4.2 A tőke azonosítása, kiszámítása és allokációja

A belső tőke összegeinek, típusainak és eloszlásának a 2013/36/EU irányelv 73. cikke szerinti értékelése során az intézmények a belső értékelési rendszereik kimenetei alapján állapítsák meg, hogy a banki könyvből eredő kamatlábkockázat, a kulcsfontosságú feltételezéseket és a kockázati korlátokat is figyelembe véve, hogyan járul hozzá a belső tőke általános értékeléséhez. A tőke általános szintjének arányosnak kell lennie az intézmény ténylegesen mért (a banki könyvből eredő kamatlábkockázatot is tartalmazó) kockázatának szintjével és az intézmény kockázati étvágyával is, és a tőke általános szintjét az intézmények dokumentálják megfelelően a tőkemegfelelés belső értékelési eljárásáról szóló (ICAAP) jelentésében.

Az intézmények igazolniuk kell, hogy a gazdasági értékükben és jövőbeni eredményükben a kamatlábak változásaiból eredően bekövetkező potenciális változásoknak a belső tőkére gyakorolt hatását figyelembe véve a belső tőkéjük a banki könyvből eredő kamatlábkockázat szintjével arányos. Az intézményektől nem elvárt a gazdasági érték és jövedelmezőségi mérések kétszeres elszámolása a belső tőke meghatározásakor

A banki könyvből eredő kamatlábkockázathoz szükséges belső tőke mennyiségéről a tőkemegfelelés belső értékelési eljárása szerint készített elemzésben az intézmények vegyék figyelembe:

• (a) a kamatlábak kedvezőtlen mozgása miatt a gazdasági értéket esetleg veszélyeztető kockázatokra való tekintettel tartott jelenlegi belső tőkét; és
• (b) a kamatlábváltozásoknak a jövőbeni eredménytermelő képességre gyakorolt hatása folytán kialakuló jövőbeni belsőtőke szükségletet és ennek a belső tőkepuffer szintjét érintő következményeit.

Az intézmények ne csupán a banki könyvből eredő kamatlábkockázattal kapcsolatos tőkemegfelelés felügyeleti értékeléseire, illetve a felügyelet által végzett kiugró érték teszt (lásd 4.5. bekezdés) eredményére támaszkodjanak, hanem kockázati étvágyuk, kockázati szintjük és kockázatkezelési szabályzatuk alapján dolgozzanak ki és használjanak saját tőkeallokációs módszereket. A tőke megfelelő szintjének meghatározásakor az intézmények a szükséges tőke mennyiségét és minőségét egyaránt vegyék figyelembe.

A banki könyvből eredő kamatlábkockázat szempontjából lefolytatott tőkemegfelelés - értékelés a következőket vegye figyelembe:

• (a) a banki könyvből eredő kamatlábkockázattal szembeni kitettségekre vonatkozó belső határértékek méretét és futamidejét, és hogy ezeket a korlátokat a tőkeszámítás időpontjában elérik - e, vagy sem;
• (b) az olyan nyitott pozíciók fedezésének a várható költségét, amelyek a jövőbeni kamatlábak szintjére vonatkozó belső várakozások kihasználására irányulnak;
• (c) a banki könyvből eredő kamatlábkockázat belső mutatóinak az érzékenységet a fontos, illetve tökéletlen modellezési feltételezésekre;
• (d) a sokk - és a stresszforgatókönyvek hatását a különböző kamatlábindexek alapján árazott pozíciókra (báziskockázat);
• (e) a különböző devizanemekben lévő nyitott pozícióknak a gazdasági értékére és az eredményére gyakorolt hatása (beleértve az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt állományra gyakorolt hatásokat);
• (f) a beágyazott veszteségek és nyereségek hatását;
• (g) a tőkének a csoport prudenciális konszolidációs körébe tartozó jogalanyok között a kockázatoknak megfelelő elosztását, továbbá a teljes tőke konszolidált alapon számított megfelelőségét;
• (h) a mögöttes kockázatokat irányító tényezőket; és
• (i) azokat a körülményeket, amelyek között a kockázat bekövetkezhet.

A banki könyvből eredő kamatlábkockázatra vonatkozó tőkemegfelelés számítás á nak eredményeit az intézmény a tőkemegfelelés belső értékelési eljárása során vegye figyelembe, és ezek jelenjenek meg az egyes üzletágak tőkéjének értékelésében.

A banki könyvből eredő kamatlábkockázatra tartott belső tőke összegének beállításához az intézmények vegyenek igénybe mérési rendszereket, valamint az intézmény kockázati profiljához igazított kamatlábsokk - és stresszforgatókönyveit annak érdekében, hogy számszerűsítse a banki könyvi kamatlábkockázatok lehetséges mértékét kedvezőtlen feltételek mellett.

A gazdasági tőkemodellt működtető intézmények gondoskodjanak arról, hogy a banki könyvből eredő kamatlábkockázatra fenntartott belső tőkét az általános gazdasági tőkeallokáció megfelelően figyelembe vegye, a diverzifikációra vonatkozó feltételezéseket dokumentáltak legyenek, illetve ezek megbízhatóságát és stabilitását az egyes intézmények és azok piacai szempontjából megfelelő historikus adatok alapján ellenőrizzék. A gazdasági tőkeköltségek visszaallokálhatók a gazdasági egységekhez és termékekhez annak biztosítására, hogy az alapul szolgáló üzleti tevékenység/termékek teljes költségéről megfelelően tájékoztatás kapjanak a kezelésükért felelős személyek.

Amikor az intézmények arról döntenek, hogy a banki könyvből eredő kamatlábkockázat miatt a jövedelemre is allokáljanak - e belső tőkét, az alábbiakat vegyék figyelembe:

• (a) a nettó kamatjövedelemnek teljes nettó bevételhez viszonyított fontosságát, és ebből adódóan a nettó kamatjövedelem évek közötti jelentős változásának hatását;
• (b) a nettó kamatjövedelemnek a különböző forgatókönyvek esetében elérhető tényleges szintjeit (azaz, hogy a haszonkulcs elég nagy - e ahhoz, hogy elnyelje a kamatláb - pozíciókból és a kötelezettségek költségének változásaiból eredő volatilitást);
• (c) annak a lehetőségét, hogy stresszhelyzetben, vagy a piaci körülmények tartós változásai következtében tényleges veszteségek merülnek fel, például amikor a pénzügyi eredmény stabilizálására szolgáló, hosszú távú befektetésnek szánt pozíciókat esetleg likvidálni szükséges;
• (d) A nem kereskedési könyvben szereplő, kamatláb - érzékeny instrumentumok (például a származtatott kamatügyletek) relatív fontosságát, amelyeknek az esetleges hatásait az eredménykimutatásban vagy közvetlenül a saját tőkében (pl. az egyéb átfogó jövedelemmel szemben) kell kimutatni; és
• (e) A nettó kamatbevétel ingadozása, a jövedelmek áramlásának erőssége és stabilitása, valamint a szokásos üzleti műveletek létrehozásához és fenntartásához szükséges jövedelem szintje. Az IRRBB magas szintjével rendelkező intézmények, amelyek a piaci forgatókönyvek lehetséges széles körének megfelelően veszteségeket szenvedhetnek el, a szokásos osztalékfelosztás visszafogásával vagy az üzleti műveletek csökkenésével biztosítják, hogy elegendő tőkével rendelkezzenek ahhoz, hogy ellenálljanak e forgatókönyvek kedvezőtlen hatásainak.

Az intézményeknek a belső tőkepuffer kiigazítását akkor mérlegeljék, ha az általuk végzett stresszteszt eredményei felhívják a figyelmet arra, hogy a stresszforgatókönyvek esetén csökkenhet a nettó kamatjövedelem (és emiatt a tőketermelési kapacitás is).