8.3 A hit elfelvevők rendszeres hitelfelülvizsgálata

Az intézményeknek rendszeresen felül kell vizsgálniuk a legalább közép - vagy nagyvállalati hitelfelvevők hiteleit, hogy azonosítsák a kockázati profiljukban, a pénzügyi helyzetükben vagy a hitelképességükben bekövetkező változásokat a hitelnyújtás időpontjában meghatározott kritériumokhoz és elvégzett hitelbírálathoz képest, valamint felülvizsgálják és aktualizálják a belső hitelminősítésüket/pontozásos hitelbírálatukat.

A felülvizsgálat folyamatának és gyakoriságának egyedinek és a hitelfelvevő típusával és kockázati profiljával, valamint a hiteleszköz típusával, nagyságával és összetettségével arányosnak kell lennie, és azt meg kell határozni a vonatkozó szabályzatokban és eljárásokban. Az intézményeknek gyakoribb felülvizsgálatokat kell végezniük, ha a hitel - és eszközminőség romlását észlelik. Az átfogó hitelkockázat-monitorozási keretrendszernek és az adatinfrastruktúrának lehetővé kell tennie az intézmények számára annak ellenőrzését, hogy a hitelkockázati szabályzatokkal és eljárásokkal összhangban rendszeresen elvégezték a hitelek felülvizsgálatát, valamint , hogy azonosítsák a nyomon követési célból megjelölendő kiugró értékeket/kivételeket.

Ennek érdekében az intézményeknek adott esetben időszakosan aktualizá lniuk kell a hitelfelvevőre vonatkozó releváns pénzügyi információkat, és az új információkat az ezen iránymutatások 4.3 . szakaszával összhangban meghatározott hitelképességi vizsgálatra vonatkozó kritériumok alapján kell értékelniük. Ezen információk összegyűjtésének és értékelésének elő kell segítenie, hogy az intézmény felismerje a romló hitelminőség korai figyelmeztető jeleit.

Az intézményeknek rendszeres időközönként felülvizsgálatot kell végezniük a hitelfelvevő nemteljesítési kockázatának értékelése, valamint annak megállapítása céljából, hogy szükség van-e kockázati kategóriák és besorolások esetleges módosítására.

A hitelfelvevők hitelfelülvizsgálatainak tartalmazniuk kell a fennálló adósság és a hitelfelvevők olyan külső tényezőkkel – például adott esetben a devizaárfolyam volatilitásával

• – szembeni érzékenységének értékelését, amelyek befolyásolhatják az adósság nagyságát és a törlesztési képességet. E hitelfelülvizsgálatokat az érzékenységi elemzésekre vonatkozóan az 5.2.6. szakaszban meghatározott követelményekkel összhangban kell elvégezni.

Az intézményeknek fel kell mérniük a meglévő adósság refinanszírozásáv al járó kockázatokat, és ennek során az egyéb hitelektől elkülönítve rendszeresen monitorozniuk kell a bullet/balloon konstrukciójú hiteleket. Elemezniük kell a hitelfelvevőnek a fennálló adósság megújítsára/refinanszírozására való képtelenségére gyakorolt hatásokat, és többek között előretekintő makrogazdasági kilátásokat, a tőkepiacokhoz való hozzáférést, valamint az adósságstruktúrák egyéb típusait kell beépíteniük. Az intézményeknek a hitel teljes élettartama alatt szorosan monitorozniuk kell a hitelfel vevők adósságaik törlesztésére vagy refinanszírozására való képességét, és nem csak akkor, amikor a hitelfelvevő a hitel futamidejének végéhez közeledik.

A rendszeres hitelkockázat- felülvizsgálatnak egyaránt figyelembe kell vennie a kitettség egyedi és tel jes kockázati profilját, ideértve a releváns makrogazdasági tényezőket és a konkrét gazdasági ágazatokat vagy tevékenységeket, valamint azt, hogy ezek a tényezők miként befolyásolhatják a törlesztési képességet.

Adott esetben az intézményeknek a hitelkeret-megállapodás értelmében a kezeseket is felül kell vizsgálniuk. A kezes folyamatos hitelképességének értékelésén túl a kezesség hatékonyságának elemzésénél figyelembe kell venni a végrehajthatóságot és a kezesség lehívásához szükséges időt.

A hitel- és pén zügyi mutatók monitorozása mellett az intézményeknek figyelembe kell venniük azon minőségi tényezőkkel kapcsolatos információkat is, amelyek lényegesen befolyásolhatják a hitel törlesztését. Ezek a tényezők magukban foglalhatják a vezetés minőségével, a tu lajdonosok közötti megállapodásokkal/nézeteltérésekkel, a tulajdonos hitelfelvevővel szembeni elkötelezettségével kapcsolatos információkat, az előre jelzett piaci növekedést, a társaság árazási hatáskörét, a költségszerkezet és a költségek rugalmasságát, a tőkeköltségek és a kutatási és fejlesztési kiadások tendenciáját, mértékét és jellegét, valamint a konszolidált intézménycsoporton belül a kötelezettség birtokosa és a kötelezettséget törlesztő fél közötti költségallokációt.