52. A „j” kockázati mutató minden egyes résztartományára vonatkozóan a betétbiztosítási rendszernek …

A „j” kockázati mutató minden egyes résztartományára vonatkozóan a betétbiztosítási rendszernek meg kell határoznia a kockázati mutató „A” értékének felső és alsó határértékét oly módon, hogy a hasonló kockázati szintű tagintézeteket ugyanabba a résztartományba lehessen besorolni. A résztartományok határértékeit a betétbiztosítási rendszernek vagy relatív, vagy abszolút alapon kell meghatároznia, ahol:

• a. Relatív alap alkalmazása esetén a betétbiztosítási rendszernek egyenletesen kell elosztania a tagintézeteket a résztartományok között. A résztartományok határértékeit a betétbiztosítási rendszer az ugyanabba a résztartományba eső tagintézetek kockázati mutatója „A” értékének meghatározását követően állapítja meg.
• b. Abszolút alap alkalmazása esetén a betétbiztosítási rendszernek úgy kell meghatároznia a résztartományok határértékeit, hogy azok tükrözzék azt, hogy e határértékeken belül a kockázati mutató valamennyi „A” értéke hasonló kockázati szintet képvisel, és hogy minden hasonló kockázat i szintű tagintézet ugyanabba a résztartományba kerül.

1. Áttekintés

1.1 Hivatkozások

1.2 Azonosított követelmények

1.3 Kapcsolódó szabványok

2. Azonosított követelmények

3. Kapcsolódó szabványok

• EBA - Published by the European Banking Authority at https://www.eba.europa.eu/