6.3. Folyamatos nyomon követés és szakértői megítélés

Az intézményeknek a modelljeik megbízhatóságának növelése érdekében meg kell fontolniuk kalibrációs módszerük felülvizsgálatát a következők révén:

• a. eredményeik és feltételezéseik összehasonlítása a hiteles forrásokból származó külső – többek között felügyeleti – megfigyelésekkel, a saját feltételezéseik és eredményeik következetességének értékelése céljából;
• b. érzékenységi elemzések alkalmazása abból a célból, hogy teszteljék a modelljeik által nyújtott eredmények stabilitásának és következetességének mértékét, illetve hogy meghatározzák a forgatókönyvekben nem szereplő esetleges nem - linearitások hatását;
• c. harmadik féltől származó modell alkalmazása esetén annak ellenőrzése, hogy a külső szolgáltatók validálási keretrendszere megfelel-e a kiszervezési megállapodásokról szóló EBH -iránymutatásoknak.

Az intézményeknek a stresszteszt-modelljeik fennmaradó hiányosságainak kezelése érdekében fontolóra kell venniük, hogy a modellek eredményeinek szakértői megítélés alapján történő konzervatív kiigazításával vegyék figyelembe azoknak a tényezőknek a hatását , amelyeket ebben a szakaszban más módon nem lehetett beépíteni (pl. az üzleti partnerek értékláncából eredő kockázatok, a fordulópontok, a dominóhatások stb.).

Általánosabban fogalmazva, az intézményeknek a mennyiségi elemzések elvégzésekor szakértői megítélést kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a nem teljeskörű vagy a közelítőleg ismert környezeti adatokat, a múltbeli korrelációk megfigyelésé nek hiányát és a modellek egyéb korlátait.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell a környezetükben bekövetkező jelentős fejlemények (köztük az üzleti partnereik által a környezeti kockázatok kezelésére kidolgozott stratégiák) rendszeres nyomon követését annak érdekében, hogy az általuk alkalmazott fo rgatókönyvek és modellezési módszerek továbbra is relevánsak maradjanak. A forgatókönyv-elemzések elvégzésének gyakoriságát az intézmények igényeihez és gyakorlatához kell igazítani.

A forgatókönyv- elemzést az alkalmazkodóképesség és a modularitás szem előtt tartásával kell kidolgozni, hogy a környezet és a tudás fejlődésének megfelelően folyamatosan finomításokat lehessen végezni. Az intézményeknek lépést kell tartaniuk a legújabb tudományos ismeretekkel.