10. cikk A tüzelőanyagok és a kibocsátási tényezők tanúsítása

(1)   Amennyiben az (EU) 2018/2001 irányelvben meghatározott bioüzemanyagokat, biogázt, nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokat és a széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagokat figyelembe kell venni az e rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében említett célokra, a következő szabályok alkalmazandók:

(2)   Az (1) bekezdés hatálya alá nem tartozó tüzelőanyagokat úgy kell tekinteni, hogy ugyanazokkal a kibocsátási tényezőkkel rendelkeznek, mint a szóban forgó tüzelőanyag-típus esetében a legkedvezőtlenebb fosszilistüzelőanyag-előállítási mód, kivéve, ha azokat a megújuló gázok és a földgáz, valamint a hidrogén belső piacára vonatkozó uniós jogi aktusokkal összhangban tanúsították, meghatározva az ÜHG-kibocsátásmegtakarítási küszöbértéket és az ilyen tüzelőanyagok előállításából származó ÜHG-kibocsátás kiszámítására szolgáló kapcsolódó módszertant.

(3)   Az e rendelet I. mellékletének megfelelően kiegészített tüzelőanyag-szállítójegyek alapján a társaságoknak pontos, teljes körű és megbízható adatokat kell szolgáltatniuk azon tüzelőanyagok ÜHG-kibocsátási intenzitásáról és fenntarthatósági jellemzőiről, amelyeket figyelembe kell venni az e rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében említett célok tekintetében, és amelyeket a Bizottság által az (EU) 2018/2001 irányelv 30. cikkének (5) és (6) bekezdésével vagy adott esetben a megújuló gázok és a földgáz, valamint a hidrogén belső piacára vonatkozó uniós jogi aktusok vonatkozó rendelkezéseivel összhangban elismert rendszer keretében tanúsítottak.

(4)   A társaságok nem térhetnek el a fosszilis tüzelőanyagokat illetően a „kúttól a tartályig” számított kibocsátási tényezőkre vonatkozóan az e rendelet II. mellékletében meghatározott alapértelmezett értékektől. Az (1) bekezdés sérelme nélkül a társaságoknak jogukban áll eltérni a „kúttól a tartályig” számított kibocsátási tényezőkre vonatkozóan az e rendelet II. mellékletben meghatározott alapértelmezett értékektől, amennyiben a tényleges értékek tanúsítására a Bizottság által elismert rendszer keretében kerül sor. Az említett tanúsítást a bioüzemanyagok, a biogáz, a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok és a széntartalom újrahasznosításával nyert üzemanyagok esetében az (EU) 2018/2001 irányelv 30. cikkének (5) és (6) bekezdésével vagy adott esetben a megújuló gázok és a földgáz, valamint a hidrogén belső piacára vonatkozó uniós jogi aktusok vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell elvégezni.

(5)   A társaságoknak – a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó, „tartálytól a hajócsavarig” számított szén-dioxid-kibocsátási tényezők kivételével – jogukban áll eltérni a „tartálytól a hajócsavarig” számított kibocsátási tényezőkre vonatkozóan a II. mellékletben meghatározott alapértelmezett értékektől, amennyiben a tényleges értékek tanúsítása laboratóriumi vizsgálat vagy közvetlen kibocsátásmérés útján történt.

(6)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el annak részletes meghatározása érdekében, hogy mely nemzetközi szabványok és tanúsítási referenciák fogadhatók el a „tartálytól a hajócsavarig” számított tényleges kibocsátási tényezők igazolására. Az említett végrehajtási jogi aktusokat a 29. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.