AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2012/18/EU IRÁNYELVE (2012. július 4.) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről, valamint a 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről (EGT-vonatkozású szöveg)

(1)

A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló, 1996. december 9-i 96/82/EK tanácsi irányelv (3) szabályokat állapít meg az egyes ipari tevékenységekből eredő súlyos balesetek megelőzésére, valamint e súlyos baleseteknek az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt hatásai következményeinek korlátozására.

(2)

A súlyos baleseteknek gyakran komoly következményei vannak, amint azt a sevesói, a bhopali, a schweizerhallei, az enschedei, a toulouse-i és a buncefieldi balesetek is bizonyítják. A súlyos balesetek hatásai átléphetik az államhatárokat. Ez is nyomatékosítja, hogy biztosítani kell, hogy megfelelő óvintézkedések történjenek a polgárok, a közösségek és a környezet magas szintű védelmének Unió-szerte történő biztosítása érdekében. Ezért biztosítani kell, hogy a jelenlegi magas szintű védelem legalább ugyanilyen maradjon vagy fokozódjon.

(3)

A 96/82/EK irányelv fontos szerepet játszott az ilyen balesetek valószínűségének és következményeinek csökkentésében, és Unió-szerte a védelem magasabb szintjét eredményezte. Az említett irányelv felülvizsgálata megerősítette, hogy a súlyos balesetek aránya továbbra is állandó. Bár a meglévő rendelkezések általában véve megfelelnek a céljuknak, szükség van néhány változtatásra a védelmi szint további megerősítése érdekében, különösen a súlyos balesetek megelőzése tekintetében. A 96/82/EK irányelvvel felállított rendszert ugyanakkor hozzá kell igazítani az anyagok és keverékek uniós osztályozási rendszeréhez, amelyre az említett irányelv hivatkozik. Az irányelvben emellett több más rendelkezést is pontosítani kell, illetőleg naprakésszé kell tenni.

(4)

Ezért a 96/82/EK irányelv helyett újat kell elfogadni annak biztosítása érdekében, hogy a védelem jelenlegi szintje megmaradjon és tovább javuljon azáltal, hogy a rendelkezések eredményesebbekké és hatékonyabbakká válnak és, ahol csak lehetséges, az ésszerűsítés vagy egyszerűsítés által csökkennek a szükségtelen adminisztrációs terhek, feltéve, hogy ez nem veszélyezteti a biztonságot, valamint a környezet és az emberi egészség védelmét. Az új rendelkezéseknek ugyanakkor világosaknak, koherenseknek és könnyen érthetőeknek kell lenniük, hogy segítsék a végrehajtás és a betartathatóság javítását, ugyanakkor az emberi egészség és a környezet védelmi szintje legalább azonos maradjon vagy fokozódjon. A Bizottságnak együtt kell működnie a tagállamokkal ezen irányelv gyakorlati végrehajtásával kapcsolatban. Ezen együttműködés keretében többek között foglalkozni kell az anyagok és keverékek önkéntes besorolásának kérdésével. Az érdekelt feleket – például az iparág képviselőit, a munkavállalókat és az emberi egészség vagy a környezet védelmét támogató nem kormányzati szervezeteket – be kell vonni ezen irányelv végrehajtásába.

(5)

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól szóló egyezménye, amelyet az Unió nevében az ipari balesetek országhatáron túli hatásairól szóló egyezmény megkötéséről szóló, 1998. március 23-i 98/685/EK tanácsi határozat (4) hagyott jóvá, biztosítja azokat az intézkedéseket, amelyek az államhatárokon átterjedő hatások kiváltására alkalmas ipari balesetek megelőzésére, az ellenük való felkészülésre és kezelésükre, valamint az e területen folyó nemzetközi együttműködésre vonatkoznak. Az egyezményt a 96/82/EK irányelv hajtja végre az uniós jogban.

(6)

A súlyos baleseteknek határokon átnyúló következményei is lehetnek, és ökológiai és gazdasági költségeiket nemcsak az érintett üzem viseli, hanem az érintett tagállamok is. Ezért biztonsági és kockázatcsökkentő intézkedéseket kell megállapítani és alkalmazni az esetleges balesetek elkerülése, a balesetek kockázatának csökkentése, valamint – előfordulásuk esetén – a balesetek hatásának mérséklése érdekében, ezáltal megteremtve a magas szintű védelem biztosításának lehetőségét az egész Unió területén.

(7)

Ennek az irányelvnek a rendelkezéseit az uniós jog munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi, valamint a munkakörnyezetre vonatkozó rendelkezéseinek, és különösen a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanácsi irányelv (5) sérelme nélkül kell alkalmazni.

(8)

Bizonyos ipari tevékenységeket ki kell zárni ennek az irányelvnek a hatálya alól, amennyiben azokra olyan uniós vagy nemzeti szintű jogi szabályozás vonatkozik, amely ezen irányelvvel azonos szintű biztonságról rendelkezik. A Bizottságnak továbbra is vizsgálnia kell, hogy vannak-e jelentős hiányosságok a meglévő szabályozási keretben, különösen ami az egyéb tevékenységekből, illetve konkrét veszélyes anyagokból eredő új és jövőbeni kockázatokat illeti, és szükség esetén e hiányosságok kezelése céljából megfelelő jogalkotási javaslatot kell előterjesztenie.

(9)

A 96/82/EK irányelv I. melléklete – többek között a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv (6), valamint a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről szóló, 1999. május 31-i 1999/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) egyes rendelkezéseire való hivatkozással – felsorolja az irányelv hatálya alá tartozó veszélyes anyagokat. A 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelvet felváltotta az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8), amely a vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének nemzetközi szinten, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) keretében elfogadott egyetemes harmonizált rendszerét (Globally Harmonised System of Classification and Labelling of Chemicals) ülteti át az uniós jogba. Az említett rendelet a veszélyek tekintetében új osztályokat és kategóriákat vezet be, amelyek csak részben felelnek meg az említett, hatályon kívül helyezett irányelvek szerinti veszélyességi osztályoknak és kategóriáknak. Bizonyos anyagokat és keverékeket azonban a rendszeren belüli kritériumok hiánya miatt nem e rendszer alapján sorolnának be. A 96/82/EK irányelv I. mellékletét ezért módosítani kell annak érdekében, hogy az említett irányelvben előírt védelem szintjének fenntartása vagy további fokozása mellett összhangban legyen az említett rendelettel.

(10)

A feljavított biogáz besorolása céljából az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) szerinti szabványokkal kapcsolatos bármely fejleményt figyelembe kell venni.

(11)

Az 1272/2008/EK rendelettel való összhang miatt a rendeletnek az anyagok és keverékek osztályozását érintő későbbi kiigazításai nem kívánt hatásokkal járhatnak. Az ezen irányelvben szereplő kritériumok alapján a Bizottságnak értékelnie kell, hogy vannak-e olyan veszélyes anyagok, amelyek veszélyességi besorolásuk ellenére sem hordozzák magukban a súlyos baleset veszélyét, és megfelelő esetben jogalkotási javaslatot kell benyújtania az érintett veszélyes anyagnak az ezen irányelv hatálya alól való kizárása céljából. A tagállami üzemeltetőkre és az illetékes hatóságokra háruló felesleges terhek elkerülése érdekében hamar el kell kezdeni az értékelést, különösen azt követően, ha valamely anyag vagy keverék besorolása megváltozik. Az ezen irányelv hatálya alól történő kizárás nem akadályozhatja egyik tagállamot sem abban, hogy szigorúbb védintézkedéseket tartson fenn vagy vezessen be.

(12)

Általános kötelezettségként kell előírni, hogy az üzemeltetőknek minden szükséges intézkedést meg kell tenniük a súlyos balesetek megelőzése és következményeik mérséklése érdekében, valamint helyreállító intézkedéseket kell tenniük. Ha a veszélyes anyagok egy adott üzemben egy meghatározott küszöbmennyiséget meghaladóan vannak jelen, akkor az üzemeltetőnek elegendő információval kell ellátnia az illetékes hatóságot ahhoz, hogy az azonosíthassa az üzemet, a jelen lévő veszélyes anyagokat és a potenciális veszélyeket. Az üzemeltetőnek a súlyos balesetek megelőzésére vonatkozó tervet („MAPP”) kell készítenie és – amennyiben a nemzeti jog előírja – azt meg kell küldenie az illetékes hatóságnak, amely a súlyos balesetek veszélyének kezelése érdekében meghatározza az üzemeltető általános koncepcióját és intézkedéseit, ideértve a megfelelő biztonsági irányítási rendszereket is. Ha az üzemeltetők azonosítják és értékelik a súlyos balesetek veszélyét, mérlegelni kell azokat a veszélyes anyagokat is, amelyek az üzemben bekövetkező súlyos baleset során keletkezhetnek.

(13)

Főszabályként a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) irányadó a súlyos baleset okozta környezeti károk tekintetében.

(14)

A dominóhatás veszélyének csökkentése érdekében, amennyiben az üzemek úgy helyezkednek el egymáshoz képest vagy annyira közel találhatók egymáshoz, hogy ez megnöveli a súlyos balesetek valószínűségét vagy súlyosbítja azok következményeit, az üzemeltetőknek együtt kell működniük a megfelelő információk cseréjében és a nyilvánosság tájékoztatásában, ideértve az azon szomszédos üzemekkel folytatott együttműködést, illetőleg információcserét is, amelyeket a baleset érinthet.

(15)

Annak bizonyítása érdekében, hogy olyan üzemek esetében, amelyekben a veszélyes anyagok jelentős mennyiségben vannak jelen, az üzemeltető megtette a súlyos balesetek megakadályozásához, valamint a védelmi tervek és a válaszintézkedések elkészítéséhez szükséges valamennyi intézkedést, az üzemeltetőnek biztonsági jelentés formájában tájékoztatást kell adnia az illetékes hatóságnak. A biztonsági jelentésnek tartalmaznia kell az üzemre, az ott lévő veszélyes anyagokra, a létesítményekre és a tárolóhelyiségekre, a lehetséges súlyos balesetek forgatókönyveire és kockázatainak elemzésére, a megelőzési és a beavatkozási intézkedésekre és a rendelkezésre álló irányítási rendszerekre vonatkozó információkat, ezáltal lehetővé tennie a súlyos balesetek megelőzését és kockázatának csökkentését, valamint a szükséges balesetek következményeinek korlátozásához szükséges lépések megtételét. A súlyos balesetek kockázatát növelheti az üzem elhelyezkedésével összefüggő természeti katasztrófák valószínűsége. Ezt a súlyos balesetek forgatókönyveinek elkészítése során figyelembe kell venni.

(16)

A veszélyhelyzetekre való felkészülés érdekében olyan üzemek esetében, amelyekben jelentős mennyiségben találhatóak veszélyes anyagok, szükséges belső és külső védelmi tervek készítése és olyan eljárások létrehozása, amelyek biztosítják e tervek szükség szerinti kipróbálását és felülvizsgálatát, továbbá – a bekövetkezett és a valószínűsíthető súlyos balesetek esetén – végrehajtásukat. Indokolt kötelezővé tenni a belső védelmi terv esetében az üzem személyzetével való konzultációt, a külső védelmi terv esetében pedig a nyilvánosságnak lehetőséget kell biztosítani a véleménynyilvánításra. Az alvállalkozások hatással lehetnek az üzem biztonságára. A tagállamoknak elő kell írniuk az üzemeltetők számára, hogy ezt vegyék figyelembe a MAPP, a biztonsági jelentések vagy a belső védelmi tervek kidolgozásakor.

(17)

A megfelelő műveleti – ezen belül nyomonkövetési és ellenőrzési – módszerek megválasztásának mérlegelésekor az üzemeltetőknek figyelembe kell venniük a legjobb gyakorlatokról rendelkezésre álló információt.

(18)

Annak érdekében, hogy a lakóterületek, a nyilvánosság által fokozottan használt területek és a környezet – ideértve a természetvédelmi szempontból különösen értékes vagy érzékeny területeket is – nagyobb fokú védelmet élvezzenek, szükség van arra, hogy a területfelhasználás tervezése és a tagállamok más vonatkozó politikái biztosítsák az e területek és az ilyen veszélyt hordozó üzemek közötti megfelelő távolság fenntartását, továbbá meglévő üzemek esetében – amennyiben szükséges – a személyekkel kapcsolatos kockázatok elfogadható szinten való tartásához szükséges további műszaki intézkedések végrehajtását. A döntések meghozatalakor indokolt figyelembe venni a kockázatokra vonatkozó megfelelő információkat és a kockázatokra vonatkozó műszaki szakvéleményeket. Ha lehetséges, a különösen a kis- és középvállalatokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése érdekében az eljárásokat és intézkedéseket kívánatos integrálni a más vonatkozó uniós jogi aktusokban előírt eljárásokkal és intézkedésekkel.

(19)

Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, az Unió részéről a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezménynek az Európai Közösség nevében való megkötéséről szóló, 2005. február 17-i 2005/370/EK tanácsi határozattal (10) jóváhagyott egyezménye („az Aarhusi Egyezmény”) szerinti környezeti információkhoz való hozzáférés segítése érdekében javítani kell a nyilvánosság tájékoztatásának szintjét és minőségét. Különösen a súlyos balesettel valószínűleg érintett személyeknek kell elegendő információt biztosítani az ilyen esetben teendő megfelelő lépésekről. A tagállamoknak információt kell rendelkezésre bocsátaniuk arról, hogy hol található tájékoztatás a súlyos baleset által érintett személyek jogairól. A nyilvánosságnak szánt információkat világos és érthető módon kell megfogalmazni. Az aktív, a nyilvánosság kérése nélkül történő tájékoztatáson kívül, és az információ terjesztésének egyéb módjait nem kizárva az információkat elektronikus formában állandóan hozzáférhetővé kell tenni és naprakészen kell tartani. Ugyanakkor megfelelő titoktartási biztosítékok is szükségesek, egyebek között a biztonsággal kapcsolatos aggodalmak kezelése érdekében.

(20)

Az információkezelés módjának összhangban kell lennie a közös környezeti információs rendszerre (Shared Environmental Information System – SEIS) vonatkozó kezdeményezéssel, amelyet „A közös környezeti információs rendszer felé” című, 2008. február 1-jei bizottsági közlemény vezetett be. Az információkezelés módjának összhangban kell lennie továbbá az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra (INSPIRE) kialakításáról szóló, 2007. március 14-i 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (11) és annak végrehajtási szabályaival is, amelyek célja lehetővé tenni a környezeti térinformatikai adatoknak a közszektorbeli szervezetek közötti megosztását, és Európai Unió-szerte hatékonyabban elősegíteni a térinformatikai adatokhoz való nyilvános hozzáférést. Az információkat uniós szinten egy nyilvánosan elérhető adatbázisnak kell tartalmaznia, ami megkönnyíti a végrehajtás nyomon követését és a kapcsolódó jelentéstételi kötelezettségek teljesítését is.

(21)

Az Aarhusi Egyezménynek megfelelően – a döntéshozatali folyamat számonkérhetőségének és átláthatóságának növelése, valamint a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések tudatosításának és a meghozott határozatok támogatottságának elősegítése érdekében – az érintett nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő hatékony részvétele szükséges ahhoz, hogy az adott határozatokkal kapcsolatban a nyilvánosság kinyilvánítsa véleményét és aggályait, a döntéshozók pedig figyelembe vehessék ezeket.

(22)

Annak érdekében, hogy súlyos baleset esetén biztosítva legyenek a megfelelő válaszintézkedések, az üzemeltetőnek azonnal tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot, és át kell adnia neki a baleset emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásainak értékelését számukra lehetővé tevő szükséges információkat.

(23)

A helyi hatóságoknak érdekük a súlyos balesetek megelőzése és következményeik mérséklése, és fontos szerepet tölthetnek be. Ezen irányelv végrehajtásakor a tagállamoknak ezt figyelembe kell venniük.

(24)

Az információcsere megkönnyítése és a jövőben előforduló hasonló balesetek megelőzése érdekében indokolt úgy rendelkezni, hogy a tagállamok a területükön bekövetkező súlyos balesetek adatait továbbítsák a Bizottságnak; a Bizottságnak elemeznie kell a kapcsolódó veszélyeket, és üzemeltetnie kell egy olyan rendszert, amely – különösen a súlyos balesetekre és az azokból levont tanulságokra vonatkozóan – gondoskodik a szóban forgó információk megosztásáról. Az említett információcserének azokra a balesetveszélyes helyzetekre is ki kell terjednie, amelyeknek a tagállamok megítélése szerint műszakilag különös jelentősége van a súlyos balesetek megelőzése és következményeik korlátozása szempontjából. A tagállamoknak és a Bizottságnak törekedniük kell arra, hogy a súlyos balesetekkel kapcsolatos információk cseréjének elősegítése céljából létrehozott információs rendszerekben található információk teljesek legyenek.

(25)

A tagállamoknak meg kell határozniuk, mely illetékes hatóságok felelősek annak biztosításáért, hogy az üzemeltetők teljesítsék a kötelezettségeiket. Az illetékes hatóságoknak és a Bizottságnak együtt kell működniük az ezen irányelv végrehajtását támogató tevékenységekben, így különösen a megfelelő iránymutatások kidolgozásában és a bevált gyakorlati megoldások cseréjében. A szükségtelen adminisztratív terhek elkerülése érdekében a tájékoztatási kötelezettségeket adott esetben integrálni kell a más kapcsolódó uniós jogi aktusokban előírt kötelezettségekkel.

(26)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az irányelv be nem tartása esetén az illetékes hatóságok megtegyék a szükséges intézkedéseket. A hatékony végrehajtás és az ezen irányelvben foglalt rendelkezések betartatásának biztosítása érdekében rendszeres hatósági ellenőrzésekre, ezen belül egy, a rendszeres időközönként elvégzendő rutinjellegű hatósági ellenőrzésekre vonatkozó programra és nem rutinjellegű hatósági ellenőrzésekre van szükség. Amennyiben lehetséges, a hatósági ellenőrzéseket össze kell hangolni a más uniós jogi aktusokban, ezen belül megfelelő esetben az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (12) előírt ellenőrzésekkel. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy elegendő számú, a vizsgálatok hatékony lefolytatásához szükséges készségekkel és képesítéssel rendelkező személyzet álljon rendelkezésre. Az illetékes hatóságoknak a – többek között uniós szintű – tapasztalatcseréhez és a tudás összegzéséhez kapcsolódó eszközök és mechanizmusok felhasználásával megfelelő támogatást kell nyújtaniuk.

(27)

A műszaki fejlődés figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a II–VI. melléklet műszaki fejlődéshez való hozzáigazítását szolgáló módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(28)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (13) megfelelően kell gyakorolni.

(29)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell ezen szankciók alkalmazását. Az említett szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(30)

Mivel ezen irányelv célkitűzését, nevezetesen az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítását a tagállamok nem képesek kielégítően megvalósítani, és az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az említett célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

(31)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (14) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely kifejti az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli, hogy indokolt ilyen dokumentumok továbbítása.

(32)

A 96/82/EK irányelvet ezért módosítani kell, és a későbbiekben hatályon kívül kell helyezni,