2. cikk Fogalommeghatározás

„benzin” a járművek meghajtására szánt belső égésű, külső gyújtású motorok üzemeltetésére szolgáló, és a 2710 11 41 , 2710 11 45 , 2710 11 49 , 2710 11 51 és 2710 11 59 KN-kódok ( 1 ) alá tartozó valamennyi illékony ásványi olaj;

„dízelüzemanyag” a 2710 19 41 KN-kód (1)  alá tartozó, a 70/220/EGK irányelvben és a 88/77/EGK irányelvben említett önjáró járművekhez használt gázolajok;

„nem közúti mozgó gépekben (beleértve a belvízi hajókat), valamint mezőgazdasági és erdészeti traktorokban és a kedvtelési célú vízi járművekben történő felhasználásra szolgáló gázolajok” a 2710 19 41 és a 2710 19 45 KN-kódok ( 2 ) alá tartozó, és a 94/25/EK ( 3 ), a 97/68/EK ( 4 ) és a 2000/25/EK ( 5 ) európai parlamenti és tanácsi irányelvben említett motorokban történő felhasználásra szánt, kőolajból nyert bármilyen folyékony tüzelőanyag;

„legkülső régiók” Franciaország esetében Franciaország tengerentúli megyéi, Portugália esetében az Azori-szigetek és Madeira, valamint Spanyolország esetében a Kanári-szigetek;

„alacsony nyári környezeti hőmérsékletű tagállamok”: Dánia, Észtország, Finnország, Írország, Lettország, Litvánia, Svédország és az Egyesült Királyság;

„teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás”: minden olyan nettó CO2-, CH4- és N2O-kibocsátás, amely a forgalmazott tüzelőanyaghoz (annak bekevert összetevőit is beleértve) vagy energiához kapcsolható. Ez a valamennyi releváns szakaszra kiterjed, beleértve a kitermelést, vagy növénytermesztést, a földhasználatban bekövetkező változásokat, a szállítást és forgalmazást, a feldolgozást és a fogyasztás során történő elégetési folyamatokat, a kibocsátás helyétől függetlenül;

„energiaegységre számított üvegházhatású gázkibocsátás”: a forgalmazott tüzelőanyaghoz vagy energiához kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátás CO2-egyenértékre átszámított teljes tömege, osztva a forgalmazott tüzelőanyag vagy energia teljes energiatartalmával (a tüzelőanyag esetén ez az alsó fűtőértéket jelenti);

„forgalmazó”: az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) 2. cikke második bekezdésének 38. pontjában meghatározott üzemanyag-forgalmazó;

„bioüzemanyagok”: az (EU) 2018/2001 irányelv 2. cikke második bekezdésének 33. pontjában meghatározott bioüzemanyagok;

„nem biológiai eredetű, folyékony vagy gáznemű, megújuló energiaforrásból származó, közlekedési célú üzemanyagok”: a bioüzemanyagok kivételével azon folyékony vagy gáznemű üzemanyagok, amelyek energiatartalma a biomasszától eltérő megújuló energiaforrásokból származik, és amelyeket a közlekedés területén használnak;

„keményítőben gazdag növények”: főként gabonafélék (függetlenül attól, hogy csak a magvakat használják-e fel vagy – mint például a silókukorica esetében – a növény egészét), gumós és gyökérnövények (például burgonya, csicsóka, édesburgonya, manióka (kasszava) és jamszgyökér), valamint kukoricafélék (például taró és tánia);

„a földhasználat közvetett megváltozása tekintetében alacsony kockázatot jelentő bioüzemanyagok”: azok a bioüzemanyagok, amelyek alapanyagainak előállítására olyan rendszer keretében került sor, amely mérsékli a nem bioüzemanyag-előállítási célokat szolgáló termesztés kiszorítását, és amelyeket a 7b. cikkben foglalt, bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumoknak megfelelően állítottak elő.

„feldolgozási maradvány”: olyan anyag, amely nem a feldolgozási eljárással közvetlenül előállítani szándékozott végtermék; ez az anyag nem a feldolgozási eljárás elsődleges célja, és az eljárást nem módosították szándékosan az ilyen anyag előállítása céljából;

„mezőgazdasági, akvakultúra-, halászati, és erdészeti maradványok”: olyan maradványanyagok, amelyeket közvetlenül a mezőgazdaság, az akvakultúra, a halászat és az erdészet állít elő; a kapcsolódó iparágakból vagy feldolgozási folyamatokból származó maradványanyagokat nem foglalják magukban.