AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/23 RENDELETE (2020. december 16.) a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására irányuló keretrendszerről, továbbá az 1095/2010/EU, a 648/2012/EU, a 600/2014/EU, a 806/2014/EU és az (EU) 2015/2365 rendelet, valamint a 2002/47/EK, a 2004/25/EK, a 2007/36/EK, a 2014/59/EU és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)

(1)

A pénzügyi piacok kulcsfontosságúak a modern gazdaságok működése szempontjából. Minél integráltabbak, annál nagyobb lesz a gazdasági erőforrások hatékony elosztásának lehetősége, ami a gazdasági teljesítmény hasznára válhat. Azonban a pénzügyi szolgáltatások egységes piaca működésének javítása érdekében fontos, hogy álljanak rendelkezésre olyan eljárások, amelyekkel kezelhetők a piaci zavarok hatásai, és amelyekkel biztosítható, hogy amennyiben valamely, ezen a piacon aktív pénzügyi intézmény vagy pénzügyi piaci infrastruktúra pénzügyi nehézségekkel szembesül, vagy fizetésképtelenség közelébe kerül, egy ilyen esemény ne destabilizálja a teljes pénzügyi piacot, és ne okozzon kárt a növekedésben a tágabb értelemben vett gazdaságban.

(2)

A központi szerződő felek kulcsfontosságú elemei a globális pénzügyi piacoknak azáltal, hogy a piaci szereplők közötti pozíciót foglalnak el, azaz minden eladóval szemben vevőként és minden vevővel szemben eladóként járnak el, valamint központi szerepet töltenek be a pénzügyi tranzakciók feldolgozásában és a tranzakciókban rejlő különféle kockázatokkal szembeni kitettségek kezelésében. A központi szerződő felek központosítják a szerződő felek tranzakcióinak és pozícióinak kezelését, teljesítik a tranzakciók által létrehozott kötelezettségeket, valamint megfelelő fedezetet írnak elő tagjaik számára biztosíték és garancialapokhoz való hozzájárulások formájában.

(3)

Az Unió pénzügyi piacainak integrációja azt eredményezte, hogy a központi szerződő felek az elsősorban a belföldi igények és piacok kiszolgálóiból nélkülözhetetlen csomópontokká váltak az Unió szélesebb körű pénzügyi piacain. Az Unióban engedéllyel rendelkező központi szerződő felek ma számos termékkategória – beleértve a tőzsdén jegyzett és tőzsdén kívüli származtatott pénzügyi és árualapú ügyleteket, az azonnali részvény- és kötvényügyleteket és egyéb termékeket, így például a repoügyleteket is – elszámolásával foglalkoznak. A nemzeti határokon átnyúlóan nyújtanak szolgáltatásokat pénzügyi vállalkozások és egyéb intézmények széles körének az egész Unióban. Miközben egyes központi szerződő felek továbbra is a hazai piacokra összpontosítanak, valamennyien rendszerszinten fontos szerepet töltenek be legalább a hazai piacukon.

(4)

mivel az uniós pénzügyi rendszert érintő pénzügyi kockázatok jelentős részét klíringtagjaik és azok ügyfelei nevében a központi szerződő felek dolgozzák fel és koncentrálják, elengedhetetlen a központi szerződő felek hatékony szabályozása és stabil felügyelete. A 648/2012/EU európai parlamenti és a tanácsi rendelet (4) előírja, hogy az Unióban engedélyezett központi szerződő feleknek szigorú prudenciális, szervezeti és üzletviteli standardokat kell követniük. A központi szerződő felek tevékenységeinek teljeskörű felügyelete az illetékes hatóságok feladata, azon felügyeleti kollégiumokon belül együttműködve, amelyek az érintett hatóságokat a rájuk kiosztott konkrét feladatok alapján tömörítik. A G20 vezetők által a 2008-as pénzügyi válság óta vállalt kötelezettségeknek megfelelően a 648/2012/EU rendelet azt is előírja, hogy a szabványosított tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket központilag, központi szerződő félen keresztül kell elszámolni. Amint hatályba lép a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek központi elszámolásának kötelezettsége, a központi szerződő felek által végzett ügyletek volumene és köre valószínűleg megnövekedik, ami további kihívások elé állíthatja a központi szerződő felek kockázatkezelési stratégiáit.

(5)

A 648/2012/EU rendelet hozzájárult a központi szerződő felek és a tágabb pénzügyi piacok nagyobb rezilienciájához a központi szerződő felek által feldolgozott és náluk koncentrálódó kockázatok széles körével szemben. Azonban semmilyen szabályrendszer vagy gyakorlat alkalmazásával sem zárható ki az, hogy a meglévő erőforrások esetleg alkalmatlannak bizonyulnak valamely központi szerződő félnél felmerülő kockázatok – beleértve egy vagy több klíringtag nemteljesítését is – kezelésére. Amikor a pénzügyi intézmények súlyos pénzügyi nehézségek vagy közelgő fizetésképtelenség forgatókönyvével szembesülnek, elvben továbbra is rendes fizetésképtelenségi eljárás alá kell vonni őket. Azonban amint azt a 2008-as pénzügyi válság megmutatta, különösen az elhúzódó gazdasági instabilitás és bizonytalanság időszakában az ilyen eljárások zavart okozhatnak a gazdaság számára kritikus funkciókban, veszélyeztetve a pénzügyi stabilitást. A vállalatokra vonatkozó rendes fizetésképtelenségi eljárások nem biztos, hogy mindig kellően gyors beavatkozást biztosítanak, vagy hogy megfelelően előtérbe helyezik a pénzügyi intézmények kritikus funkcióinak folyamatosságát a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében. A rendes fizetésképtelenségi eljárások ilyen negatív következményeinek elkerülése érdekében külön szanálási keretrendszert kell létrehozni a központi szerződő felek számára.

(6)

A 2008-as pénzügyi válság rávilágított, hogy hiányoznak a megfelelő eszközök a fizetésképtelen pénzügyi intézmények által ellátott kritikus funkciók megőrzéséhez. Rámutatott továbbá arra, hogy hiányoznak azok a keretrendszerek, amelyek lehetővé teszik a hatóságok – különösen a különböző tagállamokban található vagy különböző joghatóságok alá tartozó hatóságok – közötti együttműködést és koordinációt a gyors és határozott intézkedések meghozatalának biztosítása érdekében. Ilyen eszközök nélkül, és az együttműködés és koordináció keretrendszereinek hiányában a tagállamok rákényszerültek arra, hogy az adófizetők pénzéből mentsék meg a pénzügyi intézményeket, hogy megakadályozzák a továbbterjedést, és csökkentsék a pánikot. A központi szerződő felek ugyan nem voltak közvetlen kedvezményezettjei a rendkívüli állami pénzügyi támogatásoknak a 2008-as pénzügyi válság során, de védelemben részesültek azokkal a hatásokkal szemben, amelyeket egyébként a kötelezettségeiket nem teljesítő bankok gyakoroltak volna rájuk. Egy, a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására irányuló keretrendszer kiegészíti a bankok szanálására irányuló, a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) alapján elfogadott keretrendszert, és ezért szükség van rá annak megakadályozása érdekében, hogy rendezetlen csőd esetén az adófizetők pénzére kelljen támaszkodni. Egy ilyen keretrendszernek foglalkoznia kell azzal a lehetőséggel is, amikor a központi szerződő felek egy vagy több klíringtagjuk nemteljesítésétől eltérő okból kerülnek szanálásra.

(7)

Egy hiteles helyreállítási és szanálási keretrendszer célja a lehető legnagyobb mértékben biztosítani, hogy a központi szerződő felek intézkedéseket dolgozzanak ki annak érdekében, hogy kilábaljanak a pénzügyi nehézségekből, fenntartani a fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné váló központi szerződő felek kritikus funkcióit, miközben rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolják a fennmaradó tevékenységeket, megőrizni a pénzügyi stabilitást, és elkerülni a pénzügyi rendszerre, valamint annak a reálgazdaság kiszolgálására való képességére gyakorolt jelentős káros hatásokat, ugyanakkor minimálisra csökkentve a központi szerződő felek fizetésképtelenségének az adófizetőkre háruló költségeit. Egy helyreállítási és szanálási keretrendszer továbbá elősegíti a központi szerződő felek és a hatóságok felkészültségét a pénzügyi nehézségek mérséklésére, és további betekintést enged a hatóságoknak a központi szerződő felek stresszforgatókönyvekre való felkészülésébe. Emellett hatáskörrel ruházza fel a hatóságokat arra, hogy felkészüljenek a központi szerződő felek esetleges szanálására, és összehangolt módon kezeljék az érintett központi szerződő fél romló helyzetét, hozzájárulva ezáltal a pénzügyi piacok zökkenőmentes működéséhez.

(8)

Jelenleg nincsenek az egész Unióban alkalmazandó harmonizált rendelkezések a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására vonatkozóan. Egyes tagállamok már bevezettek olyan jogszabályi változásokat, amelyek előírják a központi szerződő felek számára, hogy készítsenek helyreállítási terveket, és amelyek mechanizmusokat vezetnek be a fizetésképtelen központi szerződő felek szanálására. Továbbá jelentős anyagi jogi és eljárásjogi különbségek vannak a tagállamok között a központi szerződő felek fizetésképtelenségére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket illetően. A központi szerződő felek helyreállítására és szanálására vonatkozó közös feltételek, hatáskörök és eljárások hiánya valószínűleg akadályozni fogja a belső piac zökkenőmentes működését és a nemzeti hatóságok közötti együttműködést – az Unióban és globálisan egyaránt –, ha egy központi szerződő fél fizetésképtelenségének kezelésére és a klíringtagjai közötti megfelelő veszteségelosztási mechanizmusok alkalmazására kerül sor. Ez különösen igaz abban az esetben, amikor a különböző megközelítések következtében a nemzeti hatóságok nem ugyanolyan szintű ellenőrzési jogkörrel vagy a központi szerződő felek szanálására vonatkozóan nem ugyanolyan lehetőségekkel rendelkeznek. A helyreállítási és szanálási rendszerek említett különbségei különféle módon befolyásolhatják a központi szerződő feleket, a klíringtagokat és a klíringtagok ügyfeleit az egyes tagállamokban, potenciálisan versenybeli torzulásokat okozva az egész belső piacon. A közös szabályok és eszközök hiánya a tekintetben, hogy miként kell kezelni a központi szerződő felek pénzügyi nehézségeit vagy fizetésképtelenségét, befolyásolhatja a klíringtagoknak és ügyfeleiknek az elszámolási megbízással kapcsolatos választását, valamint a központi szerződő feleknek a létrehozatali helyükre vonatkozó választását, megakadályozva ezzel, hogy a központi szerződő felek teljes mértékben éljenek alapvető szabadságaikkal a belső piacon belül. Ez pedig visszatarthatja a klíringtagokat és ügyfeleiket attól, hogy a belső piacon határokon átnyúlóan vegyenek igénybe központi szerződő feleket, és akadályozhatja az Unió tőkepiacainak további integrációját. Szükség van tehát közös helyreállítási és szanálási szabályokra minden tagállamban annak biztosítása érdekében, hogy a központi szerződő felek ne legyenek korlátozva belső piaci szabadságaik gyakorlásában a tagállamoknak és hatóságaiknak a központi szerződő felek fizetésképtelenségének kezelésére való pénzügyi képessége által.

(9)

A bankokra és egyéb pénzügyi intézményekre vonatkozó szabályozási keretrendszer felülvizsgálata, amelyre a 2008-as pénzügyi válság nyomán került sor és különösen a bankok tőkéjének és likviditási tartalékainak megerősítése és a makroprudenciális politikák eszköztárának javítása, valamint a bankok helyreállítására és szanálására vonatkozó átfogó szabályok csökkentették a jövőbeli válságok bekövetkezésének valószínűségét, és fokozták valamennyi pénzügyi intézmény és piaci infrastruktúra, köztük a központi szerződő felek – akár rendszerszintű zavarok, akár a kifejezetten egyes intézményeket érintő események következtében fellépő – gazdasági stresszhelyzetekkel szembeni rezilienciáját. 2015. január 1-jétől a 2014/59/EU irányelv értelmében a tagállamokban alkalmazandó a bankokra vonatkozóan egy, helyreállítási és szanálási rendszer.

(10)

A bankok helyreállítására és szanálására vonatkozó megközelítésre építve az illetékes hatóságoknak és a szanálási hatóságoknak felkészülteknek kell lenniük, és megfelelő eszközökkel kell rendelkezniük a központi szerződő felek fizetésképtelenségét magában foglaló helyzetek kezelésére. Azonban eltérő funkcióikból és üzleti modelljeikből adódóan, a bankokban és a központi szerződő felek tevékenységeiben rejlő kockázatok eltérőek. Ezért külön eszközökre és hatáskörökre van szükség a központi szerződő felek – a központi szerződő fél klíringtagjainak fizetésképtelensége által okozott vagy nemteljesítésen kívüli események eredményezte – csődhelyzeteinek kezelésére.

(11)

A rendelet az a megfelelő jogi aktus, amelyet választani kell a központi szerződő felekre alkalmazandó egységes prudenciális követelményekről rendelkező 648/2012/EU rendelet által létrehozott megközelítés kiegészítése és az arra történő építkezés érdekében. A helyreállításra és szanálásra vonatkozó követelmények irányelvben történő meghatározása következetlenségeket teremthet az esetlegesen eltérő nemzeti szabályok elfogadása következtében, egy olyan területen, amelyet egyébként közvetlenül alkalmazandó uniós jog szabályoz, és amelyre növekvő mértékben jellemző a központi szerződő felek szolgáltatásainak határokon átnyúló nyújtása. Ezért egységes és közvetlenül alkalmazandó szabályokat is el kell fogadni a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására vonatkozóan.

(12)

A pénzügyi szolgáltatások területén meglévő uniós jogszabályokkal való összhang, valamint az egész Unióban a lehető legmagasabb szintű pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében az e rendeletben megállapított helyreállítási és szanálási rendszernek alkalmazandónak kell lennie a 648/2012/EU rendeletben meghatározott prudenciális követelmények hatálya alá tartozó központi szerződő felekre, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e banki engedéllyel. Miközben lehetnek eltérések az alternatív társasági struktúrákhoz kapcsolódó kockázati profilok között, a központi szerződő felek önálló szervezetek, amelyeknek az anyavállalatuktól vagy a csoporthoz tartozó más vállalkozásoktól függetlenül teljesíteniük kell az e rendelet és a 648/2012/EU rendelet szerinti valamennyi követelményt. Annak a csoportnak, amelynek a központi szerződő fél a részét képezi, nem szükséges ezért e rendelet hatálya alá tartoznia. A csoportdimenziót – beleértve többek között egy központi szerződő félnek a csoporthoz tartozó vállalkozásokkal fennálló működési, személyi és pénzügyi kapcsolatait – azonban figyelembe kell venni a helyreállítás és a szanálás tervezésekor, amennyiben az hatással lehet a központi szerződő fél helyreállítására vagy szanálására, vagy amennyiben a helyreállítási és szanálási intézkedések hatással lehetnek a csoporthoz tartozó többi vállalkozásra.

(13)

A szanálási intézkedések hatékony és eredményes, valamint a szanálási célokkal összhangban történő megvalósításának biztosítása érdekében a tagállamoknak – az e rendelet értelmében vett szanálási hatóságokként – nemzeti központi bankokat, illetékes minisztériumokat, közigazgatási hatóságokat vagy a szanálással kapcsolatos funkciók és feladatok teljesítésére közigazgatási hatáskörrel felruházott hatóságokat kell kijelölniük, beleértve bármely meglévő szanálási hatóságot is. A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt is, hogy e szanálási hatóságok részére megfelelő erőforrások álljanak rendelkezésre. Azon tagállamokban, ahol központi szerződő felet hoztak létre, megfelelő strukturális intézkedéseket kell bevezetni a központi szerződő felek szanálásával kapcsolatos funkciók és az egyéb funkciók elkülönítésére, az összeférhetetlenség és a szabályozói engedékenység kockázatának megelőzése érdekében, különösen azokban az esetekben, amikor szanálási hatóságként a központi szerződő felek prudenciális felügyeletéért vagy a központi szerződő fél klíringtagjai közé tartozó hitelintézetek vagy befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéért felelős hatóságot jelölik ki. Ilyen esetekben biztosítani kell a szanálási hatóság döntéshozatali eljárásának függetlenségét, ugyanakkor nem szabad megakadályozni, hogy a döntéshozatal a legmagasabb szinten összpontosuljon.

(14)

Tekintettel arra, hogy milyen következményekkel járhat egy központi szerződő fél fizetésképtelensége és az azt követő intézkedések egy tagállam pénzügyi rendszerére és gazdaságára nézve, továbbá arra, hogy egy válság rendezéséhez végső soron állami források igénybevételére is szükség lehet, az egyes tagállamok pénzügyminisztériumainak vagy más érintett minisztériumainak lehetőséget kell biztosítani, hogy a nemzeti demokratikus eljárásokkal összhangban döntést hozzanak az állami források végső eszközként történő igénybevételéről, és az említett minisztériumokat következésképpen már korai stádiumban szorosan be kell vonni a helyreállítás és szanálás folyamatába. Ezért az állami források végső eszközként történő igénybevétele tekintetében ez a rendelet nem érintheti az érintett minisztériumok vagy a kormány és a szanálási hatóság közötti, a tagállamok jogrendszerében előírt hatáskörmegosztást.

(15)

mivel a központi szerződő felek gyakran nyújtanak szolgáltatásokat az egész Unióban, az eredményes helyreállítás és szanálás az illetékes hatóságok és szanálási hatóságok felügyeleti és szanálási kollégiumok keretében történő együttműködését teszi szükségessé, nevezetesen a helyreállítás és szanálás előkészítő szakaszaiban. Ez magában foglalja a központi szerződő fél által kidolgozott helyreállítási terv értékelését, a központi szerződő fél szanálási hatósága által kidolgozott szanálási tervekre vonatkozó együttes határozathoz való hozzájárulást és a határozat meghozatalát, valamint a központi szerződő fél szanálhatósága előtt álló bármely akadály kezelését.

(16)

A központi szerződő felek szanálása során biztosítani kell az egyensúlyt egyrészről a helyzet sürgősségét szem előtt tartó, hatékony, méltányos és kellő időben történő megoldást biztosító eljárások iránti igény, másrészről az azon tagállamok pénzügyi stabilitásának védelme iránti igény között, ahol a központi szerződő fél a szolgáltatásait nyújtja. E célok elérése érdekében azon hatóságoknak, amelyek hatáskörét érintené valamely központi szerződő fél fizetésképtelensége, véleménycserét kell folytatniuk a szanálási kollégiumon belül. Ennek magában kell foglalnia különösen a klíringtagoknak és adott esetben az ügyfeleknek a nemteljesítés kezelésével, a helyreállítási és szanálási intézkedésekkel, valamint a központi szerződő féllel szembeni érintett kitettségek felügyeleti kezelésével kapcsolatos felkészítésére vonatkozó információk megosztását. Azon tagállamok hatóságai számára, amelyek pénzügyi stabilitására hatással lehet egy adott központi szerződő fél fizetésképtelensége, lehetővé kell tenni, hogy részt vegyenek a szanálási kollégiumban az arra vonatkozó értékelésük alapján, hogy a központi szerződő fél szanálása milyen hatással lehet a pénzügyi stabilitásra a tagállamukban. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a klíringtagok illetékes hatóságai és szanálási hatóságai képviseljék őket a szanálási kollégiumban. Azon tagállamok számára, amelyeket nem képviselnek a klíringtagok hatóságai, úgy kell lehetővé tenni a részvételt, hogy választanak a között, hogy a klíringtagok ügyfeleinek illetékes hatósága vagy a klíringtagok ügyfeleinek szanálási hatósága vegyen-e részt a kollégiumban. A hatóságoknak –azon negatív hatásra vonatkozó elemzésük alapján, amelyet a központi szerződő fél szanálása a tagállamukra gyakorolhat – megfelelően meg kell indokolniuk részvételüket a központi szerződő fél szanálási hatósága számára. Hasonlóképpen, az érintett harmadik országbeli hatóságokkal történő rendszeres eszmecsere és koordináció biztosítása érdekében e hatóságokat szükség esetén megfigyelőként meg kell hívni a szanálási kollégiumokba.

(17)

Egy adott központi szerződő fél esetleges fizetésképtelenségének eredményes és arányos kezelése érdekében a hatóságoknak számos tényezőt figyelembe kell venniük a helyreállítási és szanálási hatásköreik gyakorlása során, beleértve a központi szerződő fél üzleti tevékenységének jellegét, a tulajdonosi struktúrát, a jogi és szervezeti struktúrát, a kockázati profilt, a méretet, a jogállást, a helyettesíthetőséget és a pénzügyi rendszerrel való összekapcsoltságot. A hatóságoknak azt is figyelembe kell venniük, hogy a központi szerződő fél fizetésképtelensége és az azt követő rendes fizetésképtelenségi eljárásban történő felszámolása valószínűleg jelentős negatív hatást gyakorolna-e a pénzügyi piacokra, egyéb pénzügyi intézményekre vagy a tágabb értelemben vett gazdaságra.

(18)

A fizetésképtelen központi szerződő felek eredményes kezelése érdekében az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy előkészítő intézkedéseket rendeljenek el a központi szerződő felekre vonatkozóan. Minimumstandardot kell kialakítani a helyreállítási tervek tartalmát és a bennük foglalt információkat illetően annak biztosítására, hogy az Unióban valamennyi központi szerződő fél kellően részletes helyreállítási tervvel rendelkezzen arra az esetre, ha pénzügyi nehézségekkel szembesülne. Egy ilyen helyreállítási tervnek forgatókönyvek megfelelően széles körét kell figyelembe vennie, elképzelve a központi szerződő fél életképességét veszélyeztető, mind rendszerszintű, mind egyedi stresszeseményeket, figyelembe véve egyúttal a belföldi és határokon átnyúló továbbterjedés potenciális hatását is egy válság során. A forgatókönyveknek a 648/2012/EU rendelet 49. cikke szerinti rendszeres stressztesztek céljából használt forgatókönyveknél súlyosabbaknak kell lenniük, ugyanakkor valószerűeknek kell maradniuk. A helyreállítási tervnek a forgatókönyvek széles skálájára ki kell terjednie, beleértve a nemteljesítési eseményekből, a nemteljesítésen kívüli eseményekből, valamint a kettő kombinációjából eredő forgatókönyveket; valamint átfogó intézkedéseket kell előirányoznia a pozíciók közötti egyensúly helyreállítására, a klíringtagok nemteljesítéséből eredő veszteségek teljes elosztására, valamint a veszteségek minden egyéb típusához kapcsolódóan a megfelelő veszteségviselő képesség biztosítására vonatkozóan. A helyreállítási tervekben különbséget kell tenni a nemteljesítésen kívüli események különböző típusai között. A helyreállítási terv részét kell, hogy képezze a központi szerződő fél működési szabályzatának, amelyet a klíringtagok szerződésben fogadtak el. Ezen működési szabályzatnak továbbá rendelkezéseket kell tartalmaznia a helyreállítási tervben felvázolt helyreállítási intézkedések minden forgatókönyv alapján történő végrehajthatósága érdekében. A helyreállítási tervek nem feltételezhetnek hozzáférést rendkívüli állami pénzügyi támogatáshoz, vagy tehetik ki az adófizetőket veszteség kockázatának.

(19)

A központi szerződő felek számára elő kell írni, hogy készítsék el, valamint rendszeresen vizsgálják felül, és tegyék naprakésszé a helyreállítási terveiket. Ebben az összefüggésben a helyreállítási szakasznak akkor kell kezdődnie, amikor jelentős romlás áll be a központi szerződő fél pénzügyi helyzetében, vagy fennáll annak a kockázata, hogy a 648/2012/EU rendelet értelmében a központi szerződő félre vonatkozó tőke- és prudenciális követelményeket megsértik, ami a rá vonatkozó engedélyezési követelmények megsértéséhez vezethet, ez pedig indokolná engedélyének a 648/2012/EU rendelet alapján történő visszavonását. Ezt a helyreállítási tervben foglalt minőségi vagy mennyiségi mutatókból álló keretre hivatkozással kell jelezni.

(20)

A működőképes ösztönzők előzetes létrehozása és a veszteségek méltányos elosztásának garantálása érdekében a helyreállítási terveknek biztosítaniuk kell, hogy a helyreállítási eszközök alkalmazása révén megfelelő egyensúly jöjjön létre a központi szerződő felek, a klíringtagok és adott esetben azok ügyfelei közötti veszteségelosztás tekintetében. Általános elvként a helyreállítás során a veszteségeket a központi szerződő felek, a klíringtagok és adott esetben azok ügyfelei között aszerint kell megosztani, hogy milyen felelősséget viselnek a központi szerződő félre hárított kockázattal kapcsolatért, valamint hogy mennyire képesek az ilyen kockázatokat ellenőrzés alatt tartani és kezelni. A helyreállítási terveknek biztosítaniuk kell, hogy a nemteljesítésből és a nemteljesítésen kívüli eseményekből adódó veszteségek esetén egyaránt a központi szerződő fél tőkéje legyen kitéve a veszteségeknek, mielőtt a veszteségeket a klíringtagokra hárítanák. A megfelelő kockázatkezelés ösztönzéseként, valamint az adófizetőket érő veszteségek kockázatának további csökkentése érdekében a központi szerződő félnek azelőtt, hogy a klíringtagok pénzügyi hozzájárulását igénylő, egyéb helyreállítási intézkedésekhez folyamodna, helyreállítási intézkedésként a 648/2012/EU rendelet 43. cikkében említett, előfinanszírozott elkülönített saját forrásainak egy részét kell felhasználnia, amelybe beletartozhat a minimális tőkekövetelményein felüli bármely olyan tőke, amelyet a 648/2012/EU rendelet 16. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban említett bejelentési küszöbértéknek való megfelelés céljából tart.

Az előfinanszírozott elkülönített saját források ezen pótlólagos összege, amely elkülönül a 648/2012/EU rendelet 45. cikkének (4) bekezdésében említett előfinanszírozott saját forrásoktól, a 648/2012/EU rendelet 16. cikkének (2) bekezdésével összhangban kiszámított kockázatalapú tőkekövetelmények legalább 10 %-a és legfeljebb 25 %-a kell, hogy legyen, függetlenül attól, hogy ezen követelmények alacsonyabbak vagy magasabbak az említett rendelet 16. cikkének (1) bekezdésében említett indulótőkénél.

(21)

A központi szerződő félnek be kell nyújtania a helyreállítási tervét az illetékes hatóságnak, amelynek indokolatlan késedelem nélkül továbbítania kell a tervet a 648/2012/EU rendelet értelmében létrehozott felügyeleti kollégiumnak teljeskörű értékelés céljából, amelyet a kollégium együttes határozatával kell elvégezni. Az értékelésnek tartalmaznia kell, hogy a terv átfogó-e, és hogy képes-e megvalósítható módon, kellő időben helyreállítani a központi szerződő fél életképességét, többek között súlyos pénzügyi nehézségek időszakaiban.

(22)

A helyreállítási terveknek átfogóan kell ismertetniük azokat az intézkedéseket, amelyeket a központi szerződő fél megtenne ahhoz, hogy rendezze a még nem teljesített kötelezettségeit, fedezetlen veszteségeit, a likviditáshiányt vagy tőkehiányos állapotot, továbbá a kimerült előfinanszírozott pénzügyi források feltöltéséhez és a likviditási megállapodások megújításához szükséges intézkedéseket a központi szerződő fél életképességének helyreállítása, valamint annak érdekében, hogy folyamatosan képes legyen eleget tenni az engedélyezéséhez megkövetelt feltételeknek. Sem a szanálási hatóságnak a szanálási készpénzbefizetési felhívás alkalmazására vonatkozó hatásköre, sem a helyreállítási készpénzbefizetési felhívásra vonatkozó minimális szerződéses kötelezettségvállalással kapcsolatos követelmény nem érintheti a központi szerződő fél arra való jogát, hogy szabályzatában az e rendeletben meghatározott minimális kötelező szerződéses kötelezettségvállalást meghaladó helyreállítási készpénzbefizetési felhívásokról rendelkezzen, sem a központi szerződő fél kockázatkezelését.

(23)

A helyreállítási tervekben számolni kell kibertámadások lehetőségével is, amelyek a központi szerződő fél pénzügyi helyzetének jelentős romlását vagy a 648/2012/EU rendelet szerinti prudenciális követelmények megsértésének kockázatát idézhetik elő.

(24)

A központi szerződő feleknek biztosítaniuk kell, hogy a helyreállítási tervük a hatását és az általa létrehozott ösztönzőket illetően megkülönböztetéstől mentes és kiegyensúlyozott legyen. A helyreállítási intézkedések által a klíringtagokra – és amennyiben a vonatkozó információ rendelkezésre áll, ügyfeleikre –, valamint tágabb értelemben az Uniónak vagy egy vagy több tagállamának a pénzügyi rendszerére gyakorolt hatásoknak arányosaknak kell lenniük. Így különösen a 648/2012/EU rendeletnek megfelelően a központi szerződő feleknek biztosítaniuk kell, hogy klíringtagjaik kitettsége korlátozott legyen a központi szerződő féllel szemben. A központi szerződő feleknek biztosítaniuk kell, hogy valamennyi érintett érdekelt felet bevonják a helyreállítási terv kidolgozásába adott esetben a központi szerződő fél kockázatkezelési bizottságába való bevonásukon keresztül, valamint azzal, hogy megfelelő módon konzultálnak velük. Mivel várható, hogy az érdekelt felek között véleménykülönbségek merülnek fel, a központi szerződő feleknek egyértelmű folyamatokat kell kialakítaniuk az érdekelt felek által képviselt vélemények vegyességének, valamint az érdekelt felek és a központi szerződő fél közötti érdekellentéteknek a kezelésére.

(25)

Tekintettel a központi szerződő felek által kiszolgált piacok globális jellegére, a központi szerződő fél működési szabályzatának szerződéses rendelkezéseket kell tartalmaznia a központi szerződő fél azon képességének biztosítása érdekében, hogy a helyreállítási opciókat szükség esetén a harmadik országok joga által szabályozott szerződésekre vagy eszközökre vagy harmadik országokban letelepedett jogalanyokra alkalmazza.

(26)

Amennyiben valamely központi szerződő fél nem nyújt be megfelelő helyreállítási tervet, az illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy kötelezze a központi szerződő felet a terv lényegi hiányosságainak megszüntetéséhez szükséges intézkedések megtételére a központi szerződő fél üzleti tevékenységének erősítése érdekében, és annak biztosítására, hogy fizetésképtelenség esetén a központi szerződő fél el tudja osztani a veszteségeket, helyre tudja állítani tőkéjét és adott esetben helyre tudja állítani a pozíciók közötti egyensúlyt. Ezen hatáskörnek lehetővé kell tennie az illetékes hatóságok számára, hogy megelőző intézkedéseket tegyenek abban a mértékben, amennyiben ez szükséges bármely hiányosság kezeléséhez, és ezáltal a pénzügyi stabilitás célkitűzéseinek megvalósításához.

(27)

A változó letéten keletkezett nyereség valamely nemteljesítésen kívüli eseményt követően bekövetkező értékcsökkentésének kivételes eseteiben, és akkor, ha a helyreállítás sikeres, lehetővé kell tenni az illetékes hatóság számára, hogy kötelezze a központi szerződő felet klíringtagjainak a szerződéses kötelezettségvállalásaikat meghaladó veszteségükkel arányosan, készpénzkifizetések útján történő kártalanítására, vagy adott esetben kötelezze a központi szerződő felet a központi szerződő fél jövőbeli nyereségére vonatkozó követelést elismerő instrumentumok kibocsátására.

(28)

A szanálás megtervezése az eredményes szanálás elengedhetetlen eleme. A terveket a központi szerződő fél szanálási hatóságának kell kidolgoznia, és azokat a szanálási kollégiumon belül együttesen kell elfogadni. A terveknek a forgatókönyvek széles skálájára kell kiterjedniük, különbséget téve a nemteljesítési eseményekből, a nemteljesítésen kívüli eseményekből és a kettő kombinációjából eredő forgatókönyvek között, valamint a nemteljesítésen kívüli események különböző típusai között. A hatóságoknak minden szükséges információval rendelkezniük kell ahhoz, hogy azonosítsák a kritikus funkciókat, és biztosítsák azok folytonosságát. A szanálási terv tartalmának mindazonáltal a központi szerződő fél tevékenységei és az általa elszámolt termékek típusai szempontjából megfelelőnek kell lennie, és többek között a szerződő fél által szolgáltatott információkon kell alapulnia. A szanálási készpénzbefizetési felhívások és egy szanálás alatt álló központi szerződő fél teljesítő klíringtagjának fizetendő bármely nyereség összege csökkentése végrehajtásának megkönnyítése érdekében a központi szerződő fél működési szabályzatának hivatkozást kell tartalmaznia a szanálási hatóság arra vonatkozó hatáskörére, hogy ilyen szanálási készpénzbefizetési felhívást vagy ilyen csökkentést írjon elő. Szükség esetén a központi szerződő fél működési szabályzatának – amelyet a klíringtagok szerződésben fogadtak el – az egyéb szanálási intézkedések szanálási hatóságok általi végrehajthatóságát biztosító rendelkezéseket is tartalmaznia kell.

(29)

A szanálási hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a szanálhatóság vizsgálata alapján közvetlenül vagy közvetetten – az illetékes hatóságon keresztül – változtatásokat írjanak elő a központi szerződő felek jogi vagy működési struktúrájában és szervezetében, valamint hogy szükséges és arányos intézkedéseket hozzanak a szanálási eszközök alkalmazása előtt álló lényegi akadályok csökkentése vagy kiküszöbölése és szanálhatóságuk biztosítása érdekében. Figyelembe véve azon csoportok változatos szerkezetét, amelyekhez a központi szerződő felek tartoznak, a bankcsoportokhoz képest fennálló szerkezeti különbségeket és a csoportokon belüli egyes önálló vállalkozásokra alkalmazandó eltérő szabályozási kereteket, lehetőséget kell biztosítania központi szerződő fél szanálási hatóságának arra, hogy felmérje – a központi szerződő fél illetékes hatóságával konzultálva –, hogy a központi szerződő fél vagy a közvetlenül vagy közvetve az ellenőrző befolyása alatt álló, csoporthoz tartozó bármely vállalkozás jogi vagy működési struktúráját érintő változtatások végrehajtása olyan változtatásokkal jár-e azon csoport struktúrájában, amelyhez a központi szerződő fél tartozik, amelyek jogorvoslati vagy végrehajthatósági kérdéseket vethetnek fel, az alkalmazandó konkrét jogi körülményektől függően. Amikor a szanálási hatóság felméri, hogyan szüntethetők meg a szanálás előtt álló ilyen akadályok, lehetőséget kell biztosítani a számára arra, hogy a csoport jogi vagy működési struktúráját érintő változtatások előírásától eltérő, egyéb szanálhatósági intézkedéseket javasoljon, ha az ilyen alternatív intézkedések alkalmazása egyenértékű módon szüntetné meg a szanálhatóság előtt álló akadályokat.

(30)

Ami a szanálási terveket és szanálhatósági vizsgálatokat illeti, a napi felügyeleti megfontolásokkal szemben nagyobb hangsúlyt kap a gyors szerkezetátalakítási intézkedések kidolgozásának és biztosításának szükségessége a központi szerződő felek kritikus funkcióinak biztosítása és a pénzügyi stabilitás fenntartása érdekében. Abban az esetben, ha a szanálási kollégium különböző tagjai nem értenek egyet a központi szerződő fél szanálási tervét vagy a központi szerződő fél szanálhatóságának vizsgálatát illetően meghozandó döntésekben és a szanálhatóság akadályainak elhárítására vonatkozó döntésben, az európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapírpiaci Hatóság, ESMA) közvetítő szerepet kell játszania az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) 19. cikkének megfelelően. Az ilyen, ESMA általi kötelező erejű közvetítést mindazonáltal az ESMA egyik belső bizottságának kell előkészítenie mérlegelés céljából, figyelemmel az ESMA tagjainak a pénzügyi stabilitás biztosításával és a klíringtagok több tagállamban való felügyeletével kapcsolatos hatásköreire. Az 1093/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) szerinti egyes illetékes hatóságokat megfigyelőként meg kell hívni az ESMA említett belső bizottságába, figyelemmel azon tényre, hogy az említett hatóságok hasonló feladatokat látnak el a 2014/59/EU irányelv értelmében. Az ilyen, kötelező erejű közvetítés nem akadályozhat meg az 1095/2010/EU rendelet 31. cikkével összhangban sorra kerülő kötelező erejű közvetítést más esetekben. Az 1095/2010/EU rendelet 38. cikkével összhangban az ilyen kötelező erejű közvetítés nem ütközhet a tagállamok költségvetési hatáskörével.

(31)

Szükséges lehet, hogy a központi szerződő fél helyreállítási terve meghatározza azon feltételeket, amelyek esetén életbe lépne az anyavállalat vagy a csoporthoz tartozó más vállalkozás által az azonos csoporton belüli központi szerződő fél számára biztosítható, szerződéses kötelezettséget keletkeztető megállapodáson alapuló lehetséges pénzügyi támogatás, garancia vagy más formát öltő működési támogatás. Az ilyen megállapodásokkal kapcsolatos átláthatóság mérsékelné a pénzügyi nehézségekkel szembesülő központi szerződő félnek támogatást nyújtó a csoporthoz tartozó vállalkozások likviditását és fizetőképességét fenyegető kockázatokat. Ezért e megállapodások minden olyan módosítását, amely hatással van az említett, csoporton belüli támogatás minőségére és jellegére, a helyreállítási terv felülvizsgálata szempontjából lényegi változásnak kell tekinteni.

(32)

Tekintettel arra, hogy a helyreállítási és szanálási tervek érzékeny információkat tartalmaznak, e tervekre megfelelő titoktartási előírásoknak kell vonatkozniuk.

(33)

Az illetékes hatóságoknak továbbítaniuk kell a helyreállítási terveket és azok módosításait az érintett szanálási hatóságoknak, és az utóbbiaknak továbbítaniuk kell a szanálási terveket és azok módosításait az illetékes hatóságoknak, ily módon folyamatos és teljeskörű tájékoztatást biztosítva minden érintett hatóságnak.

(34)

A pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében szükséges, hogy az illetékes hatóságok már azt megelőzően tudják orvosolni egy központi szerződő fél pénzügyi és gazdasági helyzetének romlását, hogy a központi szerződő fél elérne egy olyan pontot, amikor a hatóságoknak már nincs más választásuk, mint a szanálás vagy a központi szerződő fél utasítása helyreállítási intézkedéseinek megváltoztatására, amennyiben azok hátrányosan befolyásolhatják az általános pénzügyi stabilitást. Az illetékes hatóságokat ezért korai beavatkozási hatáskörrel kell felruházni a pénzügyi stabilitásra vagy az ügyfelek érdekeire gyakorolt azon káros hatások elkerülése vagy minimálisra csökkentése érdekében, amelyek a központi szerződő fél bizonyos intézkedéseinek megvalósításából eredhetnek. Az illetékes hatóságokat korai beavatkozási hatáskörrel kell felruházni azon hatásköreiken felül, amelyekkel a tagállamok nemzeti joga vagy a 648/2012/EU rendelet értelmében rendelkeznek korai beavatkozásnak nem tekintett körülmények esetére. A korai beavatkozási hatáskörnek ki kell terjednie a saját tőke és a tőkeként kezelt instrumentumok utáni bármely javadalmazás – beleértve a központi szerződő fél által történő osztalékfizetéseket és visszavásárlásokat is – lehető legnagyobb mértékű, nemteljesítési esemény előidézése nélküli korlátozásának vagy tiltásának hatáskörére, valamint azon hatáskörre, hogy korlátozzák, megtiltsák vagy befagyasszák a központi szerződő félnek a 648/2012/EU rendelet 26. cikkének (5) bekezdése szerinti javadalmazási politikája által meghatározott változó javadalmazás, a nem kötelező nyugdíjjuttatások vagy a felső vezetésnek juttatott végkielégítési csomagok bármely kifizetését.

(35)

A korai beavatkozási hatáskör keretében és a nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban az illetékes hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy ügyvivő vagyonfelügyelőt nevezzen ki, aki a központi szerződő fél igazgatóságának és felső vezetésének helyébe lép, vagy azokkal ideiglenesen együtt dolgozik. Az ügyvivő vagyonfelügyelő feladata az kell, hogy legyen, hogy a kinevezésekor rá vonatkozóan megállapított feltételek mellett gyakorolja a ráruházott hatásköröket a központi szerződő fél pénzügyi helyzetének stabilizálásához szükséges megoldások előmozdítása érdekében. A befektetésvédelem vonatkozásában az ügyvivő vagyonfelügyelő kinevezése nem érintheti indokolatlanul hátrányosan a részvényesek vagy tulajdonosok jogait, sem az uniós jog vagy a nemzeti társasági jog alapján létrehozott eljárási kötelezettségeket, és annak tiszteletben kell tartania az Unió és a tagállamok nemzetközi kötelezettségeit.

(36)

A helyreállítás és a korai beavatkozás szakaszaiban a részvényesek jogainak teljeskörűen fenn kell maradniuk. A központi szerződő fél szanálásának megkezdésekor a részvényeseknek el kell veszíteniük az ilyen jogaikat. A saját tőke és a tőkeként kezelt instrumentumok utáni bármely javadalmazást, beleértve a központi szerződő fél által történő osztalékfizetéseket és visszavásárlásokat a lehető legnagyobb mértékben korlátozni vagy tiltani kell a helyreállítás során, nemteljesítési esemény előidézése nélkül. A helyreállítás során a veszteségeket elsőként a központi szerződő fél tőketulajdonosainak kell viselniük oly módon, amely minimálisra csökkenti annak kockázatát, hogy fellebbezést indítsanak, amennyiben az ilyen veszteségek nagyobbak, mint amelyeket a rendes fizetésképtelenségi eljárás alkalmazása esetén viseltek volna, ez „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvként is ismert. A szanálási hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy a leírási és átalakítási eszköz alkalmazásakor eltérjenek „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvtől. Ha azonban egy részvényes vagy hitelező nagyobb veszteséget szenvedett el, mint amelyet a rendes fizetésképtelenségi eljárás alkalmazása esetén viselt volna, akkor jogosultnak kell lennie arra, hogy megkapja a különbözet összegét.

(37)

A szanálást szabályozó keretrendszernek lehetővé kell tennie, hogy a szanálás kellő időben, még a központi szerződő fél fizetésképtelenné válását megelőzően megkezdődjön. A központi szerződő fél akkor tekintendő fizetésképtelennek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak, ha megsértette vagy a közeljövőben valószínűleg meg fogja sérteni a tevékenységi engedélyének feltételét képező követelményeket, ha a helyreállítása során nem sikerült vagy valószínűleg nem sikerül helyreállítani az életképességét, ha a központi szerződő fél képtelen vagy valószínűleg képtelen valamely kritikus funkció ellátására, ha az eszközeinek összege kisebb vagy a közeljövőben valószínűleg kisebb lesz a kötelezettségeinek összegénél, ha a központi szerződő fél képtelen vagy a közeljövőben valószínűleg képtelen lesz megfizetni tartozásait vagy egyéb kötelezettségeit azok esedékessé válásakor, vagy ha a központi szerződő fél rendkívüli állami pénzügyi támogatásra szorul. Az a tény azonban, hogy egy központi szerződő fél nem teljesíti valamennyi engedélyezési követelményt, önmagában nem indokolhatja a szanálás megkezdését.

(38)

Központi banki sürgősségi likviditási támogatás nyújtása – amennyiben ilyen megoldás rendelkezésre áll – nem tekinthető úgy, mint ami bizonyítja, hogy a központi szerződő fél képtelen vagy a közeljövőben képtelen lesz kifizetni kötelezettségeit azok esedékessé válásakor. A pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében – különösen rendszerszintű likviditáshiány esetén – a központi banki likviditási eszközökhöz vagy az újonnan kibocsátott kötelezettségekhez kapcsolódó – valamely tagállam gazdaságában bekövetkezett súlyos zavarok orvoslására irányuló – állami garancia bizonyos feltételek teljesülése esetén nem vonhatja maga után a szanálás megkezdését.

(39)

A Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagjai, a hasonló feladatokat ellátó más tagállami szervek, az államadósság kezelésével megbízott vagy abban részt vevő egyéb uniós közintézmények, a Nemzetközi Fizetések Bankja, valamint a 648/2012/EU rendelet 1. cikkének (4) és (5) bekezdésében felsorolt szervezetek a műveleteikkel összefüggésben klíringtagként járhatnak el. A központi szerződő felek helyreállítási tervében előirányzott veszteségelosztó eszközök nem alkalmazhatók ezekre a szervezetekre. Hasonlóképpen, a közpénzek kitettségének elkerülése érdekében, a szanálási hatóságok az említett szervezetek vonatkozásában nem alkalmazhatnak veszteségelosztó eszközöket.

(40)

Amennyiben valamely központi szerződő fél teljesíti a szanálási feltételeket, a központi szerződő fél szanálási hatóságának harmonizált szanálási eszközök és hatáskörök kell, hogy a rendelkezésére álljanak. Ezen eszközöknek és hatásköröknek lehetővé kell tenniük a szanálási hatóság számára mindazoknak a forgatókönyveknek a kezelését, amelyek nemteljesítési eseményekből, nemteljesítésen kívüli eseményekből vagy ezek kombinációjából erednek. Ezek alkalmazását közös feltételekhez, célokhoz és általános elvekhez kell kötni. Így különösen az ilyen hatáskörök és eszközök alkalmazása nem akadályozhatja meg a határokon átnyúló tevékenységű csoportok eredményes szanálását.

(41)

A szanálás elsődleges céljai a kritikus funkciók folytonosságának biztosítása, a pénzügyi stabilitásra gyakorolt káros hatások elkerülése, valamint az állami források védelme kell, hogy legyenek.

(42)

A fizetésképtelen központi szerződő fél kritikus funkcióit fenn kell tartani–bár adott esetben a vezetőségben végrehajtott változtatásokkal át kell alakítani – a szanálási eszközök alkalmazásán keresztül, valamint a lehető legnagyobb mértékben magánfinanszírozást kell igénybe venni, és kerülni kell a rendkívüli állami pénzügyi támogatás igénybevételét. Az említett cél a nemteljesítésből eredő veszteségek esetén megvalósítható a pozíció- és veszteségelosztó eszközök alkalmazásán keresztül a fennmaradó veszteségek elosztásával és a központi szerződő fél pozíciói közötti egyensúly helyreállításával, vagy nemteljesítésen kívüli eseményből eredő veszteségek esetén a tőkeinstrumentumok leírásán, valamint a fedezetlen kötelezettségek leírásán és saját tőkévé való átalakításán keresztül, a veszteségek viselése és a központi szerződő fél feltőkésítése érdekében. Annak elkerülése érdekében, hogy kormányzati stabilizációs eszközök alkalmazása váljon szükségessé, a szanálási hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy nemteljesítésen kívüli eseményt követően is alkalmazzon szanálási készpénzbefizetési felhívást. Lehetővé kell tenni egy központi szerződő fél vagy egy adott klíringszolgáltatás olyan fizetőképes harmadik fél központi szerződő félnek történő eladását vagy azzal történő összevonását is, amely képes az átadott klíringtevékenységek végzésére és irányítására. A központi szerződő fél kritikus funkciói megőrzésének céljával összhangban, valamint a fenti intézkedések meghozatala előtt a szanálási hatóságnak általánosságban érvényesítenie kell a központi szerződő féllel szemben meglévő és még nem teljesített, a működési szabályzatában foglaltak szerinti valamennyi szerződéses kötelezettséget, beleértve különösen a klíringtagok szerződéses kötelezettségét a készpénzbefizetési felhívások teljesítésére vagy a nemteljesítő klíringtagok pozícióinak átvételére – akár árverésen, akár a központi szerződő fél működési szabályzatában szereplő egyéb elfogadott módon –, valamint bármely meglévő és még nem teljesített szerződéses kötelezettséget, amely a klíringtagokon kívüli feleket a pénzügyi támogatás bármely formájának nyújtására kötelezi.

(43)

A piac bizalmának fenntartása és a továbbgyűrűzés minimálisra csökkentése érdekében gyors és határozott intézkedésekre van szükség. Ha teljesülnek a szanálási feltételek, a központi szerződő fél szanálási hatóságának haladéktalanul meg kell tennie a közérdeket szolgáló, megfelelő és összehangolt szanálási intézkedéseket. Valamely központi szerződő fél fizetésképtelensége bekövetkezhet olyan körülmények között, amelyek azonnali reakciót igényelnek az érintett szanálási hatóság részéről. E hatóság számára ezért lehetővé kell tenni, hogy szanálási intézkedéseket hozzon annak ellenére, hogy a központi szerződő fél helyreállítási intézkedéseket tesz, vagy anélkül, hogy először a korai beavatkozási hatásköröket kelljen gyakorolnia.

(44)

Szanálási intézkedések meghozatalakor a központi szerződő fél szanálási hatóságának figyelembe kell vennie és követnie kell a szanálási kollégiumon belül kidolgozott szanálási tervekben előírt intézkedéseket, kivéve, ha a szanálási hatóság – az eset körülményeit figyelembe véve – úgy ítéli meg, hogy a szanálási célok eredményesebben megvalósíthatók olyan intézkedések megtételével, amelyekről a szanálási tervekben nem rendelkeznek. A szanálási hatóságnak figyelembe kell vennie a döntéshozatal általános elveit, többek között a központi szerződő fél különböző érdekelt feleinek érdekei közötti egyensúly megteremtésének a szükségességét, valamint a tagállami hatóságokkal szembeni átláthatóság biztosításának és az érintett tagállami hatóságok bevonásának a szükségességét, amennyiben a javasolt döntés vagy intézkedés hatással lehet a pénzügyi stabilitásra vagy a költségvetési forrásokra. Így különösen a szanálási hatóságnak tájékoztatnia kell a szanálási kollégiumot a tervezett szanálási intézkedésekről, többek között abban az esetben, amikor az az ilyen intézkedések eltérnek a szanálási tervtől.

(45)

A tulajdonjogokba való beavatkozásnak a pénzügyi stabilitási kockázattal arányosnak kell lennie. Szanálási eszközök ezért csak azon központi szerződő felek vonatkozásában alkalmazhatók, amelyek megfelelnek a szanálási feltételeknek, különösen akkor, ha közérdekből szükséges a pénzügyi stabilitás céljának teljesítése. A szanálási eszközök és hatáskörök csorbíthatják a részvényesek, a hitelezők, a klíringtagok és adott esetben ügyfeleik jogait. Szanálási intézkedés ezért csak akkor hozható, ha az közérdekből szükséges, és az említett jogokba való bármely beavatkozásnak összhangban kell lennie az Európai Unió Alapjogi Chartájával (a továbbiakban: a Charta).

(46)

Az érintett részvényeseknek, klíringtagoknak és a központi szerződő fél egyéb hitelezőinek nem keletkezhetnek nagyobb veszteségei, mint amelyek akkor keletkeztek volna, ha a szanálási hatóság nem hozott volna szanálási intézkedést a központi szerződő fél tekintetében, és ehelyett a részvényeseknek, klíringtagoknak és a központi szerződő fél egyéb hitelezőinek a központi szerződő fél nemteljesítésre vonatkozó szabályainak vagy a működési szabályzatában szereplő egyéb szerződéses megállapodásoknak megfelelően kellett volna teljesíteniük valamennyi fennálló, még nem teljesített kötelezettséget, valamint a központi szerződő felet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolták volna („a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv). Abban az esetben, ha egy szanálás alatt álló központi szerződő fél eszközeinek csak egy részét veszi át magánszektorbeli vevő vagy áthidaló központi szerződő fél, a szanálás alatt álló központi szerződő fél fennmaradó részét rendes fizetésképtelenségi eljárás útján fel kell számolni.

(47)

A részvényesek, klíringtagok és egyéb hitelezők jogainak védelme céljából egyértelmű szabályokat kell megállapítani a központi szerződő fél eszközeinek és kötelezettségeinek értékelésére, valamint annak értékelésére vonatkozóan, hogy milyen elbánásban részesültek volna a részvényesek, klíringtagok és egyéb hitelezők abban az esetben, ha a szanálási hatóság nem hozott volna szanálási intézkedést. Ennek során össze kell hasonlítani azt az elbánást, amelyben a részvényesek, klíringtagok és egyéb hitelezők a szanálás keretében részesülnek, azzal az elbánással, amelyben a részvényesek, klíringtagok és egyéb hitelezők akkor részesültek volna, ha a szanálási hatóság nem hozott volna szanálási intézkedést a központi szerződő fél tekintetében, és ha ehelyett a részvényeseknek, klíringtagoknak és a központi szerződő fél egyéb hitelezőinek a központi szerződő fél helyreállítási tervének vagy a működési szabályzatában szereplő egyéb megállapodásoknak megfelelően kellett volna teljesíteniük az esetleges, még nem teljesített kötelezettségeket, és a központi szerződő felet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolták volna. A szanálási készpénzbefizetési felhívás alkalmazása – amelynek szerepelnie kell a központi szerződő fél működési szabályzatában – a szanálási hatóság részére van fenntartva. A központi szerződő fél, illetve a vagyonfelügyelő vagy a felszámoló nem alkalmazhatja azt a fizetésképtelenségi eljárás során, és ezért az nem képezheti részét annak az elbánásnak, amelyben a részvényesek, klíringtagok és egyéb hitelezők akkor részesültek volna, ha a szanálási hatóság nem hozott volna szanálási intézkedést. A teljesítő klíringtagoknak fizetendő nyereség értékének a szanálási hatóság általi csökkentésére vonatkozó hatáskörnek az ilyen csökkentés szerződésben megállapított korlátait meghaladó igénybevétele szintén nem képezheti részét annak az elbánásnak, amelyben a részvényesek, klíringtagok és egyéb hitelezők akkor részesültek volna, ha a szanálási hatóság nem hozott volna szanálási intézkedést.

Amennyiben a részvényesek, klíringtagok és egyéb hitelezők a követeléseik ellenértékeként vagy kártalanításként alacsonyabb összeghez jutottak annál, mint amelyet akkor kaptak volna, ha a szanálási hatóság nem hozott volna szanálási intézkedést a központi szerződő fél tekintetében, és ehelyett a részvényeseknek, klíringtagoknak és a központi szerződő fél egyéb hitelezőinek a központi szerződő fél nemteljesítésre vonatkozó szabályainak vagy a működési szabályzatában szereplő egyéb szerződéses megállapodásoknak megfelelően kellett volna teljesíteniük az esetleges, még nem teljesített kötelezettségeket, valamint a központi szerződő felet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolták volna, a részvényeseknek, klíringtagoknak és a központi szerződő fél egyéb hitelezőinek jogosultaknak kell lenniük arra, hogy megkapják a különbözet összegét. Ezen összehasonlítás során az ügyfeleket csak akkor kell figyelembe venni – és a bármely eltérő elbánás miatti különbözet megfizetésére csak akkor kell jogosultaknak lenniük –, amennyiben az ügyfelek központi szerződő féllel szembeni közvetlen követelésének szerződéses alapja van, ami őket a központi szerződő fél hitelezőivé teszi. A szanálási hatóság csak ilyen esetekben tudja kontrollálni intézkedéseinek közvetlen hatását. Lehetővé kell tenni, hogy az említett összehasonlítás ellen a szanálási határozattól függetlenül fellebbezni lehessen. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon eldöntsék, milyen eljárás révén fizethető ki a részvényesek, klíringtagok és egyéb hitelezők számára meghatározott, bármely eltérő elbánás miatti különbözet.

(48)

A helyreállítási és szanálási intézkedések közvetve érinthetik az olyan ügyfeleket és közvetett ügyfeleket, amelyek nem a központi szerződő fél hitelezői, amennyiben a helyreállítás és a szanálás költségei az alkalmazandó szerződéses megállapodások alapján ezekre az ügyfelekre és közvetett ügyfelekre hárultak. Ezért a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására vonatkozó forgatókönyveknek az ügyfelekre és a közvetett ügyfelekre gyakorolt hatását a számukra elszámolási szolgáltatásokat nyújtó klíringtagokkal és ügyfelekkel kötött ugyanazon szerződéses megállapodások keretében kell kezelni. Ez úgy érhető el, ha a klíringtagok számára a szanálási eszközök alkalmazásából fakadó negatív következmények ügyfeleikre való áthárítását lehetővé tevő szerződéses rendelkezések körében egyenértékű és arányos alapon az ügyfelek számára is biztosított a jog, hogy a klíringtagok számára a központi szerződő fél által nyújtott kártalanításból, vagy ezen kártalanítás készpénzben kifejezett ellenértékéből, vagy „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv alapján benyújtott térítési igény nyomán általuk kapott bevételből olyan mértékig részesüljenek, amennyiben ezen összegek ügyféli pozíciójukon alapulnak. Az ilyen rendelkezéseknek a saját ügyfeleiknek közvetett elszámolási szolgáltatásokat kínáló ügyfelek és közvetett ügyfelek szerződéses megállapodásaira is alkalmazandóknak kell lenniük.

(49)

Valamely központi szerződő fél eredményes szanálásának biztosítása érdekében az értékelési folyamat során a lehető legpontosabban meg kell határozni azokat a veszteségeket, amelyek elosztása szükséges ahhoz, hogy a központi szerződő fél helyre tudja állítani a lezáratlan pozícióinak egyensúlyát és teljesíteni tudja folyamatos fizetési kötelezettségeit. Valamely fizetésképtelen központi szerződő fél eszközei és kötelezettségei értékelésének a szanálási eszközök alkalmazásának időpontjában méltányos, prudens és reális feltételezéseken kell alapulnia. A központi szerződő fél pénzügyi helyzete azonban nem befolyásolhatja a kötelezettségek értékét az értékelés során. Sürgős esetben lehetővé kell tenni, hogy a szanálási hatóságok a fizetésképtelen központi szerződő fél eszközeit vagy kötelezettségeit gyors értékeléssel mérjék fel. Ezen értékelésnek ideiglenesnek kell lennie, és egy független értékelés elvégzéséig kell alkalmazandónak lennie.

(50)

A központi szerződő fél szanálásának megkezdését követően a szanálási hatóságnak érvényesítenie kell a központi szerződő fél működési szabályzatában meghatározott valamennyi, még nem teljesített szerződéses kötelezettséget, beleértve a még nem végrehajtott helyreállítási intézkedéseket is, kivéve azokban az esetekben, amikor egy másik szanálási hatáskör gyakorlása vagy szanálási eszköz alkalmazása megfelelőbb a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hátrányos hatások kellő időben történő mérsékléséhez vagy a központi szerződő fél kritikus funkcióinak kellő időben történő biztosításához. A szanálási hatóságot fel kell jogosítani – de nem kell kötelezni – arra, hogy a szanálást követően is érvényesítse az említett szerződéses kötelezettségeket, ha már nem állnak fenn azok az indokok, amelyek alapján addig el kellett tekinteni a végrehajtástól. Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a klíringtagok és egyéb érintett felek felkészülhessenek a fennmaradó kötelezettségek érvényesítésére, a szanálási hatóságnak előre értesítenie kell az érintett klíringtagokat és egyéb érintett feleket. Ezen előzetes értesítési időszaknak három és hat hónap közöttinek kell lennie.

A szanálási hatóságnak – az érintett klíringtagok, valamint a meglévő és még nem teljesített kötelezettségek által kötelezett minden egyéb érintett fél illetékes hatóságaival és szanálási hatóságaival konzultálva – meg kell határoznia, hogy megszűntek-e a szerződéses kötelezettségek érvényesítésétől való eltekintésre vonatkozó indokok, és hogy érvényesítse-e a fennmaradó kötelezettségeket. Ha az említett indokok még fennállnak, akkor a szanálási hatóságnak el kell tekintenie az említett forgó kötelezettségek érvényesítésétől. A még fennálló szerződéses kötelezettségek késleltetett érvényesítéséből származó bevételt azon közpénzek megtérítésére kell fordítani, amelyeket olyan követelések kifizetésére használtak fel, amelyeket „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv alapján nyújtottak be a szanálási hatóság azon döntése következtében, hogy eltekint az említett kötelezettségek érvényesítésétől vagy valamely kormányzati stabilizációs eszköz alkalmazásától. A szanálási hatóság kizárólag olyan mértékben élhet a késleltetett érvényesítésre vonatkozó hatáskörével, hogy a késleltetett érvényesítés által érintett érdekelt felek vonatkozásában ne sérüljön „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv szerinti védelem. A nemteljesítésből eredő veszteségek esetén a szanálási hatóságnak a pozíció- és veszteségelosztó eszközök alkalmazásán keresztül kell helyreállítania a központi szerződő fél pozíciói közötti egyensúlyt, valamint elosztania a még fennálló veszteségeket. A nemteljesítésen kívüli eseményből eredő veszteségek esetén a veszteségeket a szavatolótőke-instrumentumoknak kell viselniük, és azokat a részvényesek között kell elosztani a tőkeinstrumentumok veszteségviselő képessége erejéig, a tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok bevonása vagy átruházása, vagy jelentős hígítás révén. Amennyiben ezen instrumentumok nem elegendőek, a szanálási hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük a fedezetlen, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok és kötelezettségek leírására az alkalmazandó nemzeti fizetésképtelenségi jog szerint a kielégítési sorrendben elfoglalt helyüknek megfelelően, valamint a veszteségelosztó eszközök alkalmazására olyan mértékben, amely nem veszélyezteti a tágabb értelemben vett pénzügyi stabilitást.

(51)

Amennyiben a veszteségek viselését és adott esetben a központi szerződő fél pozíciói közötti egyensúly helyreállítását követően a központi szerződő fél előfinanszírozott forrásai kimerültek, a szanálási hatóságnak a központi szerződő fél működési szabályzatában meghatározott eszközök folytatólagos alkalmazása vagy egyéb intézkedések révén biztosítania kell, hogy az említett forrásokat visszaállítsák a szabályozói követelményeknek való megfelelést biztosító szintre. Így különösen a szanálási hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy kártalanítsák azokat a teljesítő klíringtagokat, amelyek „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv alapján kártalanítás megfizetésére lettek volna jogosultak a veszteségelosztó eszközök alkalmazása miatt, amennyiben az nagyobb veszteségeket eredményezett volna a klíringtagok számára, mint amelyeket a központi szerződő fél működési szabályzata szerinti kötelezettségeik teljesítése esetén szenvedtek volna el a tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok vagy a központi szerződő fél jövőbeli nyereségével kapcsolatos követelést elismerő instrumentumok vonatkozásában. A szanálási hatóság a kártalanítás összegének és módjának értékelésekor mérlegelheti például a központi szerződő fél pénzügyi stabilitását, valamint a kártalanítás és „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv szerinti biztosíték céljára rendelkezésre álló instrumentumok minőségét. A megfelelő ösztönzési struktúra fenntartása érdekében az ilyen kártalanításnak tükröznie kell, hogy az adott klíringtag milyen mértékben támogatta a központi szerződő fél helyreállítását, és ezért figyelembe kell vennie a klíringtagoknak a központi szerződő féllel szemben fennmaradó, még nem teljesített szerződéses kötelezettségeit is. Az ilyen kártalanítást le kell vonni „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv alapján fennálló bármely jogosultság összegéből.

(52)

A szanálási hatóságoknak emellett biztosítaniuk kell, hogy a központi szerződő fél szanálásának költségei minimálisak legyenek, és az egyazon csoportba tartozó hitelezők azonos elbánásban részesüljenek. A szanálási hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy a hitelezőkkel szembeni azonos elbánás elvétől eltérő szanálási intézkedést hozzon, ha az a közérdek szempontjából indokolt a szanálási célok eléréséhez, és arányos a kezelni kívánt kockázattal. Ha a szanálási hatóság ilyen intézkedést alkalmaz, senkit sem különböztethet meg az állampolgársága alapján.

(53)

A központi szerződő felek szanálása nem járhat rendkívüli állami pénzügyi támogatás igénylésével. A fennálló helyreállítási eszközöket és szanálási eszközöket – különösen a leírási eszközt – a lehető legnagyobb mértékben kell alkalmazni azt megelőzően vagy azzal együtt, hogy a központi szerződő fél bármely állami tőkeinjekcióban vagy azzal egyenértékű, rendkívüli állami pénzügyi támogatásban részesülne. A rendkívüli állami pénzügyi támogatás fizetésképtelen intézmények szanálása érdekében való felhasználásának végső eszköznek kell lennie, időben korlátozottnak kell lennie, és meg kell felelnie a vonatkozó állami támogatási rendelkezéseknek.

(54)

Egy eredményes szanálási rendszernek minimálisra kell csökkentenie a fizetésképtelen központi szerződő fél szanálásának az adófizetők által viselendő költségeit. Biztosítania kell, hogy a központi szerződő feleket a pénzügyi stabilitás veszélyeztetése nélkül lehessen szanálni. A leírási eszköz, valamint a veszteség- és pozícióelosztó eszközök úgy érik el ezt a célt, hogy biztosítják, hogy a fizetésképtelen központi szerződő fél hitelezői közé tartozó részvényesek és szerződő felek megfelelő mértékben viseljék a veszteségeket, és a központi szerződő fél fizetésképtelensége miatt keletkezett költségek megfelelő része háruljon rájuk. A leírási eszköz, valamint a veszteség- és pozícióelosztó eszközök tehát erősebb ösztönzőt jelentenek a központi szerződő fél részvényesei és szerződő felei számára arra, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak (FSB) „A pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereinek legfontosabb jellemzői” című dokumentumában meghatározott ajánlásaival összhangban normál körülmények között is figyelemmel kísérjék a központi szerződő fél helyzetét.

(55)

Annak biztosítása érdekében, hogy a szanálási hatóságok több különböző helyzetben is rendelkezzenek a veszteségek és pozíciók szerződő felek közötti elosztásához szükséges rugalmassággal, helyénvaló, hogy az említett hatóságok a pozíció- és veszteségelosztó eszközöket egyaránt képesek legyenek alkalmazni akkor is, ha a cél a kritikus elszámolási szolgáltatások fenntartása a szanálás alatt álló központi szerződő félnél, és akkor is, ha a kritikus szolgáltatásokat áthidaló központi szerződő félnek vagy harmadik félnek adják át, és ezt követően a központi szerződő fél fennmaradó részének működése megszűnik, és azt felszámolják.

(56)

Ha a pozíció- és veszteségelosztó eszközöket abból a célból alkalmazzák, hogy a fizetésképtelen központi szerződő fél életképességét helyreállítsák, és az intézmény tovább folytathassa üzleti tevékenységét, a szanálást a vezetés leváltásának – kivéve, amennyiben a vezetés megtartása helyénvaló és szükséges a szanálási célok eléréséhez –, valamint a központi szerződő fél és tevékenységei átszervezésének kell kísérnie, amelynek során orvosolni kell a fizetésképtelenséghez vezető okokat. A szerkezetátalakítást üzleti reorganizációs terv végrehajtásával kell megvalósítani, amelynek kompatibilisnek kell lennie azzal a szerkezetátalakítási tervvel, amelyet a központi szerződő félnek esetlegesen be kell nyújtania az állami támogatások keretrendszere alapján.

(57)

A pozíció- és veszteségelosztó eszközöket a központi szerződő fél pozíciói közötti egyensúly helyreállítása és a további veszteségek megfékezése céljából, valamint abból a célból kell alkalmazni, hogy pótlólagos forrásokat lehessen bevonni a központi szerződő fél feltőkésítése és előfinanszírozott forrásainak feltöltése érdekében. Annak biztosítása érdekében, hogy az említett eszközök eredményesek legyenek és elérjék céljukat, lehetővé kell tenni, hogy azok a fizetésképtelen központi szerződő fél számára fedezetlen kötelezettségeket vagy a pozíciók közötti egyensúlyhiányt eredményező szerződések lehető legszélesebb körére alkalmazandók legyenek. Lehetővé kell tenniük a nemteljesítők pozícióinak elárverezését a többi klíringtag között vagy a kényszerelosztásukat, amennyiben a helyreállítási terv részeként létrejött önkéntes megállapodások nem merülnek ki a szanálás megkezdésekor, a nemteljesítő klíringtagok érintett elszámolási szolgáltatásokra vagy eszközosztályokra vonatkozó szerződéseinek és a központi szerződő fél egyéb szerződéseinek részleges vagy teljes felmondását, a változó letétre vonatkozó kimenő kifizetésekre alkalmazott további értékcsökkentéseket az ilyen tagok és adott esetben ügyfeleik részére, a helyreállítási tervekben meghatározott bármely, még nem érvényesített helyreállítási készpénzbefizetési felhívás vagy kiegészítő szanálási készpénzbefizetési felhívás alkalmazását, továbbá a központi szerződő fél által kibocsátott tőkeinstrumentumok és hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok vagy egyéb fedezetlen kötelezettségek leírását, valamint bármely hitelviszonyt megtestesítő instrumentum részvénnyé történő átalakítását. Ez magában foglalja a veszteségelosztó eszközök alkalmazásának lehetőségét a pozíciók közötti egyensúly helyreállításának elősegítése céljára, a központi szerződő fél számára forrásokat biztosítva árverési ajánlatok elfogadásához, valamint lehetővé téve a központi szerződő fél számára a nemteljesítők pozícióinak elosztását vagy a felmondott szerződések alapján esedékes fizetések teljesítését.

(58)

Azon veszteségelosztó eszköz alkalmazásakor, amely lehetővé teszi a központi szerződő fél által a teljesítő klíringtagoknak fizetendő nyereségek értékének csökkentését, a szanálási hatóságnak a központi szerződő fél számlastruktúrájának megfelelően a változó letétek feldolgozására, valamint adott esetben a szerződő fél által a teljesítő klíringtagoknak fizetendő nyereség értékének a helyreállítás során történő csökkentésére és „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvre kell támaszkodnia.

(59)

A pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatás kellő figyelembevételével, továbbá végső eszközként lehetővé kell tenni a szanálási hatóságok számára, hogy bizonyos körülmények között néhány szerződést kizárjanak vagy részlegesen kizárjanak a pozíció- és veszteségelosztás köréből. Ilyen kizárások alkalmazásakor a kizárás figyelembevétele céljából – „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv tiszteletben tartása mellett – megemelhető kell, hogy legyen az egyéb szerződésekre alkalmazott kitettség- vagy veszteségszint.

(60)

Amennyiben a szanálási eszközöket egy központi szerződő fél kritikus funkcióinak vagy életképes tevékenységeinek egy stabil vállalkozásra – például egy magánszektorbeli vásárlóra vagy áthidaló központi szerződő félre – történő átruházása céljából alkalmazták, a központi szerződő fél fennmaradó részét megfelelő időn belül fel kell számolni, figyelembe véve bármely, a fizetésképtelen központi szerződő fél által nyújtandó azon szolgáltatások vagy támogatás iránti igényt, amely lehetővé teszi a vásárló vagy az áthidaló központi szerződő fél számára az átvett tevékenységek vagy szolgáltatások folytatásának biztosítását.

(61)

A vagyonértékesítési eszköznek lehetővé kell tennie a hatóságok számára, hogy a központi szerződő felet vagy a központi szerződő fél tevékenységeinek egy részét a részvényesek hozzájárulása nélkül is értékesítsék egy vagy több vásárló részére. A vagyonértékesítési eszköz alkalmazása során a hatóságoknak rendelkezniük kell arról, hogy a központi szerződő fél vagy a központi szerződő fél tevékenységei egyes részeinek eladására nyílt, átlátható és diszkriminációtól mentes folyamat útján kerüljön sor, amelynek során a lehető legmagasabb eladási ár elérésére törekednek.

(62)

A szanálás alatt álló központi szerződő fél eszközeinek vagy kötelezettségeinek a vagyonértékesítési eszköz alkalmazásával történő átruházásából származó minden nettó bevétel a felszámolási eljárásban megmaradó szervezetet kell, hogy megillesse. A szanálás alatt álló központi szerződő fél által kibocsátott tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumoknak a vagyonértékesítési eszköz alkalmazásával történő átruházásából származó minden nettó bevétel a részvényeseket kell, hogy megillesse. A vevő által fizetett bármely ellentételezésből emellett a veszteséget elszenvedett teljesítő klíringtagoknak is részesülniük kell. Minden ilyen nettó bevételt vagy hasznot a szanálás során biztosított állami pénzeszközök teljes visszatérítésétől kell függővé tenni. A bevételekből le kell vonni a központi szerződő fél fizetésképtelensége miatt keletkezett költségeket és a szanálási folyamat költségeit.

(63)

A vagyonértékesítés kellő idő alatt történő lebonyolítása és a pénzügyi stabilitás védelme érdekében kellő időben el kell végezni a befolyásoló részesedést szerezni szándékozó vásárló értékelését, hogy az ne késleltesse a vagyonértékesítési eszköz alkalmazását. A vagyonértékesítési eszköz hatásaitól és a részesedésszerzés formájától függően lehetővé kell tenni, hogy a központi szerződő fél, a vásárló vagy mindkettő képes legyen arra, hogy gyakorolja vagy fenntartsa a meglévő tagsági jogait, és hozzáférjen a fizetési és elszámolási rendszerekhez és egyéb kapcsolódó pénzügyi piaci infrastruktúrákhoz és kereskedési helyszínekhez. Az említett jogok nem tagadhatók meg sem a releváns tagsági vagy részvételi kritériumoknak való meg nem felelés, sem a nem megfelelő hitelminősítés alapján. Az említett kritériumoknak meg nem felelő vevő kizárólag a szanálási hatóság által meghatározandó ideig gyakorolhatja ezeket a jogokat.

(64)

A fizetésképtelen központi szerződő fél értékesítésével, valamint a potenciális vásárlókkal a vagyonértékesítési eszköz alkalmazását megelőzően folytatott tárgyalásokkal kapcsolatos információk valószínűleg rendszerszintű jelentőségűek. A pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében fontos, hogy az ilyen információknak az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) szerint előírt nyilvános közzétételét – a piaci visszaéléssel kapcsolatos szabályok által megengedett késedelemmel összhangban – lehetséges legyen késleltetni annyi idővel, amennyi a központi szerződő fél szanálásának megtervezéséhez és strukturálásához szükséges.

(65)

A részben vagy egészében egy vagy több hatóság tulajdonában lévő vagy a szanálási hatóság ellenőrzése alatt álló központi szerződő félként az áthidaló központi szerződő fél fő céljának annak kell lennie, hogy biztosítsa az alapvető pénzügyi szolgáltatások folyamatos nyújtását a klíringtagok és a szanálás alá vont központi szerződő fél ügyfelei részére, valamint biztosítsa azt, hogy az alapvető pénzügyi tevékenységeket továbbra is elvégezzék. Az áthidaló központi szerződő felet az üzleti tevékenységet folytató életképes vállalkozásként kell működtetni, és amennyiben a feltételek megfelelőek, vissza kell vezetni a piacra, vagy amennyiben többé nem életképes, fel kell számolni.

(66)

Amennyiben valamennyi egyéb opció kivitelezhetetlen, vagy bizonyíthatóan nem elegendő a pénzügyi stabilitás biztosításához, lehetőséget kell biztosítani a kormányzati részvételre tőketámogatás vagy ideiglenes államosítás formájában, az állami támogatásokra vonatkozó, alkalmazandó szabályokkal összhangban, beleértve a központi szerződő fél műveleteinek átszervezését is. Az erkölcsi kockázat elkerülése érdekében az ilyen rendkívüli állami pénzügyi támogatás csak végső eszközként biztosítható, ideiglenes jellegűnek kell lennie, és megfelelő idő alatt minden esetben vissza kell téríteni. Ezért a tagállamoknak – anélkül, hogy azok akadályt képeznének a kormányzati stabilizációs eszközök alkalmazása előtt – átfogó és hiteles szabályokat kell létrehozniuk a pénzeszközök visszatéríttetésére vonatkozóan. A kormányzati stabilizációs eszközök alkalmazása nem érinti egyik központi bank azon szerepét sem, hogy esetlegesen likviditást nyújtson a pénzügyi rendszernek, a központi bank kizárólagos mérlegelési jogkörével élve, akár stresszhelyzet idején is.

(67)

A szanálási hatóságok azon képességének biztosítása érdekében, hogy alkalmazzák a veszteség- és pozícióelosztó eszközöket a harmadik országokban lévő szervezetekkel kötött szerződésekre, e lehetőség elismerését bele kell foglalni a központi szerződő felek működési szabályzatába.

(68)

A szanálási hatóságoknak minden olyan szükséges jogkörrel rendelkezniük kell, amelyek a szanálási eszközök alkalmazása során – különféle kombinációkban – gyakorolhatók. Ezek közé kell, hogy tartozzanak a fizetésképtelen központi szerződő fél tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumainak, eszközeinek, jogainak, kötelmeinek vagy kötelezettségeinek egy másik szervezetre, például egy másik központi szerződő félre vagy áthidaló központi szerződő félre történő átruházására vonatkozó hatáskör; a fizetésképtelen központi szerződő fél tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumainak leírására vagy bevonására, kötelezettségeinek leírására vagy átalakítására vonatkozó hatáskör; a változó letét leírására vonatkozó hatáskör; a harmadik feleknek a központi szerződő fél tekintetében fennálló, még nem teljesített kötelezettségeinek érvényesítésére vonatkozó hatáskör, beleértve a központi szerződő fél működési szabályzatában meghatározott helyreállítási készpénzbefizetési felhívásokat és pozícióelosztásokat; a szanálási készpénzbefizetési felhívások alkalmazására vonatkozó hatáskör; a központi szerződő fél szerződéseinek részleges vagy teljes felmondására vonatkozó hatáskör; a vezetés leváltására vonatkozó hatáskör; valamint a követelések kifizetésére vonatkozó átmeneti moratórium elrendelésére vonatkozó hatáskör. A központi szerződő félnek, a központi szerződő fél igazgatósága tagjainak és felső vezetőinek a nemzeti polgári vagy büntetőjog alapján felelősségre vonhatóknak kell lenniük a központi szerződő fél fizetésképtelenségéért.

(69)

A szanálási keretnek eljárási követelményeket is tartalmaznia kell annak biztosítására, hogy a szanálási intézkedésekről megfelelően értesítsék az érintetteket, és azokat megfelelően nyilvánosságra hozzák. Mivel azonban a szanálási hatóságok és szaktanácsadóik által a szanálási eljárás alatt megszerzett információ valószínűleg bizalmas jellegű, mielőtt a szanálási határozatot közzé teszik, hatékony titoktartási szabályok hatálya alatt kell, hogy álljon. Figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a helyreállítási és szanálási tervek tartalmára és részleteire, valamint e tervek bármely értékelésének eredményére vonatkozó információk messzemenő következményekkel járhatnak, különösen az érintett vállalkozásokra nézve. Azt kell feltételezni, hogy meghozatala előtt egy döntéssel kapcsolatban közölt bármely információ, akár azzal kapcsolatos, hogy a szanálási feltételek teljesülnek-e, akár azzal, hogy az eljárás során mely eszköz vagy intézkedés kerül alkalmazásra, hatással lesz az intézkedés által érintett köz- vagy magán érdekekre. Önmagában az az információ is negatív hatásokkal járhat egy adott központi szerződő félre, hogy a szanálási hatóság vizsgálja a központi szerződő felet. Szükséges ezért biztosítani, hogy megfelelő mechanizmusok álljanak rendelkezésre az ilyen információk – így például a helyreállítási és szanálási tervek tartalma és részletei és az ezzel összefüggésben elvégzett bármely értékelés eredménye – titkosságának fenntartására.

(70)

A szanálási hatóságoknak kiegészítő hatáskörökkel kell rendelkezniük annak érdekében, hogy biztosítsák a tulajdonviszonyt vagy hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, valamint az eszközök, kötelezettségek, jogok és kötelmek, többek között a pozíciók és a kapcsolódó letétek átruházásának eredményességét. E hatásköröknek – az e rendeletben meghatározott védintézkedések fenntartásával – magukban kell foglalniuk a harmadik felek jogainak az átadott instrumentumokról vagy eszközökről való eltávolítására vonatkozó hatáskört és a szerződések érvényesítésére irányuló hatáskört, valamint az átadott eszközöket és tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumokat átvevő féllel szemben a megállapodások folytonosságának biztosítására irányuló hatáskört. Mindez nem érintheti azonban a munkavállalóknak a munkaszerződés felmondására vonatkozó jogát. A szerződő félnek a szanálás alatt álló központi szerződő féllel vagy egy csoporthoz tartozó vállalkozásával fennálló szerződés felmondására irányuló joga szintén nem sérülhet, amennyiben a felmondás oka nem csupán az, hogy a fizetésképtelen központi szerződő fél szanálásra kerül. A szanálási hatóságoknak rendelkezniük kell azzal a kiegészítő hatáskörrel, amely alapján kötelezhetik a központi szerződő fél rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében felszámolás alatt álló fennmaradó részét azon szolgáltatások teljesítésére, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a vagyonértékesítési eszköz vagy az áthidaló központi szerződő fél eszköz alkalmazásával eszközökhöz, szerződésekhez vagy tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumokhoz jutó központi szerződő fél folytassa üzleti tevékenységét.

(71)

Tekintettel arra, hogy szükség lehet válságkezelési intézkedések sürgős meghozatalára egy tagállamban vagy az Unióban fellépő súlyos pénzügyi stabilitási kockázatok miatt, a válságkezelési intézkedés előzetes bírósági jóváhagyásának kérelmezésére vonatkozó, a nemzeti jog szerinti eljárásnak és egy ilyen kérelem bírósági vizsgálatának egyaránt gyorsítottnak kell lennie. Tekintettel arra, hogy a válságkezelési intézkedést sürgősen kell meghozni, a bíróságnak 24 órán belül döntést kell hoznia, és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az érintett hatóság a bíróság döntése után azonnal meghozhassa határozatát. Ez nem érinti az érdekelt felek esetleges azon jogát, hogy a bíróságnál korlátozott időre kérelmezzék a döntés elhalasztását, miután a szanálási hatóság meghozta a válságkezelési intézkedést.

(72)

A Charta 47. cikkével összhangban az érintett feleknek joguk van a tisztességes eljáráshoz és az őket érintő intézkedésekkel szembeni hatékony jogorvoslathoz. A szanálási hatóságok által hozott határozatok ellen ezért biztosítani kell a fellebbezés jogát.

(73)

A nemzeti szanálási hatóságok által hozott szanálási intézkedés gazdasági értékeléseket és széles mérlegelési jogkört követelhetnek meg. A nemzeti szanálási hatóságok rendelkeznek a szükséges szakértelemmel ahhoz, hogy elvégezzék ezeket az értékeléseket és meghatározzák a mérlegelési jogkör megfelelő alkalmazását. Ezért fontos annak biztosítása, hogy a nemzeti szanálási hatóságok által ebben a vonatkozásban készített gazdasági értékeléseket a nemzeti bíróságok alapként használják fel az érintett válságkezelési intézkedések felülvizsgálatakor. Ezen értékelések összetett jellege azonban nem akadályozhatja meg a nemzeti bíróságokat annak megvizsgálásában, hogy a szanálási hatóság által felhasznált adatok tényszerűen pontosak, megbízhatók és következetesek-e, hogy ezek az adatok tartalmaznak-e az összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő minden releváns információt, és hogy alátámasztják-e a belőlük levont következtetéseket.

(74)

A rendkívül sürgős esetek kezelése érdekében, valamint tekintettel arra, hogy a szanálási hatóságok határozatainak felfüggesztése gátolhatja a kritikus funkciók folytonosságát, rendelkezni kell arról, hogy a felülvizsgálat iránti kérelem benyújtása ne vonja maga után a megtámadott határozat joghatásának automatikus felfüggesztését, és a szanálási hatóság határozata azonnal végrehajtható legyen.

(75)

Továbbá, amennyiben szükséges azon harmadik felek védelme érdekében, akik a szanálási hatásköreiket gyakorló szanálási hatóságok eljárása során jóhiszeműen hozzájutottak a szanálás alatt álló központi szerződő fél eszközeihez, szerződéseihez, jogaihoz és kötelezettségeihez, valamint a pénzügyi piacok stabilitásának biztosítása érdekében, a fellebbezéshez való jog nem érintheti a megsemmisített határozat alapján hozott későbbi adminisztratív intézkedéseket vagy végrehajtott ügyleteket. Ilyen esetekben a jogsértő határozatra vonatkozó jogorvoslatnak az érintett személyek által elszenvedett károk miatti kártalanításra kell korlátozódnia.

(76)

Az eredményes szanálás érdekében és a joghatósági összeütközések elkerülése céljából rendes fizetésképtelenségi eljárás addig nem indítható vagy folytatható a fizetésképtelen központi szerződő féllel szemben, amíg a szanálási hatóság a szanálási hatásköreit gyakorolja, vagy a szanálási eszközöket alkalmazza, kivéve, ha az eljárást a szanálási hatóság kezdeményezésére vagy annak beleegyezésével indítják vagy folytatják. Bizonyos szerződéses kötelezettségek korlátozott időre történő felfüggesztése hasznos és szükséges annak érdekében, hogy a szanálási hatóságnak legyen ideje a szanálási eszközök gyakorlatba való átültetésére. Ez azonban nem alkalmazandó a fizetésképtelen központi szerződő feleknek a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) alapján kijelölt rendszerekkel, többek között más központi szerződő felekkel és központi bankokkal szemben fennálló kötelezettségeire. A 98/26/EK irányelv csökkenti a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben való részvétellel járó kockázatokat, különösen azáltal, hogy csökkenti a zavarokat az ilyen rendszerek résztvevőinek fizetésképtelensége esetén. Annak biztosítása érdekében, hogy e védelmi eszközök megfelelően alkalmazhatók legyenek válsághelyzetekben, egyidejűleg megfelelő biztonságot fenntartva a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek üzemeltetői és egyéb piaci résztvevők számára, a válságmegelőzési intézkedéseket vagy a szanálási intézkedéseket nem lehet a 98/26/EK irányelv értelmében vett fizetésképtelenségi eljárásnak tekinteni, feltéve, hogy a szerződés szerinti érdemi kötelezettségek továbbra is teljesítésre kerülnek. A 98/26/EK irányelv alapján kijelölt rendszerek működése vagy az irányelv által garantált biztosítékhoz fűződő jog azonban nem szenvedhet csorbát.

(77)

Annak biztosítása érdekében, hogy amikor a szanálási hatóságok magánszektorbeli vásárlókra vagy áthidaló központi szerződő felekre ruháznak át eszközöket és kötelezettségeket, megfelelő idő álljon rendelkezésükre az átadandó szerződések azonosítására, helyénvaló lehet a szerződő feleknek a pénzügyi szerződések lezárására, a kötelezettségek esedékességének előrehozására vagy a pénzügyi szerződések más módon történő megszüntetésére vonatkozó jogainak arányos korlátozása az átruházás előtt. Ez a korlátozás szükséges lenne ahhoz, hogy a hatóságok valós képet kaphassanak a fizetésképtelen központi szerződő fél mérlegéről, azon értékbeli és a szerződések állományában bekövetkező változások nélkül, amelyek a felmondási jogok széles körű gyakorlásából erednének. Annak érdekében, hogy a szerződő felek szerződéses jogaiba történő beavatkozás a szükséges legkisebb mértékű legyen, a felmondási jogok korlátozását a lehető legrövidebb időtartamra kell korlátozni és annak csak a válságmegelőzési intézkedéssel vagy szanálási intézkedéssel – vagy az ilyen intézkedés alkalmazásához közvetlenül kapcsolódó bármely eseménnyel – összefüggésben kell alkalmazandónak lennie, továbbá a bármely egyéb nemteljesítés, többek között a fizetési vagy letétnyújtási kötelezettség elmulasztása miatt fennálló felmondási jogoknak fenn kell maradniuk.

(78)

A fizetésképtelen központi szerződő fél néhány, de nem valamennyi eszközének, szerződésének, jogának és kötelezettségének átruházása esetén a jogszerű tőkepiaci megállapodások fenntartása érdekében helyénvaló védintézkedéseket alkalmazni, adott esetben a megfelelő kapcsolt kötelezettségek, jogok és szerződések különválasztásának megakadályozására. A kapcsolt szerződéseket és kapcsolódó biztosítékokat érintő egyes gyakorlatok e korlátozásának az ugyanazon szerződő féllel kötött, biztosítéki megállapodásokkal, tulajdonjog-átruházási pénzügyi biztosítékokról szóló megállapodásokkal, egymással szembeni elszámolásra vonatkozó megállapodásokkal, pozíciólezáró nettósítási megállapodásokkal és strukturált finanszírozási rendszerekkel biztosított szerződésekre is vonatkoznia kell. Amennyiben a védintézkedés alkalmazandó, a szanálási hatóságoknak a védett megállapodáshoz tartozó valamennyi kapcsolt szerződés átruházására kell törekedniük, vagy valamennyit a fizetésképtelen központi szerződő fél fennmaradó részénél kell hagyniuk. Ezen védintézkedéseknek garantálniuk kell, hogy a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) alkalmazásában nettósítási megállapodással biztosított kitettségek szavatolótőke-követelményét ez csak minimális mértékben érintse.

(79)

Az uniós központi szerződő felek szolgáltatásokat nyújtanak harmadik országokban található klíringtagoknak és ügyfeleiknek, és a harmadik országbeli központi szerződő felek szolgáltatásokat nyújtanak az Unióban található klíringtagoknak és ügyfeleiknek. A nemzetközi szinten aktív központi szerződő felek eredményes szanálásához szükség van a tagállamok és a harmadik országok hatóságai közötti együttműködésre. E célból az ESMA-nak iránymutatást kell adnia a harmadik országok hatóságaival megkötendő együttműködési megállapodások releváns tartalmát illetően. Ezeknek az együttműködési megállapodásoknak biztosítaniuk kell a nemzetközi szinten aktív központi szerződő felekkel kapcsolatos eredményes tervezést, döntéshozatalt és koordinációt. A nemzeti szanálási hatóságoknak bizonyos körülmények között el kell ismerniük és végre kell hajtaniuk a harmadik országbeli szanálási eljárásokat. Az együttműködésnek ki kell terjednie az uniós vagy harmadik országbeli központi szerződő felek leányvállalataira, valamint azok klíringtagjaira és ügyfeleire is.

(80)

Az e rendelet megsértése miatti közigazgatási szankciók valamennyi tagállamban való következetes alkalmazásának garantálása érdekében e rendeletben rendelkezni kell azon legfontosabb közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések listájáról, amelyeknek a szanálási hatóságok és az illetékes hatóságok rendelkezésére kell állniuk, azon hatáskörről, hogy az említett közigazgatási szankciókat és egyéb közigazgatási intézkedéseket valamennyi, jogsértésért felelős – akár jogi, akár természetes – személyre kiszabhassák, valamint az említett közigazgatási szankciók és egyéb közigazgatási intézkedések szintjének és típusának megállapításához alkalmazandó legfontosabb kritériumok listájáról, továbbá a közigazgatási pénzbírságok szintjeiről. A közigazgatási szankcióknak és egyéb közigazgatási intézkedéseknek figyelembe kell venniük olyan tényezőket, mint az azonosított, jogsértésből eredő pénzügyi előny, a jogsértés súlyossága és időtartama, az esetleges súlyosbító vagy enyhítő körülmények, valamint annak szükségessége, hogy a közigazgatási bírságok visszatartó erővel bírjanak; valamint a szankciók mértéke adott esetben csökkenthető a szanálási hatósággal vagy az illetékes hatósággal való együttműködésre tekintettel. A közigazgatási szankciók elfogadása és közzététele során tiszteletben kell tartani a Chartában meghatározott alapvető jogokat.

(81)

A következetes harmonizáció és a piaci résztvevőknek az egész Unióban való megfelelő védelme érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikke szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján, az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően az ESMA által kidolgozott szabályozástechnikai standardtervezeteket fogadjon el a következő elemek meghatározása céljából: a) az írásos megállapodások tartalma és a szanálási kollégiumok működésére vonatkozó eljárások; b) a központi szerződő fél által a helyreállítás során felhasználandó pótlólagos előfinanszírozott elkülönített saját források összegének kiszámítására és fenntartására vonatkozó módszertan, valamint amennyiben ilyen saját források nem állnak rendelkezésre, azon eljárás, amely szerint a központi szerződő fél olyan helyreállítási intézkedésekhez folyamodik, amelyek a teljesítő klíringtagok hozzájárulását írják elő, és később visszatérítést nyújt ezen klíringtagok számára; c) a helyreállítási tervek értékelésének módszertana; d) a szanálási tervek tartalma; e) az elosztási sorrend, a maximális időtartam és a központi szerződő fél éves nyereségének maximális részaránya a helyreállítás során a kártalanítási mechanizmus keretében; f) az értékelések elvégzése szempontjából releváns elemek; g) az ideiglenes értékelésekben feltüntetendő további veszteségekre képzett puffer kiszámításának módszertana; h) az üzleti reorganizációs tervbe foglalandó minimumelemek; i) az üzleti reorganizációs terv által teljesítendő kritériumok; j) „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv alapján végzendő végső értékelésre vonatkozó módszertan; k) azon feltételek, amelyek szerint a klíringtagok ügyfelei a szerződéses szimmetria elve alapján kártalanításban részesülhetnek, és azon feltételek, amelyek szerint ezt arányosnak kell tekinteni.

(82)

A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a 648/2012/EU rendelet 5. cikke értelmében létrejött bármely elszámolási kötelezettséget felfüggesszen a szanálás alatt álló központi szerződő fél szanálási hatóságának vagy illetékes hatóságának a kérésére, saját kezdeményezés alapján vagy a szanálás alatt álló központi szerződő fél klíringtagjának felügyeletéért felelős illetékes hatóság kérésére, az ESMA nem kötelező érvényű véleményét követően, egy meghatározott típusú szerződő fél vagy a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek azon meghatározott kategóriái esetén, amelyek elszámolását a szanálás alatt álló központi szerződő fél végzi. Az elszámolási kötelezettség felfüggesztésére vonatkozó határozatot kizárólag abban az esetben lehet elfogadni, ha az szükséges a pénzügyi stabilitás és a piaci bizalom megőrzése érdekében, különösen a dominóhatás elkerülése és annak megakadályozása érdekében, hogy a szerződő felek és befektetők nagy és bizonytalan kockázati kitettségekkel rendelkezzenek a központi szerződő féllel szemben. Határozatának elfogadása érdekében a Bizottságnak figyelembe kell vennie a szanálási célokat, a 648/2012/EU rendeletben megállapított, a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek elszámolási kötelezettség alá vonására vonatkozó kritériumokat azon tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetén, amelyekre a felfüggesztést kérik, valamint azt, hogy szükséges-e felfüggeszteni az elszámolási kötelezettséget a pénzügyi stabilitás megőrzése és az unióbeli pénzügyi piacok rendezett működése érdekében. Az ESMA számára lehetővé kell tenni, hogy felkérje a Bizottságot a 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (11) előírt kereskedési kötelezettség felfüggesztésére, amennyiben úgy ítéli meg, hogy az elszámolási kötelezettség felfüggesztése a kereskedési kötelezettség kritériumainak lényegi változását jelenti. A felfüggesztésnek átmeneti jellegűnek kell lennie, és lehetőséget kell biztosítani a meghosszabbítására. Hasonlóképpen, fokozni kell a központi szerződő fél 648/2012/EU rendelet 28. cikkében meghatározott kockázatkezelési bizottságának a szerepét annak érdekében, hogy jobban ösztönözze a központi szerződő felet a kockázatainak prudens kezelésére és rezilienciájának javítására.

A kockázatkezelési bizottság tagjai számára lehetővé kell tenni, hogy tájékoztassák az illetékes hatóságot, ha a központi szerződő fél nem követi a kockázatkezelési bizottság tanácsát, továbbá a klíringtagoknak és az ügyfeleknek a kockázatkezelési bizottságba delegált képviselői számára lehetővé kell tenni, hogy használják a kapott információkat a központi szerződő féllel szembeni kitettségeik nyomon követésére a titoktartási védintézkedések betartásával, valamint a versenyjogban az ilyen információk cseréjére vonatkozóan meghatározott korlátozások sérelme nélkül. Végezetül, a központi szerződő felek szanálási hatóságainak is hozzáférést kell biztosítani a kereskedési adattárakban elérhető valamennyi szükséges információhoz. A 648/2012/EU rendeletet és az (EU) 2015/2365 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (12) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(83)

Az FSB referencia-kamatlábra vonatkozó reformjának megfelelő végrehajtása érdekében egyértelművé kell tenni a piaci résztvevők számára, hogy azokra az ügyletekre, amelyeket azt megelőzően hoztak létre vagy újítottak meg, hogy megkezdődött az elszámolási vagy letéti követelményeknek a referencia-kamatláb alapjául szolgáló tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre (elődügyletek) való alkalmazása, nem kell alkalmazni a 648/2012/EU rendeletben előírt követelményeket, amennyiben azok megújítására kizárólag a referencia-kamatlábra vonatkozó reform végrehajtása vagy a végrehajtására való felkészülés céljából került sor. Ez segítené annak a kockázatnak a megelőzését is, hogy az említett elődügyletekben részt vevő uniós szerződő feleket felkészületlenül érje egy adott referenciamutató lényegi változása vagy megszüntetése, és ezáltal hozzájárulna az ezzel kapcsolatos, a pénzügyi stabilitást illető aggályok csökkentéséhez. Ez a megközelítés összhangban van a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) és az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által kiadott nemzetközi iránymutatásokkal.

(84)

A központi szerződő felek szanálásának eredményes végrehajtása érdekében a 2002/47/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (13) előírt védintézkedéseket nem kell alkalmazni pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások érvényesítésének vagy értékpapírokból álló pénzügyi biztosítékról szóló megállapodások hatályának korlátozására, illetve az e rendeletben előírt bármely pozíciólezáró nettósítási vagy egymással szembeni elszámolásra vonatkozó rendelkezésre.

(85)

Az (EU) 2017/1132 (14), a 2004/25/EK (15) és a 2007/36/EK (16) európai parlamenti és tanácsi irányelv szabályokat tartalmaz az említett irányelvek hatálya alá tartozó központi szerződő felek részvényeseinek és hitelezőinek védelmére vonatkozóan. Egy olyan helyzetben, amikor a szanálási hatóságoknak e rendelet szerint gyorsan kell eljárniuk, az említett szabályok hátráltathatják az eredményes szanálási intézkedést, valamint a szanálási eszközök és hatáskörök szanálási hatóságok általi hatékony alkalmazását. Ezért a 2014/59/EU irányelv szerinti eltéréseket ki kell terjeszteni az e rendelet alapján hozott intézkedésekre is. Az érdekelt felek számára a lehető legnagyobb fokú jogbiztonság garantálása érdekében az eltéréseket egyértelműen és szűk körűen kell meghatározni, és azokat kizárólag közérdekből, a szanálást kiváltó feltételek fennállása esetén lehet alkalmazni.

(86)

A követelmények megkettőzésének elkerülése érdekében a 2014/59/EU irányelvet és a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (17) módosítani kell oly módon, hogy a hatályuk alól ki legyenek zárva azon szervezetek, amelyek a 648/2012/EU rendelet alapján is engedélyezettek.

(87)

A 600/2014/EU rendelet 54. cikkének (2) bekezdése átmeneti időszakról rendelkezik, amely alatt az említett rendelet 35. és 36. cikke nem alkalmazandó azon központi szerződő felek vagy kereskedési helyszínek vonatkozásában, amelyek kérelmezték az illetékes hatóságuktól, hogy élhessenek az átmeneti rendelkezésekkel a tőzsdén kereskedett származtatott termékek tekintetében. 2020. július 3-án lejárt az az átmeneti időszak, amely alatt a kereskedési helyszíneket vagy a központi szerződő feleket az illetékes nemzeti hatóság mentesítheti az említett rendelet 35. és 36. cikkének alkalmazása alól a tőzsdén kereskedett származtatott termékek tekintetében. A Covid19-világjárványból eredő nagy fokú bizonytalanság és volatilitás jellemezte jelenlegi piaci környezet negatívan hat a központi szerződő felekre és a kereskedési helyszínek működésére, mivel növeli működési kockázataikat. Ezen megnövekedett kockázatok a hozzáférési kérelmek értékelésére és az ügyletek átvitelének kezelésére rendelkezésre álló kapacitások korlátozottságával együttesen befolyásolhatják a piacok rendezett működését és a pénzügyi stabilitást. Ezen kívül az említett rendelet a tőzsdén kereskedett származtatott termékekre vonatkozó új rendszerről rendelkezik a kritikus piaci infrastruktúrákhoz való hozzáférés tekintetében, amelynek célja, hogy egyensúlyt teremtsen az ezen infrastruktúrák közötti fokozottabb verseny és a működési integritásuk megőrzésének szükségessége között.

Ezért, bár az említett rendelet célja versenypiac teremtése a pénzügyi infrastruktúrák számára, a gazdasági szereplők nem számíthatnak a meglévő szabályok és prioritások fenntartására a gazdasági körülmények változása esetén, különösen, ha az súlyos gazdasági válság következménye. Ez különösen igaz egy olyan területen, ahol a kritikus piaci infrastruktúrák, például a kereskedési és elszámolási infrastruktúrák közötti interakció kivételesen magas szintű működési rezilienciát tesz szükségessé, mivel az ilyen kritikus infrastruktúrák működésének bármely zavara nagy kockázatot jelentene a pénzügyi stabilitásra nézve. A Covid19-világjárvány következtében a tőzsdén kereskedett származtatott termékekkel kapcsolatos kereskedési és elszámolási szolgáltatásokat nyújtó kereskedési helyszínekre és központi szerződő felekre vonatkozó nyílt hozzáférési rendszer alkalmazásának kezdőnapját elhalasztják egy évvel, 2021. július 3-ra.

(88)

Annak biztosítása érdekében, hogy a központi szerződő felek szanálási hatóságai képviselettel rendelkezzenek valamennyi releváns fórumon, valamint hogy az ESMA rendelkezzen a központi szerződő felek helyreállításával és szanálásával kapcsolatos feladatok végrehajtásához szükséges minden szakértelemmel, az 1095/2010/EU rendeletet módosítani kell abból a célból, hogy a központi szerződő felek nemzeti szanálási hatóságai beletartozzanak az illetékes hatóságoknak az említett rendeletben meghatározott fogalmába.

(89)

Az ESMA a ráruházott feladatokkal kapcsolatos döntéseinek előkészítése érdekében – beleértve az előzetes és utólagos értékelésekre, valamint a szanálási kollégiumokra és tervekre vonatkozó technikai standardtervezetek, továbbá a szanálási feltételekre és a kötelező erejű közvetítésre vonatkozó iránymutatások kidolgozását –, valamint az európai felügyeleti hatóságnak (Európai Bankhatóság, EBH) és tagjainak az említett döntések előkészítésébe történő átfogó bevonásának biztosítása érdekében az ESMA-nak egy belső szanálási bizottságot (a továbbiakban: az ESMA szanálási bizottsága) kell létrehoznia, amelynek szanálási hatóságok a tagjai. Adott esetben megfigyelőként meg kell hívni az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (18) meghatározott illetékes hatóságokat, beleértve az Európai Központi Bankot és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott szanálási hatóságokat, beleértve a 806/2014/EU rendelettel létrehozott Egységes Szanálási Testületet.

(90)

A központi szerződő felek kedvezőtlen piaci fejleményekkel szembeni rezilienciájának értékelésére vonatkozó fogalmi keret előkészítése során konzultálni kell az ESMA szanálási bizottságával, amennyiben az értékelés kiterjed a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására vonatkozó intézkedések által az Unió pénzügyi stabilitására gyakorolt összesített hatás vizsgálatára. Ilyen esetekben az ilyen stressztesztek eredményeinek értékelésekor is konzultálni kell az ESMA szanálási bizottságával.

(91)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, valamint a Charta által elismert jogokat, szabadságokat és elveket.

(92)

Az illetékes hatóságoknak és a szanálási hatóságoknak döntéseik és intézkedéseik e rendelet alapján történő meghozatalakor mindig kellő tekintettel kell lenniük a döntéseik és intézkedéseik által azon más tagállamok pénzügyi stabilitására és azon más tagállamok gazdasági helyzetére gyakorolt hatásra, ahol a központi szerződő fél műveletei a helyi pénzügyi piacok szempontjából kritikusak vagy fontosak, beleértve ahol a klíringtagok és – amennyiben releváns információ áll rendelkezésre – azok ügyfelei találhatók, valamint ahol a kapcsolódó kereskedési helyszíneket és pénzügyi piaci infrastruktúrákat – többek között az interoperábilis központi szerződő feleket – létrehozták.

(93)

mivel e rendelet célját, nevezetesen a központi szerződő felek helyreállítására és szanálására vonatkozó szabályok és eljárások harmonizálását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban – a központi szerződő felek esetleges fizetésképtelenségének az Unió egészére gyakorolt hatása miatt – e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(94)

E rendelet alkalmazását 2022. augusztus 12-ig el kell halasztani annak érdekében, hogy valamennyi lényeges végrehajtási intézkedést kidolgozzanak, valamint hogy a központi szerződő felek és egyéb piaci szereplők meg tudják tenni a rendeletnek való megfeleléshez szükséges lépéseket. Mindazonáltal a központi szerződő felekre vonatkozó azon követelmény, hogy a helyreállítás során az elkülönített saját forrásait használja, valamint a klíringtagoknak abban a rendkívüli esetben történő kártalanítására vonatkozó rendelkezések, ha a helyreállítás során a változó letéten keletkező nyereség értékcsökkentésére kerül sor, a megfelelő szabályozástechnikai standardok rendelkezésre állásán alapulnak. Helyénvaló tehát az ilyen rendelkezések alkalmazása kezdőnapjának elhalasztását 2023. február 12-ig meghosszabbítani. Ezenfelül a központi szerződő felek helyreállítási tervére, valamint a helyreállítási tervek elfogadására és felülvizsgálatára vonatkozó egyes rendelkezéseket, többek között a helyreállítási terv benyújtására vonatkozó kötelezettséget egy korábbi időponttól kell alkalmazni, mivel valamennyi központi szerződő fél rendelkezik már helyreállítási tervvel, ahogy azt a pénzügyi piaci infrastruktúrákra vonatkozó, a Fizetési és Piaci Infrastruktúra Bizottság és az IOSCO által közzétett elvek előírják. A 648/2012/EU rendelet alapján már engedélyezett központi szerződő feleknek meg kell tenniük a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy legkésőbb 2022. február 12-ig be tudják majd nyújtani helyreállítási terveiket az illetékes hatóságukhoz. A helyreállítási tervekre vonatkozó említett rendelkezéseket 2022. február 12-től kell alkalmazni. Amennyiben a központi szerződő fél helyreállítási tervével kapcsolatban nem konzultáltak a szanálási hatósággal, e rendelet egyéb rendelkezéseinek alkalmazandóvá válásakor a központi szerződő fél illetékes hatóságának haladéktalanul konzultálnia kell a szanálási hatósággal a központi szerződő fél helyreállítási tervéről. A szerződő felek számára a jogbiztonság szavatolása érdekében a 648/2012/EU rendelet azon módosításait, amelyek az FSB referencia-kamatlábra vonatkozó reformjának megfelelő végrehajtását kívánják biztosítani, e rendelet hatálybalépésétől kell alkalmazni.

(95)

Annak biztosítása érdekében, hogy a tőzsdén kereskedett származtatott termékekre vonatkozó nyílt hozzáférési rendszer alkalmazásából eredő megnövekedett működési kockázatok ne veszélyeztessék a piacok rendezett működését vagy a pénzügyi stabilitást, továbbá a folytonosság megszakadásának elkerülése érdekében visszamenőleges hatállyal szükséges alkalmazni az ilyen átmeneti időszakok 2020. július 4-től 2021. július 3-ig történő meghosszabbítását.

(96)

Ennek a rendeletnek biztosítania kell, hogy a központi szerződő felek elegendő veszteségviselő képességgel és feltőkésítési képességgel rendelkezzenek ahhoz, hogy úgy tudják biztosítani a veszteségek gyors és zökkenőmentes fedezését és a feltőkésítést, hogy annak a pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatása minimális legyen, törekedve ugyanakkor az adófizetőkre gyakorolt hatás elkerülésére. A pénzügyi intézmények eredményes szanálási rendszereire vonatkozó, az FSB által kidolgozott és nemzetközileg elfogadott elvekkel összhangban ennek a rendeletnek biztosítania kell, hogy szanálás során elsőként a központi szerződő fél tőketulajdonosai viseljék a veszteségeket oly módon, amely minimálisra csökkenti annak kockázatát, hogy az említett tőketulajdonosok fellebbezést indítsanak azon az alapon, hogy a szanálás során elszenvedett veszteségeik nagyobbak, mint amelyeket a rendes fizetésképtelenségi eljárás alkalmazása esetén kellett volna viselniük „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv szerint. Az FSB 2018. november 15-én konzultációs dokumentumot tett közzé „A pénzügyi forrásoknak a központi szerződő felek szanálásának támogatására való felhasználása, valamint a központi szerződő felek saját tőkéjének a szanálás során történő kezelése” címmel.

Az említett dokumentumról kapott visszajelzések és további értékelések alapján az FSB 2020 végén iránymutatást tervez kibocsátani arra vonatkozóan, hogy a központi szerződő felek szanálása esetén hogyan kell a saját tőkét oly módon felhasználni, amely minimálisra csökkenti annak kockázatát, hogy a tőketulajdonosok fellebbezést indítsanak az „egyetlen hitelező sem kerülhet rosszabb helyzetbe” elv alkalmazása miatt. Az említett iránymutatás közzétételét követően a Bizottságnak felül kell vizsgálnia az e rendeletben megállapított, a saját tőke szanálás esetén történő leírására vonatkozó szabályok alkalmazását, figyelembe véve az említett, nemzetközileg elfogadott standardokat. E konkrét felülvizsgálat mellett a Bizottságnak a hatálybalépését követő öt év elteltével felül kell vizsgálnia e rendelet alkalmazását, figyelembe véve többek között az esetlegesen bekövetkező további nemzetközi fejleményeket. Ezen általános felülvizsgálatnak ki kell terjednie a központi szerződő felek helyreállításával és szanálásával kapcsolatban legalább bizonyos alapvető kérdésekre, mint például a szanálási hatóságok rendelkezésére álló, a nemteljesítésen kívüli eseményből eredő veszteségek fedezésére felhasználható pénzügyi forrásokra, valamint a központi szerződő feleknek a helyreállítás és a szanálás során felhasználható saját forrásaira,