4. melléklet – Nemteljesítő kitettségekkel kapcsolatos, leggyakrabban alkalmazott szabályzatok

A hitelintézeteknek ki kell alakítaniuk és rendszeresen felül kell vizsgálniuk a nemteljesítőkitettség - irányítási keretrendszerhez kapcsolódó szabályzatokat, és nyomon kell követniük azok betartását.

A z arányosság elvnek figyelembevételével a következő szabályzatokat kell kialakítani, a hitelintézet stratégiájának végrehajtása érdekében (ideértve annak nemteljesítő hitelekre vonatkozó stratégiáját és adott esetben működési tervét).

Hátralékkezelési szabályzat

Ennek a szabályzatnak a hitelintézet nemteljesítő kitettségekkel kapcsolatos működési modelljét (lásd az 5.2. szakaszt) kell meghatároznia. A szabályzatnak legalább a következő elemeket kell tartalmaznia:

• • a nemteljesítő kitettségekkel foglalkozó kintlévőségkezelő egységek felépítése és felelősség i körei , az átadást kiváltó egyértelmű okokkal és a kitettségek csoportosítására való hivatkozással (lásd az 5.2.3. szakaszt);
• • az érintett funkciók által követendő eljárás, amely tartalmazza legalább a következőket:
• - a hátralék egyes szakaszai – korai hátralékok és régi hátralékok – vonatkozásában követendő eljárás és átadási feltételek;
• - a követendő eljárás, amennyiben a hitelfelvevő nem együttműködőként és/vagy nem életképesként kerül besorolásra, valamint a hitelfelvevő ilyenként történő besorolásának kritériumai;
• - a hitelfelvevővel az egyes szakaszokban folytatott kommunikáció, amelyet

összhangba kell hozni a működés szerinti ország jogszabályi keretrendszerével (például magatartási kódex);

• - az alkalmazandó monitoringeszközök és - módszerek;
• • az emberi és műszaki erőforrásokra vonatkozó követelmények;
• • a monitoring célokra és a vezető testület rendszeres tájékoztatására készítendő belső jelentések.

A hitelintézeteknek hátralékkezelési szabályzatuk kidolgozása során figyelembe kell venniük a 2014/17/EU irányelv 28. cikkét, és különösen az EBH hátralékra és jelzálog érvényesítésére vonatkozó iránymutatásainak rendelkezéseit. Átstrukturálási intézkedési szabályzat

A 6.2.1. szakaszban ismertetett átstrukturálási intézkedési szabályzatnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

• • A szükséges pénzügyi és nem pénzügyi dokumentáció, amelyeket a különböző típusú hitelfelvevőktől kell bekérni és amelyeket azoknak szolgáltatniuk kell annak érdekében, hogy a felelős hitelügyintéző meg tudja állapítani a törlesztési képességüket a tőkére és a kamatra vonatkozóan.
• • A hitelügyintéző által a hitelfelvevő visszafizetési képességének teljes körű értékelése érdekében portfólió -/ termék- /ágazatspecifikus alapon alkalmazandó fő pénzügyi törlesztési képesség mutatószámok és arányok; ágazatspecifikus iránymutatások a fő pénzügyi mutatószámok és arányok meghatározására ágazatspecifikus alapon (kkv -k és vállalatok).
• • A hitelfelvevő számára legmegfelelőbb átstrukturálási megoldás meghatározására és végrehajtására szolgáló folyamat:
• - A lakossági ügyfelek esetében döntési ágrajzot kell használni. A lakossági ügyfelekre vonatkozó folyamatnak összhangban kell lennie az EBH hátralékra és jelzálog érvényesítésére vonatkozó iránymutatás ainak rendelkezéseivel. Nem lakossági hitelfelvevők esetében, ha a döntési fa megközelítés nem megfelelő, akkor a szabályzatnak világos utasításokat kell adnia a hitelügyintézőnek arra vonatkozóan, hogy miként kell felmérni egy átstrukturálási intézkedés alkalmasságát.
• - Olyan hitelfelvevők esetében, akiknél nem érhető el megoldás (nem életképes és/vagy nem együttműködő hitelfelvevők), határidőhöz kötött folyamatot és eljárást kell kialakítani ezen hitelfelvevőknek a követelésérvényesítésért felelős nemteljesítő kitettségekkel foglalkozó kintlévőségkezelő egységek részére történő átadására.
• • Átstrukturálási intézkedési eszköztár rövid és hosszú időtávra a 6. szakaszban felvázoltak szerint.
• • Egyértelmű utasítások a hitelügyintéző számára a biztosíték átértékelésére vonatkozó követelményeket illetően a 9. szakasszal összhangban.
• • A döntéshozatali folyamat, a jóváhagyási szintek és eljárások az átstrukturálási intézkedések mindegyik típusára és mindegyik kitettségi nagyságrendre vonatkozóan.
• • Az engedélyezett átstrukturálási megoldásoknak és a hitelfelvevő teljesítményének nyomon követésére szolgáló folyamat és eljárás egy átstrukturálás befejezését követően, ideértve a hitelfelvevő felülvizsgálatának gyakoriságát, az ismételt késedelembe esés fogalommeghatározását, az újraértékelés folyamatát és az ismételt késedelembe esés jelentésére vonatkozó követelményeket.
• • Az árazási szabályzat az egyes átstrukturálási intézkedésekre és a hitelfelvevők egyes típusaira vonatkozóan.

Követelésbehajtási/végrehajtási szab ályzat

A követelésbehajtásért felelős nemteljesítő kitettségekkel foglalkozó kintlévőségkezelő egységeknek a legmegfelelőbb intézkedéseket kell megtenniük kellő időben annak érdekében, hogy egy meghatározott időtávon hatékonyan csökkentsék a nemteljesítő kitettségeket. A követelésbehajtási szabályzatnak – az nemteljesítő hitelekre vonatkozó stratégiával összhangban – legalább a következőket kell tartalmaznia:

• • Az egyes biztosítéktípusok esetében rendelkezésre álló lehetőségek köre. Különösen a következőket lehet figyelembe venni (nem egy adott sorrendben):
• - önkéntes eszközértékesítés (a hitelfelvevő újra aktivizálódik és vállalja az eszköz értékesítését);
• - az eszköz kényszerértékesítése felszámolók/bírósági eljárások útján (az eszközök nem szerepelnek a hitelin tézet mérlegében);
• - eszközre vonatkozó jelzálog érvényesítése (az eszközök szerepelnek a hitelintézet mérlegében);
• - követelésbehajtás (belső vagy külső);
• - az adósság eszközökre/saját tőkére cserélése;
• - a kölcsön/kölcsönportfólió harmadik fél részére történő eladása.
• • A legmegfelelőbb behajtási lehetőség kiválasztásához követendő eljárás és a döntés meghozatalába bevonandó belső és külső szakértők csoportja.
• • A behajtási lehetőségnek figyelembe kell vennie a biztosíték meglétét, a jogi dokumentáció típusát, a hitelfelvevő típusát, a helyi piaci feltételeket és makrogazdasági kilátásokat, a hatályos jogszabályi keretrendszert és az egyes opciók lehetséges korábbi behajtási arányait, szemben az egyes lehetőségekhez kapcsolódó költségekkel.
• • A nem együttműködő hitelfelvevők egyértelmű meghatározása vagy hivatkozás azokra a kapcsolódó szabályzatokra, amelyekben szerepel ez a fogalommeghatározás.
• • Egyértelműen meghatározott jóváhagyási folyamat a követelésbehajtási folyamat minden egyes szakaszára vonatkozóan a hitelinté zet rendelkezésére álló különböző behajtási lehetőségek tekintetében.
• • A kockázatkezelési és a belső kontroll- részlegek szerepe az eljárásban és a monitoring folyamatban. A biztosíték értékesítését illetően a következőket kell meghatározni a szabályzatban:
• • Az eszközre vonatkozóan követendő értékelési módszer (összhangban a 9.7. szakasszal), beleértve az alkalmazandó követelésérvényesítés i költségeket is. A követelésérvényesítés i költségeknek meg kell felelniük a 9.3.3. szakaszban meghatározott követelményeknek.
• • Belső vagy külső szakértők bevonása.
• • Határértékek
• - a hitelintézet által bármely időpontban tartható eszközök összegére vonatkozóan, figyelembe véve a tőkekövetelmény -irányelvben a nagy kitettségekre meghatározott határértékeket és az iparági koncentrációs kockázatot, például az ingatlanágazatban;
• - a hitelintézet által egy bizonyos időszakon belül megszerezhető visszavett vagy végrehajtás alá vont eszközökre vonatkozóan.
• • A visszavétel vagy a végrehajtási eljárás után követendő, az értékesítési stratégia kido lgozására és végrehajtására vonatkozó eljárás, valamint az érintett eszközök kezeléséért felelős egység a hitelintézeten belül (ez meghatározható egy végrehajtás alá vont/visszavett eszközökre vonatkozó külön szabályzatban is).

A hitelintézeteknek a többi hitelezővel fennálló viszonyt is figyelembe kell venniük olyan nemteljesítő kitettségek esetén, ahol a hitelfelvevőkhöz több hitelező kapcsolódik – ezek általában vállalati hitelfelvevők. Ezért a hitelintézeteknek egyértelmű eljárást kell kialakítaniuk az olyan más pénzügyi intézményekkel (vagy egyéb harmadik felekkel) folytatandó tárgyalásra és kommunikációra, akiknek szintén követelésük áll fenn a hitelfelvevővel szemben.

Biztosíték okra vonatkozó szabályzatok

Figyelembe véve a hitelkockázat mérséklésének fontosságát a nemteljesítő kitettség behajtási folyamatban, a hitelintézeteknek egyértelmű és következetes biztosítékszabályzatokat kell kidolgozniuk, beleértve a végrehajtás alá vont eszközökre vonatkozó szabályzatokat is. Ezeknek a szabályzatoknak átfogóan kell lefedniük az összes biztosítéktípus kezelését, értékelését és az azokkal kapcsolatos jelentéstételt. Figyelembe véve egyes biztosítékok összetettségét és speciális jellegét, a hitelintézeteknek külső szakértőket kell bevonniuk e szabályzatok kidolgozására és felülvizsgálatára. A hitelintézeteknek biztosítaniuk kell az egységes megközelítést a portfólióban lévő hasonló jellegű biztosítékok kezelésére és értékelésére vonatkozóan, a 9. szakasznak megfelelősen.

A nemteljesítő kitettségek monitoringjára vonatkozó szabályzat

Külön szabályzatot kell kidolgozni, amely meghatározza többek között a következőket:

• • a különböző típusú megállapításokra válaszul szükséges intézkedések típusai;
• • eszkalációs eljárások;
• • a jelentéstétel lényeges elemei, gyakorisága és címzettjei;
• • átadási feltételek/hivatkozás a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos eljárásokra.

Kiszervezési/nemteljesítő hitel ekkel kapcsolatos szolgáltatások igénybevételére vonatkozó szabályzat

Külön szabályzatot kell kidolgozni a szolgáltatások harmadik fél részére történő kiszervezésére, ha ez releváns. Ennek tartalmaznia kell a kiszervezett szolgáltatásokat nyújtó partnerek kiválasztására vonatkozó eljárásokat, a szükséges szerződés jogi tartalmát és a kiszervezési szerződésekre vonatkozó döntéshozatali el járásokat, valamint ezen megállapodások nyomon követését.

1. Áttekintés

1.1 Hivatkozások

1.2 Azonosított követelmények

1.3 Kapcsolódó szabványok

2. Azonosított követelmények

3. Kapcsolódó szabványok

• EBA - Published by the European Banking Authority at https://www.eba.europa.eu/