9. cikk

(1) A kártalanítási rendszer megfelelő intézkedéseket hoz, hogy tájékoztassa a befektetőket a 2. cikk (2) bekezdésében említett hatósági vagy bírósági határozatról, és – amennyiben jogosultak kártalanításra – a lehető leggyorsabban kártalanítsa őket. Meghatározhat egy határidőt, amelyen belül elfogadja a kárigények bejelentését. Ez az időtartam nem lehet öt hónapnál rövidebb, a fent említett hatósági vagy bírósági határozat időpontjától vagy attól az időponttól kezdődően, amikor a határozatot nyilvánosságra hozták.

A határidő leteltének tényére azonban a rendszer nem hivatkozhat azért, hogy megtagadja a kártalanítást egy olyan befektetőtől, aki nem tudta a határidő szerint érvényesíteni a kártalanításhoz való jogát.

(2) A rendszer a lehető leggyorsabban, de legkésőbb a kárigény elismerésétől és az összeg nagyságának megállapításától számított három hónapon belül köteles kifizetni a befektető követelését.

Rendkívüli körülmények között és különleges esetekben a kártalanítási rendszer az illetékes hatóságokhoz fordulhat a határidő meghosszabbítása érdekében. Az ilyen meghosszabbítás nem haladhatja meg a három hónapot.

(3) A (2) bekezdésben megállapított határidőktől függetlenül, ha a befektető vagy bármely, a befektetési ügyletből részesedésre számot tartó vagy abban érdekelt személy ellen büntetőeljárást kezdeményeznek a 91/308/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott pénzmosás miatt vagy azzal kapcsolatban, a kártalanítási rendszer a bírósági határozat meghozataláig felfüggesztheti a kifizetést.