AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2024/1226 IRÁNYELVE (2024. április 24.) az uniós korlátozó intézkedések megsértése bűncselekményi tényállásainak és szankcióinak meghatározásáról és az (EU) 2018/1673 irányelv módosításáról

(1)

Az uniós korlátozó intézkedések eredményes alkalmazásának és az uniós belső piac integritásának biztosítása, valamint a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségén belüli nagyfokú biztonság elérése érdekében minimumszabályokat szükséges megállapítani az említett uniós korlátozó intézkedések megsértésére vonatkozó bűncselekményi tényállások és szankciók meghatározásával kapcsolatban.

(2)

Az uniós korlátozó intézkedések, például a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztásával, a pénzeszközök és gazdasági erőforrások rendelkezésre bocsátásának tilalmával és az Európai Unió valamely tagállamának területére való belépés és azon történő áthaladás tilalmával kapcsolatos intézkedések, valamint az ágazati gazdasági intézkedések és a fegyverembargók az Európai Unióról szóló szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 21. cikkében meghatározott közös kül- és biztonságpolitika célkitűzéseinek előmozdítása szempontjából alapvető fontosságú eszközök. E célkitűzések közé tartozik az Unió értékeinek, biztonságának, függetlenségének és integritásának védelme, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a nemzetközi jogi alapelvek megszilárdítása és támogatása, valamint a béke megőrzése, a konfliktusok megelőzése és a nemzetközi biztonság erősítése az ENSZ Alapokmányának céljaival és elveivel összhangban.

(3)

Az uniós korlátozó intézkedések eredményes alkalmazásának biztosításához a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi és nem büntetőjogi szankciókat kell előírniuk ezen uniós korlátozó intézkedések megsértése esetére, beleértve az azokban meghatározott kötelezettségeket, például a jelentéstételi kötelezettséget is. Emellett e szankcióknak az uniós korlátozó intézkedések kijátszására is ki kell terjedniük.

(4)

Az uniós korlátozó intézkedések hatékony alkalmazása az uniós korlátozó intézkedéseket megsértő bűncselekmények fogalommeghatározására vonatkozó közös minimumszabályokat tesz szükségessé. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen magatartás bűncselekménynek minősüljön, ha az szándékos és uniós korlátozó intézkedésnek minősülő tilalmat vagy kötelezettséget, vagy – amennyiben az intézkedés nemzeti szintű végrehajtására van szükség – uniós korlátozó intézkedést végrehajtó nemzeti rendelkezésben meghatározott tilalmat vagy kötelezettséget sért. Bizonyos magatartások akkor is bűncselekménynek kell, hogy minősüljenek, ha súlyos gondatlanságból követik el azokat. Az ebben az irányelvben meghatározott bűncselekmények tekintetében a „súlyos gondatlanság” fogalmát a nemzeti jognak megfelelően kell értelmezni, figyelembe véve az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok úgy döntsenek, hogy az uniós korlátozó intézkedések 10 000 EUR-nál kisebb értékű pénzeszközöket, gazdasági erőforrásokat, árukat, szolgáltatásokat, ügyleteket vagy tevékenységeket érintő megsértése nem minősül bűncselekménynek. Bizonyos jogsértések ezen irányelv hatálya alól történő kizárása nem érinti az uniós korlátozó intézkedéseket előíró jogi aktusokban megállapított azon kötelezettségeket, amelyek célja annak biztosítása, hogy a jogsértések hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi vagy nem büntetőjogi szankciókkal legyenek büntethetők.

(5)

Az uniós korlátozó intézkedéseket előíró jogi aktusok mentességek vagy eltérések formájában kivételeket állapíthatnak meg az azokban megállapított tilalmak alól. Az uniós korlátozó intézkedéseket előíró jogi aktusokban előírt mentesség hatálya alá tartozó vagy a tagállamok illetékes hatóságai által – az uniós korlátozó intézkedéseket előíró jogi aktusokkal összhangban– eltérés útján engedélyezett magatartás nem tekinthető az uniós korlátozó intézkedés megsértésének.

(6)

Az uniós korlátozó intézkedések hatékony alkalmazásához közös minimumszabályokra van szükség a pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások befagyasztásával járó intézkedések megsértése esetén, a vonatkozó tanácsi rendeletekben meghatározottak szerint. Az ilyen intézkedések közé tartozik a pénzeszközöknek vagy gazdasági erőforrásoknak a pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások befagyasztására vonatkozó intézkedések hatálya alá tartozó természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek részére vagy javára, közvetlenül vagy közvetve történő rendelkezésre bocsátásának a tilalma, valamint az ugyanezen személyekhez, szervezetekhez vagy szervekhez tartozó, azok tulajdonában vagy birtokában lévő vagy ellenőrzése alatt álló valamennyi pénzeszköz és gazdasági erőforrás befagyasztására vonatkozó kötelezettség.

(7)

Az uniós korlátozó intézkedések magukban foglalják a belépési korlátozásokat (utazási tilalmakat) is, amelyeknek ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk. Ezek az intézkedések, amelyek megállapítására általában az EUSZ 29. cikke alapján elfogadott tanácsi határozatban, végrehajtására pedig a nemzeti jog útján kerül sor, előírják a tagállamok számára, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket annak megakadályozására, hogy a jegyzékbe vett személyek belépjenek a tagállam területének valamennyi zónájába vagy átutazzanak azon.

(8)

A tagállamokat ösztönzik arra, hogy fordítsanak különös figyelmet az állampolgárság és a tartózkodási hely megadására szolgáló mechanizmusokra annak megakadályozása érdekében, hogy az uniós korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek ezeket a mechanizmusokat az ilyen uniós korlátozó intézkedések megsértésére használják.

(9)

Bűncselekménynek kell tekinteni a 2009/81/EK (4), a 2014/23/EU (5), a 2014/24/EU (6) vagy a 2014/25/EU (7) európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó bármely formájú ügylet megkötését vagy folytatását, ideértve a pénzügyi ügyleteket is, valamint közbeszerzési vagy koncessziós szerződések odaítélését vagy végrehajtásának folytatását harmadik állammal vagy harmadik állam szerve közvetlen vagy közvetett tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló szervezetekkel és szervekkel, amennyiben az adott magatartás tilalma vagy korlátozása uniós korlátozó intézkedésnek minősül.

(10)

Az uniós korlátozó intézkedések közé tartozik az áruk vagy szolgáltatások kereskedelmének, behozatalának, kivitelének, eladásának, vételének, átadásának, továbbításának vagy szállításának tilalma is. Az ilyen tilalmak megsértése bűncselekménynek minősül, beleértve azt az esetet is, amikor az árukat harmadik országból vagy harmadik országba hozzák be vagy viszik ki abból a célból, hogy azokat olyan rendeltetési helyre szállítsák, amelyre vonatkozóan az említett áruk behozatalának, kivitelének, eladásának, vételének, átadásának, továbbításának vagy szállításának tilalma uniós korlátozó intézkedés. A technikai segítségnyújtás, a brókertevékenység, a biztosítás és az ezen árukhoz vagy szolgáltatásokhoz kapcsolódó bármely egyéb szolgáltatás közvetlen vagy közvetett nyújtása szintén bűncselekménynek minősül. E célból az „áruk” fogalma magában foglalja az Európai Uniónak a Tanács által 2023. február 20-án elfogadott közös katonai listáján (8) szereplő vagy az (EU) 2021/821 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) I. és IV. mellékletében felsorolt termékeket, például katonai technológiát és felszereléseket, árukat, szoftvereket és technológiát.

(11)

Az uniós korlátozó intézkedések közé tartoznak a pénzügyi szolgáltatások nyújtására vagy a pénzügyi tevékenységek végzésére vonatkozó ágazati gazdasági és pénzügyi intézkedések is. Az ilyen pénzügyi szolgáltatások és tevékenységek közé többek között – de nem kizárólag – a következők tartoznak: finanszírozás és pénzügyi támogatás nyújtása, befektetés és befektetési szolgáltatások nyújtása, átruházható értékpapírok és pénzpiaci eszközök kibocsátása, betétek elfogadása, speciális pénzügyi üzenetszolgáltatások nyújtása, bankjegyekkel való kereskedés, hitelminősítési szolgáltatások nyújtása, valamint kriptoeszközök és -tárcák rendelkezésre bocsátása. Ezeknek az ágazati gazdasági és pénzügyi intézkedéseknek a megsértése bűncselekménynek kell, hogy minősüljön.

(12)

Az uniós korlátozó intézkedések közé tartoznak a pénzügyi szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatások nyújtására vonatkozó ágazati gazdasági és pénzügyi intézkedések is. Az ilyen szolgáltatások közé többek között – de nem kizárólag – a következők tartoznak: jogi tanácsadási szolgáltatások, bizalmi vagyonkezelési szolgáltatások, PR-szolgáltatások, számviteli, könyvvizsgálati, könyvelési és adótanácsadási szolgáltatások, üzletviteli és vezetési tanácsadási, informatikai tanácsadási, műsorszolgáltatási, építészeti és mérnöki szolgáltatások nyújtása. Ezeknek az ágazati gazdasági és pénzügyi intézkedéseknek a megsértése bűncselekménynek minősül.

(13)

Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az olyan kötelezettséget róna természetes személyekre, amely sértené az (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 7. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 48. cikkében foglalt, az önvádra kötelezés tilalmához és a hallgatáshoz való jogot.

(14)

Az uniós korlátozó intézkedések hatékony alkalmazása az uniós korlátozó intézkedéseket kijátszó magatartást megvalósító bűncselekmények meghatározásaira vonatkozó közös minimumszabályokat tesz szükségessé.

(15)

Az uniós korlátozó intézkedéseket kijátszó magatartás egyre elterjedtebb példája a jegyzékbe vett személyek, szervezetek és szervek azon gyakorlata, hogy az említett jegyzékbe vett személyek, szervezetek vagy szervek közvetlen vagy közvetett tulajdonában lévő, birtokában lévő vagy ellenőrzése alatt álló pénzeszközöket vagy gazdasági erőforrásokat használnak fel, ruháznak át harmadik félnek, vagy az ezen pénzeszközökkel vagy gazdasági erőforrásokkal kapcsolatos rendelkezési jogot más módon gyakorolják. Emellett szintén az uniós korlátozó intézkedéseket kijátszó magatartásnak minősül a hamis vagy megtévesztő információ közlésének vagy hiányos releváns információk megadásának gyakorlata annak eltitkolása céljából, hogy a jegyzékbe vett személy, szervezet vagy szerv a tényleges tulajdonosa vagy haszonélvezője az uniós korlátozó intézkedés hatálya alá tartozó pénzeszközöknek vagy gazdasági erőforrásoknak. Ezért az uniós korlátozó intézkedéseket kijátszó ilyen magatartások ezen irányelv értelmében bűncselekménynek kell, hogy minősüljenek.

(16)

Az uniós korlátozó intézkedéseket előíró jogi aktusokban meghatározott, az illetékes közigazgatási hatóságok felé történő bejelentési kötelezettség teljesítésének elmulasztása ezen irányelv értelmében bűncselekménynek kell, hogy minősüljön.

(17)

Az uniós korlátozó intézkedések hatékony alkalmazása az illetékes hatóságok által az olyan tevékenységek folytatására adott engedélyekben foglalt egyedi feltételek megsértését vagy teljesítésének elmulasztását megvalósító bűncselekmények meghatározására vonatkozó közös minimumszabályokat is szükségessé tesz, amelyek ilyen engedély hiányában az uniós korlátozó intézkedésben rögzített tiltás vagy korlátozás megsértésének minősülnének. Az engedély hiányában végzett bármely tevékenység – az eset körülményeitől függően – a pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások befagyasztásából, utazási tilalmakból, fegyverembargókból vagy egyéb ágazati gazdasági és pénzügyi intézkedésekből álló uniós korlátozó intézkedések megsértésének tekinthető.

(18)

A jogi szakma tagállamok által meghatározott képviselőinek ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk, így kötelezni kell őket arra, hogy bejelentsék az uniós korlátozó intézkedések megsértését, amikor szolgáltatásaikat szakmai tevékenységek, például jogi, pénzügyi és kereskedelmi szolgáltatások keretében nyújtják. Egyértelműen fennáll a kockázata annak, hogy a jogi szakma e képviselőinek szolgáltatásaival az uniós korlátozó intézkedések megsértése céljából visszaélnek. Szükség van azonban kivételekre az olyan információk bejelentése vonatkozásában, amelyeket valamely ügyfelük hoz tudomásukra vagy valamely ügyfelükről szereznek be az ügyfelük jogi helyzetének megállapításakor vagy az ügyfél bírósági eljárásban vagy azzal kapcsolatban történő védelmének vagy képviseletének ellátása során, ideértve az eljárás megindítására vagy az annak elkerülésére vonatkozó tanácsadást. Az ilyen jogi tanácsadásra ezért továbbra is vonatkoznia kell a szakmai titoktartási kötelezettségnek, kivéve, ha a jogi szakma képviselője szándékosan vesz részt uniós korlátozó intézkedések megsértésében, ha a jogi tanácsadás célja az uniós korlátozó intézkedések megsértése, vagy a jogi szakma képviselője tudatában van annak, hogy ha az ügyfél a jogi tanácsadást az uniós korlátozó intézkedések megsértése céljából kéri.

(19)

Az uniós korlátozó intézkedések nem eredményezhetik a hitelintézetek és pénzügyi intézmények ügyfeleinek hátrányos megkülönböztetését vagy a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésből való indokolatlan kizárásukat.

(20)

Ez az irányelv nem szándékozik bűncselekménnyé nyilvánítani a rászorulóknak nyújtott humanitárius segítségnyújtást vagy az alapvető emberi szükségleteket támogató tevékenységeket, amelyeket a pártatlanság, az emberiesség, a semlegesség és a függetlenség elvével, valamint adott esetben a nemzetközi humanitárius joggal összhangban nyújtanak.

(21)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó bűncselekmények elkövetésére való felbujtást, vagy az azok elkövetéséhez nyújtott bűnsegélyt bűncselekménnyé kell nyilvánítani. Az ezen irányelv szerinti bizonyos bűncselekmények elkövetésének kísérletét szintén bűncselekménnyé kell nyilvánítani.

(22)

Az ezen irányelvben meghatározott uniós korlátozó intézkedések megsértésével kapcsolatos bűncselekményekért természetes személyekre kiszabott szankcióknak hatékonyaknak, visszatartó erejűeknek és arányosaknak kell lenniük. Ebből a célból természetes személyek esetében meg kell határozni a szabadságvesztés felső büntetési tételének minimumszintjét. A büntetőeljárások során járulékos szankcióknak vagy intézkedéseknek is rendelkezésre kell állniuk.

(23)

Mivel az uniós korlátozó intézkedések hatálya jogi személyekre is kiterjed, az ilyen jogi személyeket felelősségre kell vonni az uniós korlátozó intézkedések megsértéséhez kapcsolódó, ebben az irányelvben meghatározott bűncselekményekért. A „jogi személyek” körébe ezért minden olyan jogalany beletartozik, amely az alkalmazandó jog értelmében ilyen jogállással rendelkezik, kivéve az államokat, a közhatalmi jogosítványokat gyakorló közjogi szerveket, illetve a nemzetközi közjogi szervezeteket. Ezen irányelv célkitűzéseinek elérése érdekében azon tagállamoknak, amelyek joga rendelkezik a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről, gondoskodniuk kell arról, hogy joguk az ezen irányelvben meghatározottak szerint hatékony, visszatartó erejű és arányos büntetőjogi szankciótípusokat és -mértékeket írjon elő. Ezen irányelv célkitűzéseinek elérése érdekében azon tagállamoknak, amelyek joga nem rendelkezik jogi személyek büntetőjogi felelősségéről, biztosítaniuk kell, hogy joguk az ezen irányelvben meghatározottak szerint hatékony, visszatartó erejű és arányos nem büntetőjogi szankciótípusokat és -mértékeket írjon elő. Az ezen irányelvben meghatározott bűncselekmények tekintetében ezen irányelv által előírt maximális mértékű pénzbírságokat kell alkalmazni legalább az ilyen bűncselekmények legsúlyosabb formáira. A kiszabott szankció hatékonyságának, visszatartó erejének és arányosságának biztosítása érdekében fontos figyelembe venni a magatartás súlyosságát, valamint az érintett jogi személyek egyéni, pénzügyi és egyéb körülményeit. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a pénzbírságok maximális mértékét vagy az érintett jogi személy teljes globális árbevételének bizonyos százalékában, vagy rögzített összegekben határozzák meg. Ezen irányelv átültetésekor a tagállamoknak el kell dönteniük, hogy az említett két lehetőség közül melyiket fogják alkalmazni.

(24)

Amennyiben a jogi személyekkel szemben kiszabandó pénzbírságok meghatározásakor a tagállamok a teljes globális árbevétel kritériumának alkalmazása mellett döntenek, meg kell fontolniuk, hogy ezt az árbevételt a bűncselekmény elkövetésének évét megelőző üzleti év alapján vagy a pénzbírság kiszabásáról szóló határozatot megelőző üzleti év alapján számítják-e ki. A tagállamoknak meg kell fontolniuk szabályok előírását is azon esetekre, amikor a pénzbírság összegét nem lehet a jogi személy által a bűncselekmény elkövetésének évét megelőző üzleti évben vagy a pénzbírság kiszabásáról szóló határozatot megelőző üzleti évben elért teljes globális árbevétel alapján meghatározni. Ilyen esetekben lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy más kritériumokat – így például egy eltérő üzleti évben elért teljes globális árbevételt – vegyenek figyelembe. Amennyiben az említett szabályok többek között rögzített összegű pénzbírságokat határoznak meg, nem szükséges, hogy az említett összegek maximális mértéke elérje a rögzített összegekben megadott maximális mértékű pénzbírságokra vonatkozó minimumkövetelményként ezen irányelvben megállapított mértéket.

(25)

Amennyiben a tagállamok a rögzített összegben meghatározott maximális mértékű pénzbírságok mellett döntenek, ezek mértékét a nemzeti jogban kell meghatározni. Az ilyen pénzbírságok legmagasabb mértékét kell alkalmazni az ezen irányelvben meghatározott olyan legsúlyosabb bűncselekményformákra, amelyeket pénzügyi erővel rendelkező jogi személyek követnek el. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy meghatározzák a pénzbírságok említett legmagasabb mértékének kiszámítási módszerét, beleértve az azokra vonatkozó egyedi feltételeket is. A tagállamok felkérést kapnak arra, hogy – a nemzeti jogukban meghatározott eljárásokkal összhangban – az inflációs rátákra és a pénzben kifejezett érték egyéb ingadozásaira való tekintettel rendszeresen felülvizsgálják a rögzített összegekben megadott pénzbírságok mértékét. Azon tagállamoknak, amelyeknek pénzneme nem az euro, a pénzbírságok maximális mértékét saját pénznemükben, az ezen irányelv hatálybalépésének napján az ezen irányelvben euróban meghatározott mértékeknek megfelelően kell meghatározniuk. Ezek a tagállamok felkérést kapnak arra, hogy a pénzbírságok mértékét az átváltási árfolyam alakulására való tekintettel is rendszeresen vizsgálják felül.

(26)

A pénzbírságok maximális mértékének meghatározása nem sérti a büntetőeljárásban eljáró bírák vagy bíróságok arra vonatkozó mérlegelési jogkörét, hogy egyedi ügyekben megfelelő szankciókat szabjanak ki. Mivel ezen irányelv nem határozza meg a pénzbírságok minimális mértékét, a bíráknak vagy a bíróságoknak minden esetben az érintett jogi személy egyéni, pénzügyi és egyéb körülményeit, valamint a magatartás súlyosságát figyelembe véve kell a megfelelő büntetéseket kell kiszabniuk.

(27)

A kiszabható szankciók mértékét tovább kell közelíteni, és e szintek eredményességét az elkövetett bűncselekmény súlyosságát tükröző, közös súlyosító körülmények bevezetésével kell elősegíteni. A „súlyosító körülmények” fogalmát vagy olyan tényekként kell értelmezni, amelyek lehetővé teszik a bíró számára, hogy ugyanazon bűncselekményért szigorúbb büntetéseket szabjon ki, mint az ilyen tények felmerülése nélkül szokásosan kiszabott büntetés, vagy annak lehetőségeként, hogy több bűncselekményt együttesen vegyenek figyelembe a szankció mértékének növelése érdekében. A tagállamoknak nemzeti jogukkal összhangban biztosítaniuk kell, hogy az alábbiak közül legalább az egyik súlyosító körülménynek minősüljön: ha a bűncselekményt a 2008/841/IB tanácsi kerethatározatban (11) meghatározottak szerinti bűnszervezet keretében követték el; ha a bűncselekmény hamis vagy hamisított okiratok felhasználásával járt; ha a bűncselekményt egy szakmai szolgáltató az ilyen szakmai szolgáltatókra vonatkozó szakmai kötelezettségek megsértésével követte el; ha a bűncselekményt hivatalos személy követte el feladatai ellátása során, aki bármilyen érintett tisztviselő lehet, függetlenül attól, hogy hivatalos tisztséget tölt-e be az Unióban, a tagállamokban vagy harmadik országokban, vagy más, közfeladatot ellátó személy; ha a bűncselekmény közvetlenül vagy közvetve jelentős anyagi hasznot generált vagy annak révén jelentős kiadásokat kerültek el, vagy ennek bekövetkezésével számoltak; ha az elkövető bizonyítékokat semmisít meg vagy tanúkat vagy panaszosokat félemlít meg vagy befolyásol; vagy ha a természetes vagy jogi személyt korábban jogerősen elítélték. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett súlyosító körülmények közül legalább egy lehetséges súlyosító körülményként kerüljön megállapításra a jogrendszerükben a súlyosító körülményekre alkalmazandó szabályokkal összhangban. Mindenesetre változatlanul a bíró vagy a bíróság mérlegelési jogkörébe kell, hogy tartozzon annak megállapítása, hogy az egyes ügyek konkrét körülményeinek figyelembevételével növelje-e vagy csökkentse a büntetést.

(28)

A tagállamoknak a nemzeti joggal összhangban biztosítaniuk kell, hogy a következők közül legalább az egyik enyhítő körülménynek minősülhessen: ha az elkövető olyan információt szolgáltat az illetékes hatóságok számára, amelyhez azok egyébként nem tudtak volna hozzájutni, ezáltal segítséget nyújtva számukra más elkövetők azonosításában vagy felelősségre vonásában; vagy ha az elkövető olyan információt szolgáltat az illetékes hatóságok számára, amelyhez azok egyébként nem tudtak volna hozzájutni, ezáltal segítséget nyújtva számukra bizonyíték megszerzésében. Az enyhítő körülmények értékelése során változatlanul a bíró vagy a bíróság mérlegelési jogkörébe kell tartoznia annak a döntésnek, hogy az egyes ügyek konkrét körülményeinek figyelembevételével enyhébb büntetést szab-e ki. E körülmények magukban foglalhatják a szolgáltatott információk jellegét, időzítését és terjedelmét, valamint az elkövető együttműködésének szintjét.

(29)

A pénzeszközök és gazdasági erőforrások uniós korlátozó intézkedések általi befagyasztása közigazgatási jellegű intézkedés. Következésképpen meg kell különböztetni a 2014/42/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (12) említett büntetőjogi jellegű befagyasztási intézkedésektől. A tagállamoknak lehetővé kell tenniük az ezen irányelvben említett bűncselekmények elkövetési eszközeinek és az azokból származó jövedelmeknek a befagyasztását és elkobzását. Azok a tagállamok, amelyekre nézve a 2014/42/EU irányelv kötelező, ennek során az említett irányelvvel összhangban kell eljárniuk. Ezenkívül, különösen azokban az esetekben, amikor a jegyzékbe vett személy vagy a jegyzékbe vett szervezet vagy szerv képviselője uniós korlátozó intézkedések kijátszását megvalósító bizonyos jogsértéseket követ el vagy vesz részt ilyenek elkövetésében, lehetővé kell tenni az uniós korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását és elkobzását, még akkor is, ha azok nem minősülnek a 2014/42/EU irányelv szerinti eszköznek vagy jövedelemnek. Ilyen körülmények között az eltitkolás következtében a jegyzékbe vett személy, szervezet vagy szerv változatlanul hozzáférhet az uniós korlátozó intézkedések tárgyát képező, eltitkolt pénzeszközökhöz vagy gazdasági erőforrásokhoz, maradéktalanul használhatja őket, és rendelkezhet velük. Az ilyen pénzeszközöket vagy gazdasági erőforrásokat ezért a 2014/42/EU irányelvvel összhangban be kell fagyasztani és el kell kobozni. Ez nem sértheti jóhiszemű harmadik felek jogait.

(30)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az elévülési időkre vonatkozó, ahhoz szükséges szabályokat, hogy felléphessenek az uniós korlátozó intézkedések megsértéséhez kapcsolódó bűncselekmények ellen, az olyan nemzeti szabályok sérelme nélkül, amelyek nem határoznak meg elévülési időt a nyomozás, bírósági eljárás és végrehajtás tekintetében. Ezen irányelv lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az ezen irányelvben megállapított elévülési időknél rövidebb elévülési időket állapítsanak meg, feltéve, hogy a jogrendszerükben bizonyos, a nemzeti joggal összhangban meghatározható cselekmények esetén az ilyen elévülési idők megszakíthatók vagy felfüggeszthetők.

(31)

Tekintettel különösen az elkövetők nemzetközi tevékenységeire, valamint az ezen irányelvben meghatározott bűncselekmények határokon átnyúló jellegére és a határokon átnyúló nyomozások lefolytatásának lehetőségére, a tagállamoknak az ilyen bűncselekmények elleni eredményes küzdelem érdekében meg kell állapítaniuk joghatóságukat.

(32)

Az uniós korlátozó intézkedések megsértése sikeres kivizsgálásának és büntetőeljárás alá vonásának biztosítása érdekében a tagállamoknak hathatós nyomozási eszközöket kell az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátaniuk, például olyan, a nemzeti joguk értelmében rendelkezésre álló eszközöket, amelyek a szervezett bűnözés vagy más súlyos bűncselekmények elleni küzdelemre szolgálnak, ha és amennyiben az említett eszközök alkalmazása a nemzeti jogban foglaltak szerint a bűncselekmények jellegét és súlyosságát tekintve megfelelő és arányos. Az ilyen eszközök közé tartozhat a kommunikáció lehallgatása, a leplezett megfigyelés, beleértve az elektronikus megfigyelést, az ellenőrzött szállítás, a bankszámlák figyelemmel kísérése és egyéb pénzügyi nyomozási eszközök. Ezeket az eszközöket az arányosság elvével összhangban és a Charta maradéktalan tiszteletben tartásával kell alkalmazni. A személyes adatok védelméhez való jogot mindenképpen tiszteletben kell tartani.

(33)

Az (EU) 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) 4. cikkében említett azon személyek, akik olyan – a munkájukkal kapcsolatos tevékenységeik keretében a tudomásukra jutott – információkat jelentenek be az illetékes hatóságoknál, amelyek az uniós korlátozó intézkedések korábbi, folyamatban lévő vagy tervezett megsértésére vonatkoznak, ideértve a kijátszásukra tett kísérleteket is, ezzel összefüggésben megtorlásnak lehetnek kitéve. Az ilyen bejelentő személyek erősíthetik az uniós korlátozó intézkedések érvényesítését olyan információk nyújtásával, amelyek például az uniós korlátozó intézkedések megsértésével kapcsolatos tényekkel és körülményekkel, valamint az érintett magánszemélyekkel, vállalkozásokkal és harmadik országokkal kapcsolatosak. Ezért biztosítani kell, hogy olyan megfelelő intézkedések álljanak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik e bejelentő személyek számára bizalmas csatornák használatát, az illetékes hatóságok értesítését, és megvédik őket a megtorlástól. E célból elő kell írni, hogy az uniós korlátozó intézkedések megsértésének bejelentésére és az e jogsértéseket bejelentő személyek védelmére az (EU) 2019/1937 irányelv – az abban meghatározott feltételek mellett – alkalmazandó legyen.

(34)

A hatékony, integrált és koherens jogérvényesítési rendszer biztosítása érdekében a tagállamoknak meg kell szervezniük a belső együttműködést és kommunikációt a közigazgatási és büntetőjogi jogérvényesítésben részt vevő valamennyi illetékes hatóságuk között.

(35)

Az uniós korlátozó intézkedések megsértésének eredményes kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása érdekében a tagállami illetékes hatóságoknak – saját hatáskörükön belül és az alkalmazandó jogi kerettel összhangban – együtt kell működniük az Europollal, az Eurojusttal és az Európai Ügyészséggel, valamint e szerveken keresztül egymással. A tagállamok illetékes nemzeti hatóságainak emellett gyakorlati kérdésekben információkat kell megosztaniuk egymással és a Bizottsággal. A Bizottság szükség esetén szakértőkből és gyakorlati szakemberekből álló hálózatot hozhat létre a bevált gyakorlatok megosztása és a tagállamok illetékes hatóságainak támogatása érdekében az uniós korlátozó intézkedések megsértésével kapcsolatos bűncselekmények kivizsgálásának megkönnyítése céljából. Az ilyen segítségnyújtás nem vonhatja maga után a Bizottság részvételét a tagállamok illetékes hatóságai által lefolytatott ügyek kivizsgálásában és büntetőeljárás alá vonásában, és nem értelmezhető úgy, hogy magában foglalja a Bizottság pénzügyi támogatását vagy bármely más költségvetési kötelezettségvállalását.

(36)

Az ezen irányelvben meghatározott bűncselekmények eredményes kezelése érdekében a tagállamok illetékes hatóságainak pontos, következetes és összehasonlítható statisztikai adatokat kell gyűjteniük az említett bűncselekményekről. A tagállamoknak ezért gondoskodniuk kell arról, hogy megfelelő rendszert működtessenek az ezen irányelvben meghatározott bűncselekményekre vonatkozó statisztikai adatok rögzítése és előállítása, valamint a meglévő ilyen adatok továbbítása céljából. Fontos, hogy az említett statisztikai adatokat a tagállamok a jogérvényesítési tevékenységek stratégiai és operatív tervezésére, az uniós korlátozó intézkedések megsértéséhez kapcsolódó bűncselekmények mértékének és tendenciáinak elemzésére, valamint a polgárok tájékoztatására használják fel. A tagállamoknak továbbítaniuk kell a Bizottság számára az uniós korlátozó intézkedések megsértésével kapcsolatos eljárásokra vonatkozó, az egész tagállamon belül központosított vagy decentralizált szinten már létező adatokból kinyert, releváns statisztikai adatokat. A Bizottságnak értékelését a tagállamok által továbbított statisztikai adatok alapján rendszeresen értékelnie kell és jelentés formájában közzé kell tennie az eredményeket.

(37)

Az (EU) 2018/1673 európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) módosításával gondoskodni kell arról, hogy az uniós korlátozó intézkedések megsértése a pénzmosás említett irányelv szerinti alapcselekményének minősüljön.

(38)

Tekintettel arra, hogy az uniós korlátozó intézkedések megsértésében részt vevő természetes és jogi személyek felelősségre vonása nem várathat magára, a tagállamoknak hatályba kell léptetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek a hatálybalépésétől számított 12 hónapon belül megfeleljenek.

(39)

Az EUSZ-hez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez (EUMSZ) csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(40)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban Írország 2023. március 3-án kelt levelében bejelentette, hogy részt kíván venni ennek az irányelvnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(41)

Mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen az uniós korlátozó intézkedések megsértéséhez kapcsolódó bűncselekmények fogalommeghatározására vonatkozó közös minimumszabályok megállapítását, valamint az uniós korlátozó intézkedések megsértéséhez kapcsolódó bűncselekményekre vonatkozó hatékony, visszatartó erejű és arányos büntetőjogi szankciók meglétének biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, figyelemmel arra, hogy az uniós korlátozó intézkedések megsértése határokon átnyúló jellegű, és alááshatja a nemzetközi béke és biztonság megőrzésére, valamint az Unió közös értékeinek fenntartására irányuló uniós célkitűzések elérését, ezen irányelv terjedelme és hatása miatt azonban e célok az Unió szintjén jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangba. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(42)

Ezen irányelv végrehajtása során a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a büntetőeljárásban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogait tiszteletben tartsák. E tekintetben az ezen irányelvből eredő kötelezettségek nem érinthetik a büntetőeljárás keretén belüli eljárási garanciákra vonatkozó uniós jogszabályok – különösen a 2010/64/EU (15), a 2012/13/EU (16), a 2013/48/EU (17), az (EU) 2016/343, az (EU) 2016/800 (18) és az (EU) 2016/1919 (19) európai parlamenti és tanácsi irányelv – szerinti tagállami kötelezettségeket.

(43)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen a Chartában elismert elveket, ideértve a szabadsághoz és a biztonsághoz való jogot, a személyes adatok védelmét, a vállalkozás szabadságát, a tulajdonhoz való jogot, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot, ideértve az önvádra kötelezés tilalmát és a hallgatás jogát, a bűncselekmények és szankciók törvényességének és arányosságának elveit, ideértve a büntetőjogi szankciók visszaható hatálya tilalmának elvét, valamint a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmának elvét. Ez az irányelv az említett jogok és elvek teljes körű tiszteletben tartására törekszik, és azt ennek megfelelően kell végrehajtani,