33. cikk

33. cikk

27. cikk 11. és 12. tétel (függőleges tagolás)

28. cikk A 7. és B 5. tétel (vízszintes tagolás)

Értékhelyesbítés a kölcsönök és hitelek tekintetében, valamint céltartalék a függő kötelezettségekre és a biztos (jövőbeni) kötelezettségekre

Visszaértékelés a kölcsönök és hitelek tekintetében, valamint céltartalék a függő kötelezettségekre és a biztos (jövőbeni) kötelezettségekre vonatkozóan

(1)  Ezek a tételek magukban foglalják egyrészt az értékhelyesbítések ráfordítását az Eszközök 3. és 4. tételében kimutatott kölcsönök és hitelek tekintetében, és a céltartalékképzést a Mérlegen kívüli tételek 1. és 2. tételében kimutatott függő kötelezettségekre és biztos (jövőbeni) kötelezettségekre, másrészt a leírt kölcsönök és hitelek minősítésének javulásából származó követelés visszaértékelés bevételét, a korábbi értékhelyesbítések és céltartalékképzés sztornírozott összegét.

(2)  Azon tagállamok esetében, amelyek élnek a 37. cikkben meghatározott választási lehetőséggel, ez a tétel szintén tartalmazza az Eszközök 5. és 6. tételében kimutatott olyan értékpapírokkal kapcsolatos ügyletekből származó nettó eredményt, amelyek nem a 35. cikk (2) bekezdése szerinti befektetett pénzügyi eszközként vannak nyilvántartva, és nem tartoznak a kereskedelmi célú értékpapírok állományába, továbbá az ilyen értékpapírokra vonatkozó értékhelyesbítést és visszaértékelést, a 36. cikk (2) bekezdése alkalmazásának esetén, figyelembe véve az elszámolásban az említett cikk alkalmazásából eredő különbözetet. A tétel szakmai elnevezése ennek megfelelően kerül kimutatásra.

(3)  A tagállamok engedélyezhetik az e tételek alatt szereplő ráfordítások és bevételek egymással történő ellentételezését olyan módon, hogy csak egy nettó tétel (bevétel vagy ráfordítás) kerüljön kimutatásra.

(4)  A hitelintézeteknek, az ügyfeleknek, a hitelintézettel egyéb részesedési viszonyban levő vállalkozásoknak és a kapcsolt vállalkozásoknak nyújtott kölcsönökre és hitelekre vonatkozó értékhelyesbítéseket a kiegészítő mellékletben külön kiemelve kell bemutatni, amennyiben azok jelentősnek minősülnek. Ezt a rendelkezést nem szükséges alkalmazni azokban a tagállamokban, amelyek engedélyezik a (3) bekezdés szerinti ellentételezést.