6.2 Model development in LGD estimation

Az intézmény azonosítsa és elemezze az egyedi körülmények és a minősítési rendszer tárgyát képző kitettségek típusának jellemzői szempontjából releváns kockázati tényezőket. Az intézmény elemzése különösen az alábbi lehetséges kockázati tényezőkre terjedjen ki:

• (a) az ügyletekkel kapcsolatos kockázati jellemzők, ideértve a termék típusát, a biztosíték típusát, a biztosíték földrajzi helyét, az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet, a kielégítési sorrendben betöltött helyet, a hitelfedezeti arányt, a kitettség méretét, a szezonalitást és a megtérülési eljárásokat;
• (b) az ügyfelekkel kapcsolatos kockázati jellemzők, ideértve adott esetben a méretet, a tőkeszerkezetet, a földrajzi térséget, az iparágat és a tevékenységi kört;
• (c) az intézménnyel kapcsolatos tényezők, ideértve a belső szervezetet és a belső irányítást, az olyan fontos eseményeket, mint például a fúzió, és a csoporton belül a megtérülésre szakosodott konkrét szervezeteket;
• (d) a külső tényezőket, ideértve a kamatlábat, a jogi környezetet és a megtérülési folyamat várható időtartamát befolyásoló egyéb tényezőket.

Az intézmény ne csak a nemteljesítés pillanatában, hanem legalább egy évvel a nemteljesítés előtt elemezze a kockázati tényezőket. Egy-egy kockázati tényező esetében olyan referenciadátumot alkalmazzon, amely a kockázati tényezőnek a nemteljesítést megelőző egyéves időszakon belüli megvalósulásai szempontjából reprezentatív. Amikor a megfelelő referenciadátumot a kockázati tényezőhöz kiválasztja, vegye figyelembe annak időbeli volatilitását. Az intézmény ugyanezeket a gyakorlati megoldásokat alkalmazza a biztosítékok értékelésének referenciadátumára nézve is; a biztosíték referencianapi értéke ne tükrözze azt a hatást, amelyet a kitettség hitelminőségének csökkenése rövid idővel a nemteljesítés előtt fejt ki.

Az intézmény az LGD-becslésben alkalmazott kockázati tényezőket ugyanúgy határozza meg illetve kalkulálja, ahogy azt az LGD-becslés során teszi.

6.2.2 A biztosítékok elismerhetősége

Az 575/2013/EU rendelet 170. cikke és a 181(1) bekezdés f) pontja értelmében az intézmény az LGD-becsléseiben minden olyan biztosítéktípust figyelembe vehet, amelyhez a hivatkozott rendelet harmadik részének II. címében a 4. fejezet 3. szakaszával összhangban kidolgozta a biztosíték kezelésével, a jogbiztonsággal és a kockázatkezeléssel kapcsolatos belső követelményeit. Ha egy biztosítéktípust az adott rendelet harmadik részének II. címében a 4. fejezet 3. szakasza nem rögzít, azt az intézmény akkor alkalmazhatja LGD-becsléseiben, ha e biztosítékok értékelésének belső követelményeire és jogbiztonságára vonatkozó szabályzatai és eljárásai a vonatkozó biztosítéktípusra nézve megfelelőek.

Amennyiben az LGD-becslés előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetek meglétét is figyelembe veszi, az intézmény határozza meg, hogy milyen kritériumok és módszerek szerint fogja az LGD-becsléseiben a fedezeteket olyan garanciák és hitelderivatívák formájában szerepeltetni, amelyek megfelelnek az IRB értékelési módszerről szóló szabályozástechnikai standardok 60. cikkében rögzített kritériumoknak.

Az intézmény az LGD-modell alkalmazási körében használt biztosítékok összes főbb típusára vonatkozó információkat kockázati tényezőkét vagy szegmentálási kritériumként vegye figyelembe. Az intézmény belső szabályzataiban világosan határozza meg, hogy a minősítési rendszer tárgyát képző kitettségek típusához milyen főbb és egyéb típusú fedezeteket alkalmaz, és amennyiben az LGD-becsléseiben a biztosíték meglétét figyelembe veszi, gondoskodjon arról, hogy az adott típusú biztosítékok kezelésére vonatkozó belső szabályzatai feleljenek meg az 575/2013/EU rendelet 181(1) f) pontjában rögzített követelménynek. Az intézmény olyan módon határozza meg a biztosítékok főbb típusait, hogy a fennmaradó biztosítéktípusokból származó pénzáramok jelentősen ne torzítsák a biztosítékok felhasználása nélkül realizált megtérülések becslését.

Az LGD-becslésben kockázati tényezőként nem szerepelhet olyan biztosíték, amely az 575/2013/EU rendelet 181(1) f) pontjában rögzített követelménynek nem felel meg, és az ilyen biztosítékokból származó pénzáramokat az intézmény úgy kezelje, mintha azok biztosíték nélkül folytak volna be. Attól függetlenül, hogy a biztosítékokat az LGD-becslésben az intézmény így kezeli, gyűjtsön adatokat az e biztosítékokhoz tartozó pénzáramok forrásáról, és azokat a biztosítékokhoz tartozó pénzáramként allokálja. Az intézmény rendszeresen monitorozza ezeknek a pénzáramoknak a szintjét, illetve a releváns biztosítéktípusok igénybevételének mértékét. Szükség esetén az intézmény hajtson végre megfelelő korrekciókat, nehogy az LGD-becslésekben torzulások jöjjenek létre. 6.2.3 A biztosítékok figyelembe vétele az LGD-becslésben

Az LGD-becsléshez az intézmény csoportot képezhet a megtérülés szerkezete szempontjából homogén biztosítéktípusokból figyelembe véve e biztosítéktípusok esetében mind a behajtási folyamat átlagos idejét, mind a megtérülési arányokat.

Az intézmény által a biztosítékok hatásának az LGD-becslésben való szerepeltetésére kidolgozott megközelítés feleljen meg az összes itt felsorolt feltételnek:

• (a) az intézménynek el kellene kerülnie a megtérülések becslésénél az olyan torzításokat, amelyek a biztosítékok realizálásához kapcsolódó pénzáramokból származnak, anélkül, hogy a fedezetek ténylegesen felhasználásra kerülnének és fordítva;
• (b) ahol az intézmény a biztosítékok bizonyos típusaira külön becsli a megtérülési arányokat, elkerülendő torzulást okozhat, ha becslési mintába olyan megfigyeléseket vesz bele, ahol a kitettséget a biztosíték értékének csak egy része fedezte. Ezért az intézmény az ésszerűség határain belül tegyen meg mindent a biztosíték teljes értékére és teljes eladási árára vonatkozó adatok beszerzése érdekében, és ezt az információt, amennyiben rendelkezésre áll, állítsa be a becslésbe;
• (c) ahol az intézmény a biztosítékok bizonyos típusaira külön becsli a megtérülési arányokat, ismerje el és ebbe a becslésbe külön-külön is állítsa be az adott típusú biztosítékok behajtásával kapcsolatos közvetlen költségeket;
• (d) ahol az intézmény a biztosítékok bizonyos típusára külön becsli a megtérülési arányokat, ebbe a becslésbe állítsa be az egyedi biztosítéktípusból realizált összes megtérülést abban az esetben, ha a biztosíték realizálása befejeződött, de a megtérülés teljes folyamata még nem zárult le;
• (e) ahol ugyanaz a biztosíték több kitettséget is fedez, az intézmény határozza meg az allokáció megfelelő módszerét, nehogy a biztosítékokat többször is figyelembe vegye; az allokáció módszere legyen összeegyeztethető az LGD-becsléssel, az LGD-becslések alkalmazásával és a számvitel céljára használt módszerrel;
• (f) a becslések ne épüljenek kizárólag a biztosíték becsült piaci értékére, hanem vegyék figyelembe a múltbeli likvidálások realizált megtérüléseit és azt is, hogy az intézmény esetleg nem lesz képes a biztosíték feletti kontrollt átvenni, és a biztosítékot likvidálni. Ehhez az intézmény vegye figyelembe a becslés során azokat a múltbeli megfigyeléseket, amelyek esetében a biztosítékot nem lehetett realizálni vagy a megtérülési folyamat a vártnál hosszabbra sikeredett, mert az intézmény a biztosíték feletti kontrollt gyakorolni, illetve a biztosítékot likvidálni képtelen volt, erre csak nehézségek árán volt képes. Ahol az intézmény a biztosítékok bizonyos típusával kapcsolatos megtérülési arányokat becsli, vegye figyelembe, hogy mennyi idő telt el a nemteljesítés időpillanata és azon időpont között, amikor az ilyen típusú biztosítékok behajtásából származó pénzáramok beérkeztek, és a becslésbe állítsa be azokat a megfigyeléseket, ahol a biztosíték realizálása elmaradt, mert az intézmény képtelen volt a biztosíték feletti kontrollt gyakorolni;
• (g) a becslésekben az intézmény vegye figyelembe, hogy a biztosíték értéke az LGD-becslés és a megtérülés későbbi időpontja között csökkenhet, különösen a piaci körülmények változása, a biztosíték állapota és kora, és adott esetben akár a devizaárfolyamok ingadozása miatt. Ahol az intézmény a biztosítéki érték csökkenését tapasztalja, és az ilyen csökkenéseket a megfigyelt megtérülések már tükrözik, az LGD-becsléseket az ilyen megfigyelések alapján nem szükséges ismételten korrigálnia. Ahol a múltbeli megfigyelések nem fejezik ki a biztosítékok esetleges értékcsökkenését, illetve ahol az intézmény további, esetleg még súlyosabb csökkenéseket prognosztizál, akkor ezeket a csökkenéseket az előretekintő elvárások alapján kialakított megfelelő korrekciókat alkalmazva állítsa be az LGD-becslések számszerűsítésébe. Ugyanakkor viszont az LGD-becsléseket nem tanácsos a biztosítéki érték esetleges növekedésének figyelembe vétele érdekében korrigálni.
• (h) az intézmény a becslésekben konzervatív szempontból vegye figyelembe, hogy milyen mértékű a függőség az ügyfél kockázata és a biztosíték értékcsökkenésének kockázata valamint a biztosíték likvidálásának költsége között.

6.2.4 Az ügyletkategóriák illetve halmazok homogenitása

Az intézmény az IRB értékelési módszerről szóló szabályozástechnikai standardok 38. cikkének teljesítése érdekében a referenciaadat-halmazba felvett adatok alapján értékelje az azonos kategóriába vagy halmazba besorolt kitettségek homogenitását, és fordítson különös figyelmet arra, hogy a meghatározott kategóriákon belül az egyes kategóriák a veszteség jellemzői szempontjából elég homogének legyenek.