+2.1. A SREP-keretrendszer áttekintése
---+12. Competent authorities should have a comprehensive SREP framework covering the following …
---+13. Competent authorities should consider the SREP an ongoing process that integrates the outcome …
---+14. Competent authorities should categorise all institutions under their supervisory remit into …
---+15. Within a group of entities, if competent authorities determine that the relevance of different …
---+16. Competent authorities should review the categorisation of their institutions periodically, and …
---+17. To ensure a minimum level of comparability, competent authorities should refer to the …
---+18. Competent authorities should continuously assess the risks to which the institution is or might …
---+19. Competent authorities should ensure that the findings of their assessments are clearly …
---+20. As part of their ongoing supervisory activities, competent authorities should undertake …
---+21. The framework referred to in the previous paragraph should consider the following actions …
---+22. When selecting supervisory measures, competent authorities should identify the full escalation …
---+23. Without prejudice to the discretion of the competent authorities in selecting the most …
---+24. The provisions of this title are without prejudice to the possibility of competent authorities …
---+25. Competent authorities should engage in dialogue with institutions as they perform their …
---+26. Competent authorities should communicate the outcomes of the SREP assessment to the institution …

2.1. A SREP-keretrendszer áttekintése

12.Az illetékes hatóságoknak átfogó SREP-keretrendszerrel kell rendelkezniük, amely kiterjed az alább felsorolt elemekre; ezeket az elemeket rendszeresen értékelni kell, szem előtt tartva az EBA honlapján külön közzétett, az intézmény megfelelését értékelésének alapjául szolgáló jogi aktusok jegyzékét. A 2.4. szakaszban bemutatott SREP szerepvállalási modell ismerteti, hogyan lehet ezt a keretrendszert az arányosság elvének alkalmazásával a különböző intézményekre szabni. Az említett elemek a következők:

  • a. az intézménynek a 2.1.1. szakaszban meghatározottak szerinti kategorizálása;
  • b. a 3. címben meghatározott fő mutatók nyomon követése;
  • c. az üzleti modellnek a 4. címben meghatározottak szerinti elemzése;
  • d. a belső irányítás és az intézményi szintű kontrollmechanizmusoknak az 5. címben meghatározottak szerinti értékelése;
  • e. a tőkekockázatoknak a 6. címben meghatározottak szerinti értékelése;
  • f. az intézmény szavatolótőkéje megfelelőségének értékelése a 7. címben meghatározottak szerint;
  • g. a likviditási és finanszírozási kockázatok értékelése, valamint a 8. címben meghatározott SREP likviditási és finanszírozási értékelés;
  • h. a 9. címben, illetve a 2.1.2. szakaszban meghatározottak szerinti átfogó SREP-értékelés (beleértve a felügyeleti intézkedések – valamint szükség esetén a korai beavatkozási intézkedések – alkalmazását is) és az eredményeinek közlése.

13.Az illetékes hatóságoknak a SREP-re olyan folyamatos tevékenységként kell tekinteniük, amely egy adott intézményre vonatkozó átfogó felügyeleti áttekintésben összegzi az összes felügyeleti tevékenység eredményét és az összes rendelkezésre álló információforrást. A SREP-nek a következő megfontolásokat kell magában foglalnia:

  • a. a korábbi SREP-értékelések, az üzletimodell-elemzések és a folyamatos nem helyszíni felügyelet eredménye;
  • b. az intézmény pénzügyi beszámolói, stratégiai terve(i), szabályozói adatszolgáltatása (egységes jelentéstétel – COREP, pénzügyi beszámolás – FINREP és hitelnyilvántartás, amennyiben rendelkezésre áll), valamint belső jelentéstétele (pl. vezetői információk, tőke- és likviditási adatszolgáltatás, belső kockázati jelentések);
  • c. az intézmény ICAAP/ILAAP eljárása, valamint a helyreállítás tervezésével kapcsolatos intézkedései;
  • d. helyszíni ellenőrzések;
  • e. belsőmodell-értékelések;
  • f. célzott, mélyreható elemzés;
  • g. horizontális tematikus felülvizsgálatok;
  • h. stresszteszt-elemzés;
  • i. harmadik felektől származó jelentések (pl. könyvvizsgálói jelentések, részvény- és hitelelemzők jelentései);
  • j. egyéb releváns ágazati vagy makrogazdasági tanulmányok/felmérések.

2.1.1. Az intézmények kategorizálása

14.Az illetékes hatóságoknak a felügyeleti hatáskörük alá tartozó valamennyi intézményt négy különböző kategóriába kell besorolniuk az érintett intézmények mérete, rendszerszintű jelentősége, tevékenységeinek jellege, nagyságrendje és összetettsége alapján, figyelembe véve a 2013/36/EU irányelv 97. cikkének (4) bekezdését. A kategorizálásnak tükröznie kell az intézmények által a pénzügyi rendszerre jelentett rendszerszintű kockázat értékelését.

15.Ha egy vállalatcsoporton belül az illetékes hatóságok megállapítják, hogy a csoporton belüli különböző vállalatok jelentősége – a 17. bekezdésben felsorolt elemek alapján – eltérő, akkor ezeket a különbségeket tükrözve egyedi szintű besorolást alkalmazhatnak (pl. a csoport különböző leányvállalataihoz és/vagy konszolidált vállalataihoz különböző kategóriákat rendelhetnek hozzá).

16.Az illetékes hatóságoknak rendszeresen, valamint minden olyan eseményt követően felül kell vizsgálniuk intézményeik besorolását, amely hatást gyakorolhat az üzleti modellek kockázati szintjére, továbbá minden jelentős vállalati művelet – például nagyszabású leválasztás, egyesülés vagy felvásárlás, illetve fontos stratégiai lépés – után is felülvizsgálatot kell végezniük.

17.A minimális szintű összehasonlíthatóság biztosítása érdekében az illetékes hatóságoknak kiindulási pontként az alábbi kategóriákat kell figyelembe venniük:

► 1. kategória – Az (EU) 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 146. pontja szerint „nagy méretű intézménynek” minősített valamennyi intézmény. Az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy arányossági okokból azokat a „nagy méretű intézményeket”, amelyek nem minősülnek globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek, a 2. vagy a 3. kategóriába sorolják be. A globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek nem minősülő „nagy méretű intézmények” átsorolását az alábbi 2. és 3. kategóriában szereplő minőségi kritériumokkal összhangban kell elvégezni, figyelembe véve az intézmény méretét, rendszerszintű jelentőségét, valamint tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

► 2. kategória – i. az 1. kategóriába nem tartozó, közepes és nagy méretű intézmények, amelyek nem minősülnek az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 145. pontjában meghatározott „kis méretű és nem összetett intézményeknek”, és több üzletágban is tevékenységet folytatnak, beleértve a nem banki tevékenységeket is, vagy jelentős határokon átnyúló tevékenységet végeznek, valamint hitel- és pénzügyi termékeket kínálnak lakossági és vállalati ügyfeleknek; ii. rendszerszinten nem jelentős speciális intézmények, amelyek az adott üzletágakban, illetve fizetési rendszerekben, vagy pénzügyi eszközök kereskedési platformjain/piacain jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek; iii. olyan intézmények, amelyek méretük, tevékenységeik vagy üzleti modelljük (pl. például intézményvédelmi rendszer központi intézményei, központi szerződő felek, központi értéktárak, központi szövetkezeti bankok vagy központi takarékpénztárak) miatt valamely tagállam gazdasága (pl. a bruttó hazai termékhez viszonyított teljes eszközállomány – TA/GDP – tekintetében) vagy bankszektora szempontjából fontosnak minősülnek.

► 3. kategória – i. az 1. és 2. kategóriába nem tartozó kis és közepes méretű intézmények, amelyek nem minősülnek az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 145. pontjában meghatározott „kis méretű és nem összetett intézménynek”, és korlátozott számú üzletágban működnek vagy nem jelentős mértékű határokon átnyúló tevékenységet folytatnak, továbbá túlnyomórészt hiteltermékeket kínálnak lakossági, vállalati és intézményi ügyfeleknek, és pénzügyi termékeket csak korlátozottan kínálnak; ii. olyan szakosodott intézmények, amelyek üzletágaikban, fizetési rendszereikben vagy a pénzügyi piacokon kevésbé jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek.

► 4. kategória – Az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 145. pontjában „kis méretű és nem összetett intézményként” meghatározott valamennyi intézmény, valamint az 1–3. kategóriába nem tartozó valamennyi egyéb kis méretű és nem összetett intézmény (pl. korlátozott tevékenységi körrel és az üzletágakban nem jelentős piaci részesedéssel rendelkező intézmények).

2.1.2. A kockázatok folyamatos értékelése, az eszkalációs keret és a felügyeleti intézkedések

18.Az illetékes hatóságoknak felügyeleti tevékenységük keretében a 2.4. szakaszban meghatározott SREP szerepvállalási modellnek megfelelően folyamatosan értékelniük kell azokat a kockázatokat, amelyeknek az intézmény amelyeknek az intézmény ki van vagy ki lehet téve.

19.Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy értékeléseik eredményeit egyértelműen dokumentálják, különös figyelmet fordítva a feltárt hiányosságok kiváltó okaira. Ezeket az eredményeket figyelembe kell venniük az ezen iránymutatásoknak megfelelően megállapított SREP-pontszámok meghatározásakor, és azoknak az illetékes hatóságok által a 2013/36/EU irányelv 102., 104. és 105. cikkében, valamint a nemzeti jogszabályokban meghatározottak szerint később meghozott felügyeleti intézkedések, továbbá – adott esetben – a 2014/59/EU irányelv 27. cikkében meghatározott korai beavatkozási intézkedések, illetve a fenti intézkedések bármely kombinációjának is alapjául kell szolgálniuk.

20. Folyamatos felügyeleti tevékenységük részeként az illetékes hatóságoknak megfelelő és időszerű nyomonkövetési intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy az intézmény hatékonyan orvosolja a feltárt hiányosságokat. Ebben a tekintetben az illetékes hatóságoknak olyan, a felügyeleti intézkedésekre vonatkozó magas szintű eszkalációs keretrendszert kell létrehozniuk, amely elősegíti a feltárt hiányosságok orvoslására leginkább alkalmas (mennyiségi és minőségi) intézkedések kiválasztását. Ez nem érinti az alkalmazandó jogi keret alapján biztosított felügyeleti hatásköröket és az illetékes hatóságok arra vonatkozó mérlegelési jogkörét, hogy a konkrét körülmények és hiányosságok alapján határozzák meg a legmegfelelőbb intézkedéseket.

21.Az előző bekezdésben említett keretrendszernek az alábbi intézkedéseket kell figyelembe vennie, amelyeknek nem feltétlenül kell szigorú sorrendben követniük egymást, és amelyek alkalmazása szükség szerint fokozható vagy enyhíthető:

  • a. fokozott felügyeleti párbeszéd folytatása az intézménnyel – például találkozó szervezése a vezető testülettel vagy önértékelés előírása az intézmény számára;
  • b. az intézménytől elvárt korrekciós intézkedések (nem kötelező intézkedések), például a felügyeleti elvárások vagy az ajánlások közlése;
  • c. az intézmény számára meghatározott konkrét korrekciós intézkedés(ek) előírása (kötelező intézkedések), például az intézmény által teljesítendő minőségi mutatók meghatározása és/vagy a 2. pillér szerinti követelmény vagy likviditási követelmények megállapítása/szigorítása;
  • d. a feltárt hiányosságok orvoslására szolgáló felügyeleti intézkedések érvényre juttatása – például közigazgatási szankciók, korrekciós intézkedések vagy bírságok kiszabása.

22.A felügyeleti intézkedések kiválasztásakor az illetékes hatóságoknak a teljes eszkalációs útvonalat azonosítaniuk kell, figyelembe véve a rendelkezésre álló információkat, az intézmény jellegét, méretét és összetettségét, valamint az azonosított hiányosságok időben történő orvoslásának szükségességét. A kiválasztás során – az adott esetnek megfelelően – a következő szempontokat kell figyelembe venni:

  • a. az intézkedésekkel elérni kívánt eredmény, valamint – amennyiben lehetséges – a hiányosságok orvoslására előirányzott határidők meghatározása az intézmény számára;
  • b. a hiányosságok súlyossága és a probléma orvoslásának elmulasztása által gyakorolt lehetséges prudenciális hatás (azaz szükséges-e a probléma konkrét intézkedéssel való megoldása), valamint hogy a hiányosságokat orvosolták-e már vagy kezelik-e már más intézkedések révén;
  • c. az intézmény bizonyított képessége vagy szándéka az azonosított hiányosságok orvoslására;
  • d. annak meghatározása, hogy más intézkedésekkel el lehetne-e érni ugyanazt a célt az intézmény számára kisebb adminisztratív és pénzügyi terhet jelentő módon;
  • e. annak lehetősége, hogy az azonosított kockázatok és sebezhetőségek összefüggésben állhatnak egymással, erősíthetik egymást, vagy akár mindkettő – ami indokolttá teszi a felügyeleti intézkedések szigorítását;
  • f. bármely más, az illetékes hatóságok által relevánsnak ítélt tényező.

23.Az illetékes hatóságoknak a legmegfelelőbb intézkedések kiválasztására vonatkozó mérlegelési jogkörének sérelme nélkül minden rendelkezésre álló mennyiségi és minőségi intézkedést úgy kell alkalmazni, hogy azok a lehető legeredményesebben kezeljék a kockázati szintet és/vagy a hiányosságokat. Ehhez figyelembe kell venni a kockázat jellegét (mennyiségi és/vagy minőségi), az eszkalációs folyamatot, valamint azt, hogy a belső irányítással kapcsolatos hiányosságok – a belső kontrollintézkedéseket is beleértve –, valamint más problémák kezelésére kvantitatív intézkedéseket kell alkalmazni, amennyiben más felügyeleti intézkedések nem voltak eredményesek, vagy nem tekinthetők alkalmasnak az azonosított hiányosságok megfelelő időn belüli kezelésére7 .

24.Az e címben foglalt rendelkezések nem érintik az illetékes hatóságok azon jogkörét, amely szerint bármely felügyeleti tevékenység (például helyszíni vizsgálatok, a vezető testület és a kulcsfontosságú funkciók tagjainak alkalmassági vizsgálata) eredményeihez közvetlenül kapcsolódóan is hozhatnak felügyeleti intézkedéseket, ha ezen tevékenységek eredményei szükségessé teszik a felügyeleti intézkedések azonnali alkalmazását a lényeges hiányosságok megszüntetése érdekében.

2.1.3. Az intézményekkel folytatott párbeszéd

25.Az illetékes hatóságoknak a felügyeleti tevékenységeik végzése során párbeszédet kell folytatniuk az intézményekkel.

26.Az illetékes hatóságoknak a 9. címmel összhangban közölniük kell az intézménnyel a SREP-értékelés eredményeit, és tájékoztatniuk kell az intézményt minden olyan intézkedésről, amely az említett megállapítások alapján alkalmazott felügyeleti intézkedéseknek való megfeleléshez szükséges.

7 A hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 104a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban (HL L 176., 2013.6.27., 338. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2013/36/2026-01-11).

1. Áttekintés

,
12. Competent authorities should have a comprehensive SREP framework covering the following …

Competent authorities should have a comprehensive SREP framework covering the following components, which should be assessed on a regular basis, having regard to the list of legal acts published separately on the EBA website against which compliance of institution should be evaluated. The SREP engagement model in section 2.4 sets out how this framework can be calibrated across diverse institutions in application of the proportionality principle. These components are:

  • a. categorisation of the institution as specified in section 2.1.1;
  • b. monitoring of key indicators as specified in Title 3;
  • c. business model analysis (BMA) as specified in Title 4;
  • d. assessment of internal governance and institution-wide controls as specified in Title 5;
  • e. assessment of risks to capital as specified in Title 6;
  • f. a ssessment of the adequacy of the institution’s own funds as specified in Title 7;
  • g. assessment of risks to liquidity and funding and SREP liquidity and funding assessment as specified in Title 8;
  • h. overall SREP assessment (including the application of supervisory measures - and early intervention measures, where necessary) and communication as specified in Title 9 and section 2.1.2 respectively.
13. Competent authorities should consider the SREP an ongoing process that integrates the outcome …

Competent authorities should consider the SREP an ongoing process that integrates the outcome of all the supervisory activities and all available sources of information into a comprehensive supervisory overview of an institution. The SREP should include consideration of the following:

  • a. the outcome of previous SREP assessments, business model analysis and ongoing off-site supervision;
  • b. i nstitution’s financial reporting, strategic plan(s), regulatory reporting (common reporting – COREP, financial reporting – FINREP, and credit register, where available) and internal reporting (e.g. management information, capital and liquidity reporting, internal risk reports);
  • c. i nstitution’s ICAAP/ILAAP and recovery planning arrangements;
  • d. on-site inspections;
  • e. internal model assessments;
  • f. targeted deep-dive analysis;
  • g. horizontal thematic reviews;
  • h. stress testing analysis;
  • i. third-party reports (e.g. audit reports, reports by equity/credit analysts);
  • j. other relevant sectoral or macroeconomic studies/surveys.

2.1.1. Categorisation of institutions
14. Competent authorities should categorise all institutions under their supervisory remit into …

Competent authorities should categorise all institutions under their supervisory remit into four different categories based on the size, systemic importance, nature, scale and complexity of the activities of the institutions concerned and considering Article 97(4) of Directive 2013/36/EU. The categorisation should reflect the assessment of systemic risk posed by institutions to the financial system.
15. Within a group of entities, if competent authorities determine that the relevance of different …

Within a group of entities, if competent authorities determine that the relevance of different entities within the group, based on the elements listed in paragraph 17, varies, they may apply categorisation at the individual level to reflect these differences (e.g. assigning different categories to various group subsidiaries and/or consolidated entity).
16. Competent authorities should review the categorisation of their institutions periodically, and …

Competent authorities should review the categorisation of their institutions periodically, and following events that may affect the business models’ riskiness, or major corporate operations such as a large divestment, a merger or acquisition, an important strategic action.
17. To ensure a minimum level of comparability, competent authorities should refer to the …

To ensure a minimum level of comparability, competent authorities should refer to the categories below as a starting point:

► Category 1 – All institutions defined as ‘large institutions’ in Article 4(1), point 146 of Regulation (EU) 575/2013. Competent authorities may classify ‘large institutions’ as Category 2 or Category 3 institutions for proportionality reasons provided they are not G-SIIs. The reclassification of ‘large institutions’ that are not G-SIIs should be performed in accordance with the qualitative criteria of Category 2 and Category 3 below, considering the institution’s size, systemic importance, nature, scale and complexity of the activities.

► Category 2 – (i) Medium to large institutions other than those included in Category 1 which are not ‘small and non-complex institutions’ as defined in Article 4(1), point 145, of Regulation (EU) 575/2013 and operate in several business lines, including non-banking activities, or have sizeable cross-border activities, and offer credit and financial products to retail and corporate customers; (ii) non-systemically important specialised institutions with significant market shares in their lines of business or payment systems, or trading platforms/markets for financial instruments; (iii) institutions considered important, due to their size, activities, or business model (e.g. central institutions of an IPS, CCPs, CSDs, central cooperative banks or central savings banks), for the economy (e.g. in terms of total assets over gross domestic product – TA/GDP) or for the banking sector in a particular Member State.

► Category 3 – (i) Small to medium institutions other than those included in Categories 1 and 2, which are not ‘small and non-complex institutions’ as defined in Article 4(1), point 145, of Regulation (EU) 575/2013 and operate in a limited number of business lines, or have non-significant cross-border activities, offering predominantly credit products to retail, corporate and institutional customers with a limited offering of financial products; (ii) specialised institutions with less-significant market shares in their lines of business or payment systems, or financial exchanges.

► Category 4 – All institutions defined as ‘small and non-complex institutions’ in Article 4(1), point 145 of Regulation (EU) 575/2013 and all other small non-complex institutions that do not fall into Categories 1 to 3 (e.g. with a limited scope of activities and non-significant market shares in their lines of business).

2.1.2. Continuous assessment of risks, escalation framework and supervisory measures
18. Competent authorities should continuously assess the risks to which the institution is or might …

Competent authorities should continuously assess the risks to which the institution is or might be exposed through their supervisory activities in accordance with the SREP engagement model set out in section 2.4.
19. Competent authorities should ensure that the findings of their assessments are clearly …

Competent authorities should ensure that the findings of their assessments are clearly documented, with a focus on the root causes of the identified deficiencies. These findings should be reflected in the SREP scores assigned in accordance with these guidelines and should inform subsequent supervisory measures that competent authorities may apply as specified in Articles 102, 104 and 105 of Directive 2013/36/EU and national law, and, when applicable, early intervention measures as specified in Article 27 of Directive 2014/59/EU, or any combination of the above.
20. As part of their ongoing supervisory activities, competent authorities should undertake …

As part of their ongoing supervisory activities, competent authorities should undertake appropriate and timely follow-up activities to ensure that an institution has effectively addressed the identified deficiencies. In this regard, competent authorities should establish a high-level escalation framework for supervisory measures, supporting the selection of the most appropriate measures (both quantitative and qualitative) to address the identified deficiencies. This is without prejudice to the supervisory powers provided under the applicable legal framework and the competent authorities’ discretion to determine the most appropriate measures based on the specific circumstances and deficiencies.
21. The framework referred to in the previous paragraph should consider the following actions …

The framework referred to in the previous paragraph should consider the following actions, which are not to be intended to be strictly sequential and may be escalated or de-escalated as appropriate:

  • a. engaging in an enhanced supervisory dialogue with the institution, such as holding a meeting with the management body or requiring a self-assessment from the institution;
  • b. communicating corrective actions expected from the institution (non-binding measures), such as supervisory expectations or recommendations;
  • c. requiring specific corrective action(s) from the institution (binding measures), such as setting qualitative measures the institution needs to comply with and/or setting/increasing Pillar 2 requirement or liquidity requirements;
  • d. enforcing supervisory measures to remedy the deficiencies identified, such as administrative penalties, remedial measures or fines.
22. When selecting supervisory measures, competent authorities should identify the full escalation …

When selecting supervisory measures, competent authorities should identify the full escalation path, taking into account the information available, the nature, size and complexity of the institution and the need to ensure timely remediation of identified deficiencies. The selection should be guided by the following considerations, as applicable:

  • a. the intended outcome that the measures aim to achieve and, where feasible, the expected timelines for the institution to address the deficiencies;
  • b. the severity of the deficiencies and the potential prudential impact of not addressing the issue (i.e. whether it is necessary to address the issue with a specific measure) and whether the deficiencies have already been addressed/covered by other measures;
  • c. the demonstrated ability or intention of the institution to remediate to the deficiencies;
  • d. whether other measures would achieve the same objective with less of an administrative and financial impact on the institution;
  • e. the possibility that risks and vulnerabilities identified may be correlated or self-reinforcing, or both, meriting an increase in the rigorousness of supervisory measures;
  • f. any other factors deemed relevant by the competent authorities.
23. Without prejudice to the discretion of the competent authorities in selecting the most …

Without prejudice to the discretion of the competent authorities in selecting the most appropriate measures, all available quantitative and qualitative measures should be used in a way that allows to best address the risk level and/or deficiencies. This should take into account the nature of the risk (quantitative and/or qualitative), the escalation process, and the fact that quantitative measures should be applied to address deficiencies in internal governance, including internal control arrangements, and other issues, where other supervisory measures have not been effective or are considered insufficient to address the identified deficiencies within an appropriate timeframe16 .

16 In accordance with Article 104a(1)(b) of Directive 2013/36 of the European Union and of the Council on access to the activity of credit institutions and the prudential supervision of credit institutions, amending Directive 2002/87/EC and repealing Directives 2006/48/EC and 2006/49/EC (OJL 176 27.6.2013, p. 338, ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2013/36/2026-01-11).
24. The provisions of this title are without prejudice to the possibility of competent authorities …

The provisions of this title are without prejudice to the possibility of competent authorities taking supervisory measures directly linked to the outcomes of any supervisory activities (e.g. on-site examinations or assessments of the suitability of members of the management body and key functions) where the outcomes of such activities necessitate immediate application of supervisory measures to address material deficiencies.

2.1.3. Dialogue with institutions
25. Competent authorities should engage in dialogue with institutions as they perform their …

Competent authorities should engage in dialogue with institutions as they perform their supervisory activities.
26. Competent authorities should communicate the outcomes of the SREP assessment to the institution …

Competent authorities should communicate the outcomes of the SREP assessment to the institution in accordance with Title 9 and inform the institution of any action required to comply with supervisory measures applied on the basis of those findings.

1.1 Hivatkozások

1.2 Azonosított követelmények

1.3 Kapcsolódó szabványok

2. Azonosított követelmények

Követelmények

3. Kapcsolódó szabványok

Szabványok
  • EBA - Published by the European Banking Authority at https://www.eba.europa.eu/