14. cikk A hitelesítők akkreditálása

(1)   A hitelesítőket az e rendelet hatálya alá tartozó hitelesítési tevékenységek tekintetében a 765/2008/EK rendelet szerinti nemzeti akkreditáló testületnek kell akkreditálnia. A nemzeti akkreditáló testület minden év végéig megküldi a Bizottságnak az akkreditált hitelesítők jegyzékét az összes vonatkozó elérhetőséggel együtt.

(2)   Amennyiben e rendelet nem tartalmaz a hitelesítők akkreditálására vonatkozó különös rendelkezéseket, a 765/2008/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(3)   A hitelesítőknek mindig kellő eszközökkel és személyzettel kell rendelkezniük ahhoz, hogy azon flotta méretének megfelelően el tudják látni feladataikat, amely számára e rendelet alapján hitelesítési tevékenységet végeznek, így különösen mindig elegendő szakértelemmel kell rendelkezniük, különösen a tengeri szállítás terén, hogy el tudják látni az e rendeletben előírt feladatokat. Képesnek kell lenniük arra, hogy eszközeiket és személyzetüket bármely munkavégzési helyre kiküldjék, amikor és ahogyan az az e rendelet szerinti feladatok elvégzéséhez szükséges.

(4)   Amennyiben egy illetékes hatóság megállapítja, hogy a hitelesítő e rendelet hatálya alá tartozó tevékenységei nem felelnek meg a követelményeknek, tájékoztatnia kell azon tagállam illetékes hatóságát, amelynek a nemzeti akkreditáló testülete a hitelesítőt akkreditálta. A nemzeti akkreditáló testület szerinti tagállam illetékes hatóságának fel kell kérnie a nemzeti akkreditáló testületét, hogy felügyeleti tevékenysége során vegye figyelembe az említett információt.

(5)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 28. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a célból, hogy a hitelesítők akkreditációjára vonatkozó további módszerek és kritériumok meghatározása révén kiegészítse ezt a rendeletet, legalább a következő elemek tekintetében: az e rendelet hatálya alá tartozó hitelesítési tevékenységekre vonatkozó akkreditálás kérelmezése; a hitelesítőknek a nemzeti akkreditáló testületek általi értékelése; a nemzeti akkreditáló testületek által a célból végzett felügyeleti tevékenységek, hogy megerősítsék az akkreditáció fenntartását; az olyan esetben elfogadandó igazgatási intézkedések, amikor a hitelesítő nem felel meg e rendelet követelményeinek; a nemzeti akkreditáló testületekkel szemben arra vonatkozóan támasztott követelmények, hogy hatáskörük legyen a hitelesítőknek az e rendelet hatálya alá tartozó tevékenységek tekintetében történő akkreditálására, ideértve a harmonizált szabványokra való hivatkozást is. Az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban megállapított módszereknek és kritériumoknak a 11. a 12. és a 13. cikkben meghatározott hitelesítési alapelveken és a vonatkozó, nemzetközileg elfogadott előírásokon kell alapulniuk.