7. Kockázatkezelési kultúra

A hatékony és eredményes, gondos és következetes kockázatkezelési kultúrának az eszközalapútoken-kibocsátók tényleges kockázatkezelési tevékenységének kulcsfontosságú elemét kell képeznie, és lehetővé kell tennie e kibocsátók számára, hogy a kockázati stra tégiájukkal és kockázatvállalási hajlandóságukkal összhangban lévő, megalapozott döntéseket hozzanak.

Az eszközalapútoken-kibocsátóknak integrált és vállalkozás- szintű kockázatkezelési kultúrát kell kialakítaniuk, amely azon kockázatok teljes körű megértésén és holisztikus megközelítésén alapul, amelyeknek ki vannak vagy ki lehetnek téve, ideértve az ESG-kockázatokat, valamint az eszközbirtokosokat és a piacokat érintő kockázatokat, a működési kockázatokat, a pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos kockázatokat, a likviditási kockázatokat és a tartalék eszközeinek befektetéséhez kapcsolódó kockázatokat, magát az eszközalapútoken- kibocsátót érintő kockázatokat és azok kezelésének módját, figyelembe véve a kibocsátó kockázati toleranciáját, valamint azokat az összeférhetetlenségeket, amelyek a kriptoeszközök ökoszisztémájában jelen levő szereplők összefonódása miatt merülhetnek fel.

Az eszközalapútoken-kibocsátóknak a tevékenységükre, stratégiájukra és kockázati profiljukra vonatkozó szabályzatok, kommunikáció és a munkatársak képzése segítségével kell létrehozniuk a kockázatkezelési kultúrát, és a kommunikációt és a munkatársak képzését a munkatársak kockázatvállalással és kockázatkezeléssel kapcsolatos feladataihoz kell igazítaniuk.

A munkatársaknak teljes mértékben tisztában kell lenniük azzal, hogy a kockázatkezeléssel kapcsolatban milyen felelősség terheli őket. A kockázatkezelés nem kizárólag a kockázatkezelési szakemberek, illetve a belsőkontroll -funkciót ellátó egységek hatáskörébe tartozik. Elsősorban a vezető testület felügyelete alatt álló üzletágak vagy egységek felelnek a kockázatok napi szintű kezeléséért, az eszközalapútoken -kibocsátó szabályzataival, eljárásaival és ellenőrzéseivel összhangban, figyelembe véve a kibocsátó kockázati toleranciáját és kockázatviselési hajlandóságát.

Az erős kockázatkezelési kultúrának tartalmaznia kell többek között a következőket:

• a. Felülről kialakított hangnem: a vezető testület feladata a kibocsátó alapértékeinek és elvárásainak meghatározása és kommunikációja. A tagok magatartásának meg kell felelnie ezeknek a közös értékeknek. A vezető testületnek szerepet kell vállalnia az alapértékeknek és az elvárásoknak a munkatársak felé történő belső kommunikációjában. A munkatársaknak az alkalmazandó törvények és rendeletek szerint kell eljárniuk, és a kibocsátón belül vagy azon kívül tapasztalt jogsértéseket azonnal jelenteniük kell (pl. az illetékes hatóság felé egy visszaélésbejelentési eljárás keretében).
• b. Elszámoltathatóság: az érintett munkatársaknak minden szinten ismerniük és érteniük kell az eszközalapútoken-kibocsátó alapértékeit, továbbá a szerepkörükhöz szükséges mértékben ismerniük és érteniük kell a kibocsátó kockázati toleranciáját és kockázatvállalási hajlandóságát Képesnek kell lenniük saját feladataik ellátására, és tisztában kell lenniük azzal, hogy az eszközalapútoken-kibocsátó kockázatvállalási magatartásával kapcsolatos tevékenységeikért elszámoltathatók.
• c. Hatékony kommunikáció és kihívás: a megbízható kockázatkezelési kultúra a nyílt kommunikáció és a hatékony kihívás légkörét segíti elő, amelyben a döntéshozatali folyamatok ösztönzik a vélemények sokféleségét, lehetővé teszik az aktuális gyakorlatok vizsgálatát, a munkatársak körében a konstruktív kritikai hozzáállást bátorítják, és az egész szervezetre kiterjedő nyílt és konstruktív részvétel légkörét segítik elő.
• d. Ösztönzők: a megfelelő ösztönzőknek kulcsszerepet kell játszaniuk a kockázatvállalási magatartásnak az eszközalapútoken-kibocsátó kockázati profiljával és hosszú távú érdekeivel való összehangolásában, különösen a jelentős eszközalapútoken - kibocsátók esetében.