3. cikk Fogalommeghatározások

„112-es hívószámú fedélzeti e-segélyhívó rendszer”: olyan, vagy a járműbe épített érzékelők révén automatikusan, vagy manuálisan bekapcsolódó vészhelyzeti rendszer, amely fedélzeti berendezésből, valamint az e-segélyhíváshoz szükséges adattovábbítás indítására, kezelésére és lebonyolítására szolgáló eszközökből áll, és amely nyilvános, mobil, vezeték nélküli hírközlési hálózatok segítségével minimálisan előírt adatokat továbbít, és a 112-es segélyhívó számon alapuló hangátviteli csatornát hoz létre a jármű utasai és egy e-segélyhívási közbiztonsági válaszpont (KBVP) között;

„e-segélyhívás”: a járművön belülről a 112-es hívószámra indított, automatikus (a járművön belüli érzékelő által kiváltott) vagy manuális segélyhívás, amely nyilvános, mobil, vezeték nélküli hírközlési hálózatokon keresztül minimálisan előírt adatokat továbbít és hangátviteli összeköttetést létesít a jármű és az e-segélyhívási KBVP között;

„közbiztonsági válaszpont (KBVP)”: konkrét helyszín, ahol a beérkező segélyhívások első fogadása egy tagállam hatósága vagy a tagállam által elismert magánszervezet felelőssége mellett történik;

„a legmegfelelőbb KBVP” az a központ, amelyet az illetékes hatóságok előzetesen kijelöltek az egy adott földrajzi területről érkező vagy bizonyos típusú e-segélyhívások kezelésére;

„e-segélyhívási KBVP”: az a legmegfelelőbb KBVP, amelyet a hatóságok az e-segélyhívások első fogadására és kezelésére előzetesen kijelöltek;

„minimálisan előírt adatok”: az EN 15722:2011 szabványban (Intelligens közlekedési rendszerek – e-biztonság – Az e-segélyhívó rendszer által küldött minimálisan előírt adatok (MSD)) meghatározott, az e-segélyhívási KBVP-hez továbbított információk;

„fedélzeti berendezés”: olyan, állandó jelleggel beépített berendezés a járművön belül, amely hozzáféréssel rendelkezik vagy hozzáférést biztosít a járművel kapcsolatos azon adatokhoz, amelyek az e-segélyhívási tranzakciók nyilvános, mobil, vezeték nélküli hírközlési hálózaton keresztül történő lebonyolításához szükségesek;

„e-segélyhívási tranzakció”: mobil, vezeték nélküli kapcsolat megteremtése egy nyilvános, mobil, vezeték nélküli hírközlési hálózaton keresztül, a minimálisan előírt adatok továbbítása a járműről valamely e-segélyhívási KBVP-be, valamint hangátviteli összeköttetés létesítése ugyanezen e-segélyhívási KBVP és a jármű között;

„nyilvános, mobil, vezeték nélküli hírközlési hálózat”: olyan mobil, vezeték nélküli hírközlési hálózat, amely – a 2002/21/EK ( 1 ) és a 2002/22/EK ( 2 ) európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban – nyilvánosan igénybe vehető;

„harmadik fél szolgáltató által támogatott e-segélyhívás”: a járművön belülről egy harmadik fél szolgáltatóhoz indított, automatikus (a járművön belüli érzékelő által kiváltott) vagy manuális segélyhívás, amely nyilvános, mobil, vezeték nélküli hírközlési hálózatokon keresztül minimálisan előírt adatokat továbbít és hangátviteli összeköttetést létesít a jármű és a harmadik fél szolgáltató között;

„harmadik fél szolgáltató”: a nemzeti hatóságok által elismert szervezet, amely jogosult harmadik fél szolgáltatóhoz irányuló e-segélyhívásokat fogadni, és a minimálisan előírt adatokat az e-segélyhívási KBVP-hez továbbítani;

„harmadik fél szolgáltató által kezelt fedélzeti e-segélyhívó rendszer”: olyan, vagy a járműbe épített érzékelők révén automatikusan, vagy manuálisan bekapcsolódó rendszer, amely nyilvános mobil, vezeték nélküli hírközlési hálózatok segítségével minimálisan előírt adatokat továbbít, és hangátviteli csatornát hoz létre a jármű és a harmadik fél szolgáltató között;