52. cikk Tulajdonosi érdekeltség révén megvalósuló tényleges tulajdonlás

Az 51. cikk első bekezdése a) pontjának alkalmazásában a „gazdasági társaságban fennálló tulajdonosi érdekeltség” a társaság részvényei, szavazati jogai vagy egyéb tulajdonosi érdekeltségei legalább 25 %-nak közvetlen vagy közvetett tulajdonlását jelenti, beleértve a nyereségből való részesedéshez, az egyéb belső erőforrásokhoz vagy a felszámolási egyenlegből való részesedéshez fűződő jogot is. A közvetett tulajdont úgy kell kiszámítani, hogy össze kell szorozni a szervezetek láncának részét képező azon közbenső szervezetek tulajdonában lévő részvényeket, szavazati jogokat vagy egyéb tulajdonosi érdekeltségeket, amelyek tekintetében a tényleges tulajdonos részvényekkel vagy szavazati joggal rendelkezik, és össze kell adni az egyes láncokra vonatkozóan kapott eredményeket, kivéve, ha az 54. cikk alkalmazandó.

Amennyiben a tagállamok az (EU) 2024/1640 irányelv 8. cikke (4) bekezdésének c) pontja alapján a gazdasági társaságok olyan kategóriáit azonosítják, amelyek magasabb pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatoknak vannak kitéve – többek között azon ágazatok jellege miatt, amelyekben működnek –, a tagállamok tájékoztatják erről a Bizottságot. A Bizottság 2029. július 10-ig értékeli, hogy a jogi személyek e kategóriáihoz kapcsolódó kockázatok relevánsak-e a belső piac szempontjából, és amennyiben arra a következtetésre jut, hogy e kockázatok csökkentése céljából alacsonyabb küszöbértéket célszerű alkalmazni, e rendelet módosítása érdekében a 85. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, melynek útján meghatározza a következőket:

Az első albekezdésben említett alacsonyabb küszöbértéket a gazdasági társaságban fennálló tulajdonosi érdekeltség legfeljebb 15 %-ában kell megállapítani, kivéve, ha a Bizottság a kockázat alapján arra a következtetésre jut, hogy egy magasabb küszöbérték arányosabb lenne, amelynek azonban minden esetben 25 %-nál alacsonyabbnak kell lennie.

A Bizottság rendszeresen felülvizsgálja a (2) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktust annak biztosítása céljából, hogy az meghatározza a magasabb kockázatú gazdasági társaságok kategóriáit, és hogy a kapcsolódó küszöbértékek arányosak legyenek ezekkel a kockázatokkal.

A gazdasági társaságoktól eltérő olyan jogi személyek esetében, amelyek esetében – formájukra és szerkezetükre tekintettel – nem helyénvaló vagy nem lehetséges tulajdoni részesedést kiszámítani, a tényleges tulajdonosok azok a természetes személyek, akik az 53. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően más módon közvetlenül vagy közvetve ellenőrzést gyakorol(nak) a jogi személy felett, kivéve, ha az 57. cikk alkalmazandó.