AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2015/2193 IRÁNYELVE (2015. november 25.) a közepes tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról (EGT-vonatkozású szöveg)

(1)

Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (4) (a cselekvési program) elismeri, hogy az elmúlt évtizedekben jelentős mértékben sikerült csökkenteni a szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátását, a levegőszennyezettség szintje azonban Európában sok helyütt még mindig aggasztó, és az uniós polgárok továbbra is ki vannak téve olyan légszennyező anyagoknak, amelyek egészségüket és jóllétüket veszélyeztetik. A cselekvési program rámutat arra, hogy az ökoszisztémák továbbra is kárát látják a közlekedés, a nem fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok és az energiatermelés okozta túlzott nitrogén- és kénülepedésnek. A levegőszennyezettség szintje az Unió számos területén továbbra is magasabb az Unió által meghatározott határértékeknél, és az Uniós levegőminőségi szabványok még mindig nem felelnek meg az Egészségügyi Világszervezet által kitűzött célértékeknek.

(2)

A mindenki számára egészséges környezet biztosítása érdekében a cselekvési program arra szólít fel, hogy a helyi intézkedéseket megfelelő nemzeti és uniós szintű szakpolitikai döntésekkel egészítsék ki. Ehhez különösen az uniós levegőminőségi jogszabályoknak való teljes megfelelés eléréséhez szükséges erőfeszítéseket kell fokozni, továbbá stratégiai célértékeket és cselekvéseket kell meghatározni a 2020 utáni időszakra.

(3)

Tudományos értékelésekből kiderül, hogy a levegőszennyezés nyolc hónappal megrövidíti az uniós polgárok átlagos várható élettartamát.

(4)

A tüzelőanyagok közepes tüzelőberendezésekben történő égetéséből származó szennyezőanyag-kibocsátásra nem vonatkozik általános uniós szabályozás annak ellenére, hogy az egyre nagyobb mértékben járul hozzá a levegőszennyezéshez, különösen a biomassza tüzelőanyagként való, az éghajlat- és energiapolitika által ösztönzött fokozottabb használata miatt.

(5)

A tüzelőanyagok egyes kis tüzelőberendezésekben és -készülékekben történő égetését a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) említett végrehajtási intézkedések szabályozzák. A fennálló szabályozási hézag kitöltése érdekében azonban sürgősen további intézkedésekre van szükség a 2009/125/EK irányelv keretében. A tüzelőanyagok nagy tüzelőberendezésekben történő égetését 2013. január 7-től a 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) szabályozza, míg a 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7)2015. december 31-ig alkalmazandó a 2010/75/EU irányelv 30. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozó nagy tüzelőberendezésekre.

(6)

A 2010/75/EU irányelv 30. cikkének (9) bekezdése és 73. cikke alapján végzett, az intenzív állattartásból és a tüzelőberendezésekből származó kibocsátásokkal foglalkozó felülvizsgálatokról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtott 2013. május 17-i jelentésében a Bizottság megállapította, hogy a tüzelőanyagok közepes tüzelőberendezésekben történő égetése tekintetében egyértelműen lehetséges a levegőbe történő kibocsátások költséghatékony csökkentése.

(7)

Az Unió légszennyezéssel kapcsolatos, a savasodás, az eutrofizáció, a talajközeli ózon és a szálló por kibocsátásának csökkentését szolgáló nemzetközi kötelezettségeit a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezmény göteborgi jegyzőkönyve határozza meg. A jegyzőkönyvet 2012-ben módosították a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok, az ammónia és az illékony szerves vegyületek kibocsátásainak csökkentésére irányuló meglévő kötelezettségvállalások megerősítése érdekében, valamint azért, hogy a 2020 utáni időszakra érvényes, új csökkentési kötelezettségvállalás szülessen a finom szálló porra (PM 2,5) vonatkozóan.

(8)

Az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2013. december 18-i„Tiszta levegőt Európának program” című közleményében a Bizottság cselekvésre szólít fel a közepes tüzelőberendezésekből származó légszennyező anyagok kibocsátásának csökkentése érdekében, aminek révén kiteljesedne a tüzelőberendezés-ágazatra vonatkozó szabályozási keret. A Tiszta levegőt program kiegészíti a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett „Tematikus stratégia a levegőszennyezésről” című, 2005. szeptember 21-i közleményében meghatározott, a 2020-ig tartó időszakra szóló szennyezéscsökkentési menetrendet, és csökkentési célokat tűz ki a 2030-ig tartó időszakra. A stratégiai célok elérése érdekében szabályozási menetrendet kell kidolgozni, amelynek a közepes tüzelőberendezések kibocsátásainak csökkentését szolgáló intézkedéseket is magában kell foglalnia.

(9)

A közepes tüzelőberendezéseket olyan módon kell kialakítani és üzemeltetni, hogy előmozdítsák az energiahatékonyságot. Közepes tüzelőberendezések utólagos átalakítása esetén vagy nagyobb beruházásokról való döntéshozatalkor figyelembe kell venni e megfontolásokat, valamint a gazdasági szempontokat, a technikai lehetőségeket és különösen a meglévő közepes tüzelőberendezések életciklusát.

(10)

Annak biztosítása érdekében, hogy a közepes tüzelőberendezések üzemeltetése ne rontsa a levegő minőségét, a kén-dioxid, a nitrogén-oxidok és a por levegőbe történő kibocsátásának korlátozása érdekében hozott intézkedések nem járhatnak azzal a következménnyel, hogy más szennyező anyagok – pl. a szén-monoxid – kibocsátása nő.

(11)

A már jelenleg is uniós szintű minimumkövetelmények hatálya alá tartozó közepes tüzelőberendezéseket, például azon berendezéseket, amelyekre a 2010/75/EU irányelv III. fejezete értelmében összesítési szabályt kell alkalmazni, illetve a szilárd vagy folyékony hulladék égetését vagy együttégetését végző és ezáltal azon irányelv IV. fejezetének hatálya alá tartozó berendezéseket ki kell vonni ezen irányelv hatálya alól.

(12)

Bizonyos egyéb közepes tüzelőberendezéseket – technikai jellemzőik vagy egyedi alkalmazásuk alapján – szintén ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól.

(13)

Mivel az ásványolaj- és gázfinomítókon belül energiatermelés céljából tisztán vagy más tüzelőanyagokkal együtt finomítói tüzelőanyagot égető közepes tüzelőberendezések, valamint a papírrost előállítására szolgáló létesítményeken belüli hőhasznosító kazánok a 2010/75/EU irányelv szerint meghatározott, az elérhető legjobb technikákkal (BAT) kapcsolatos következtetésekben ismertetett legjobb elérhető technikákkal megvalósítható kibocsátási szintek hatálya alá tartoznak, ezt az irányelvet az említett berendezésekre nem kell alkalmazni.

(14)

Ezen irányelv hatályának a legalább 1 MW, de kevesebb mint 50 MW teljes névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésekre kell kiterjednie, ideértve a két vagy több új közepes tüzelőberendezésből álló összetett berendezéseket is. Az 1 MW-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű egyedi tüzelőberendezéseket nem kell figyelembe venni a több tüzelőberendezésből álló összetett berendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményének kiszámításánál. A szabályozási hézagok elkerülése érdekében – és a 2010/75/EU irányelv III. fejezetének sérelme nélkül – ezen irányelvnek vonatkoznia kell azokra az új közepes tüzelőberendezésekből álló összetett berendezésekre is, amelyek teljes névleges bemenő hőteljesítménye legalább 50 MW.

(15)

A kén-dioxid, nitrogén-oxidok és por levegőbe történő kibocsátásának ellenőrzése érdekében a közepes tüzelőberendezések üzemeltetését ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy azt az üzemeltető által benyújtott információk alapján engedélyezik vagy az illetékes hatóság nyilvántartásba veszi.

(16)

A közepes tüzelőberendezésekből származó kibocsátások csökkentése érdekében ezen irányelvben kibocsátási határértékeket és nyomonkövetési követelményeket kell megállapítani.

(17)

A II. mellékletben meghatározott kibocsátási határértékek nem alkalmazandók a Kanári-szigeteken, a francia tengerentúli megyékben, az Azori-szigeteken és Madeirán működő közepes tüzelőberendezésekre, az e berendezések elszigetelt elhelyezkedéséhez kapcsolódó technikai és logisztikai nehézségek miatt. Az érintett tagállamoknak e tüzelőberendezésekre vonatkozóan kibocsátási határértékeket kell megállapítaniuk, hogy csökkentsék azok levegőbe történő kibocsátását, valamint az emberi egészséget és a környezetet veszélyeztető lehetséges kockázatokat.

(18)

A meglévő közepes tüzelőberendezések tekintetében elegendő időt kell biztosítani az ezen irányelv követelményeinek való technikai megfeleléshez, ezért az említett berendezések esetében a kibocsátási határértékeket az irányelv alkalmazásától számított meghatározott időszakot követően kell alkalmazni.

(19)

Egyes sajátos körülmények figyelembevétele céljából, amennyiben a kibocsátási határértékek alkalmazása a környezeti előnyökhöz képest aránytalanul magas költségekkel járna, a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a vészhelyzetben használt és csak korlátozott ideig üzemeltetett közepes tüzelőberendezéseket mentesítsék az ezen irányelvben meghatározott kibocsátási határértékek betartása alól.

(20)

A kis, szigetüzemben működő rendszerek és szigetüzemben működő mikrorendszerek részét képező, meglévő közepes tüzelőberendezésekre vonatkozó infrastrukturális korlátokra és az összekapcsolásuk megkönnyítésének szükségességére való tekintettel e berendezések számára hosszabb időt kell biztosítani az ezen irányelvben meghatározott kibocsátási határértékeknek való megfelelésre.

(21)

A komoly levegőszennyezést okozó tüzelőanyagok háztartási használatának csökkentésére, valamint az energiahatékonyság növelésére és a CO2-kibocsátás csökkentésére mint a távfűtés általános előnyeire való tekintettel azon közepes tüzelőberendezések számára, amelyek hasznos hőtermelésük jelentős részét közszolgáltatási távfűtési hálózatba adják le, a tagállamok hosszabb időt biztosíthatnak az ezen irányelvben meghatározott kibocsátási határértékeknek való megfelelésre.

(22)

Figyelemmel a biomasszával üzemelő berendezések terén megvalósított, a megújuló energiaforrások használatának bővítését célzó közelmúltbeli beruházásokra, amelyek már a szennyező anyagok kibocsátásának csökkenését eredményezték, valamint a kapcsolódó beruházási ciklusok figyelembevétele céljából e berendezések számára a tagállamok hosszabb időt biztosíthatnak az ezen irányelvben meghatározott kibocsátási határértékeknek való megfelelésre.

(23)

A gázkompresszor-állomásoknak a nemzeti földgázszállító hálózatok megbízható és biztonságos működése szempontjából betöltött lényeges szerepére és a korszerűsítésükkel kapcsolatos sajátos korlátokra való tekintettel az ilyen állomásokat működtető közepes tüzelőberendezések számára a tagállamok hosszabb időt biztosíthatnak az ezen irányelvben meghatározott nitrogén-oxid-kibocsátási határértékeknek való megfelelésre.

(24)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 193. cikkének megfelelően ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy szigorúbb védelmi intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be. Ezen intézkedésekre például a levegőminőségi határértékeket be nem tartó zónákban lehet szükség. Ilyen esetekben a tagállamoknak a 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) szerinti levegőminőségi tervek kidolgozásának részeként értékelniük kell az ezen irányelvben előírtaknál szigorúbb kibocsátási határértékek alkalmazásának szükségességét. Ezen értékelések során figyelembe kell venni az elérhető legjobb és az új keletű technikák segítségével elérhető legjobb kibocsátáscsökkentési teljesítményre vonatkozó információcsere eredményét. A Bizottságnak meg kell szerveznie ezen információk cseréjét a tagállamokkal, az érintett ágazatokkal, ideértve az üzemeltetőket és a technológiai szolgáltatókat, valamint a – többek között a környezetvédelmet előmozdító – nem kormányzati szervezetekkel.

(25)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a közepes tüzelőberendezések üzemeltetői megtegyék a szükséges intézkedéseket, amennyiben nem teljesítik ezen irányelv előírásait. A tagállamoknak létre kell hozniuk egy annak ellenőrzésére szolgáló rendszert, hogy a közepes tüzelőberendezések megfelelnek-e ezen irányelv követelményeinek.

(26)

Ezen irányelv hatékony végrehajtásának és érvényesítésének biztosítása érdekében az ellenőrzéseket adott esetben és lehetőség szerint össze kell hangolni a más uniós jogszabályok által előírtakkal.

(27)

Ezen irányelvnek a végrehajtásával kapcsolatos információkhoz való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseit olyan módon kell alkalmazni, hogy a 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) teljes mértékben érvényesüljön.

(28)

A közepes tüzelőberendezéseket üzemeltető kis- és középvállalkozások terheinek korlátozása érdekében az üzemeltetők információnyújtással, nyomon követéssel és jelentéstétellel kapcsolatos adminisztratív kötelezettségeinek arányosaknak kell lenniük, és el kell kerülni a párhuzamosságot, biztosítva azonban, hogy az illetékes hatóság hatékonyan ellenőrizhesse a berendezések megfelelőségét.

(29)

A tagállamok által az ezen irányelv alkalmazására vonatkozóan szolgáltatott információk következetességének és egységességének biztosítása, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti információcsere ösztönzése érdekében indokolt, hogy a Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökség támogatásával kifejlesszen egy olyan elektronikus jelentéstételi eszközt, amely a tagállamok számára nemzeti szintű jelentéstételi és adatkezelési célokra is rendelkezésre állna.

(30)

A Bizottságnak fel kell mérnie, hogy a II. mellékletben az új közepes tüzelőberendezések tekintetében megállapított kibocsátási határértékeket szükséges-e módosítani a legmodernebb technológiák fényében. Ezzel összefüggésben a Bizottságnak azt is meg kell fontolnia, hogy szükséges-e más szennyező anyagokra – például a szén-monoxidra – vonatkozóan is konkrét kibocsátási határértékeket, valamint adott esetben energiahatékonysági minimumkövetelményeket meghatározni.

(31)

A tudományos és technikai haladás figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a megfelelőség értékelésére vonatkozó, a III. melléklet 2. részének (2) pontjában szereplő rendelkezések kiigazítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(32)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása, valamint a tagállamok jelentéstételi kötelezettségeinek egyszerűsítése és ésszerűsítése érdekében a jelentéstétel technikai formátumának meghatározása tekintetében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni.

(33)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen a környezetminőség és a közegészség javítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(34)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a Charta) elismert elveket. Ez az irányelv különösen a Charta környezetvédelemről szóló 37. cikkének alkalmazását szorgalmazza.

(35)

A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának (11) megfelelően a tagállamok vállalták, hogy indokolt esetben az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez az irányelv egyes elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot magyarázó egy vagy több dokumentumot mellékelnek. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó az ilyen dokumentum(ok) megküldését indokoltnak tekinti.