8.2 A hitelkitettségek és hitelfelvevők monitorozása

A hitelkitettségek és hitelfelvevők monitorozásának keretében az intézményeknek monitorozniuk kell az összes fennálló követelést és limitet, valamint azt, hogy a hitelfelvevő a hitelszerződésben foglaltaknak megfelelően teljesíti -e a törlesztési kötelezettségeit, és megfelel- e a hitelnyújtás időpontjában meghatározott feltételeknek, például betartja -e a hitelmutatókat és a szerződéses kötelezettségvállalásokat.

Az intézményeknek továbbá monitorozniuk kell, hogy a hitelfelvevő és a biztosíték összhangban áll- e a hitelkockázati politikákkal és a hitelnyújtás időpontjában meghatározott feltételekkel, pl. fennmaradt-e a biztosíték értéke és az egyéb hitelminőség -javító technikák fennállnak-e, tartják- e az alkalmazandó szerződéses kötelezettségvállalásokat, valamint történtek- e negatív fejlemények e tényezőkben vagy a hitelfelvevő és/vagy a hiteleszközök kockázati profilját befolyásoló más tényezőkben.

Az intézményeknek folyamatosan mon itorozniuk és értékelniük kell a hitelkitettségek minőségét és a hitelfelvevők pénzügyi helyzetét annak biztosítása érdekében, hogy a hitelkitettségek kezdeti értékéhez viszonyítva azonosítani tudják a hitelkockázatok későbbi változásait.

A folyamatos moni torozásnak a hiteleszközökre és a hitelfelvevők fizetési gyakorlatára vonatkozó belső információkon, valamint adott esetben a külső források (pl. hitelinformációs irodák, közvetlenül a hitelfelvevőtől származó információk) felhasználására kell támaszkodnia .

Ezenkívül az intézményeknek monitorozniuk kell a koncentrációs mutatókat a hitelkockázat-vállalási hajlandóságukkal szemben, a hitelezési szabályzataikban és eljárásaikban meghatározott értékek alapján, adott esetben a termékek, a földrajzi elhelyezkedés, az iparágak, a biztosítéki jellemzőik (típus, elhelyezkedés) és a portfóliók, illetve a részportfóliók, valamint a kitettségek szerint.

A tőkeáttételes ügyletek szindikálásával foglalkozó intézményeknek e tevékenységekre belső standardokat kell bevezetniük és monitorozási funkciókat kell létrehozniuk. Az intézményeknek azonosítaniuk kell a sikertelenül szindikált ügyleteket, vagyis azokat az ügyleteket, amelyeket nem sikerült szindikálni a kötelezettségvállalás időpontjától számított 90 napon belül. Az intézményeknek külön keret rendszert kell kidolgozniuk az ilyen „bennragadt ügyletek” kezelésére, a tartási stratégia, a könyvelési és a számviteli gyakorlat, a szabályozási besorolás és az azt követő tőkekövetelmény -számítás szempontjából.