak meg kell győződniük arról, hogy az adott megállapodásra irányadó jogszabály szerint a betétbiztosítási rendszerre kiterjed-e a pénzügyi biztosítéki megállapodásokról szóló, 2002. június 6-i 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv által biztosított hitelezővédelem.

A szanálási hatóságoknak értesíteniük kell a kijelölt hatóságokat, hogy a hatásköreik a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló 2014/59/EU irányelv 69., 70. és 71. cikkével összhangban történő gyakorlása során megfelelő figyelmet fordítanak a hatásos hitelezővédelem biztosítására a betétbiztosítási rendszer számára.

Ezen iránymutatások alkalmazásában:

• i. „fizetési ígérvények”: a 2014/49/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 13. pontjában meghatározott fizetési ígérvények;
• ii. „alacsony kockázatú eszközök”: a 2014/49/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 14. pontjában meghatározott alacsony kockázatú eszközök. Ezekben az iránymutatásokban a biztosítékul szolgáló alacsony kockázatú eszköz pénzügyi eszköz vagy pénz lehet;
• iii. „fizetési ígérvényre vonatkozó megállapodás”: a betétbiztosítási rendszer és a hitelintézet között létrejövő, azon feltételeket és kikötéseket tartalmazó megállapodás, amelyek alapján a hitelintézet fizetési ígérvényei a betétbiztosítási rendszer rendelkezésre álló pénzügyi eszközei közé számíthatók, és különösen (i) amelyben a betétbiztosítási rendszer rögzíti a fizetési ígérvény összegét, és (ii) amely rögzíti a hitelintézet betétbiztosítási rendszer felé fennálló, visszavonhatatlan, fedezett kötelezettségét arra vonatkozóan, hogy a fizetési ígérvény összegét a betétbiztosítási rendszer felszólítására a megállapodásban szereplő határidőn belül megfizeti;
• iv. „fizetési ígérvény összege”: a betétbiztosítási rendszer által igényelt, számára nyújtandó befizetés azon hányada és összege, amelynek rendelkezésre bocsátását a hitelintézet a fizetési ígérvényre vonatkozó megállapodás feltételei és kikötései szerint fizetési ígérvény formájában vállalja;
• v. „értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás”: a 2002/47/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában foglalt meghatározásnak megfelelően egy olyan, a 2002/47/EK irányelvet átültető jogszabály által szabályozott megállapodás, melynek értelmében a hitelintézet a fizetési ígérvényre vonatkozó megállapodásban vállalt kötelezettségeket úgy biztosítja, hogy fedezetként alacsony kockázatú eszközökből álló biztosítékot bocsát a betétbiztosítási rendszer rendelkezésére, amely esetében a biztosítékként nyújtott alacsony kockázatú eszközök teljes tulajdonjoga a hitelintézetnél marad, amikor a biztosítéki jogot létrehozzák;
• vi. „tulajdonjog-átruházási pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás”: a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt meghatározásnak megfelelően olyan, a pénzügyi biztosítékokról szóló irányelvet átültető jogszabály által szabályozott megállapodás, melynek értelmében a hitelintézet a fizetési ígérvényre vonatkozó megállapodásban vállalt kötelezettségek biztosítása céljából az alacsony kockázatú eszközök teljes tulajdonjogát átruházza a betétbiztosítási rendszerre;
• vii. „pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás”: értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás vagy tulajdonjog-átruházási pénzügyi biztosítékról szóló megállapodás;
• viii. „jogérvényesítési eljárás”: a fizetési ígérvény összegének kifizetésére vonatkozó kötelezettség lejárttá válásával járó esemény, melynek következtében az azonnal esedékessé válik. A pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások feltételei alapján és a 2002/47/EK irányelv 2. cikk (1) bekezdésének l. pontjának megfelelően, vagy a törvény erejénél fogva a jogérvényesítési eljárás bekövetkezése feljogosítja a betétbiztosítási rendszert arra, hogy a hitelintézet által nyújtott, alacsony kockázatú eszközökből álló biztosítékot értékesítés vagy érvényesítés útján, előzetes joghatósági értesítés vagy engedély nélkül realizálja;
• ix. „felszámolási eljárások”: a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló 2001/24/EK irányelv 2. cikkében meghatározott felszámolási eljárások;
• x. „reorganizációs intézkedések”: a hitelintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló 2001/24/EK irányelv 2. cikkében meghatározott reorganizációs intézkedések;
• xi. „korai beavatkozási intézkedések”: a hatáskörrel rendelkező hatóságok által a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló 2014/59/EU irányelv 27-30. cikke alapján tett intézkedések;
• xii. „válságkezelési intézkedések”: a hatáskörrel rendelkező hatóságok által a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról szóló 2014/59/EU irányelv 2. cikkének 102. pontjában meghatározott válságkezelési intézkedések;