AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/882 IRÁNYELVE (2019. április 17.) a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményekről (EGT-vonatkozású szöveg)

(1)

Ezen irányelv célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez azáltal, hogy bizonyos termékek és szolgáltatások esetében közelíti az akadálymentességi követelményekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, különösen azon tényezők felszámolása és megelőzése révén, amelyek az akadálymentességre vonatkozó eltérő tagállami követelményekből eredően akadályozzák bizonyos akadálymentes termékek és szolgáltatások szabad mozgását. Ez fokozná az akadálymentes termékek és szolgáltatások elérhetőségét a belső piacon, valamint javítaná a releváns információk hozzáférhetőségét.

(2)

Az akadálymentes termékek és szolgáltatások iránti kereslet magas, és a fogyatékossággal élő személyek száma az előrejelzések szerint jelentősen emelkedni fog. Egy olyan környezet, ahol a termékek és a szolgáltatások jobban hozzáférhetők, befogadóbbá teszi a társadalmat, és elősegíti a fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelét. Ebben az összefüggésben szem előtt kell tartani, hogy a fogyatékosság előfordulása az Unióban gyakoribb a nők körében, mint a férfiak körében.

(3)

Ez az irányelv a fogyatékossággal élő személyek fogalmát az Egyesült Nemzetek Szervezetének a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló 2006. december 13-i egyezményével (a továbbiakban: az ENSZ-egyezmény) összhangban határozza meg, amelyben az Unió 2011. január 21. óta részes fél, és amelyet minden tagállam megerősített. Az ENSZ-egyezmény megállapítja, hogy fogyatékossággal élő személy „minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását”. Ez az irányelv előmozdítja, hogy a fogyatékossággal élő személyek teljeskörűen és ténylegesen egyenlő módon részt vehessenek a társadalom életében az olyan széles körben használt termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása révén, amelyek az eredeti kialakításuknak vagy a későbbi módosításuknak köszönhetően megfelelnek a fogyatékossággal élő személyek sajátos igényeinek.

(4)

Ezen irányelv segítséget nyújtana továbbá egyéb olyan személyek számára is, akik funkcióképességükben korlátozottak, mint például az időskorúak, a terhes nők vagy a csomaggal utazó személyek. A „funkcióképességükben korlátozott személyek” ezen irányelv szerinti fogalma olyan személyeket foglal magában, akik – állandó vagy ideiglenes jelleggel – fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással, életkorral összefüggő, vagy egyéb, az emberi test teljesítőképességével kapcsolatos fogyatékossággal élnek, amely különféle akadályokkal kölcsönhatásban a termékekhez és a szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférésüket eredményezi, ami olyan helyzethez vezet, amelyben az említett termékeket és szolgáltatásokat hozzá kell igazítani a sajátos szükségleteikhez.

(5)

A fogyatékossággal élő személyeket célzó termékek és szolgáltatások akadálymentességére vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közötti eltérések akadályozzák a termékek és szolgáltatások szabad mozgását és torzítják a tényleges versenyt a belső piacon. Az ENSZ-egyezmény hatálybalépését követően egyes termékek és szolgáltatások esetében feletehetőleg növekedni fognak az említett eltérések az Unióban. Az ilyen akadályok érzékenyen érintik a gazdasági szereplőket, különösen a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k).

(6)

A nemzeti akadálymentességi követelmények közötti különbségek különösen az önfoglalkoztatókat, a kkv-ket és a mikrovállalkozásokat tarthatják vissza attól, hogy saját belföldi piacukon kívül üzleti vállalkozásba fogjanak. Jelenleg az akadálymentességre vonatkozóan a tagállamok által életbe léptetett nemzeti, de még a regionális vagy helyi követelmények is különböznek mind hatályukat, mind részletességüket illetően. E különbségek kedvezőtlen hatást gyakorolnak a versenyképességre és a növekedésre, mivel az akadálymentes termékeknek és szolgáltatásoknak az egyes nemzeti piacokra történő fejlesztése és piaci értékesítése többletköltségekkel jár.

(7)

Az akadálymentes termékek és szolgáltatások, valamint a támogató-segítő technológiák fogyasztói, illetve igénybevevői a szállítók, illetve a szolgáltatók közötti korlátozott verseny miatt magas árakkal szembesülnek. A széttagolt nemzeti szabályozások csökkentik a társadalmi és technológiai fejlődéssel kapcsolatos válaszokra vonatkozó, a nemzeti és nemzetközi szakmai partnerek közötti tapasztalatcsere potenciális előnyeit.

(8)

Az akadálymentes termékek és szolgáltatások piaca széttagoltságának megszüntetése, a méretgazdaságosság megteremtése, a határokon átnyúló kereskedelem és mobilitás elősegítése, valamint annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők erőforrásaikat az innovációra összpontosíthassák ahelyett, hogy azokat az Unió-szerte széttagolt jogszabályokból eredő költségek fedezésére használnák fel, a belső piac megfelelő működéséhez a nemzeti intézkedések uniós szintű közelítésére van szükség.

(9)

A felvonókról szóló 2014/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) és a közlekedés területére vonatkozó 661/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok rámutattak az akadálymentességi követelmények harmonizálásának előnyeire a belső piacon.

(10)

Az Amszterdami Szerződéshez csatolt, a fogyatékos személyekről szóló 22. nyilatkozatban a tagállamok képviselőinek Konferenciája megállapodott abban, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke alapján meghozandó intézkedések kidolgozásakor az Unió intézményei figyelembe veszik a fogyatékos személyek szükségleteit.

(11)

„Az európai digitális egységes piaci stratégia” című, 2015. május 6-i bizottsági közlemény átfogó célja, hogy az összekapcsolt digitális egységes piac létrehozásával fenntartható gazdasági és társadalmi előnyöket nyújtson, ezáltal megkönnyítve a kereskedelmet és előmozdítva a foglalkoztatást az Unión belül. Az uniós fogyasztók még mindig nem élhetnek maradéktalanul az egységes piac által kínált árak és választék előnyeivel, mivel a határokon átnyúló online ügyletek továbbra is nagyon korlátozottak. A széttagoltság miatt a határokon átnyúló elektronikus kereskedelmi ügyletek iránti igény is mérsékeltebb. Összehangolt cselekvésre lesz szükség továbbá annak biztosítására, hogy az elektronikus tartalmak, az elektronikus hírközlési szolgáltatások és az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés teljes egészében biztosítottak legyenek a fogyatékossággal élők számára. Ezért a digitális egységes piacon harmonizálni kell az akadálymentességi követelményeket annak biztosítása érdekében, hogy – képességeitől függetlenül – valamennyi uniós polgár élvezhesse annak előnyeit.

(12)

Amióta az Unió az ENSZ-egyezmény részes felévé vált, annak rendelkezései az uniós jogrend szerves részévé váltak és azok kötelező erővel bírnak az Unió intézményeire és tagállamaira nézve.

(13)

Az ENSZ-egyezmény előírja, hogy a részes felek megfelelő intézkedéseket tegyenek annak érdekében, hogy másokkal azonos alapon biztosítsák a fogyatékossággal élő személyek számára a fizikai környezethez, a közlekedéshez, az információhoz és kommunikációhoz, beleértve az információs és kommunikációs technológiákat és rendszereket, valamint más, nyilvánosan hozzáférhető vagy rendelkezésre álló lehetőségekhez és szolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférést, mind városi, mind vidéki területeken. A fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság megállapította, hogy konkrét, megvalósítható és időhöz kötött, az akadálymentesség fokozatos végrehajtásának nyomon követését lehetővé tevő referenciaértékeken alapuló jogszabályi keretek létrehozására van szükség.

(14)

Az ENSZ-egyezmény felszólítja a részes feleket, hogy valósítsanak meg vagy segítsenek elő a fogyatékossággal élő személyek számára alkalmas új technológiák – beleértve az információs és kommunikációs technológiákat –, a közlekedést/mozgást segítő eszközök, készülékek és támogató-segítő technológiák elérhetőségének és használatának előmozdítására irányuló kutatásokat és fejlesztéseket. Az ENSZ-egyezmény arra is felszólít, hogy a részes felek biztosítsanak elsőbbséget az elérhető költséggel járó technológiáknak.

(15)

Az ENSZ-egyezmény hatálybalépése a tagállamok jogrendjében a termékek és a szolgáltatások akadálymentességével kapcsolatban további nemzeti rendelkezések elfogadását teszi szükségessé. Uniós fellépés hiányában ezek a rendelkezések tovább növelnék a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közötti eltéréseket.

(16)

Ezért az ENSZ-egyezmény Unió-beli végrehajtását közös uniós szabályok meghatározásával szükséges elősegíteni. Ez az irányelv támogatja a tagállamokat arra irányuló erőfeszítéseik tekintetében is, hogy harmonizált módon tudják teljesíteni nemzeti vállalásaikat, valamint az ENSZ-egyezményből fakadó kötelezettségeiket az akadálymentességgel kapcsolatban.

(17)

Az „Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt” című, 2010. november 15-i bizottsági közlemény az akadálymentességet az ENSZ-egyezménnyel összhangban a nyolc cselekvési terület egyikeként határozza meg, kimondja, hogy az a társadalmi részvétel előfeltétele, és célja a termékek és a szolgáltatások akadálymentességének biztosítása.

(18)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó termékeket és szolgáltatásokat egy olyan szűrési folyamat alapján választották ki, amelyet a fogyatékossággal élő személyek számára jelentőséggel bíró azon termékek és szolgáltatások meghatározására irányuló hatásvizsgálat előkészítése során végeztek el, amelyeket illetően a tagállamok az akadálymentesség tekintetében eltérő nemzeti követelményeket fogadtak el vagy fognak várhatóan elfogadni, amely torzítja a belső piac működését.

(19)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások akadálymentességének biztosítása érdekében az ilyen szolgáltatások nyújtásához használt olyan termékek tekintetében, amelyekkel a fogyasztó kapcsolatba kerül, szintén meg kell követelni, hogy megfeleljenek ezen irányelv alkalmazandó akadálymentességi követelményeinek.

(20)

A szolgáltatások akadálymentessége abban az esetben sem sérülhet, ha a szolgáltatást vagy annak egy részét harmadik fél alvállalkozóként nyújtja, és a szolgáltatóknak ez esetben is eleget kell tenniük az ezen irányelv szerinti kötelezettségeknek. A szolgáltatóknak biztosítaniuk kell személyzetük megfelelő és folyamatos képzését is annak érdekében, hogy a személyzet tagjai megfelelő tudással rendelkezzenek ahhoz, hogy miként kell használni az akadálymentes termékeket és szolgáltatásokat. Az említett képzésnek ki kell terjednie olyan területekre, mint például a tájékoztatás, a tanácsadás és a reklámozás.

(21)

Az akadálymentességi követelményeket oly módon kell bevezetni, hogy az a gazdasági szereplők és a tagállamok számára a lehető legkevesebb teherrel járjon.

(22)

Az irányelv hatálya alá tartozó termékek és szolgáltatások forgalomba hozatala tekintetében akadálymentességi követelményeket kell meghatározni a belső piacon belüli szabad mozgásuk biztosítása érdekében.

(23)

Ennek az irányelvnek kötelezővé kell tennie a funkcionális akadálymentességi követelményeket, és azokat általános célkitűzések formájában kell meghatározni. Ezeket a követelményeket kellő pontossággal kell megfogalmazni ahhoz, hogy jogilag kötelező erejű kötelezettségeket keletkeztessenek, és kellően részletesnek kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék a megfelelőség értékelését az ezen irányelv hatálya alá tartozó termékek és szolgáltatások belső piaca megfelelő működésének biztosítása céljából, valamint hogy bizonyos mértékű rugalmasságot biztosítsanak az innováció lehetővé tétele érdekében.

(24)

Ez az irányelv magában foglal több, a termékek és a szolgáltatások működési módjához kapcsolódó funkcionálisteljesítmény-kritériumot. Ezeknek a kritériumoknak nem célja, hogy általános alternatívát kínáljanak ezen irányelv akadálymentességi követelményeivel szemben, mivel e kritériumok alkalmazása csak nagyon pontosan meghatározott körülmények fennállása esetén lehetséges. Ezek a kritériumok ezen termékek vagy szolgáltatások meghatározott funkciói vagy jellemzői tekintetében azok akadálymentessé tétele érdekében alkalmazandók, abban az esetben, ha ezen irányelv akadálymentességi követelményei nem vonatkoznak egy vagy több ilyen meghatározott funkcióra vagy jellemzőre. Továbbá abban az esetben, ha valamely akadálymentességi követelmény konkrét műszaki követelményeket tartalmaz, és a termékben vagy a szolgáltatásban alternatív műszaki megoldást biztosít az adott műszaki követelményeket illetően, ennek az alternatív műszaki megoldásnak ugyancsak meg kell felelnie a kapcsolódó akadálymentességi követelményeknek, és egyenértékű vagy még nagyobb mértékű akadálymentességet kell eredményeznie a vonatkozó funkcionálisteljesítmény-kritériumok alkalmazása révén.

(25)

Ezen irányelv hatályának ki kell terjednie az általános lakossági felhasználású számítógépes hardverrendszerekre. Ahhoz, hogy ezek a rendszerek akadálymentes módon működhessenek, operációs rendszereiknek is akadálymentesnek kell lenniük. E számítógépes hardverrendszereket a fogyasztók általi használatra szánták, jellemzőik pedig a sokoldalú alkalmazhatóság és az, hogy a megfelelő szoftverrel képesek végrehajtani a fogyasztók által végzett leggyakoribb számítástechnikai feladatokat. Ilyen számítógépes hardverrendszerek például a személyi számítógépek – ideértve az asztali számítógépeket – a notebookok, az okostelefonok és a táblagépek is. A fogyasztói elektronikai termékekbe ágyazott speciális számítógépek nem minősülnek általános lakossági felhasználású számítógépes hardverrendszereknek. Önmagukban nem tartozhatnak ezen irányelv hatálya alá az ilyen rendszerben használt vagy használható, meghatározott funkciót betöltő olyan önálló alkotóelemek, mint például az alaplap vagy a memóriachip.

(26)

Ezen irányelv hatályának továbbá ki kell terjednie a fizetési terminálokra – ideértve ezek hardverét és szoftverét is –, valamint az ezen irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtására használt bizonyos interaktív önkiszolgáló terminálokra – ideértve ezek hardverét és szoftverét is –, például a következőkre: a bankjegykiadó automaták; a szolgáltatások igénybevételéhez szükséges fizikai jegyeket kiadó jegykiadó automaták, például a menetjegy-árusító automaták; a banki sorszámkiadó automaták; az utasfelvételi automaták, valamint az interaktív önkiszolgáló információs terminálok, ideértve az interaktív információs képernyőket is.

(27)

Ki kell azonban zárni ezen irányelv hatálya alól bizonyos, a járművek, a repülőgépek, a hajók vagy a vasúti járművek szerves részeként beépített, interaktív önkiszolgáló információs terminálokat, mivel ezek olyan járművek, repülőgépek, hajók vagy vasúti járművek részét képezik, amelyek nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá.

(28)

Ennek az irányelvnek továbbá ki kell terjednie az (EU) 2018/1972 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (5) meghatározott elektronikus hírközlési szolgáltatásokra, beleértve a segélyhívásokat is. Jelenleg azok az intézkedések, amelyeket a tagállamok hoztak annak érdekében, hogy akadálymentes hozzáférést biztosítsanak a fogyatékossággal élő személyek számára, eltérőek és nem harmonizáltak a teljes belső piacon. Biztosítva, hogy az egész Unióban egységes akadálymentességi követelmények legyenek alkalmazandók, az egynél több tagállamban működő gazdasági szereplők méretgazdaságossági megtakarításokra fognak szert tenni, és könnyebbé válik a fogyatékossággal élő személyek tényleges hozzáférése a termékekhez és a szolgáltatásokhoz a saját tagállamukban, és a tagállamok közötti utazásaik során egyaránt. Az elektronikus hírközlési szolgáltatások, köztük a segélyhívások akadálymentessége érdekében a szolgáltatóknak a hanghívások mellett valós idejű szövegküldést, valamint videókapcsolat biztosítása esetén teljeskörű beszélgetési szolgáltatást is biztosítaniuk kell, és gondoskodniuk kell mindezen említett kommunikációs eszközök szinkronizálásáról. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy – az ezen irányelv szerinti követelményeken túl, valamint az (EU) 2018/1972 irányelvvel összhangban – meghatározzanak egy, a fogyatékossággal élő személyek által igénybe vehető közvetítő szolgáltatót.

(29)

Ez az irányelv harmonizálja az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra és a kapcsolódó termékekre vonatkozó akadálymentességi követelményeket, és kiegészíti az (EU) 2018/1972 irányelvet, amely követelményeket határoz meg a fogyatékossággal élő végfelhasználók részére biztosítandó egyenértékű hozzáférésre és választékra vonatkozóan. Az (EU) 2018/1972 irányelv továbbá követelményeket határoz meg az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek keretében a hangkommunikáció és az internet-hozzáférés megfizethetőségére, valamint arra vonatkozóan, hogy a kapcsolódó végberendezések, különleges berendezések és szolgáltatások a fogyatékossággal élő fogyasztók számára megfizethetők legyenek és rendelkezésre álljanak.

(30)

Ezen irányelvnek ki kell terjednie az interaktív számítástechnikai kapacitással rendelkező, előreláthatólag elsődlegesen az elektronikus hírközlési szolgáltatások igénybevételéhez használt fogyasztói végberendezésekre is. Ezen irányelv alkalmazásában úgy kell tekinteni, hogy ezen berendezés magában foglalja az elektronikus hírközlési szolgáltatások igénybevételére szolgáló konfiguráció részeként használt berendezéseket is, például az útvonalválasztók és a modemek.

(31)

Ezen irányelv alkalmazásában az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz való hozzáférés azt jelenti, hogy az audiovizuális tartalmaknak akadálymentesen hozzáférhetőknek kell lenniük, és rendelkezniük kell olyan mechanizmusokkal, amelyek lehetővé teszik a fogyatékossággal élő felhasználók számára támogató-segítő technológiák használatát. Az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító szolgáltatások magukban foglalhatnak honlapokat, online alkalmazásokat, beltéri egységen alapuló alkalmazásokat, letölthető alkalmazásokat, mobileszköz-alapú szolgáltatásokat, köztük mobilalkalmazásokat és kapcsolódó médialejátszókat, valamint csatlakoztatott televíziószolgáltatásokat. Az audiovizuális médiaszolgáltatások akadálymentességét a 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) szabályozza az elektronikus műsorkalauzokhoz (EPG-k) való hozzáférés kivételével, amelyre kiterjed az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító szolgáltatások fogalommeghatározása, amelyre ezen irányelv alkalmazandó.

(32)

A légi, az autóbuszos, a vasúti és a vízi személyszállítási szolgáltatások tekintetében ezen irányelvnek ki kell terjednie többek között a személyszállítási szolgáltatásokkal kapcsolatos tájékoztatásnyújtásra – – ideértve a valós idejű utazási információkról honlapokon keresztül történő tájékoztatást is – a mobileszköz-alapú szolgáltatásokon, az interaktív információs képernyőkön, valamint az interaktív önkiszolgáló terminálokon keresztül, amelyre a fogyatékossággal élő utasoknak szükségük van az utazáshoz. Ez magában foglalhatja a szolgáltató személyszállítási termékeiről és szolgáltatásairól való tájékoztatást, az utazást megelőző tájékoztatást, az utazás közben történő tájékoztatást, valamint a szolgáltatások törléséről vagy a késéssel történő indulásról való tájékoztatást. A tájékoztatás részét képezhetik emellett az árakra és a promóciókra vonatkozó információk is.

(33)

Ezen irányelvnek ki kell terjednie az ezen irányelv hatálya alá tartozó személyszállítási szolgáltatások üzemeltetői által vagy az ő nevükben fejlesztett vagy rendelkezésre bocsátott a honlapokra és mobileszköz-alapú szolgáltatásokra – ideértve a mobilalkalmazásokat is –, az elektronikus menetjegy-értékesítési szolgáltatásokra, az elektronikus menetjegyekre, valamint az interaktív önkiszolgáló terminálokra.

(34)

A légi, a buszos, a vasúti és a vízi személyszállítási szolgáltatások tekintetében ezen irányelv hatályát az utasok jogaira vonatkozó meglévő ágazati jogszabályok alapján kell meghatározni. Amennyiben ez az irányelv nem vonatkozik bizonyos fajta közlekedési szolgáltatásokra, a tagállamoknak ösztönözniük kell az érintett szolgáltatókat, hogy alkalmazzák az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeket.

(35)

Az (EU) 2016/2102 európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) már jelenleg is kötelezettségként írja elő a közlekedési – köztük városi és elővárosi közlekedési – szolgáltatásokat és a regionális közlekedési szolgáltatásokat nyújtó közszférabeli szervezetek számára a honlapjaik akadálymentesítését. Ez az irányelv mentességeket biztosít a szolgáltatásokat – többek között városi és elővárosi közlekedési szolgáltatásokat, valamint a regionális közlekedési szolgáltatásokat – nyújtó mikrovállalkozások részére. Emellett ez az irányelv kötelezettségeket tartalmaz annak biztosítása érdekében, hogy az e-kereskedelmi honlapok akadálymentesek legyenek. Mivel ez az irányelv a magán közlekedési szolgáltatók nagy többsége számára kötelezettséget tartalmaz arra vonatkozóan, hogy online jegyértékesítés esetén akadálymentesítsék honlapjaikat, nem szükséges további követelményeket bevezetni a városi és az elővárosi közlekedési szolgáltatók, valamint a regionális közlekedési szolgáltatók honlapjait illetően.

(36)

Az akadálymentességi követelmények egyes – különösen az ezen irányelv szerinti, a tájékoztatás nyújtását érintő – elemeit a személyszállítás területén hatályos uniós jogszabályok már szabályozzák. Ezek közé tartoznak az alábbi rendeletek egyes elemei: a 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8), az 1107/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9), az 1371/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10), az 1177/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11), valamint a 181/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (12). Ide tartoznak még azok a releváns jogi aktusok, amelyeket a 2008/57/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) alapján fogadtak el. A szabályozás egységességének biztosítása érdekében a fenti rendeletekben meghatározott akadálymentességi követelményeket és az említett jogi aktusokat továbbra is alkalmazni kell. A hatályos követelményeket azonban ezen irányelv további követelményei fogják kiegészíteni, amelyek javítják a belső piac működését a közlekedés területén és megkönnyítik a fogyatékossággal élő személyek helyzetét.

(37)

Helyénvaló, hogy ezen irányelv hatálya ne terjedjen ki a közlekedési szolgáltatások bizonyos olyan elemeire, amelyek nyújtására a tagállamok területén kívül kerül sor, még abban az esetben sem, ha azok az uniós piacot célozzák. Ezen elemek tekintetében a személyszállítási szolgáltatókat csak annak biztosítására kell kötelezni, hogy ezen irányelv követelményei teljesüljenek a szolgáltatás azon része tekintetében, amelyet az Unió területén belül nyújtanak. A légi közlekedés esetében azonban az uniós légi fuvarozók kötelesek biztosítani, hogy ezen irányelv alkalmazandó követelményei az olyan légi járatok esetében is teljesülnek, amelyek valamely harmadik országban található repülőtérről indulnak valamely tagállam területén lévő repülőtérre. Ezen túlmenően minden légi fuvarozó – beleértve az Unióban engedéllyel nem rendelkezőket is – köteles biztosítani, hogy az ezen irányelv szerinti követelmények teljesüljenek azon légi járatok esetében, amelyek az Unió területéről indulnak egy harmadik ország területére.

(38)

Ösztönözni kell a városi hatóságokat, hogy a városi közlekedési szolgáltatásokhoz való akadálymentes hozzáférést tegyék a fenntartható városi mobilitási terveik részévé, és hogy rendszeresen tegyék közzé a városi tömegközlekedéshez való akadálymentes hozzáféréssel és a városi mobilitással kapcsolatos bevált gyakorlatok listáját.

(39)

A banki és pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós jog célja az említett szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztók védelme és tájékoztatása az egész Unióban, azonban e jogszabályok nem tartalmaznak akadálymentességi követelményeket. Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek Unió-szerte igénybe tudják venni ezeket a szolgáltatásokat – beleértve azt is, ha azokat honlapokon és mobileszköz-alapú szolgáltatásokon, köztük mobilalkalmazásokon keresztül nyújtják –, megalapozott döntéseket hozzanak, és bízzanak abban, hogy egyéb fogyasztókkal egyenlő, megfelelő védelmet élveznek, továbbá a szolgáltatók számára egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében ezen irányelvben közös akadálymentességi követelményeket kell megállapítani a fogyasztóknak nyújtott egyes banki és pénzügyi szolgáltatások tekintetében.

(40)

A megfelelő akadálymentességi követelményeknek a személyazonosítási módszerekre, az elektronikus aláírásra és a fizetési szolgáltatásokra is vonatkozniuk kell, mivel ezekre szükség van a lakossági banki ügyletek lebonyolításához.

(41)

Az elektronikus könyvfájlok egy olyan elektronikus számítógépes kódoláson alapulnak, amelyek lehetővé teszik a többnyire szöveges és grafikus szellemi alkotások terjesztését és megtekintését. E kódolás precizitásának mértéke meghatározza az elektronikus könyvfájlok akadálymentességét; különösen ami az alkotás különböző alkotóelemeinek osztályozását, valamint a szerkezetének szabványos leírását illeti. Az interoperabilitásnak az akadálymentesség vonatkozásában várhatóan optimálissá kell tennie e fájlok kompatibilitását a közvetítő eszközökkel, valamint a jelenlegi és jövőbeli támogató-segítő technológiákkal. Minden alkalmazandó akadálymentességi követelmény tekintetében figyelembe kell venni az olyan sajátos kiadványok különös jellemzőit, mint a képregények, a gyermekkönyvek és a művészeti könyvek. Amennyiben a tagállamonként eltérő akadálymentességi követelmények megnehezítené a kiadók és egyéb gazdasági szereplők számára, hogy kihasználják a belső piac előnyeit, az e-könyv-olvasók esetében interoperabilitási problémákat okozhatna, valamint korlátozná az elektronikus könyvek hozzáférhetőségét a fogyatékossággal élő fogyasztók számára. Az elektronikus könyvekkel összefüggésben a szolgáltató fogalma magában foglalhat kiadókat és a forgalmazásban részt vevő egyéb gazdasági szereplőket.

Elismert tény, hogy a fogyatékossággal élő személyek továbbra is akadályokkal szembesülnek az olyan tartalmakhoz való hozzáférést illetően, amelyek szerzői és szomszédos jogi védelem alatt állnak, mint ahogy az is, hogy az (EU) 2017/1564 európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) és az (EU) 2017/1563 európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) elfogadása révén bizonyos intézkedések születtek e helyzet kezelése érdekében, és a jövőben e tekintetben további uniós intézkedések hozhatók.

(42)

Ez az irányelv az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokat távolról, honlapokon és mobileszköz-alapú szolgáltatásokon keresztül, elektronikus úton és a fogyasztó egyéni kérelme alapján, fogyasztói szerződés megkötése céljából nyújtott szolgáltatásként határozza meg. E fogalommeghatározás alkalmazásában a „távolról” azt jelenti, hogy a szolgáltatást a felek egyidejű jelenléte nélkül nyújtják; az „elektronikus úton” azt jelenti, hogy a szolgáltatás elsődleges elküldése és a célállomásán való fogadása adatok feldolgozására (beleértve a digitális tömörítést is) és tárolására szolgáló elektronikus berendezés útján történik, valamint annak közvetítése, továbbítása és vétele teljes egészében vezetéken, rádión, optikai vagy egyéb elektromágneses eszköz útján történik; „a fogyasztó egyéni kérelme alapján” azt jelenti, hogy a szolgáltatás nyújtása egyéni kérelemre történik. Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások megnövekedett jelentőségére és magas technológiai színvonalukra tekintettel fontos, hogy az akadálymentességükre harmonizált követelmények vonatkozzanak.

(43)

Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokra vonatkozó, ezen irányelv szerinti akadálymentességi kötelezettségeket minden termék és szolgáltatás online értékesítésére alkalmazni kell, következésképpen azokat alkalmazni kell valamennyi olyan termék és szolgáltatás értékesítésére is, amelyek önmagukban ezen irányelv hatálya alá tartoznak.

(44)

A segélyhívások megválaszolásának akadálymentességére vonatkozó intézkedéseket úgy kell elfogadni, hogy azok ne sértsék és ne befolyásolják a készenléti segélyszolgálatoknak a szervezését, amely továbbra is kizárólagos tagállami hatáskörben marad.

(45)

Az (EU) 2018/1972 irányelvvel összhangban a tagállamoknak biztosítaniuk kell, a fogyatékossággal élő végfelhasználók segélyhívási célú kommunikáción keresztül hozzáférjenek a segélyhívó szolgáltatásokhoz, és e hozzáférés a többi végfelhasználóéval egyenértékű legyen, a termékekre és a szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelmények harmonizálását szolgáló uniós jogszabályokkal összhangban. A Bizottságnak és a nemzeti szabályozó vagy egyéb illetékes hatóságoknak meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő végfelhasználók más tagállamban történő utazásuk során lehetőség szerint más végfelhasználókkal azonos módon férhessenek hozzá a készenléti segélyszolgálatokhoz, bármilyen előzetes regisztráció nélkül. Ezen intézkedések célja a tagállamok közötti interoperabilitás biztosítása, és azoknak a lehető legnagyobb mértékben az (EU) 2018/1972 irányelv 39. cikkével összhangban megállapított európai szabványokon vagy előírásokon kell alapulniuk. Az ilyen intézkedések nem gátolják a tagállamokat abban, hogy az említett irányelvben meghatározott célok megvalósítása érdekében további követelményeket fogadjanak el. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a fogyatékossággal élő felhasználók segélyhívásainak megválaszolására vonatkozó, az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeknek való megfelelés alternatívájaként meghatározzanak egy olyan harmadik fél közvetítő szolgáltatót, amelyet a fogyatékossággal élő személyek igénybe vehetnek a segélyszolgálati állomással való kommunikációhoz addig, amíg a segélyszolgálati állomások nem tudják a segélyhívások megválaszolására vonatkozó akadálymentességet biztosítani az elektronikus hírközlési szolgáltatások internetprotokollokon keresztüli használata útján. Az ezen irányelv szerinti kötelezettségek semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy azok korlátozzák vagy enyhítik a fogyatékossággal élő végfelhasználók érdekeit szolgáló bármilyen – beleértve az elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz és a segélyhívó szolgáltatásokhoz való egyenértékű hozzáférésre és az akadálymentességre vonatkozóan az (EU) 2018/1972 irányelvben meghatározott – kötelezettséget.

(46)

Az (EU) 2016/2102 irányelv akadálymentességi követelményeket határoz meg a közszférabeli szervezetek honlapjaira, mobilalkalmazásaira és egyéb kapcsolódó aspektusaira vonatkozóan, különösen az érintett honlapok és mobilalkalmazások megfelelőségére vonatkozó követelményeket. Ugyanakkor az említett irányelv tartalmaz egy, a konkrét kivételeket tartalmazó listát is. Hasonló kivételek ezen irányelv szempontjából is relevánsak. Néhány olyan, ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenységnek – a személyszállítási szolgáltatások vagy az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások –, amelyet közszférabeli szervezetek honlapjain és mobilalkalmazásain keresztül folytatnak, az ezen irányelv szerinti alkalmazandó akadálymentességi követelményeknek is meg kell felelniük annak biztosítása érdekében, hogy a termékek és a szolgáltatások online értékesítése akadálymentesen hozzáférhető legyen a fogyatékossággal élő személyek számára, függetlenül attól, hogy az eladó a köz- vagy a magánszférához tartozó gazdasági szereplő-e. Az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeket hozzá kell igazítani az (EU) 2016/2102 irányelv követelményeihez, a például a nyomon követés, a jelentéstétel és a végrehajtás tekintetében fennálló különbségek ellenére.

(47)

A honlapok és mobilalkalmazások akadálymentességének az (EU) 2016/2102 irányelv szerinti négy alapelve a következő: érzékelhetőség – az információkat és a felhasználói felület elemeit a felhasználók számára érzékelhető módon kell megjeleníteni; kezelhetőség – felhasználói felület elemeinek és a navigálási funkcióknak jól kezelhetőknek kell lenniük; érthetőség – a megjelenített információknak és a felhasználói felület kezelésének érthetőknek kell lenniük; és a stabilitás – tartalmaknak kellően stabilnak kell lenniük ahhoz, hogy a közvetítő eszközök széles körével – többek között támogató-segítő technológiákkal – megbízhatóan értelmezhetők legyenek. Ezek az alapelvek irányelv szempontjából is relevánsak.

(48)

A tagállamoknak minden megfelelő intézkedést meg kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó és az alkalmazandó akadálymentességi követelményeknek megfelelő termékek és szolgáltatások Unión belüli szabad mozgását ne akadályozzák az akadálymentességi követelményekkel kapcsolatos okokból.

(49)

Bizonyos helyzetekben az épített környezetre vonatkozó közös akadálymentességi követelmények megkönnyítenék a kapcsolódó szolgáltatások és a fogyatékossággal élő személyek szabad mozgását. A tagállamok számára ezért ez az irányelv lehetővé teszi, hogy előírják a hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtásakor használt épített környezet megfelelését a III. mellékletben foglalt akadálymentességi követelményeknek.

(50)

Az akadálymentességet az akadályok szisztematikus felszámolásával és megelőzésével kell elérni, lehetőleg az egyetemes tervezés vagy a „mindenki számára történő tervezés” megközelítéssel, amely hozzájárul annak biztosításához, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal egyenlő mértékben férjenek hozzá a termékekhez és a szolgáltatásokhoz. Az ENSZ-egyezmény szerint e megközelítés „a termékek, a környezet, a programok és szolgáltatások oly módon történő tervezését” jelenti, „hogy azok minden ember számára a lehető legnagyobb mértékben hozzáférhetőek legyenek: adaptálás, vagy speciális tervezés szükségessége nélkül. Az ENSZ-egyezménnyel összhangban „az »egyetemes tervezés« nem zárhatja ki a fogyatékossággal élő személyek csoportjai számára szükséges támogató-segítő eszközök és technológiák indokolt esetben történő használatát”. Továbbá az akadálymentesség nem zárhatja ki a fogyatékossággal élő személyek szükségletei szerinti észszerű alkalmazkodást, amennyiben azt az uniós vagy a nemzeti jog előírja. Az akadálymentességet és az egyetemes tervezést a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó bizottság által kiadott, a „2(2014) sz., a 9. cikk: Az akadálymentesség” című általános észrevételnek megfelelően kell értelmezni.

(51)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó termékek és szolgáltatások nem tartoznak automatikusan a 93/42/EGK tanácsi irányelv (16) hatálya alá. Néhány olyan támogató-segítő technológia azonban, amely orvostechnikai eszköznek minősül, az említett irányelv hatálya alá tartozhat.

(52)

Az Unióban a legtöbb munkahelyet a mikro-, kis- és középvállalkozások adják. Alapvető fontossággal bírnak a jövőbeli növekedés szempontjából, azonban gyakran gátakba és akadályokba ütköznek a termékeik és szolgáltatásaik fejlesztésekor, különösen határokon átnyúló helyzetekben. Ezért a mikro-, kis- és középvállalkozások működését az akadálymentességre vonatkozó nemzeti rendelkezéseknek a szükséges biztosítékok fenntartása mellett történő harmonizálásával kell segíteni.

(53)

Ahhoz, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások élvezzék ezen irányelv előnyeit, ténylegesen teljesíteniük kell a 2003/361/EK bizottsági ajánlás (17) és a vonatkozó ítélkezési gyakorlat szerinti azon követelményeket, amelyek célja az ajánlásban foglalt szabályok kijátszásának megakadályozása.

(54)

Az uniós jogszabályok egységességének biztosítása érdekében, az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelmények sajátos jellemzőinek elismerése mellett ezen irányelvnek a 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (18) kell épülnie, mivel olyan termékekre vonatkozik, amelyek már más uniós jogi aktusok hatálya alá tartoznak.

(55)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó és az ellátási és az értékesítési láncba bekapcsolódó minden gazdasági szereplőnek biztosítania kell, hogy csak olyan termékeket forgalmazzon, amelyek megfelelnek ennek az irányelvnek.. Ugyanennek kell vonatkoznia a szolgáltatásokat nyújtó gazdasági szereplőkre is. A kötelezettségeket egyértelműen és arányosan, az egyes gazdasági szereplők által az ellátási és az értékesítési folyamatban betöltött szerepkörnek megfelelően kell meghatározni.

(56)

A gazdasági szereplőknek az ellátási láncban betöltött szerepüktől függően felelősséget kell vállalniuk a termékek és a szolgáltatások megfelelőségéért az akadálymentes hozzáférés magas szintű védelmének elősegítése és az uniós piacon a tisztességes verseny garantálása érdekében.

(57)

Az ezen irányelv szerinti kötelezettségeket egyenlő mértékben kell alkalmazni a köz-, illetve a magánszektor gazdasági szereplőire.

(58)

mivel a gyártó részletes ismerettel rendelkezik a tervezési és gyártási eljárásról, ő van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy elvégezze a teljes megfelelőségértékelést. Bár a termékek megfelelőségéért a gyártó felel, a piacfelügyeleti hatóságoknak kulcsfontosságú szerepet kell betölteniük annak ellenőrzésében, hogy az Unióban forgalmazott termékek gyártása az uniós jogszabályokkal összhangban történik-e.

(59)

Az importőröket és a forgalmazókat be kell vonni a nemzeti hatóságok által ellátott piacfelügyeleti feladatokba, azokban aktívan részt kell venniük, és az érintett termékre vonatkozó valamennyi szükséges információt az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk.

(60)

Az importőröknek gondoskodniuk kell arról, hogy a harmadik országokból az uniós piacra lépő termékek megfeleljenek ennek az irányelvnek, és meg kell bizonyosodniuk különösen arról, hogy a gyártók lefolytatták e termékek tekintetében a megfelelő megfelelőségértékelési eljárásokat.

(61)

Amikor egy terméket forgalomba hoznak, az importőröknek fel kell tüntetniük a terméken a nevüket, a bejegyzett kereskedelmi nevüket vagy a bejegyzett védjegyüket és azt a címüket, amelyen kapcsolatba lehet lépni velük.

(62)

A forgalmazóknak biztosítaniuk kell, hogy a termék általuk történő kezelése ne befolyásolja hátrányosan a terméknek az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeknek való megfelelését.

(63)

Amennyiben bármely gazdasági szereplő a saját neve vagy védjegye alatt hoz forgalomba egy terméket, illetve olyan módon módosít egy már forgalomba hozott terméket, amely befolyásolhatja a terméknek az alkalmazandó követelményeknek való megfelelését, gyártónak kell tekinteni, és így vállalnia kell a gyártót terhelő kötelezettségeket.

(64)

Az arányosság érdekében az akadálymentességi követelményeket csak olyan mértékben kell alkalmazni, hogy ne rójanak aránytalan terheket az érintett gazdasági szereplőre, vagy csak olyan mértékben, hogy ne legyen szükséges a termékek és a szolgáltatások olyan mértékű jelentős módosítása, amely ezen irányelv fényében alapvető módosulásnak minősül. Ugyanakkor rendelkezésre kell állniuk olyan ellenőrzési mechanizmusoknak, amelyek alapján meg lehet vizsgálni az akadálymentességi követelmények alkalmazása alóli kivételek jogosultságát.

(65)

Ennek az irányelvnek a „gondolkozz először kicsiben” elvét kell követnie és figyelembe kell vennie az adminisztratív terheket, amelyekkel a kkv-k szembesülnek. Könnyen teljesíthető szabályokat kell megállapítania a megfelelőségértékelés tekintetében, és általános kivételek és eltérések helyett védzáradékokról kell rendelkeznie ezen vállalkozások esetében. Következésképpen a legmegfelelőbb megfelelőségértékelési eljárások kiválasztási és végrehajtási szabályainak megállapításakor figyelembe kell venni a kkv-k helyzetét, és az akadálymentességi követelményeknek való megfelelés értékelésének kötelezettségét olyan mértékűre kell korlátozni, hogy az ne rójon aránytalan terheket a kkv-kra. Ezen túlmenően a piacfelügyeleti hatóságoknak a vállalkozások méretével és a kis sorozatban vagy nem sorozatban történő termeléssel arányos módon kell eljárniuk, anélkül, hogy szükségtelen akadályokat teremtenének a kkv-j számára, illetve veszélyeztetnék a közérdek védelmét.

(66)

Rendkívüli esetekben, ha az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeknek való megfelelés a gazdasági szereplőkre aránytalan terhet róna, a gazdasági szereplőket csak olyan mértékben kell ezen követelmények teljesítésére kötelezni, hogy azok ne jelentsenek aránytalan terhet számukra. Az ilyen kellően indokolt esetekben a gazdasági szereplők számára észszerű módon nem lenne lehetséges az ezen irányelvben meghatározott egy vagy több akadálymentességi követelmény teljeskörű alkalmazása. A gazdasági szereplőnek azonban gondoskodnia kell arról, hogy az ezen irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatás vagy termék a lehető legnagyobb mértékben akadálymentesen hozzáférhető legyen az említett akadálymentességi követelmények olyan mértékű alkalmazásával, amely nem jelent aránytalan terhet. Azon akadálymentességi követelmények, amelyekről a gazdasági szereplő nem vélte úgy, hogy azok aránytalan terhet jelentenek, teljes mértékben alkalmazandóak. Az egy vagy több akadálymentességi követelmény teljesítése alól az általuk támasztott aránytalan teher miatti mentesítés nem haladhatja meg az ahhoz szigorúan szükséges mértéket, hogy az egyes esetekben az adott termék vagy szolgáltatás tekintetében korlátozzák e terhet. Az aránytalan terhet jelentő intézkedések alatt olyan intézkedések értendők, amelyek további túlzott szervezési vagy pénzügyi terhet rónának a gazdasági szereplőre, figyelembe véve azt is, hogy az ezen irányelv szerinti kritériumok alapján az intézkedések várhatóan milyen haszonnal járnának a fogyatékossággal élő személyek számára. E megfontolások alapján kritériumokat kell meghatározni annak lehetővé tétele érdekében, hogy mind a gazdasági szereplők, mind az illetékes hatóságok képesek legyenek különböző helyzeteket összehasonlítani, és szisztematikusan felmérjék az aránytalan teher fennállását. Kizárólag jogos indokok vehetők figyelembe annak értékelése során, hogy az akadálymentességi követelményeket milyen mértékben nem lehet teljesíteni amiatt, hogy azok aránytalan terhet jelentenének. A prioritás, az idő és az ismeretek hiányát nem lehet jogos indoknak tekinteni.

(67)

Az aránytalan teher átfogó értékelését a VI. mellékletben meghatározott kritériumok alkalmazásával kell elvégezni. Az aránytalan teher értékelését a gazdasági szereplőnek a releváns kritériumok figyelembevételével dokumentálnia kell. A szolgáltatóknak legalább ötévente meg kell újítaniuk az aránytalan teherre vonatkozó értékelésüket.

(68)

A gazdasági szereplőnek tájékoztatnia kell az érintett hatóságokat arról, hogy ezen irányelv alapvető módosulásra és/vagy az aránytalan teherre vonatkozó rendelkezéseire támaszkodott. A gazdasági szereplőknek csak az érintett hatóságok kérelmére kell benyújtaniuk az értékelés egy példányát, amelyben ismertetik, hogy a termékük vagy szolgáltatásuk miért nem maradéktalanul akadálymentes, és amelyben bizonyítékkal szolgálnak az aránytalan teherre vagy az alapvető módosulásra vagy mindkettőre.

(69)

Amennyiben az előírt értékelés alapján a szolgáltató azt állapítja meg, hogy aránytalan terhet jelentene, ha az adott szolgáltatások nyújtására használt minden önkiszolgáló terminálnak meg kellene felelnie az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeknek, a szolgáltatónak az említett követelményeket mégis alkalmaznia kell olyan mértékben, amely követelmények nem rónak ilyen aránytalan terhet számára. Következésképpen a szolgáltatóknak fel kell mérniük, hogy vajon az, ha minden önkiszolgáló terminál esetében korlátozott szintű akadálymentes hozzáférést biztosítanak, vagy ha rendelkezésre bocsátanak néhány teljes mértékben akadálymentesen hozzáférhető önkiszolgáló terminált, milyen mértékben tenné lehetővé számukra, hogy elkerüljék az amúgy egyébként őket terhelő aránytalan terhet, és a szolgáltatóknak csak ebben a mértékben kell megfelelniük az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeknek.

(70)

A mikrovállalkozásokat korlátozott emberi erőforrásaik, csekély éves árbevételük vagy behatárolt éves mérlegük megkülönböztetik minden egyéb vállalkozástól. Az akadálymentességi követelmények teljesítése miatt a mikrovállalkozásokra háruló teher ezért általánosságban pénzügyi és emberi erőforrásaik nagyobb részét emészti fel, mint más vállalkozások esetében, és nagyobb a valószínűsége annak, hogy a költségek aránytalan hányadát teszi ki. A mikrovállalkozások esetében a költségek jelentős hányadát teszi ki az ahhoz szükséges dokumentáció és nyilvántartás elkészítése és megőrzése, hogy bizonyítani tudják az uniós jogszabályokban meghatározott különböző követelmények teljesítését. Noha az ezen irányelv hatálya alá tartozó minden gazdasági szereplőnek képesnek kell lennie értékelni az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeknek való megfelelés arányosságát, és csak annyiban megfelelnie e követelményeknek, amennyiben azok nem aránytalanok, ilyen értékelés előírása a szolgáltatásokat nyújtó mikrovállalkozásokra önmagában aránytalan terhet róna rájuk. Ezért helyénvaló, hogy az ezen irányelv szerinti követelmények és kötelezettségek ne legyenek alkalmazandók az ezen irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatásokat nyújtó mikrovállalkozásokra.

(71)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó termékekkel foglalkozó mikrovállalkozásokra vonatkozóan az aránytalan adminisztratív terhek csökkentése érdekében az ezen irányelv szerinti követelményeknek és kötelezettségeknek enyhébbnek kell lenniük.

(72)

Noha egyes mikrovállalkozások mentesülnek az ezen irányelv szerinti követelmények alól, valamennyi mikrovállalkozást ösztönözni kell olyan termékek gyártására, behozatalára vagy forgalmazására, valamint olyan szolgáltatások nyújtására, amelyek megfelelnek az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeknek, annak érdekében, hogy javuljon versenyképességük és növekedési potenciáljuk a belső piacon. A tagállamoknak ezért iránymutatással kell szolgálniuk és eszközöket kell biztosítaniuk a mikrovállalkozások számára, hogy elősegítsék az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések alkalmazását.

(73)

Minden gazdasági szereplőnek a termékek forgalomba hozatalakor vagy forgalmazásakor, illetve a szolgáltatások nyújtásakor a piacon felelősen, és az alkalmazandó jogi követelményekkel teljes összhangban kell eljárnia.

(74)

Az alkalmazandó akadálymentességi követelményeknek való megfelelés értékelésének megkönnyítése érdekében indokolt előírni a megfelelés vélelmét azon termékek és szolgáltatások esetében, amelyek megfelelnek az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (19) összhangban az e követelmények részletes műszaki előírásai kidolgozásának céljából elfogadott önkéntes harmonizált szabványoknak. A Bizottság már több olyan megbízást is (így például az M/376, az M/473 és az M/420 sz. szabványosítási megbízást) adott az európai szabványügyi szerveknek akadálymentességi szabványok kidolgozására, amelyek relevánsak lehetnek harmonizált szabványok kidolgozása szempontjából.

(75)

Az 1025/2012/EU rendelet meghatározza az abban az esetben alkalmazandó eljárást, amikor harmonizált szabványok ellen hivatalos kifogást emelnek amiatt, hogy azok nem tesznek eleget az ezen irányelv szerinti követelményeknek.

(76)

Az európai szabványoknak piacorientáltnak kell lenniük, figyelembe kell venniük a közérdeket és a Bizottság egy vagy több európai szabványügyi szervezethez intézett, a harmonizált szabványok készítésére irányuló kérésében világosan megfogalmazott szakpolitikai célokat, továbbá konszenzuson kell alapulniuk. Harmonizált szabványok hiányában és amennyiben a belső piaci harmonizáció céljából szükséges, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos esetekben végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelmények műszaki előírásainak megállapítására vonatkozóan. A műszaki előírások alkalmazását az ilyen esetekre kell korlátozni. A Bizottság számára különösen abban az esetben kell lehetővé tenni műszaki előírások elfogadását, ha a szabványosítási folyamat az érdekelt felek közötti konszenzus hiányában megakad, vagy ha indokolatlan késedelem alakul ki a harmonizált szabvány kidolgozásában például azért, mert a megkívánt minőségi szintet nem érték el. A Bizottságnak elegendő időt kell hagynia az egy vagy több európai szabványügyi szervezethez intézett, harmonizált szabványok készítésére irányuló kérés elfogadása és az ugyanarra az akadálymentességi követelményre vonatkozó műszaki előírás elfogadása között. A Bizottság nem fogadhat el műszaki előírásokat, ha korábban nem próbálta meg az európai szabványügyi rendszeren keresztül lefedni az akadálymentességi követelményeket, kivéve, ha bizonyítani tudja, hogy a műszaki előírás tiszteletben tartja az 1025/2012/EU rendelet II. mellékletében meghatározott követelményeket.

(77)

Az ezen irányelv szerinti, termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó akadálymentességi követelményeknek eleget tevő harmonizált szabványok és műszaki előírások leghatékonyabb módon történő megállapítása céljából a Bizottságnak – amennyiben megvalósítható – be kell vonnia a folyamatba a fogyatékossággal élő személyek európai ernyőszervezeteit és minden egyéb érintett érdekelt felet.

(78)

Az információkhoz való, piacfelügyeleti célú tényleges hozzáférés biztosítása érdekében az összes alkalmazandó uniós jogi aktusnak való megfelelés igazolásához szükséges információkat egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozatban kell rendelkezésre bocsátani. A gazdasági szereplők adminisztratív terheinek csökkentése érdekében lehetővé kell tenni, hogy ezen egyetlen EU-megfelelőségi nyilatkozat tartalmazza valamennyi vonatkozó egyedi megfelelőségi nyilatkozatot.

(79)

A termékek megfelelőségértékelése tekintetében ennek az irányelvnek belső gyártásellenőrzés „A. modulját” kell használnia, amelyet a 768/2008/EK határozat II. melléklete határoz meg. mivel az lehetővé teszi, hogy a gazdasági szereplők igazolni, az illetékes hatóságok pedig biztosítani tudják, hogy a forgalmazott termékek megfelelnek az akadálymentességi követelményeknek, miközben nem jár indokolatlan terhekkel.

(80)

A termékekkel kapcsolatos piacfelügyeleti tevékenység végzése és a szolgáltatások megfelelésének ellenőrzése során a hatóságoknak ellenőrizniük kell a megfelelőségértékeléseket, ideértve azt is, hogy az alapvető módosulás vagy aránytalan teher vonatkozó értékelését megfelelően végezték-e el. A hatóságoknak feladataik elvégzése során a fogyatékossággal élő személyekkel és az őket, illetve érdekeiket képviselő szervezetekkel is együtt kell működniük.

(81)

A szolgáltatások esetében az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeknek való megfelelés értékeléséhez szükséges információkat az általános feltételeknek vagy egy azzal egyenértékű dokumentumnak kell tartalmaznia, a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) sérelme nélkül.

(82)

A tágabb értelemben vett megfelelőségértékelésre irányuló eljárás egészének látható végeredménye a CE-jelölés, amely jelzi, hogy a termék megfelel az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeknek. Ennek az irányelvnek a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (21) a CE-jelölésre vonatkozóan megállapított általános elveket kell követnie. Az EU-megfelelőségi nyilatkozat kiadásán kívül a gyártónak költséghatékony módon tájékoztatnia kell a fogyasztókat a termék akadálymentességéről.

(83)

A 765/2008/EK rendeletnek megfelelően a CE-jelölésnek a terméken való elhelyezésével a gyártó kijelenti, hogy a termék megfelel az összes alkalmazandó akadálymentességi követelménynek, és ezért a gyártó teljes felelősséget vállal.

(84)

A 768/2008/EK határozatnak megfelelően saját területükön a tagállamok felelősek a termékek szigorú és hatékony piacfelügyeletének a biztosításáért, és piacfelügyeleti hatóságaik számára megfelelő hatásköröket és erőforrásokat kell biztosítaniuk.

(85)

A tagállamoknak ellenőrizniük kell a szolgáltatásoknak az ezen irányelv szerinti kötelezettségeknek való megfelelését, és nyomon kell követniük a meg nem feleléssel kapcsolatos panaszokat vagy bejelentéseket a korrekciós intézkedések meghozatalának biztosítása érdekében.

(86)

A Bizottság adott esetben az érintett felekkel konzultálva nem kötelező erejű iránymutatásokat fogadhat el, amelyek támogatják a piacfelügyeleti hatóságok és a szolgáltatások megfelelőségének ellenőrzéséért felelős hatóságok közötti koordinációt. A Bizottság és a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kezdeményezéseket dolgozzanak ki az erőforrásoknak és a szakértelemnek a hatóságok közötti megosztása céljából.

(87)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a piacfelügyeleti hatóságok és a szolgáltatások megfelelőségének ellenőrzéséért felelős hatóságok a VIII. és IX. fejezet szerint ellenőrizzék a gazdasági szereplőknek a VI. mellékletben foglalt kritériumoknak való megfelelését. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kijelöljenek egy szakosodott szervet a piacfelügyeleti hatóságok és a szolgáltatások megfelelőségének ellenőrzéséért felelős hatóságok ezen irányelv szerinti kötelezettségeinek végrehajtására. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy eldöntsék, hogy az ilyen szakosodott szerv hatásköre csupán ezen irányelv vagy annak egyes részei hatályára korlátozódjon, a tagállamok 765/2008/EK rendelet szerinti kötelezettségeinek sérelme nélkül.

(88)

Védintézkedési eljárást kell kidolgozni, amely az egyik tagállam által hozott intézkedések miatt a tagállamok között kialakult vita esetén lenne alkalmazandó, amely lehetővé teszi az érdekelt felek tájékoztatását az olyan termékek tekintetében tervezett intézkedésekről, amelyek nem felelnek meg az az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeknek. A védintézkedési eljárásnak lehetővé kell tennie, hogy a piacfelügyeleti hatóságok a megfelelő gazdasági szereplőkkel együttműködve e termékeket illetően már korábbi szakaszban fel tudjanak lépni.

(89)

Amennyiben a tagállamok és a Bizottság egyetértenek abban, hogy a valamely tagállam által hozott intézkedés indokolt, nincs szükség a Bizottság további közreműködésére, kivéve az olyan eseteket, ahol a megfelelés hiánya a harmonizált szabvány vagy a műszaki előírás hiányosságainak tulajdonítható.

(90)

A közbeszerzésről szóló 2014/24/EU (22) és 2014/25/EU (23) európai parlamenti és tanácsi irányelvek, amelyek meghatározzák a közbeszerzési szerződésekre és tervpályázatokra vonatkozó eljárásokat bizonyos áruk (termékek), szolgáltatások és építési beruházások tekintetében, arról rendelkeznek, hogy minden olyan beszerzés esetében, amelyet természetes személyek – akár a nagyközönség, akár az ajánlatkérő szerv vagy a közszolgáltató ajánlatkérő alkalmazottai – általi felhasználásra szánnak, a megfelelően indokolt esetektől eltekintve a műszaki leírást úgy kell megállapítani, hogy az figyelembe vegye a fogyatékossággal élő személyek számára való akadálymentesség és a valamennyi felhasználó számára alkalmas kialakítás szempontjait. Ezek az irányelvek előírják továbbá, hogy amennyiben uniós jogi aktusban kötelező akadálymentességi követelményeket fogadnak el, a műszaki leírást – amennyiben a fogyatékossággal élő személyek számára való akadálymentesség vagy a valamennyi felhasználó számára alkalmas kialakítás szempontjait érinti – e jogi aktusra való hivatkozással kell megállapítani. Ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó termékek és szolgáltatások tekintetében kötelező akadálymentességi követelményeket kell meghatároznia. Az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelmények nem kötelezőek azokra a termékekre és szolgáltatásokra, amelyek nem tartoznak az irányelv hatálya alá. Az akadálymentességi követelményeknek az ezen irányelvtől eltérő uniós jogi aktusokban foglalt vonatkozó kötelezettségek teljesítése céljából való alkalmazása azonban megkönnyítené az akadálymentesség megvalósítását és hozzájárulna a jogbiztonsághoz, valamint az akadálymentességi követelmények közelítéséhez az Unióban. Ezen irányelv nem akadályozhatja a hatóságokat abban, hogy olyan akadálymentességi követelményeket határozzanak meg, amelyek túlmutatnak az ezen irányelv I. mellékletében foglalt akadálymentességi követelményeken.

(91)

Ez az irányelv nem változtathatja meg az egyéb uniós jogi aktusokban foglalt, az akadálymentességre vonatkozó rendelkezések kötelező vagy önkéntes jellegét.

(92)

Ez az irányelv csak olyan közbeszerzési eljárásokra alkalmazandó, amelyekre vonatkozóan ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapja után küldték el az eljárást megindító felhívást, vagy – azokban az esetekben, amikor ilyen felhívásra nem kerül sor – amelyekre vonatkozóan ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapja után indította meg az ajánlatkérő szerv vagy a közszolgáltató ajánlatkérő a közbeszerzési eljárást.

(93)

Ezen irányelv megfelelő alkalmazásának biztosítása céljából a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: azon akadálymentességi követelmények pontosabb meghatározása, amelyek jellegüknél fogva csak akkor érhetik el a kívánt céljukat, ha valamely kötelező erejű uniós jogi aktus részletesebben meghatározza őket; azon időszak módosítása, amely során a gazdasági szereplőknek képesnek kell lenniük azonosítani azokat az egyéb gazdasági szereplőket, amelyek részükre terméket szállítottak, vagy amelyek részére ők szállítottak terméket; valamint azon vonatkozó kritériumok részletes meghatározása, amelyeket a gazdasági szereplőknek figyelembe kell venniük annak értékelésekor, hogy az akadálymentességi követelményeknek való megfelelés aránytalan terhet jelent-e. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (24) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(94)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a műszaki előírásokra vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (25) megfelelően kell gyakorolni.

(95)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell az irányelv betartását biztosító megfelelő és hatékony eszközökről, és ezért megfelelő ellenőrzési mechanizmusokat – mint például a piacfelügyeleti hatóságok általi utólagos ellenőrzés – kell létrehozniuk annak érdekében, hogy meg lehessen vizsgálni az akadálymentességi követelmények alkalmazása alóli mentesülés jogosultságát. Az akadálymentességgel kapcsolatos panaszok kezelése során a tagállamoknak meg kell felelniük a megfelelő ügyintézés általános elvének és különösen a tisztviselők azon kötelezettségének, hogy minden egyes panasz esetében biztosítsák az észszerű határidőn belüli határozathozatalt.

(96)

Ezen irányelv egységes végrehajtásának megkönnyítése érdekében a Bizottságnak az információk és a bevált gyakorlatok cseréjének elősegítése, valamint tanácsadás céljából az érintett hatóságokból és érdekelt felekből álló munkacsoportot kell létrehoznia. Ösztönözni kell a hatóságok és az érintett felek, köztük a fogyatékossággal élő személyek és az őket képviselő szervezetek közötti együttműködést, többek között ezen irányelv akadálymentességi követelményekre vonatkozó rendelkezéseinek egységes alkalmazásának javítása, valamint az alapvető módosulásra és az aránytalan teherre vonatkozó rendelkezései végrehajtásának nyomon követése érdekében.

(97)

Tekintettel a 2014/24/EU és a 2014/25/EU irányelv hatálya alá tartozó területeken meglévő jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó jogi keretre, ennek az irányelvnek a végrehajtásra és a szankciókra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók azokra a közbeszerzési eljárásokra, amelyekre az ezen irányelv szerinti kötelezettségek vonatkoznak. E kizárás nem sérti a tagállamok Szerződések szerinti, arra vonatkozó kötelezettségeit, hogy minden szükséges intézkedést megtegyenek az uniós jogszabályok alkalmazásának és eredményességének biztosítása érdekében.

(98)

A szankcióknak megfelelőnek kell lenniük a jogsértések jellege és a körülmények szempontjából, hogy ne jelentsenek alternatívát a gazdasági szereplők számára a tekintetben, hogy teljesíteniük kell a termékek vagy a szolgáltatások akadálymentesítésével kapcsolatos kötelezettségeiket.

(99)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hatályos uniós jogszabályokkal összhangban olyan alternatív vitarendezési mechanizmusok álljanak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik az ezen irányelvnek való megfelelés feltételezett nem teljesülésének rendezését, a bíróságok vagy az illetékes közigazgatási szervek előtti eljárásindítás előtt.

(100)

A tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatának (26) megfelelően a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok megküldése indokolt.

(101)

Annak érdekében, hogy elegendő idő álljon a szolgáltatók rendelkezésére az ezen irányelv szerinti követelményekhez való alkalmazkodáshoz, az ezen irányelv alkalmazásának kezdőnapjától számított ötéves átmeneti időszakot kell előírni, amely alatt egy szolgáltatás nyújtásához használt, ezen időpont előtt forgalomba hozott termékeknek nem kell megfelelniük az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeknek, kivéve akkor, ha azokat a szolgáltatók az átmeneti időszak alatt lecserélik. Tekintettel az önkiszolgáló terminálok költségeire és hosszú élettartamára, helyénvaló előírni, hogy a szolgáltatások nyújtására használt ilyen terminálokat tovább lehessen használni a gazdasági élettartamuk végéig, hacsak le nem cserélik őket ezen időszak alatt, de legfeljebb 20 évig.

(102)

Az ezen irányelv szerinti akadálymentességi követelményeket az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések alkalmazásának kezdőnapját követően forgalomba hozott termékekre és nyújtott szolgáltatásokra kell alkalmazni, ideértve az ezen időpontot követően forgalomba hozott, harmadik országokból behozott használt termékeket is.

(103)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: a Charta) elismert alapelveket. Ez az irányelv különösen a fogyatékossággal élő személyek ahhoz való jogosultságának maradéktalan tiszteletben tartását célozza, hogy élhessenek az önállóságuk, társadalmi és foglalkoztatási integrációjuk, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedések előnyeivel, és ösztönzi a Charta 21., 25. és 26. cikkének alkalmazását.

(104)

mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a belső piac megfelelő működéséhez való hozzájárulás érdekében egyes akadálymentesen hozzáférhető termékek és szolgáltatások szabad mozgását gátló akadályok elhárítását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mivel ez a jogrendszereikben jelenleg létező különböző szabályok harmonizációját igényli, az Unió szintjén azonban közös akadálymentességi követelmények és a belső piac működésére vonatkozó szabályok meghatározása révén e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,