AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2024/1787 RENDELETE (2024. június 13.) az energiaágazaton belüli metánkibocsátás csökkentéséről és az (EU) 2019/942 rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

(1)

A metánt csak a szén-dioxid (CO2) előzi meg az éghajlatváltozáshoz való teljes hozzájárulás tekintetében, és megközelítőleg a jelenlegi felmelegedés harmadáért felelős. Az elmúlt évtizedben világszerte jelentősen megnőtt a légkörben lévő metán mennyisége.

(2)

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) keretében létrehozott Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) hatodik értékelő jelentésében azt a megállapítást tette közzé, hogy 2030-ig az emberi eredetű metánkibocsátás nagymértékű csökkentésére van szükség a globális felmelegedés 1,5 oC-ra történő korlátozásához. Az említett jelentés rámutat, hogy bár a metán átlagos légköri tartózkodási ideje rövidebb (10–12 év), mint a szén-dioxidé (több száz év), az üvegházhatása 20 éves időszakra vetítve több mint 80-szorosa a szén-dioxidénak. Konkrétabban, miközben a metán globális felmelegedési potenciálja 100 éves időtávon 29,8-szerese, 20 éves időtávon 82,5-szerese a szén-dioxidénak az IPCC szerint.

(3)

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség az európai levegőminőségről készített 2020. évi jelentéséből úgy tűnik, hogy a metán a talajközeli ózon prekurzor gáza és hozzájárul a légszennyezéshez. A metánkibocsátás kezelése nemcsak a környezetre és az éghajlatra irányulna, hanem az emberi egészség védelmére is jótékony hatást gyakorolna.

(4)

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és az Éghajlat és Tiszta Levegő Koalíció közelmúltbeli becslései szerint a rendelkezésre álló célzott intézkedéseken és az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban lévő további intézkedéseken alapuló, 2030-ig elérendő 45 %-os metánkibocsátás-csökkentés révén 2045-re 0,3 oC-os globális felmelegedés válna elkerülhetővé.

(5)

A Nemzetközi Energia Ügynökség World Energy Balances („Globális energiamérlegek”) elnevezésű online adatszolgáltatása szerint az Unió a világ legnagyobb fosszilisenergia-importőre, és mint ilyen, a globális metánkibocsátás egyik fontos hajtóerejét képviseli.

(6)

Az európai zöld megállapodás egymást kölcsönösen erősítő, átfogó intézkedéseket és kezdeményezéseket foglal magában, amelyek célja, hogy az Unió legkésőbb 2050-re klímasemlegessé váljon. Az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményében a Bizottság jelezte, hogy meg fogja könnyíteni a gázágazat dekarbonizációját, többek között az energetikai metánkibocsátás kérdésének kezelésével. A Bizottság 2020 októberében elfogadta a metánkibocsátás csökkentésére irányuló uniós stratégiát (a továbbiakban: a metánstratégia), amely intézkedéseket határoz meg a metánkibocsátás Unión belüli – többek között az energiaágazaton belüli –, valamint globális szintű csökkentése céljából. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1119 rendelete (4) rögzítette a gazdaság egészére vonatkozó, legkésőbb 2050-re megvalósítandó klímasemlegességi célkitűzést, és 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-os Unión belüli kötelező csökkentési kötelezettségvállalást is megállapított a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (az elnyelések levonása utáni kibocsátás) tekintetében. Az e rendeletjavaslatot kísérő hatásvizsgálatból következik, hogy a metánra vonatkozó jogalkotási javaslat keretében előnyben részesített szakpolitikai alternatíva, illetve az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag jogalkotási csomag előfeltevései alapján a 2030-ra előrevetített, olajhoz, gázhoz és szénhez kapcsolódó metánkibocsátás 77 %-a társadalmi és környezeti szempontból költséghatékony módon csökkenthető. Ez pozitívan járulna hozzá a globális felmelegedés 1,5 oC-ra való korlátozásához, és lehetővé tenné az Unió számára, hogy valódi vezető szerepre tegyen szert a metánkibocsátás elleni küzdelem és az energiabiztonság megerősítése terén.

(7)

A metánkibocsátás az (EU) 2021/1119 rendeletben meghatározott, 2030-ra kitűzött uniós üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési célok és az (EU) 2018/842 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) szerinti kötelező nemzeti kibocsátáscsökkentési célok hatálya alá tartozik. Jelenleg azonban nem létezik olyan uniós jogi keret, amely konkrét intézkedéseket határozna meg az energiaágazaton belüli, emberi eredetű metánkibocsátás csökkentésére. Emellett, miközben az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) az ásványolaj és a gáz finomításából származó metánkibocsátásra ugyan kiterjed, az energiaágazat egyéb tevékenységeiből származó metánkibocsátásra nem terjed ki.

(8)

Ezzel összefüggésben e rendelet az olajnak és a fosszilis gáznak az upstream feltárása és kitermelése, –az inaktív kutakban, az ideiglenesen lezárt kutakban és a véglegesen lezárt és felhagyott kutakban felmerülő, a fosszilis gáz gyűjtése és feldolgozása, a gáz szállítása és elosztása során, továbbá a föld alatti gáztárolók, valamint a cseppfolyósítottföldgáz (a továbbiakban: LNG) létesítmények esetében felmerülő metánkibocsátás csökkentésére alkalmazandó. Ez a rendelet alkalmazandó az aktív mélyművelésű és külszíni szénbányák, valamint a bezárt vagy felhagyott mélyművelésű szénbányák vonatkozásában is.

(9)

Az olaj-, gáz- és szénágazatban a metánkibocsátás pontos mérésére, nyomon követésére, jelentésére és hitelesítésére, valamint e kibocsátásnak a – többek között szivárgásészlelési és -javítási vizsgálatok (LDAR-vizsgálatok), valamint a lefúvatás és fáklyázás korlátozása révén történő – csökkentésére vonatkozó szabályokat megfelelő uniós jogi keretbe kell foglalni, biztosítva ugyanakkor a munkavállalók metánkibocsátással szembeni védelmét. Az e rendeletben rögzített szabályoknak fokozniuk kell a fosszilis energia Unióba irányuló importjával kapcsolatos átláthatóságot, és az egész világon hozzá kell járulniuk a metánkibocsátás-csökkentési megoldások szélesebb körű elterjedéséhez. A globális felmelegedési potenciálra vonatkozóan 20 és 100 éves időtávlatot kell alkalmazni.

(10)

Az e rendelet szerinti kötelezettségeknek való megfelelés valószínűleg beruházásokat igényel a szabályozott vállalkozások részéről, és az ilyen beruházásokhoz kapcsolódó költségeket a hatékonysági elvekre is tekintettel kell figyelembe venni a díjak megállapításánál. A szükséges költségek nem róhatnak aránytalan pénzügyi terhet a végfelhasználókra és a fogyasztókra.

(11)

Minden tagállamnak ki kell jelölnie legalább egy illetékes hatóságot, amelynek felügyelnie kell, hogy az üzemeltetők, a vállalkozások, a bányaüzemeltetők és az importőrök ténylegesen eleget tesznek az e rendeletben meghatározott kötelezettségeknek, és értesítenie kell a Bizottságot az illetékes hatóság kijelöléséről és az abban bekövetkező bármilyen változásról. Az említett illetékes hatóságoknak elegendő pénzügyi és humán erőforrással kell rendelkezniük, és meg kell hozniuk az ahhoz szükséges valamennyi intézkedést, hogy a kifejezetten rájuk ruházott feladatokkal összhangban biztosítsák az e rendeletnek való megfelelést […]. Az illetékes hatóságoknak kapcsolattartó pontot kell létrehozniuk. Figyelembe véve az energiaágazati műveletek és a metánkibocsátás határokon átnyúló jellegét, az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük egymással és a Bizottsággal. Ezzel összefüggésben a szoros együttműködés elősegítése érdekében a Bizottságnak és az illetékes hatóságoknak közösen létre kell hozniuk az e rendeletet alkalmazó hatóságok hálózatát, amelyhez az információcseréhez és a bevált gyakorlatok megosztásához szükséges intézkedések társulnak, és amely lehetőséget biztosít a konzultációkra is.

(12)

E rendelet zökkenőmentes és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságnak támogatnia kell a tagállamokat az (EU) 2021/240 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (7) létrehozott Technikai Támogatási Eszközön keresztül, amely testre szabott technikai szakértelmet biztosít a reformok – köztük az energiaágazat metánkibocsátásának csökkentését elősegítő reformok – megtervezéséhez és végrehajtásához. E technikai támogatás magában foglalhatja például az igazgatási kapacitás megerősítését, a jogszabályi keretek harmonizálását és a vonatkozó bevált gyakorlatok megosztását.

(13)

Annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok elláthassák feladataikat, az üzemeltetőknek, vállalkozásoknak, bányaüzemeltetőknek és importőröknek minden szükséges segítséget meg kell adniuk az említett hatóságok számára. Ezen túlmenően az üzemeltetőknek, a vállalkozásoknak, a bányaüzemeltetőknek és az importőröknek az illetékes hatóságok által meghatározott határidőn belül vagy az illetékes hatóságokkal egyeztetett bármely más határidőn belül meg kell tenniük az illetékes hatóságok által meghatározott valamennyi szükséges intézkedést.

(14)

Az illetékes hatóságok rendelkezésére álló egyik fő mechanizmusnak az ellenőrzésnek kell lennie, beleértve a dokumentáció és a nyilvántartások vizsgálatát, a kibocsátásméréseket és a helyszíni ellenőrzéseket is. Az illetékes hatóságok által végzett, az egyes telephelyekhez kapcsolódó kockázatok – például környezeti kockázatok – értékelése alapján rendszeresen ellenőrzéseket kell végezni. Az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a számukra rendelkezésére álló, kialakított ellenőrzési mechanizmusokat és bevált gyakorlatokat. Ezenkívül ellenőrzéseket kell végezni a megalapozott panaszok és a meg nem felelés eseteinek kivizsgálása céljából, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a szerkezeti elemek javítására vagy cseréjére és a kibocsátáscsökkentési intézkedésekre e rendeletnek megfelelően kerüljön sor, továbbá az importőrök e rendeletnek való megfelelésének rendszeres ellenőrzése céljából. Amennyiben az illetékes hatóságok e rendelet súlyos megsértését állapítják meg, az üzemeltető, a vállalkozás, a bányaüzemeltető vagy az importőr által meghozandó korrekciós intézkedésekre vonatkozó értesítést kell kiadniuk. Az illetékes hatóságok számára alternatív megoldásként lehetővé kell tenni, hogy úgy dönthessenek, utasítják az üzemeltetőt, a vállalkozást, a bányaüzemeltetőt vagy az importőrt, hogy jóváhagyás céljából nyújtsa be számukra a jogsértés orvoslását célzó korrekciós intézkedéseket. Az illetékes hatóságoknak nyilvántartást kell vezetniük az ellenőrzésekről, a releváns információkat pedig a 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8) összhangban nyilvánosan elérhetővé kell tenni.

(15)

Annak meghatározása érdekében, hogy e rendelet megsértése mennyire súlyos, az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük a környezeti károkat és a humán biztonságra és egészségre gyakorolt hatást, valamint mérlegelniük kell annak valószínűségét, hogy a jogsértés jelentős mértékben befolyásolja az adatok megbízhatóságát és az e rendelet szerinti nyomonkövetési és jelentéstételi kötelezettségek megalapozottságát.

(16)

Tekintettel az egyes metánkibocsátó források városi vagy lakott területekhez való közelségére, valamint az egészségre, a környezetre és az éghajlatra gyakorolt hatásukra, lehetőséget kell biztosítani a természetes vagy jogi személyeknek arra, hogy kellően megalapozott panaszt nyújtsanak be az illetékes hatóságokhoz e rendelet lehetséges megsértésével kapcsolatban. Lehetővé kell tenni ebben az összefüggésben, hogy az európai igazságügyi portálon a tagállamok által rendelkezésre bocsátott releváns információk, különösen az illetékes hatóságok elérhetőségei, a panasztételi eljárás legfontosabb lépései, valamint a jogok és az alapvető követendő szabályok megtalálhatók legyenek. Az illetékes hatóságoknak folyamatosan tájékoztatnia kell a panaszosokat az eljárásról és a meghozott határozatokról, valamint a panasz benyújtásától számított észszerű időn belül jogerős határozatot kell kapniuk.

(17)

A megalapozott hitelesítési keretrendszer javítja a jelentett adatok hitelességét. Emellett a metánkibocsátási mérések részletezettsége és technikai összetettsége is megkívánja az az üzemeltetők, vállalkozások, bányaüzemeltetők és importőrök által jelentett metánkibocsátási adatok megfelelő hitelesítését. Miközben lehetőség van az önhitelesítésre, a harmadik fél általi hitelesítés nagyobb függetlenséget és átláthatóságot biztosít. A harmadik fél általi hitelesítés emellett olyan összehangolt kompetenciákat és olyan szintű szakértelmet tesz elérhetővé, amely nem feltétlenül áll minden állami szerv rendelkezésére. A hitelesítőknek egy akkreditáló testület által a 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (9) összhangban kibocsátott akkreditálással, vagy a 765/2008/EK rendelet szerinti akkreditálással összehasonlítható egyéb engedéllyel kell rendelkezniük. A független hitelesítőknek tehát biztosítaniuk kell, hogy az üzemeltetők, vállalkozások, bányaüzemeltetők és importőrök által készített kibocsátási jelentések pontosak legyenek és megfeleljenek az e rendeletben meghatározott követelményeknek. A hitelesítési tevékenységeknek összhangban kell lenniük a hitelesítőkre vonatkozó európai vagy egyéb nemzetközi szabványokkal és módszertanokkal, és kellően figyelembe kell venniük a hitelesített tevékenységek jellegét. A hitelesítőknek felül kell vizsgálniuk a kibocsátási jelentésekben szereplő adatokat, hogy értékeljék az adatok megbízhatóságát, hitelességét és pontosságát. Az adatok pontosságának biztosítása érdekében a hitelesítőknek adott esetben előre bejelentett, illetve előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzéseket kell végezniük. A hitelesítőknek az illetékes hatóságoktól elkülönülten kell működniük, és függetlennek kell lenniük az üzemeltetőktől, a vállalkozásoktól, a bányaüzemeltetőktől és az importőröktől, akiknek minden szükséges segítséget meg kell adniuk a hitelesítők számára a hitelesítési tevékenységek lehetővé tételéhez vagy megkönnyítéséhez, különösen a telephelyekre való bejutást és a dokumentáció vagy nyilvántartások bemutatását illetően.

(18)

A Bizottságnak, az illetékes hatóságoknak és a hitelesítőknek az e rendelet szerinti feladataik teljesítése és hatáskörük gyakorlása során figyelembe kell venniük a nemzetközi szinten – például a Nemzetközi Metánkibocsátási Megfigyelőközpont (IMEO) által – rendelkezésre bocsátott információkat, különösen az adatok összesítése és elemzése vonatkozásában alkalmazott módszertanokat, valamint az üzemeltetők, vállalkozások, bányaüzemeltetők és importőrök által a kibocsátási jelentéseikben foglalt adatok számszerűsítésére alkalmazott módszertanok és statisztikai folyamatok hitelesítése tekintetében. E tekintetben a referenciakritériumok közé tartozhatnak az olaj- és gázipari metánkibocsátással foglalkozó partnerség (OGMP) által kidolgozott jelentéstételi keret, technikai útmutató dokumentumok és jelentéstételi sablonok.

(19)

Az Unió az UNEP-pel, az Éghajlat és Tiszta Levegő Koalícióval és a Nemzetközi Energia Ügynökséggel partnerségben 2020 októberében hozta létre, és a G20-ak 2021. októberi csúcstalálkozóján mutatta be az IMEO-t. Az IMEO feladatai közé tartozik a globális emberi eredetű metánkibocsátással kapcsolatos adatok összegyűjtése, egyeztetése, ellenőrzése és közzététele. Az IMEO szerepet játszhat a szuperkibocsátók korai felismerési és figyelmeztető rendszer segítségével történő azonosításában.

(20)

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC) (10) és az UNFCCC keretében létrejött Párizsi Megállapodás (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás) (11) részes feleként az Uniónak évente jelentést kell készítenie az emberi eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátással kapcsolatos – a tagállamok nemzeti üvegházhatásúgáz-kibocsátási jegyzékeit összesítő – jegyzékről, amelyet az IPCC által elfogadott, bevált gyakorlatokon alapuló módszertanok alkalmazásával kell összeállítani.

(21)

Az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) értelmében a tagállamoknak jelenteniük kell a Bizottságnak az üvegházhatású gázok kibocsátására vonatkozó jegyzékben szereplő adatokat, valamint be kell számolniuk nemzeti előrejelzéseikről. E rendelet értelmében a jelentést az UNFCCC jelentéstételi iránymutatásai alapján kell elkészíteni, és a jelentés gyakran a közvetlen forrásszintű mérések helyett alapértelmezett kibocsátási tényezőkön alapul, ami bizonytalanságot teremt a kibocsátások eredetét, gyakoriságát és nagyságrendjét illetően.

(22)

Az UNFCCC jelentéstételi rendelkezéseinek megfelelően jelentett országadatokat az IPCC iránymutatásaival összhangban különböző jelentéstételi szintek szerint nyújtják be az UNFCCC titkárságának. Ebben az összefüggésben az IPCC általában magasabb szintű módszerek alkalmazását javasolja azon kibocsátási források esetében, amelyek az abszolút értékben kifejezett szint, tendencia vagy bizonytalanság szempontjából jelentős hatással vannak egy ország üvegházhatásúgáz-jegyzékének egészére.

(23)

Az egyes szintek a módszertani összetettség egy adott mértékének felelnek meg. Három szint áll rendelkezésre. Az 1. szintű módszerek jellemzően az IPCC alapértelmezett kibocsátási tényezőit használják, és e módszerek esetében a legalapvetőbb és legkisebb bontásban megadott tevékenységi adatokra van szükség. A magasabb szintek általában összetettebb módszereket és forrás-, technológia-, régió- vagy országspecifikus kibocsátási tényezőket alkalmaznak, amelyek gyakran méréseken alapulnak, és ezek esetében általában nagyobb bontásban megadott tevékenységi adatokra van szükség. A 2. szint az alapértelmezett kibocsátási tényezők helyett kifejezetten országspecifikus kibocsátási tényezők alkalmazását írja elő, miközben a 3. szint üzemenkénti adatokat vagy méréseket kíván meg, és magában foglalja az egyes létesítmények szintjén forrástípusonként elvégzett szigorú, alulról felfelé irányuló értékelés alkalmazását is. Az üvegházhatású gázok nemzeti jegyzékeire vonatkozó 2006. évi IPCC-iránymutatások 2019. évi pontosításában az IPCC kifejtette, hogy az 1. szintről a 3. szintre való előrelépés azt jelenti, hogy a metánnal kapcsolatos kibocsátások mérése nagyobb bizonyossággal szolgál.

(24)

A tagállamok eltérő gyakorlatot alkalmaznak azzal kapcsolatban, hogy az energiával kapcsolatos metánkibocsátásukat milyen szinten jelentik az UNFCCC titkárságának. A nagy kibocsátó források esetében a 2. szintű jelentéstétel összhangban van az IPCC jelentéstételi iránymutatásaival, mivel a 2. szint magasabb szintű módszernek minősül. A szén, a földgáz és az olaj kitermeléséből származó metánkibocsátás esetében a legalacsonyabb, 1. szintű jelentéstétel még mindig nagyon gyakori számos tagállamban. Ennek eredményeképpen az energetikai metánkibocsátás becslési módszertanai és jelentéstétele tagállamonként eltérőek.

(25)

Jelenleg számos országban továbbra is az önkéntes iparági kezdeményezések a metánkibocsátások számszerűsítésének és csökkentésének legfőbb eszközei. Az energiaágazat egyik legfontosabb, az ipari szereplők által vezetett kezdeményezése az UNEP és az Éghajlat és Tiszta Levegő Koalíció által a metánkibocsátás mérésére és jelentésére szolgáló önkéntes kezdeményezésként 2014-ben létrehozott OGMP, amelynek igazgatótanácsában a Bizottság is képviselteti magát. Az OGMP a bevált gyakorlatok megállapítására összpontosít, hogy javítsa a metánkibocsátás számszerűsítésére és kezelésére vonatkozó globális információk elérhetőségét, valamint ösztönözze a metánkibocsátás csökkentésére irányuló intézkedéseket. Az OGMP szabványok és módszertanok kidolgozására irányuló munkájában kormányok, civil társadalmi szereplők és vállalkozások egyaránt részt vesznek. Az UNEP OGMP 2.0 programjához eddig több mint 115 vállalat csatlakozott, amelyek öt kontinens több mint 60 országában rendelkeznek eszközökkel, és a világ olaj- és gázkitermelésének több mint 35 %-át, valamint az LNG-forgalom több mint 70 %-át képviselik. Az OGMP 2.0 keretrendszer a dinamikus metánkibocsátási szabványok legfrissebb változata, amely megfelelő alapot nyújthat a megbízható tudományos szabványokon alapuló metánkibocsátási szabványokhoz.

(26)

Ennek fényében javítani kell a metánkibocsátás mérését és a jelentett adatok minőségét, többek között az Unióban előállított és felhasznált energiához kapcsolódó metánkibocsátás fő forrásaival kapcsolatban. Biztosítani kell továbbá a forrásszintű adatok elérhetőségét és a metánkibocsátás megalapozott számszerűsítését, ezáltal növelve a jelentéstétel megbízhatóságát, valamint a megfelelő kibocsátáscsökkentési intézkedések alkalmazási körét.

(27)

A számszerűsítés és a jelentéstétel hatékonnyá tétele érdekében arra kell kötelezni az üzemeltetőket és a vállalkozásokat, hogy forrásonként számszerűsítsék és jelentsék a metánkibocsátást, valamint bocsássák a tagállamok rendelkezésére az összesített adatokat annak érdekében, hogy a tagállamok javítani tudják a jegyzékeik és jelentéseik pontosságát. Ezen túlmenően a jelentett adatok hatékony hitelesítésére is szükség van. Az üzemeltetőknek és a vállalkozásoknak – adminisztratív terheik minimalizálása érdekében – évente kell jelentést tenniük.

(28)

E rendelet, amely az OGMP 2.0 keretrendszer vonatkozó részeire épül, hozzájárul olyan megbízható és megalapozott adatok gyűjtéséhez, amelyek elégséges alapot tudnak képezni a metánkibocsátás nyomon követéséhez, valamint szükség esetén további intézkedéseket ír elő a metánkibocsátás további csökkentése érdekében.

(29)

Az OGMP 2.0 keretrendszer öt jelentési szintet tartalmaz. A forrásszintű jelentéstétel a 3. szinten kezdődik, amely az UNFCCC 3. szintjéhez hasonlónak tekinthető. Ezen a szinten általános kibocsátási tényezőket lehet használni. Az OGMP 2.0 keretrendszer 4. jelentési szintje a forrásszintű metánkibocsátás közvetlen mérését írja elő, és lehetővé teszi fajlagos kibocsátási tényezők használatát. Az OGMP 2.0 keretrendszer 5. jelentési szintje a metánkibocsátás forrásszintű számszerűsítése kiegészítéseként telephelyi szintű mérést ír elő. Ezen túlmenően az OGMP 2.0 keretrendszer előírja a vállalatok számára, hogy az üzemeltetett eszközök esetében az OGMP 2.0-hoz való csatlakozástól számított 3 éven belül, a nem üzemeltetett eszközök esetében pedig 5 éven belül tegyenek jelentést a metánkibocsátással kapcsolatos közvetlen mérésekről. Az e rendelet alapján előírt jelentések üzemeltetők és vállalkozások általi benyújtására vonatkozó határidőket az OGMP 2.0 keretében a forrásszintű jelentéstétel tekintetében alkalmazott megközelítésre építve, és azt figyelembe véve kell meghatározni, hogy számos uniós vállalat már csatlakozott az OGMP 2.0-hoz. A forrásszintű számszerűsítésen felüli, telephelyi szintű számszerűsítés lehetővé teszi a telephelyenként összesített forrásszintű becslések értékelését, hitelesítését és egyeztetését, ami javítja a jelentett kibocsátási adatok iránti bizalmat. Az OGMP 2.0 keretrendszerhez hasonlóan telephelyi szintű méréseket kell előírni a forrásszintű számszerűsítés egyeztetése érdekében.

(30)

Az üvegházhatású gázok uniós jegyzékéből – amely az üvegházhatást okozó gázok nemzeti jegyzékein alapul, amelyekről a tagállamoknak az (EU) 2018/1999 rendelet alapján kell beszámolniuk – származó adatok alapján az energiaágazat közvetlen metánkibocsátásainak több mint felét a nem szándékosan a légkörbe kibocsátott metán teszi ki. Az olaj és a gáz esetében az ilyen nem szándékos metánkibocsátás teszi ki a metánkibocsátás legnagyobb hányadát.

(31)

A metán fúrás, kitermelés, valamint feldolgozás, tárolás, szállítás és a végfelhasználókhoz való eljuttatás során is akaratlanul a légkörbe szivároghat. Ilyen szivárgás történhet inaktív kutakból, ideiglenesen lezárt kutakból, valamint a véglegesen lezárt és felhagyott kutakból is. A metánkibocsátás egy része a műszaki szerkezeti elemek, például az illesztékek, karimák és szelepek hibái vagy szokásos kopása és elhasználódása, illetve – például balesetek esetén – megsérült szerkezeti elemek miatt keletkezik. A nyomás alatt álló berendezések falán is előfordulhat szivárgás korrózió miatt.

(32)

A metánkibocsátás csökkentése érdekében az üzemeltetőknek minden megfelelő kibocsátáscsökkentési intézkedést meg kell tenniük a műveleteikkel járó metánkibocsátás minimálisra csökkentése érdekében.

(33)

Konkrétabban, a szivárgásokból származó metánkibocsátás csökkentésének legáltalánosabb módja az LDAR-vizsgálatok elvégzése, amelyek első célja a szivárgások azonosítása, majd a szivárgások javítása vagy a szivárgó szerkezeti elemek cseréje. Az üzemeltetőknek ezért időszakos LDAR-vizsgálatokat kell végezniük, amelyeknek ki kell terjedniük többek között a metánt lefúvató szerkezeti elemek vizsgálatára is annak ellenőrzése érdekében, hogy vannak-e nem megfelelően működő berendezések.

(34)

E célból harmonizált megközelítést kell kidolgozni annak érdekében, hogy minden uniós üzemeltetőre egyenlő versenyfeltételek vonatkozzanak. E megközelítésnek az LDAR-vizsgálatokra vonatkozó minimumkövetelményeket is magában kell foglalnia, ugyanakkor megfelelő mértékű rugalmasságot kell biztosítania a tagállamok és az üzemeltetők számára. Ez a rugalmasság elengedhetetlen az innováció, valamint az új szerkezeti elemek, az új LDAR-technológiák és az új észlelési módszerek kifejlesztésének lehetővé tételéhez, ily módon megakadályozva, hogy a környezetvédelem kárára technológiai bezáródásra kerüljön sor. Folyamatosan jelennek meg új LDAR-technológiák és új észlelési módszerek, a tagállamoknak pedig ösztönözniük kell az innovációt ebben az ágazatban, hogy a legkevesebb kibocsátással járó, pontos és költséghatékony szerkezeti elemeket, LDAR-technológiát és észlelési módszereket lehessen alkalmazni.

(35)

Az LDAR-vizsgálatokra vonatkozó kötelezettségeknek a bevált gyakorlatokat kell tükrözniük. Az LDAR-vizsgálatoknak elsősorban a szivárgások feltárására és a lehető leggyorsabb, a szivárgó szerkezeti elem javítása vagy cseréje révén megvalósított megszüntetésére kell irányulniuk, nem pedig a szivárgások számszerűsítésére, a szivárgás szempontjából nagyobb kockázatot jelentő területeket pedig gyakrabban kell ellenőrizni. Az LDAR-vizsgálatok gyakoriságának meghatározásánál, valamint egy szerkezeti elem javítására vagy cseréjére irányuló döntésnél nem csupán az olyan szerkezeti elemek javításának vagy cseréjének a szükségességét kell figyelembe venni, amelyekből a metánkibocsátási küszöbértéket meghaladó mennyiségű metán szivárog, hanem – a biztonsági kockázatok figyelembevétele mellett – a működtetési szempontokat is. Amennyiben tehát, ha a biztonságot vagy a metánkibocsátást illetően nagyobb kockázatot állapítanak meg, az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy az érintett szerkezeti elemek tekintetében gyakoribb LDAR-vizsgálatokat ajánljanak, vagy pedig a szerkezeti elemek olyan technológiával történő felváltását javasolják, amelyek esetében kisebb a szivárgás veszélye. Mértékétől függetlenül minden szivárgást meg kell vizsgálni és ellenőrizni kell, mivel a kisebb szivárgások nagyobbakká válhatnak. A szivárgásjavítást követően meg kell erősíteni, hogy a beavatkozás eredményes volt. Annak érdekében, hogy új vagy fejlettebb szerkezeti elemeket vagy metánkibocsátás-érzékelő technológiákat lehessen alkalmazni, meg kell határozni a metánveszteség azon mértékét, amelynél vagy amely felett szükséges a javítás, ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy az üzemeltetők válasszák meg, hogy milyen érzékelőeszközt használnak. Az LDAR-vizsgálatok részeként adott esetben lehetővé kell tenni észlelési technológiák, például folyamatos nyomon követés alkalmazását, amennyiben az megfelel az e rendeletben a fejlett észlelési technológiákra vonatkozóan megfogalmazott előírásoknak. Lehetővé kell tenni, hogy az olajat vagy a gázt kitermelő vagy feldolgozó, legkisebb kibocsátással működő üzemeltetők más gyakorisággal végezzék az LDAR-vizsgálatokat, feltéve, hogy teljesülnek az e rendeletben meghatározott feltételek, és az illetékes hatóságok ezt jóváhagyták.

(36)

Az LDAR-vizsgálatokat a rendelkezésre álló, megfelelő technológiák és észlelési technikák használatával kell elvégezni a szivárgások felderítése céljából, a föld feletti és a tengerszint feletti szerkezeti elemek esetében a lehető legközelebb minden egyes potenciális kibocsátó forráshoz; első lépésként a földfelszín és a légkör találkozásánál, majd, amennyiben potenciális szivárgást észleltek, második lépésként a föld alatti szerkezeti elemek esetében a lehető legközelebb a kibocsátó forráshoz; a tengerszint alatt vagy a tengerfenék alatt található tengeri szerkezeti elemek esetében pedig a kereskedelmi forgalomban elérhető legjobb észlelési technikákat alkalmazva.

(37)

A föld alatti szerkezeti elemek esetében az LDAR-vizsgálatokat általában kétlépcsős eljárás alkalmazásával végzik. Első lépésében elvégzik az első szivárgásészlelést, és eldöntik, hogy le kell-e ásni a felszín alá, vagy – amennyiben a vezeték közvetlenül hozzáférhető – lyukfúrást kell-e végezni. Az üzemeltetők akkor ásnak vagy fúrnak a földfelszín alá, ha a szivárgás eléri vagy meghaladja az első szivárgásészlelési küszöbértéket. A második lépésben egy második szivárgásészlelésre kerül sor, továbbá annak meghatározására, hogy meg kell-e javítani a szivárgást. Az üzemeltetők megjavítják a szivárgást, ha az eléri vagy meghaladja a második szivárgásészlelési küszöbértéket.

(38)

Az észlelési minimum-határértékek célja annak biztosítása, hogy az észlelő eszközök megfelelően érzékenyek legyenek a szivárgások e rendelet szerinti észleléséhez. Az említett észlelési minimum-határértékeket, valamint az alkalmazandó észlelési technikákat valamennyi szerkezetielem-kategória tekintetében a Bizottságnak kell meghatároznia, figyelembe véve a szerkezeti elemek és az LDAR-vizsgálatok különböző típusait, együtt az LDAR-vizsgálatok első lépésében a föld alatti szerkezeti elemek esetében alkalmazandó küszöbértékekkel.

(39)

A javítást vagy cserét az e rendeletben meghatározott küszöbértéket elérő vagy meghaladó szivárgás észlelése után azonnal, vagy azt követően a lehető leghamarabb el kell végezni. A rendkívüli biztonsági, adminisztratív és műszaki szempontok mérlegelése ugyan szükséges lehet, a javításban vagy a cserében bekövetkező késedelmek okát bizonyítékokkal kell alátámasztani. A javítások vagy cserék során a kereskedelmi forgalomban elérhető legjobb olyan technológiákat kell felhasználni, amelyek hosszú távú védelmet nyújtanak a jövőbeli szivárgásokkal szemben.

(40)

Az (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (13) meghatározott kis összekapcsolt rendszerek a rendszer leállítása esetén az ellátás biztonságát és a hálózat stabilitását érintő problémákkal szembesülhetnek. Ezért az ellátás biztonságát fenyegető ilyen kockázatok elkerülése érdekében a javítási vagy cseremunkálatokat a tervezett rendszerleállás alkalmával kell elvégezni.

(41)

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátással kapcsolatos jelentős hatására tekintettel be kell tiltani a lefúvatást, kivéve vészhelyzet, üzemzavar vagy egyes különleges események esetén, amikor bizonyos mértékű lefúvatás elkerülhetetlen és feltétlenül szükséges. Annak biztosítása érdekében, hogy az üzemeltetők ne használjanak lefúvatásra tervezett berendezéseket, olyan technológiai szabványokat kell elfogadni, amelyek lehetővé teszik az alacsonyabb kibocsátású alternatívák használatát.

(42)

A fáklyázás akkor minősül rutinszerű fáklyázásnak, ha arra az olaj, a gáz és a szén szokásos kitermelése során kerül sor, amennyiben nincs megfelelő létesítmény, illetve ha a geológiai körülmények nem alkalmasak az előállított gáz visszasajtolására, helyszíni hasznosítására vagy piacra juttatására. A rutinszerű fáklyázást be kell tiltani. A fáklyázás akkor megengedhető, ha ez a lefúvatás egyetlen alternatívája, és ha nem tiltott a lefúvatás. A rutinszerű fáklyázás megszüntetése következtében növekedne továbbá a gázpiacokon elérhető földgáz mennyisége. A lefúvatás károsabb a környezetre, mint a fáklyázás, mert a kibocsátott gáz általában nagy mennyiségű metánt tartalmaz, ellenben a fáklyázás során a metán oxidáció útján szén-dioxiddá alakul, amelynek alacsonyabb a globális felmelegedési potenciálja. Ezért, amennyiben nincs más alternatíva, a fáklyázást kell előnyben részesíteni a lefúvatással szemben.

(43)

Ha a lefúvatás alternatívájaként alkalmazzák a fáklyázást, biztosítani kell, hogy a fáklyák hatékonyan égessék el a metánt. Ezért az égés hatékonyságára vonatkozó követelményt is be kell vezetni azokra az esetekre, amikor a fáklyázás megengedett, és fokozatosan ki kell vezetni a 99 %-os szint alatti beépített ártalmatlanítási hatásfokkal rendelkező fáklyákat. A szél által nem befolyásolt, ezért megbízhatóbb gyújtást biztosító automatikus gyújtószerkezet vagy folyamatos gyújtóégők használatát is elő kell írni.

(44)

A metán visszasajtolását, helyszíni hasznosítását vagy piacra juttatását mindig előnyben kell részesíteni a fáklyázással és a lefúvatással szemben. A lefúvatást végző üzemeltetőknek bizonyítaniuk kell az illetékes hatóságok felé, hogy sem a metán visszasajtolása, helyszíni hasznosítása, későbbi felhasználás céljából való tárolása, piacra juttatása, sem a fáklyázás nem volt lehetséges, a fáklyázást végző üzemeltetőknek pedig bizonyítaniuk kell az illetékes hatóságok felé, hogy nem volt lehetséges a metán visszasajtolása, helyszíni hasznosítása, későbbi felhasználás céljából való tárolása, illetve piacra juttatása.

(45)

Az üzemeltetőknek haladéktalanul értesíteniük kell az illetékes hatóságokat a jelentősebb lefúvatási eseményekről és fáklyázási eseményekről, és minden lefúvatási eseményről és fáklyázási eseményről évente egyre átfogóbb jelentéseket kell benyújtaniuk az említett hatóságoknak. Biztosítaniuk kell továbbá, hogy a lefúvató és fáklyázó berendezések és eszközök megfeleljenek az uniós jogban meghatározott szabványoknak.

(46)

Az inaktív kutakból, az ideiglenesen lezárt kutakból, valamint a véglegesen lezárt és felhagyott kutakból származó metánkibocsátás egészségügyi, biztonsági és környezeti kockázatot jelent. Ezért a nyomon követésre – beleértve a számszerűsítést, és amennyiben van erre alkalmas nyomásellenőrző berendezés, a nyomásellenőrzést –, valamint a jelentéstételre vonatkozó kötelezettségeket továbbra is alkalmazni kell, és ezeket a kutakat és fúrási telephelyeket adott esetben véglegesen le kell zárni, helyre kell állítani vagy kármentesíteni kell. Ilyen esetekben a tagállamoknak kiemelt szerepet kell játszaniuk, különösen a metánkibocsátási jegyzékek összeállításában, valamint – amennyiben nem lehet megállapítani a felelős fél kilétét – a metánkibocsátás jelentésében, továbbá kibocsátáscsökkentési tervek egyértelmű határidőkön belül történő kidolgozásában.

(47)

A véglegesen lezárt és felhagyott kutakat illetően minden olyan véglegesen lezárt és felhagyott kút esetében, amelyet e rendelet hatálybalépésének napját megelőző 30 éven belül, illetve az említett napon vagy azt követően zártak le véglegesen és hagytak fel, megfelelő dokumentációval kell szolgálni, amely igazolja, hogy nem történik metánkibocsátás, továbbá – amennyiben ilyen dokumentáció rendelkezésre áll – az olyan kutak esetében is, amelyeket ezen rendelet hatálybalépésének napját több mint 30 évvel megelőzően zártak le véglegesen és hagytak fel. E dokumentációnak tartalmaznia kell legalább a kibocsátási tényezőn vagy mintavételen alapuló számszerűsítést, illetve az ISO 16530-1:2017 szabvánnyal – azaz a kőolaj- és földgázipar kútjainak integritására vonatkozó, alkalmazandó nemzetközi szabvánnyal – összhangban álló végleges felszín alatti izolációt igazoló megbízható bizonyítékokat.

(48)

Amennyiben az illetékes hatóságok megbízható bizonyítékokat kaptak adott esetben egy inaktív tengeri kút, egy ideiglenesen lezárt kút vagy egy véglegesen lezárt és felhagyott kút metánkibocsátásának érdemi mennyiségeiről, amelyet egy független harmadik fél megerősített, az illetékes hatóságoknak dönteniük kell az ideiglenesen lezárt kutakra vonatkozó kötelezettségeknek az adott kútra vonatkozó alkalmazásáról.

(49)

A tagállamok területén található inaktív kutak, ideiglenesen lezárt kutak, valamint véglegesen lezárt és felhagyott kutak száma jelentős eltéréseket mutat, és egyes tagállamok területén nagyon magas számú ilyen kút található. Lehetővé kell tenni e tagállamok számára, hogy fokozatosabb megközelítést alkalmazzanak az e kutak jegyzékeinek összeállítására vonatkozó kötelezettségek teljesítése tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy az e jegyzékekkel járó költségek és adminisztratív terhek arányosak legyenek.

(50)

Mivel számos tényezőtől függ annak valószínűsége, hogy a tengeri kutakból származó metánszivárgás eléri-e a felszínt, és ez a valószínűség a vízmélységgel általában csökken, továbbá mivel a tengeri kutak felügyeletéhez és a beavatkozáshoz szükséges erőforrások a vízmélységgel és a parttól való távolsággal nőnek, mérlegelni kell az e rendelet szerinti egyes kötelezettségek alól mentességeket a nagyobb vízmélységben található tengeri kutak esetében, amennyiben megalapozott bizonyítékokat lehet felmutatni arra vonatkozóan, hogy az említett kutakból eredő esetleges metánkibocsátás által az éghajlatra gyakorolt hatás nagy valószínűséggel elhanyagolható.

(51)

Az üvegházhatású gázok uniós jegyzékében szereplő adatok alapján az uniós energiaágazaton belül a szénbányákból származó metánkibocsátás jelenti a legnagyobb metánkibocsátási forrást. 2019-ben a szénágazatból származó közvetlen kibocsátások tették ki a teljes metánkibocsátás 31 %-át, ami majdnem megegyezik az olaj és a gáz együttes közvetlen metánkibocsátásának arányával, amely 33 %-os.

(52)

Jelenleg nincs olyan uniós szintű egyedi jogszabály, amely korlátozná a szénágazatból származó metánkibocsátást, annak ellenére, hogy számos kibocsátáscsökkentési technológia áll rendelkezésre. Konkrétan a szénre vonatkozó uniós vagy nemzetközi szintű nyomonkövetési, jelentési és hitelesítési előírás nem áll rendelkezésre. Az Unióban a széniparból származó metánkibocsátásról a tagállami üvegházhatásúgáz-kibocsátási jelentések keretében számolnak be. A mélyművelésű szénbányákból származó adatokat a 166/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás is tartalmazza.

(53)

A friss tanulmányok alapján a metánkibocsátás elsősorban a mélyművelésű bányászati tevékenységekhez kapcsolódik, legyen szó akár aktív, akár bezárt és felhagyott szénbányákról. Az aktív mélyművelésű szénbányákban a levegő metánkoncentrációját folyamatosan ellenőrzik, mivel az egészségügyi és biztonsági kockázatot jelent. A mélyművelésű szénbányák esetében a metánkibocsátás jelentős része a szellőztető és lecsapoló, illetve gáztalanító rendszereken keresztül történik, amelyek a szénbánya szellőztető vágatban található metánkoncentráció csökkentésének két fő módját jelentik.

(54)

A szénbányák a kitermelésük leállítása és bezárásuk vagy felhagyásuk után is bocsátanak ki metánt, amelyet felhagyottbánya-metánnak (abandoned mine methane, AMM) nevezünk. Ilyen metánkibocsátás jellemzően jól meghatározott pontforrásoknál, például szellőzőaknáknál vagy nyomáscsökkentő szellőztető vágatoknál fordul elő. A fokozott éghajlatvédelmi törekvések és az energiatermelés kevésbé karbonintenzív energiaforrásokra való átállása miatt valószínűleg növekedni fog az Unióban a felhagyottbánya-metán kibocsátása. Becslések szerint az el nem árasztott szénbányák által kibocsátott metán mennyisége még 10 évvel a bányászat leállítása után is a bezáráskor feljegyzett kibocsátások mintegy 40 %-át teszi ki. Emellett az Unió-szerte eltérő tulajdonjogok és kitermelési jogok, valamint kötelezettségek miatt a felhagyottbánya-metán kezelése továbbra sem egységes. A tagállamoknak ezért létre kell hozniuk az 1954. augusztus 3. óta nem működő, bezárt mélyművelésű szénbányák és felhagyott mélyművelésű szénbányák jegyzékét, és az azonosított felelős felet a metánkibocsátás mérésére szolgáló eszközök telepítésére kell kötelezniük.

(55)

Az Unióban működő aktív külszíni szénbányák lignitet termelnek, és kevesebb metánt bocsátanak ki, mint a mélyművelésű szénbányák. Az Unióban a lignitbányák túlnyomórészt külfejtéses bányák, kivéve egytagállami mélyművelésű lignitbányát. Az üvegházhatású gázok uniós jegyzéke szerint 2019-ben az aktív külszíni szénbányák 166 kilotonna, míg a mélyművelésű szénbányák 828 kilotonna metánt bocsátottak ki. A külszíni szénbányák metánkibocsátásának mérése kihívást jelent, mivel a metán általában nagy területen terjed szét. Ezért – a megfelelő technológia rendelkezésre állása ellenére – a külszíni szénbányák metánkibocsátását ritkán mérik. A külszíni szénbányák metánkibocsátása a szénmedence-specifikus kibocsátási tényezők, illetve – mivel a szénmedencék eltérő metántartalmú lelőhelyekkel rendelkeznek – nagyobb pontossággal a bánya- vagy lelőhelyspecifikus kibocsátási tényezők alkalmazásával vezethető le. A kibocsátási tényezőket a feltárási céllal fúrt lyukak segítségével a rétegekből vett minták gáztartalmának méréséből lehet levezetni. A bányaüzemeltetőknek ezért ilyen kibocsátási tényezők alkalmazásával kell számszerűsíteniük a külszíni szénbányák metánkibocsátásait.

(56)

A teljesen elárasztott mélyművelésű szénbányákból származó metánkibocsátás az évek múltával általában jelentősen csökken, ahogy a szénbánya bezárását és az elárasztási eljárás befejezését követően stabilizálódnak a hidrogeológiai körülmények. Ezért kellően indokolt esetben lehetővé kell tenni az ilyen szénbányák mentesítését a számszerűsítési kötelezettségek alól.

(57)

A bányaüzemeltetőknek folyamatosan mérniük és számszerűsíteniük kell a mélyművelésű szénbányák szellőzőaknáiból származó metánkibocsátást, és folyamatosan mérniük kell a metánmentesítő állomásokon lefúvatott és fáklyázott metán mennyiségét. A külszíni szénbányák tekintetében fajlagos kibocsátási tényezőket kell alkalmazniuk. Ezeket az adatokat jelenteniük kell az illetékes hatóságok felé.

(58)

A metánkibocsátást az aktív és a bezárt mélyművelésű szénbányákban vagy a felhagyott mélyművelésű szénbányákban lehet a legjobban csökkenteni. Az aktív külszíni szénbányák és bezárt vagy felhagyott külszíni szénbányák metánkibocsátásának hatékony csökkentése jelenleg technológiai korlátokba ütközik. Ahhoz azonban, hogy a jövőben támogatni lehessen az ilyen metánkibocsátás csökkentésére szolgáló technológiákkal kapcsolatos kutatást és fejlesztést, az említett metánkibocsátás mértékét illetően hatékony és részletes nyomon követésre, jelentésre és hitelesítésre van szükség.

(59)

Az aktív mélyművelésű szénbányák vagy termikus- vagy kokszszénbányák. A termikus szenet elsősorban energiaforrásként használják, a kokszszenet pedig tüzelőanyagként és az acélgyártási folyamatban reagensként használják. Mind a termikus-, mind a kokszszénbányák esetében egyaránt gondoskodni kell a metánkibocsátás nyomon követéséről, jelentéséről, hitelesítéséről és a kibocsátáscsökkentési intézkedésekről. A kibocsátáscsökkentési intézkedéseket a lefúvatás és a fáklyázás fokozatos kivezetésével kell végrehajtani. A kibocsátáscsökkentési intézkedések nem eredményezhetik a munkavállalók biztonságának csökkenését.

(60)

Az aktív mélyművelésű szénbányák esetében a kibocsátáscsökkentési intézkedéseket a 99 %-os szint alatti beépített ártalmatlanítási hatásfokkal rendelkező fáklyák fokozatos kivezetésével kell végrehajtani. A bezárt vagy felhagyott mélyművelésű szénbányák elárasztásával meg lehet ugyan akadályozni a metánkibocsátást, erre nem kerül sor szisztematikusan, és környezeti kockázatokkal is jár. Az ilyen szénbányákban is fokozatosan ki kell vezetni a 99 %-os szint alatti beépített ártalmatlanítási hatásfokkal rendelkező fáklyákat. Mivel a geológiai korlátok és a környezetvédelmi megfontolások a felhagyott mélyművelésű szénbányák tekintetében nem teszik lehetővé egyenmegoldások alkalmazását, a tagállamoknak saját kibocsátáscsökkentési tervet kell kidolgozniuk, figyelembe véve ezeket a korlátokat és a felhagyottbányametán-kibocsátás csökkentésének technikai megvalósíthatóságát.

(61)

Az aktív szénbányák metánkibocsátásainak csökkentése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok – az alkalmazandó állami támogatási szabályok betartása mellett – a metánkibocsátás csökkentését ösztönző rendszereket vezessenek be. Az említett rendszerekkel ösztönözni lehet mindenekelőtt a metán leválasztására és a hálózatba történő betáplálásra, valamint a szellőzőaknákból és a fáklyázásból származó metánkibocsátás csökkentésére irányuló beruházásokat. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy – az alkalmazandó állami támogatási szabályok betartása mellett és többek között a szénkitermelési kapacitások leszerelésére irányuló állami támogatási programok keretében –olyan célzott díjrendszereket vezessenek be, amelyekkel elő lehet segíteni a metánkibocsátás csökkentésére irányuló beruházásokat.

(62)

A bezárt vagy felhagyott szénbányákban engedélyezni kell a metánkibocsátás csökkentését célzó legjobb meglévő kibocsátáscsökkentési gyakorlatokat, például a geotermikus és hőtárolási projektek megvalósítását az elárasztott szénbányákban, a vízenergia-alkalmazásokat az el nem árasztott szénbányákban, a metánkibocsátás gázeltávolítással történő leválasztását, a biztonság szempontjából releváns gázeltávolító készülékek használatát, a bányagáz energiatermelési célú felhasználását, illetve a bányavíz lehatárolását és egyéb lehetséges hasznosítását.

(63)

Az Unió a feketekőszén-fogyasztásának 70 %-át, olajfogyasztásának 97 %-át, fosszilisgáz-fogyasztásának pedig 90 %-át behozatalból fedezi. Az emberi eredetű globális metánkibocsátás Európában kibocsátott aránya a becslések szerint ugyan csak 6 % körüli, a fosszilis tüzelőanyagok fogyasztása és az ilyen tüzelőanyagokkal kapcsolatos importfüggőség jelentősen hozzájárul az Unió metánkibocsátásához.

(64)

A metánkibocsátás globális felmelegedést súlyosbító hatásai határokon átnyúlóak. Egyes fosszilisenergia-termelő harmadik országok belföldön kezdenek fellépni az energiaágazatából származó metánkibocsátás csökkentése érdekében, sok harmadik országbeli termelőre és exportőrre saját belföldi piacán semmilyen szabályozás nem vonatkozik. Az üzemeltetőknek egyértelmű ösztönzőkre van szükségük a metánkibocsátásaik csökkentéséhez. Ezért az uniós piacon forgalomba hozott nyersolaj, földgáz és szén kitermelésével összefüggő metánkibocsátásra vonatkozóan átlátható információkat kell a piacok és a szélesebb nyilvánosság rendelkezésére bocsátani.

(65)

A nemzetközi metánkibocsátásról jelenleg csak korlátozottan, az UNFCCC 3. szintjén tett jelentésekből vagy azzal egyenértékű módszerek használata alapján állnak rendelkezésre pontos adatok. Számos fosszilis energiát exportáló harmadik ország nem nyújtotta be még a jegyzékre vonatkozó teljes körű adatokat az UNFCCC Titkárságának. Emellett bizonyíték van arra, hogy az elmúlt 20 évben világszinten jelentősen – nevezetesen évi 65 millió tonnáról évi 80 millió tonnára – nőtt az olaj- és gázkitermelési tevékenységekből származó metánkibocsátás.

(66)

Az uniós metánstratégiában bejelentetteknek megfelelően az Unió elkötelezett amellett, hogy a metánkibocsátás globális kezelése érdekében együttműködjön energiapartnereivel és más kulcsfontosságú fosszilisenergia-importőr és -exportőr harmadik országokkal. A metánkibocsátással kapcsolatos energiadiplomácia már eddig is jelentős eredményeket hozott. Az Unió és az Egyesült Államok 2021 szeptemberében bejelentette a globális metánkibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalást, amelynek elindítására az ENSZ 2021. novemberi éghajlatváltozási konferenciáján (COP26) került sor. A globális metánkibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalás politikai elköteleződést jelent, amelynek értelmében a felek együttműködnek annak érdekében, hogy együttesen 2030-ra a 2020-as szinthez képest 30 %-kal csökkentsék a globális metánkibocsátást, valamint hogy átfogó belföldi intézkedéseket hozzanak e cél elérése érdekében. A kötelezettségvállalás értelmében a felek vállalják továbbá, hogy elmozdulnak a metánkibocsátás számszerűsítésére szolgáló, elérhető legjobb nyilvántartási módszertanok alkalmazása felé. A globális metánkibocsátás csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállaláshoz már több mint 100 ország csatlakozott, amely országok együttesen az emberi eredetű globális metánkibocsátás közel feléért felelősek.

(67)

Az IMEO fontos szerepet játszik abban, hogy fokozódjon az energiaágazat globális metánkibocsátásaival kapcsolatos átláthatóság, a Bizottságnak pedig továbbra is együtt kell működnie az IMEO-val.

(68)

Az Unió – amellett, hogy folytatja a metánkibocsátás jelentős csökkentésére irányuló globális kötelezettségvállalások elérését célzó diplomáciai munkáját – világszerte és különösen az Uniót fosszilis energiával ellátó harmadik országokban tovább ösztönöz minden olyan erőfeszítést, amely e kibocsátások jelentős globális csökkentéséhez kapcsolódik.

(69)

Ezért elő kell írni az Unióba nyersolajat, földgázt és szenet importáló szereplők számára, hogy tájékoztassák az érintett illetékes hatóságokat az Unióba exportáló szereplők és a harmadik országbeli termelők által a metánkibocsátás mérésével, jelentésével, hitelesítésével és csökkentésével kapcsolatban hozott intézkedésekről, különösen a nyersolajat, földgázt vagy szenet szállító harmadik országbeli termelők metánkibocsátásainak ellenőrzésére irányuló szabályozási vagy önkéntes intézkedések alkalmazásáról, például az LDAR-vizsgálatokról vagy a lefúvatási események és a fáklyázási események ellenőrzésére és korlátozására irányuló intézkedésekről. Az importőrökre vonatkozó tájékoztatási követelményekben meghatározott mérési és jelentéstételi szinteknek meg kell felelniük az uniós üzemeltetőkre alkalmazandó szinteknek. Az importőröknek a metánkibocsátás ellenőrzéséhez kapcsolódó intézkedésekről való tájékoztatási kötelezettsége ezenkívül nem jelenthet nagyobb terhet, mint az uniós üzemeltetők ennek megfelelő kötelezettsége. A tagállamoknak közölniük kell az említett intézkedésekre vonatkozó információkat a Bizottsággal. Az említett információk alapján az Uniónak metánkibocsátási átláthatósági adatbázist kell létrehoznia és kezelnie, amely tartalmazza többek között az uniós vállalkozások és a nyersolajat, földgázt és szenet importáló szereplők által jelentett információkat. Egy ilyen adatbázis információforrásként szolgálna a nyersolajat, földgázt és szenet importáló szereplők vásárlási döntéseihez, valamint más érdekelt felek és a nyilvánosság számára is. A metánkibocsátási átláthatósági adatbázis mellett a Bizottságnak metánkibocsátási profilokat is ki kell dolgoznia, amelyek tartalmazzák az uniós piacon forgalomba hozott nyersolajhoz, földgázhoz és szénhez kapcsolódó metánkibocsátási adatokat. Az említett profiloknak tartalmazniuk kell továbbá a fosszilis energia uniós termelői, importőrei, harmadik országbeli termelői és az Unióba szállító exportőrei által annak érdekében megtett erőfeszítések értékelését, hogy mérjék, jelentsék, valamint csökkentsék a metánkibocsátásaikat. Az említett profiloknak emellett információkat kell tartalmazniuk azon harmadik országok által megtett, a mérést, a jelentést, az ellenőrzést és a kibocsátáscsökkentést célzó szabályozási intézkedésekről is, amelyekben nyersolajat, földgázt vagy szenet termelnek ki.

(70)

A Bizottságnak létre kell hoznia emellett egy, a metánkibocsátás nyomon követésére szolgáló globális eszközt, amely tájékoztatást nyújt az energiaforrásokból származó, nagy metánkibocsátással járó események előfordulásáról, nagyságrendjéről és helyéről, valamint egy gyorsreagálási mechanizmust, amellyel reagálni lehet az Unióban vagy azon kívül bekövetkező, szuperkibocsátással járó eseményekre. E tekintetben a Bizottságnak a tagállamoktól vagy harmadik felektől a szuperkibocsátással járó eseményekkel kapcsolatban kapott minden, megfelelően alátámasztott információt figyelembe kell vennie. A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy megosszák ilyen jellegű információikat a Bizottsággal. Az említett eszközökkel tovább kell ösztönözni, hogy a metánkibocsátást szabályozó intézkedések végrehajtása, valamint az uniós vállalkozások és az Unióba fosszilis energiát szállító szereplők által hozott hatékony kibocsátáscsökkentési intézkedések terén valós és kimutatható eredményekre kerüljön sor. Lehetővé kell tenni, hogy az említett eszközök meglévő nemzetközi eszközökre vagy keretekre épüljenek. Az említett eszközöknek össze kell fogniuk a különféle tanúsított adatszolgáltatóktól és adatszolgáltatásoktól, többek között az (EU) 2021/696 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (15) létrehozott uniós űrprogram Kopernikusz komponensétől és az IMEO-tól származó adatokat. Információkat kell szolgáltatniuk a Bizottság által az érintett harmadik országokkal a metánkibocsátási politikákról és intézkedésekről folytatott kétoldalú párbeszédek céljára.

(71)

A metánkibocsátási átláthatósági adatbázisnak, a metánkibocsátási profiloknak, a metánkibocsátás nyomon követésére szolgáló globális eszköznek, valamint a gyorsreagálási mechanizmusnak együtt hozzá kell járulniuk ahhoz, hogy nagyobb legyen az átláthatóság az uniós vevők számára, lehetővé téve számukra, hogy megalapozott beszerzési döntéseket hozzanak, továbbá fokozva annak lehetőségét, hogy a metánkibocsátás csökkentését célzó megoldások szélesebb körben elterjedjenek világszerte. Ezen túlmenően az említett eszközök várhatóan tovább ösztönzik a harmadik országbeli vállalkozásokat arra, hogy alkalmazzák a metánkibocsátás mérésére és jelentésére vonatkozó, például az OGMP 2.0 keretrendszer keretében elfogadott nemzetközi szabványokat, vagy hogy hatékony mérési, jelentési és kibocsátáscsökkentési intézkedéseket fogadjanak el, továbbá lehetővé tegyék a hitelesítést.

(72)

Az uniós importőrök által nyersolaj, földgáz vagy szén szállítása céljából kötött új szerződéseknek ösztönözniük kell, hogy a harmadik országok az e rendeletben a metánkibocsátás nyomon követésére, jelentésére és hitelesítésére vonatkozó szabályokkal egyenértékű szabályokat alkalmazzanak. Olyan szabályokat kell bevezetni, amelyek lehetővé teszik a harmadik országbeli szállítók és az uniós importőrök számára, hogy igazolni tudják az ilyen intézkedéseknek az e rendelet követelményeinek való megfelelését az Unióba importált nyersolaj, földgáz vagy szén tekintetében. Miközben ilyen célú záradékokat nem lehet már meglévő szerződésekbe foglalni, azokkal ki lehet egészíteni az új szerződéseket, illetve az – akár hallgatólagos – megújítás alatt álló hatályos szerződéseket. Ezzel összefüggésben a Bizottság által ajánlott mintazáradékok hasznosak lehetnek a vállalkozások számára.

(73)

A metánkibocsátás nyomon követésére, jelentésére és hitelesítésére vonatkozó egyenértékűség megvalósítását nemcsak az egyes vállalkozások által alkalmazott intézkedésekkel lehet elérni, hanem a harmadik ország szintjén is, az ilyen nyomon követést, jelentést és hitelesítést szabályozó jogi keretek révén. A Bizottságot ezért fel kell hatalmazni arra, hogy meghatározza a harmadik országok által e tekintetben biztosítani szükséges bizonyítékokra vonatkozó követelményeket, aktívan együttműködve az összes exportőr harmadik országgal, és megfelelően figyelembe véve az említett harmadik országokban fennálló különböző körülményeket, továbbá az Unió nemzetközi jogi kötelezettségeit. A Bizottságot fel kell hatalmazni továbbá, hogy az egyes harmadik országok esetében adott esetben megállapítsa az egyenértékűséget, illetve visszavonja e megállapítást.

(74)

Különböző eszközöket – többek között a szuperkibocsátással járó eseményekkel kapcsolatos párbeszédeket, a nyomon követés, a jelentés és a hitelesítés egyenértékűségét megállapító határozatokat, valamint együttműködési keretek elfogadását – kell előirányozni az importőrökre, valamint a harmadik országokban letelepedett, az Unióba nyersolajat, földgázt vagy szenet szállító termelőkre vagy exportőrökre vonatkozó kötelezettségek megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében. Lehetővé kell tenni a Bizottság számára, hogy eszközöket javasoljon a harmadik országokkal folytatott együttműködéshez. Az említett eszközöket adott esetben a Szerződések releváns rendelkezéseivel összhangban kell elfogadni.

(75)

A Bizottság nem kezdhet párbeszédet harmadik országokkal szuperkibocsátással járó eseményekről, tartózkodnia kell egyenértékűséget megállapító határozatok elfogadásától, és nem javasolhatja együttműködési keretre irányuló tárgyalások megkezdését, amennyiben ez az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 29. cikke vagy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 215. cikke alapján elfogadott, a nyersolaj, a földgáz és a szén importjára vonatkozó korlátozó intézkedések kijátszásának kockázatával járna.

(76)

A metánkibocsátási átláthatósági adatbázis, a metánkibocsátási profilok, a metánkibocsátás nyomon követésére szolgáló globális eszköz, valamint a gyorsreagálási mechanizmus létrejöttét követően a Bizottságnak ki kell kidolgoznia a nyersolaj, a földgáz és a szén kitermelésével járó metánkibocsátás intenzitásának kiszámítására szolgáló módszertant. Ezt a módszertant nyilvánosságra kell hozni. A Bizottságnak ennek alapján értékelnie kell a metánkibocsátás-intenzitási maximumértékek különböző szintjei által az energiaellátás biztonságára, valamint az uniós gazdaság versenyképességére gyakorolt potenciális hatást.

(77)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az uniós piacon forgalomba hozott nyersolaj, földgáz és szén kitermelésével kapcsolatos kötelező metánkibocsátás-intenzitási maximumértékeket és osztályokat állapítson meg a nyersolaj, a földgáz és a szén kitermelésével járó metánkibocsátás intenzitásának kiszámítására szolgáló módszertan, valamint a metánkibocsátás-intenzitási maximumértékek megállapításából eredő potenciális hatás értékelése alapján. Az említett értékeket olyan szinten kell meghatározni, hogy azok előmozdítsák a globális metánkibocsátás csökkentését, ugyanakkor garantálják az energiaellátás biztonságát uniós és nemzeti szinten, biztosítva a megkülönböztetéstől mentes bánásmódot, valamint megőrizve az Unió gazdaságának versenyképességét.

(78)

E rendelet harmonizált végrehajtásának biztosítása érdekében, valamint abból a célból, hogy közös technikai keret jöjjön létre az olaj-, gáz- és szénágazat minden szereplője számára, a Bizottságnak mérlegelnie kell, hogy az 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (16) összhangban felkéri az illetékes európai szabványügyi szervezeteket, hogy készítsenek harmonizált szabványtervezeteket az olaj-, a gáz- és a szénágazat metánkibocsátásainak mérésére és számszerűsítésére, az LDAR- vizsgálatokra, valamint a lefúvató és fáklyázó berendezésekre vonatkozóan. Az említett szabványokat kötelezővé kell tenni e rendelet alkalmazásának céljára annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az összehangolt megközelítést az üzemeltetők, a vállalkozások és a bányaüzemeltetők, valamint az e rendeletnek való megfelelés biztosításában részt vevő szereplők, különösen a Bizottság, az illetékes hatóságok és a hitelesítők körében. Amennyiben nem lehetséges harmonizált szabványok kidolgozása, vagy az ilyen szabványok nem biztosítják az e rendelet követelményeinek való megfelelést, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy műszaki előírásokat fogadjon el a szükséges követelményekre vonatkozóan. E szabványok vagy műszaki előírások alkalmazásának kezdőnapjáig az üzemeltetőknek, a vállalkozásoknak és a bányaüzemeltetőknek a legkorszerűbb ipari gyakorlatokat és az elérhető legjobb technológiátka kell követniük.

(79)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meg kell hozniuk minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az említett szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. Lehetővé kell tenni, hogy e szankciók pénzbírságokat és kényszerítő bírságokat is tartalmazzanak. Annak érdekében, hogy e szankciók jelentős visszatartó erővel bírjanak, azoknak megfelelőnek kell lenniük az adott jogsértés típusa, a jogsértésből szerzett gazdasági előny, a környezeti kár jellege és súlyossága, valamint a humán biztonságra és egészségre gyakorolt hatás fényében. A szankciók kiszabásakor az illetékes hatóságoknak kellően figyelembe kell venniük az adott jogsértés jellegét, súlyosságát és időtartamát. A szankciókat megkülönböztetéstől mentesen, valamint az uniós, a nemzetközi és a nemzeti joggal összhangban kell kiszabni. Az alkalmazandó eljárási biztosítékokat alkalmazni kell, és tiszteletben kell tartani az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt elveket.

(80)

A következetesség érdekében össze kell állítani azon jogsértések listáját, amelyek esetében szankciókat kell kivetni. Emellett, a szankciók tagállamok általi következetes alkalmazásának elősegítése érdekében a szankciók alkalmazására vonatkozóan közös, nem kimerítő jellegű és indikatív kritériumokat kell meghatározni. A szankciók visszatartó erejét meg kell erősíteni annak lehetővé tételével, hogy a tagállamok által kiszabott szankciókkal kapcsolatos információkat az (EU) 2016/679 (17), az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (18) való megfelelés mellett közzétegyék, amennyiben a szankciókat természetes személyekkel szemben szabják ki.

(81)

Azon rendelkezések eredményeként, amelyek előírják a szabályozott szervezetek általi beruházásoknak a díjszabásban való figyelembevételét, módosítani kell az (EU) 2019/942 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (19) annak érdekében, hogy az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynöksége (ACER) megbízást kapjon arra, hogy rendelkezésre bocsásson a metánkibocsátás mérésével, számszerűsítésével, nyomon követésével, jelentésével, hitelesítésével és csökkentésével kapcsolatban felmerülő fajlagos beruházási költségeknek az összehasonlítható projektek körében való összehasonlítására szolgáló mutatókat és referenciaértékeket.

(82)

A kokszszénbányákban történő lefúvatás és fáklyázás fokozatos megszüntetésével kapcsolatos elemek meghatározása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet annak érdekében történő kiegészítése céljából, hogy meghatározza a metánnak a kokszszénbányák szellőzőaknáiból történő lefúvatására vonatkozó korlátozásokat. Annak érdekében továbbá, hogy az importőröktől szükség esetén további információkat lehessen kérni, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet annak érdekében történő kiegészítése céljából, hogy módosítsa vagy kiegészítse az importőrök által nyújtandó információkat. Ezenkívül az uniós piacon forgalomba hozott nyersolajhoz, földgázhoz és szénhez kapcsolódó, a kitermelő szintjén jelentkező metánkibocsátás-intenzitás kiszámítására szolgáló módszertan kidolgozása, valamint a metánkibocsátás-intenzitási maximumértékek és osztályok megállapítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet kiegészítése céljából. Végezetül e rendelet harmonizált végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet annak érdekében történő kiegészítése céljából, hogy harmonizált szabványokat és műszaki előírásokat fogadjon el. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (20) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(83)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy az EUMSZ 291. cikkének megfelelően részletes szabályokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: a metánkibocsátás jelentésére szolgáló sablonok, észlelési minimum-határértékek és észlelési technikák az észlelő eszközök számára, az LDAR-vizsgálatok első lépésében alkalmazandó küszöbértékek, valamint a harmadik országokban alkalmazott nyomonkövetési, jelentési és hitelesítési intézkedések egyenértékűségével kapcsolatos eljárások, követelmények és egyedi határozatok. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (21) megfelelően kell gyakorolni.

(84)

A Bizottságnak nyomon kell követnie és felül kell vizsgálnia e rendelet alkalmazását, és jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E jelentésben értékelni kell mindenekelőtt e rendelet eredményességét és hatékonyságát, a metánkibocsátás elért csökkentésének szintjét, valamint azt, hogy szükség van-e további vagy alternatív intézkedésekre. E jelentésben figyelembe kell venni a kapcsolódó területekre vonatkozó releváns uniós jogszabályokat. A jelentés megállapításaitól függően, e rendelet felülvizsgálatának keretében a Bizottság adott esetben mérlegelheti jogalkotási javaslatok benyújtását.

(85)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az uniós energiaágazat metánkibocsátásainak pontos mérésére, számszerűsítésére, nyomon követésére, jelentésére, hitelesítésére és csökkentésére vonatkozó szabályok megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme és hatásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az e cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket,