7. cikk A döntéshozatallal kapcsolatos általános alapelvek

biztosítani kell az adott központi szerződő féllel kapcsolatos bármely döntés vagy intézkedés eredményességét és arányosságát, legalább a következő tényezők figyelembevétele mellett:

biztosítani kell a döntéshozatal hatékonyságára, időszerűségére és – ha szükséges – kellő sürgősségére, valamint a döntéshozatal és az intézkedések költségeinek lehető legalacsonyabb szinten tartására vonatkozó kötelező elvek betartását, ugyanakkor a lehető legnagyobb mértékben biztosítani kell a piaci zavarok enyhítését;

a rendkívüli állami pénzügyi támogatás igénybevételét a lehető legnagyobb mértékben el kell kerülni, az ilyen jellegű támogatás csak végső esetben állhat rendelkezésre és vehető igénybe, a 45. cikkben megállapított feltételekkel összhangban; és nem keletkezhet állami pénzügyi támogatásra vonatkozó elvárás;

a szanálási hatóságoknak, az illetékes hatóságoknak és az egyéb hatóságoknak együtt kell működniük egymással annak érdekében, hogy a döntéshozatal és az intézkedések megtétele koordinált és hatékony módon valósuljon meg;

az egyes tagállamokon belül az érintett hatóságok szerepkörét és felelősségi körét egyértelműen meg kell határozni;

azon tagállamok érdekei, amelyekben a központi szerződő fél szolgáltatásokat nyújt, és amelyekben klíringtagjait és – amennyiben az információk rendelkezésre állnak – azok ügyfeleit és közvetett ügyfeleit, így többek között azon ügyfeleket és közvetett ügyfeleket, amelyeket a tagállamok egyéb rendszerszinten jelentős intézménynek jelöltek ki, és bármely kapcsolt FMI-t – többek között az interoperábilis központi szerződő feleket – létrehozták, különös tekintettel valamely döntésnek vagy intézkedésnek vagy az intézkedés elmaradásának ezen tagállamok pénzügyi stabilitására vagy költségvetési forrásaira és az Unió egészére gyakorolt hatására;

a szanálási hatóságok és a szanálási kollégiumok nem írhatják elő a tagállamok számára rendkívüli állami pénzügyi támogatás biztosítását, és döntéseik nem sérthetik a tagállamok költségvetési szuverenitását és költségvetési hatáskörét;

egyensúlyt kell teremteni az érintett klíringtagoknak és – amennyiben az információ rendelkezésre áll – ügyfeleiknek és közvetett ügyfeleiknek, valamint a központi szerződő fél hitelezőinek és az érintett tagállamokbeli egyéb érdekelt feleinek az érdekei között, és ennek érdekében kerülni kell az egyes konkrét szereplők érdekei ellenében vagy védelmében való méltánytalan fellépést, valamint a terhek méltánytalan elosztását a tagállamokon belül és azok között;

az e rendelet szerinti bármely arra irányuló kötelezettség, hogy valamely döntés vagy intézkedés meghozatala előtt konzultálni kell egy hatósággal, a javasolt döntés vagy intézkedés legalább azon elemeiről való konzultációs kötelezettséget jelent, amelyek ténylegesen vagy valószínűleg hatást gyakorolnak a klíringtagokra, az ügyfelekre, a kapcsolt FMI-kre vagy a kereskedési helyszínekre, vagy hatást gyakorolnak annak a tagállamnak a pénzügyi stabilitására, ahol a klíringtagokat, ügyfeleket, kapcsolt FMI-ket vagy kereskedési helyszíneket létrehozták, vagy ahol azok találhatóak;

amennyiben valamely hatóság kérdést vet fel tagállamának pénzügyi stabilitására vonatkozóan, a központi szerződő fél szanálási hatóságának és szanálási kollégiumának azt alaposan meg kell fontolnia, és amennyiben a kifejtett aggályokat nem veszik figyelembe, ennek okairól írásbeli magyarázattal kell szolgálniuk;

a 12. cikkben említett szanálási tervekben foglaltakat be kell tartani, kivéve, ha – az eset körülményeit figyelembe véve – a tervektől való eltérés a szanálási célok jobb elérése érdekében szükséges;

biztosítani kell az átláthatóságot az érintett hatóságok számára, ahol lehetséges, továbbá minden olyan esetben, amikor egy javasolt döntés vagy intézkedés valószínűleg következményekkel jár bármely érintett tagállam pénzügyi stabilitására vagy költségvetési forrásaira nézve;

a lehető legszorosabb koordinációt és együttműködést kell folytatni a szanálás összköltségeinek csökkentése céljából is; és

a lehetséges mértékben minimálisra kell csökkenteni a következőket: bármely döntésnek minden olyan tagállamra gyakorolt valamennyi negatív gazdasági és társadalmi hatása – beleértve a pénzügyi stabilitásra gyakorolt negatív hatásokat is –, amelyben a központi szerződő fél szolgáltatásokat nyújt, és amelyben a klíringtagjait, valamint – amennyiben az információ rendelkezésre áll – azok ügyfeleit és közvetett ügyfeleit, többek között azon ügyfeleket és közvetett ügyfeleket, amelyeket a tagállamok egyéb rendszerszinten jelentős intézménynek jelöltek ki, és bármely kapcsolt FMI-t – beleértve az interoperábilis központi szerződő feleket is – létrehozták.