6. Árazás

Az árazási keretrendszer eknek tükrözniük kell az intézmények hitelkockázat -vállalási hajlandóságát és üzleti stratégiáit, beleértve a jövedelmezőséget és a kockázati szempontot is. A hitelek árazását a hiteltermék jellemzőivel is össze kell kapcsolni, és annak során a versenyhelyzetet és az uralkodó piaci feltételeket ugyancsak figyelembe kell venni. Az intézményeknek emellett az árazással kapcsolatos megközelítésüket is meg kell határozniuk a hitelfelvevő típusa és a hitelminőség, valamint adott esetben (egyedi árazás esetén) a hitelfelvevőhöz kapcsolódó kockázatok szerint. Az inté zményeknek biztosítaniuk kell, hogy az árazási keretrendszer jól dokumentált legyen, és azt megfelelő irányítási struktúrák – például az általános árazási keretrendszer fenntartásáért és adott esetben az egyedi árazási döntésekért felelős árazási bizottság – támogassák.

Az intézményeknek fontolóra kell venniük különböző árazási keret rendszerek alkalmazását a hitelek és a hitelfelvevők típusától függően. A fogyasztók, valamint a mikro - és kisvállalkozások esetében az árazásnak inkább portfólió- és termékalapúnak, míg a közép- és nagyvállalatok esetében az árazásnak inkább ügylet - és hitelspecifikusnak kell lennie.

Az intézményeknek az akciós hitelek árazására konkrét megközelítéseket kell kidolgozniuk, amennyiben az e szakaszban meghatározott kockázatalapú és teljesítménnyel kapcsolatos megfontolások nem alkalmazhatók teljes mértékben.

Az intézményeknek fontolóra kell venniük és a hitelek árazásában figyelembe kell venniük a következő átárazási időpontig vagy lejáratig felmerülő összes releváns költséget, több ek között a következőket:

• a. az alkalmazott tőkeallokációból származó tőkeköltség (a szabályozási és a gazdasági tőkére egyaránt figyelemmel) a megállapított lebontások szerint, pl. földrajzi terület, üzletág és termék;
• b. finanszírozási költség, amelynek összhangban kell lennie a hitel fő jellemzőivel, pl. a hitel várható futamidejével , figyelembe véve nemcsak a szerződéses feltételeket, hanem a viselkedési feltételezéseket is, pl. előtörlesztési kockázat;
• c. a költségfelosztásból származó működési és adminisztratí v költségek;
• d. a különféle homogén kockázati csoportokra kiszámított hitelkockázati költségek, figyelembe véve a hitelkockázatból eredő veszteségek elszámolásának múltbeli tapasztalatait, valamint adott esetben várható veszteségre vonatkozó modelleket alkalmazva;
• e. a szóban forgó hitellel kapcsolatos egyéb valós költségek, ideértve adott esetben az adóügyi megfontolásokat is;
• f. a versenyhelyzet és az uralkodó piaci feltételek, különösen a hitelezési szegmensek és az egyedi hiteltermékek esetében.

Az árazás és a j övedelmezőség mérése céljából, ideértve a hitelek vagy üzleti egységek/üzletágak közötti kereszttámogatást is, az intézményeknek a hitel nagyságával, jellegével és összetettségével, valamint a hitelfelvevő kockázati profiljával arányosan kell figyelembe ve nniük és elszámolniuk a kockázattal korrigált teljesítménymutatókat. Ilyen teljesítménymutatók lehetnek a gazdasági hozzáadott érték (EVA), a kockázattal kiigazított tőkearányos megtérülés (RORAC) és a kockázattal kiigazított tőkemegtérülés (RAROC), a kock ázatos eszközökre vetített súlyozott átlagos jövedelmezőség (RORWA), az eszközarányos jövedelmezőség (ROTA) és egyéb, a hitel jellemzői szempontjából releváns mutatók. A kockázattal korrigált teljesítménymutatók az intézmények tőketervezési stratégiáitól é s politikáitól is függhetnek, illetve tükrözhetik azokat.

Az intézményeknek átláthatóan kell dokumentálniuk és felül kell vizsgálniuk az alapul szolgáló költségfelosztási keretrendszert. Az intézményeknek meg kell határozniuk a költségek szervezeten belüli méltányos feloszlását annak biztosítása érdekében, hogy az üzletágak és lehetőség szerint az egyedi hitelek a vállalt kockázatnak megfelelő, pontos elvárt hozamot tükrözzék.

Az intézményeknek az ügyletkötést megelőző eszközöket kell alkalmazniuk, az ügyletkötés után pedig rendszeres monitorozást kell végezniük, amely révén megfelelő módon összekapcsolják az ügyleti kockázatokat az árazással és a megfelelő, többek között az üzl etági és a termékvonal- szintű várható általános jövedelmezőséggel. Az önköltséget el nem érő minden materiális ügyletről jelentést kell készíteni, és azokat megfelelően indokolni kell az intézmény által meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal összhangban. A nyomon követési folyamatnak adatokkal kell szolgálnia az általános árazás megfelelőségének üzleti és kockázati szempontú felülvizsgálatához. Szükség esetén az intézményeknek intézkedéseket kell hozniuk a célok elérésének és a kockázatvállalási hajlandóság betartásának biztosítása érdekében.