VII. CÍM MÁS IRÁNYELVEK MÓDOSÍTÁSAI

A tagállamok előírják, hogy az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában említett azon vállalkozások, amelyek a 2014/65/EU irányelv II. címe alapján már szereztek engedélyt, a 8. cikkel összhangban engedély iránti kérelmet nyújtsanak be azon a napon, amikor a következő események bármelyike bekövetkezik:

Az e cikk (1) bekezdésében említett vállalkozások az e cikk (1) bekezdésében említett engedély megszerzéséig folytathatják az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában említett tevékenységek végzését.

Az e cikk (1) bekezdésétől eltérve, az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdése 1. pontjának b) alpontjában említett azon vállalkozások, amelyek 2019. december 24-én a 2014/65/EU irányelv alapján engedélyezett befektetési vállalkozásként végzik tevékenységüket, 2020. december 27-ig kötelesek ezen irányelv 8. cikkével összhangban engedélyért folyamodni.

Amennyiben az illetékes hatóság az információknak a 2014/65/EU irányelv 95a. cikkével összhangban történő kézhezvételét követően azt állapítja meg, hogy valamely vállalkozást hitelintézetként kell engedélyezni ezen irányelv 8. cikkével összhangban, értesítenie kell a vállalkozást és a 2014/65/EU 4. cikke (1) bekezdésének 26. pontja szerinti illetékes hatóságot, és ezen értesítés napjától át kell vennie az engedélyezési eljárást.

Ismételt engedélyezés esetén az engedélyező illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy az eljárás a lehető legegyszerűbb legyen, és figyelembe vegyék a meglévő engedélyezésekből származó információkat.

Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők meghatározása érdekében:

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy kiegészítse ezt az irányelvet az első albekezdés a) és b) pontjában említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadása révén.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. december 26-ig kell benyújtania a Bizottságnak.”

E cikk alkalmazásában:

A fogadó tagállam illetékes hatóságai a 112. cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén az összevont felügyeletet ellátó hatóságtól vagy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaitól kérhetik, hogy egy hitelintézet fióktelepét tekintsék jelentősnek.”

Az (1) bekezdés nem akadályozhatja az illetékes hatóságokat abban, hogy az ezen irányelvnek, az 575/2013/EU rendeletnek, az (EU) 2019/2033 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ( *9 ), valamint az 1092/2010/EU rendelet 15. cikkének, az 1093/2010/EU rendelet 31., 35. és 36. cikkének és az 1095/2010/EU rendelet 31. és 36. cikkének, az (EU) 2019/2034 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek ( *10 ) és a hitelintézetekre alkalmazandó egyéb irányelveknek megfelelően információkat cseréljenek egymással, vagy információkat továbbítsanak az ERKT-nak, az EBH-nak és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( *11 ) létrehozott európai felügyeleti hatóságnak (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) (a továbbiakban: EÉPH). Az így továbbított információkra is az (1) bekezdés vonatkozik.

Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az intézmények az esetleges likviditási hiányok megszüntetésére irányuló stratégiákat és végrehajtási intézkedéseket tartalmazó tervekkel rendelkezzenek, a más tagállamban létrehozott fióktelepekre vonatkozóan is. Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a belső szabályzatok és eljárások megfelelő kiigazítása érdekében ezeket a terveket az intézmények legalább évente teszteljék és a (8) bekezdésben említett alternatív forgatókönyvek kimenetele alapján aktualizálják, majd pedig nyújtsák be a felső vezetésnek, amely jóváhagyja azokat. Az intézményeknek előzetesen meg kell hozniuk a likvidforrás-ellátottság helyreállítására vonatkozó tervek azonnali végrehajtásához szükséges működési intézkedéseket. Az ilyen működési intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a központi banki finanszírozás számára azonnal rendelkezésre álló biztosíték tartását. Ebbe szükség esetén beletartozik a biztosíték más tagállam pénznemében való tartása, vagy egy olyan harmadik ország pénznemében való tartása, amellyel szemben az intézetnek követelései vannak, illetve ha működési szempontból szükséges, egy olyan fogadó tagállam vagy harmadik ország területén való tartása, amelynek pénznemében követelés áll fenn.”

Amennyiben az anyavállalat tagállami hitelintézet anyavállalat vagy EU-szintű hitelintézet anyavállalat, az összevont alapú felügyeletet azon illetékes hatóságnak kell ellátnia, amely az adott tagállami hitelintézet anyavállalatot vagy az adott EU-szintű hitelintézet anyavállalatot egyéni alapon felügyeli.

Amennyiben az anyavállalat tagállami befektetési vállalkozás anyavállalat vagy EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat, és egyik leányvállalata sem hitelintézet, az összevont alapú felügyeletet azon illetékes hatóságnak kell ellátnia, amely a tagállami befektetési vállalkozás anyavállalatot vagy az EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalatot egyéni alapon felügyeli.

Amennyiben az anyavállalat tagállami befektetési vállalkozás anyavállalat vagy EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat, és legalább egy leányvállalata hitelintézet, az összevont alapú felügyeletet a hitelintézet illetékes hatóságának kell ellátnia, illetve amennyiben több hitelintézet leányvállalata van, akkor a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező hitelintézet illetékes hatóságának.

Amennyiben egy hitelintézet vagy egy befektetési vállalkozás anyavállalata tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat, tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat, az összevont alapú felügyeletet azon illetékes hatóságnak kell ellátnia, amely a hitelintézetet vagy a befektetési vállalkozást egyéni alapon felügyeli.

Amennyiben az Unióban engedélyezett két vagy több hitelintézet vagy befektetési vállalkozás anyavállalata ugyanaz a tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat, tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat, az összevont alapú felügyeletet az alábbiaknak kell ellátniuk:

Azokban az esetekben, amikor az 575/2013/EU rendelet 18. cikke (3) bekezdésének vagy (6) bekezdésének értelmében konszolidációt kell végezni, az összevont alapú felügyeletet azon hitelintézet vagy, amennyiben a csoportban nincs hitelintézet, azon befektetési intézet illetékes hatóságának kell ellátnia, amelynek a mérlegfőösszege a legnagyobb.

Az (1) bekezdés harmadik albekezdésétől, a (3) bekezdés b) pontjától és a (4) bekezdéstől eltérve, amennyiben az illetékes hatóság egy adott csoportba tartozó több hitelintézetet is egyéni alapon felügyel, az összevont alapú felügyeletet azon illetékes hatóságnak kell ellátnia, amely a csoporthoz tartozó egy vagy több olyan hitelintézetet felügyeli egyéni alapon, amely vagy amelyek együttes mérlegfőösszege magasabb, mint a bármely más illetékes hatóság által egyéni alapon felügyelt hitelintézeteké.

A (3) bekezdés c) pontjától és a (4) bekezdéstől eltérve, amennyiben az illetékes hatóság egy adott csoportba tartozó több befektetési vállalkozást is egyéni alapon felügyel, az összevont alapú felügyeletet azon illetékes hatóságnak kell ellátnia, amely a csoporthoz tartozó egy vagy több olyan befektetési vállalkozást felügyeli egyéni alapon, amely vagy amelyek együttes mérlegfőösszege a legmagasabb.

Egyes esetekben az illetékes hatóságok közös megegyezéssel eltekinthetnek az (1), a (3) és a (4) bekezdésben említett kritériumok alkalmazásától, és az összevont alapú felügyelet ellátására egy másik illetékes hatóságot jelölhetnek ki, amennyiben az érintett hitelintézeteknek vagy befektetési vállalkozásoknak és tevékenységük adott tagállambeli relatív súlyának figyelembevételével, vagy annak tükrében, hogy az összevont alapú felügyelet folytonosságára, vagyis ugyanazon illetékes hatóság általi folytatására lenne szükség, az említett szempontok alkalmazása nem volna megfelelő. Ilyen esetekben az EU-szintű anyavállalatnak, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatnak, az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak vagy a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező hitelintézeteknek vagy befektetési vállalkozásoknak jogot kell biztosítani álláspontjuk kifejtésére, mielőtt az illetékes hatóságok döntenének.

Az illetékes hatóságoknak haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot és az EBH-t a (6) bekezdés hatálya alá tartozó bármely megegyezésről.”

Amennyiben olyan vészhelyzet következik be – beleértve az 1093/2010/EU rendelet 18. cikkében leírt helyzetet vagy a kedvezőtlen piaci folyamatokat előidéző helyzetet – amely potenciálisan veszélyezteti a piac likviditását és a pénzügyi rendszer stabilitását bármely olyan tagállamban, ahol egy csoport tagjait engedélyezték, vagy ahol az 51. cikkben említett jelentős fióktelepek telepedtek le, az összevont felügyeletet ellátó hatóság – az ezen irányelv VII. címe 1. fejezete 2. szakaszára, és adott esetben az (EU) 2019/2034 irányelv IV. címe 1. fejezetének 2. szakaszára figyelemmel – a lehető legkorábban riasztja az EBH-t és az 58. cikk (4) bekezdésében és az 59. cikkben említett hatóságokat, és közli velük a feladataik teljesítéséhez szükséges valamennyi információt. Ezek a kötelezettségek az összes illetékes hatóságra vonatkoznak.”

Az összevont alapú felügyelet, és különösen az illetékes hatóságok közötti, ezen irányelvben szabályozott információcsere keretében kapott információkra a hitelintézetek esetében az ezen irányelv 53. cikke (1) bekezdésében meghatározott vagy az (EU) 2019/2034 irányelv 15. cikke szerinti szakmai titoktartási követelményekkel legalább egyenértékű követelményeknek kell vonatkozniuk.”

Az (EU) 2019/2033 rendelet 65. cikkével összhangban, az ezen irányelvben szereplő és az (EU) 2019/2033 rendelet 1. cikkének (2) és (5) bekezdésében említett befektetési vállalkozásnak nem minősülő, az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 3. pontja szerinti befektetési vállalkozásokra egyéni alapon vonatkozó szavatolótőke-követelménnyel kapcsolatos, az 575/2013/EU rendelet 92. cikkére való hivatkozások az alábbiak szerint értelmezendőek:

▼B

Az (EU) 2019/2034 irányelv 65. cikkével összhangban, az ezen irányelvben szereplő és az (EU) 2019/2033 rendelet 1. cikkének (2) és (5)bekezdésében említett befektetési vállalkozásnak nem minősülő, az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 3. pontja szerinti befektetési vállalkozásokra vonatkozó kiegészítő szavatolótőke-követelménnyel kapcsolatos, a 2013/36/EU irányelv 104a. cikkére való hivatkozásokat az (EU) 2019/2034 irányelv 40. cikkére való hivatkozásokként kell értelmezni.”

Annak a tagállamnak az illetékes hatósága, amelyben egy harmadik országbeli vállalkozás a fióktelepét létrehozta vagy létre akarja hozni, az engedélyt csak akkor adhatja meg, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy:

Az illetékes hatóság a hiánytalan kérelem benyújtását követően hat hónapon belül tájékoztatja a harmadik országbeli vállalkozást az engedély megadásáról vagy a kérelem elutasításáról.

A harmadik országbeli vállalkozás fióktelepe, amely az engedélyt az (1) bekezdés szerint megkapta, köteles megfelelni ezen irányelv 16–20., 23., 24., 25. és 27. cikkének, 28. cikke (1) bekezdésének, továbbá 30., 31. és 32. cikkének, valamint a 600/2014/EU rendelet 3–26. cikkének és az ezek alapján elfogadott intézkedéseknek, illetve az azon tagállamban működő illetékes hatóság felügyelete alá kell tartoznia, amelyben az engedélyt megadták.

A tagállamok nem állapíthatnak meg semmiféle további előírást a fióktelep szervezetével és működésével kapcsolatban az ezen irányelv hatálya alá tartozó ügyekben, és a harmadik országbeli vállalkozások egyik fióktelepét sem részesíthetik az uniós vállalkozások tekintetében alkalmazottnál kedvezőbb elbánásban.

A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok évente továbbítsák az EÉPH-nak a harmadik országbeli vállalkozások területükön működő fióktelepeinek listáját.

Az EÉPH-nak évente közzé kell tennie az Unió területén működő harmadik országbeli fióktelepek jegyzékét, és annak a harmadik országbeli vállalkozásnak a nevét is, amelyhez a fióktelep tartozik.

A harmadik országbeli vállalkozás (1) bekezdés szerint engedélyezett fióktelepének éves gyakorisággal jelentenie kell a (2) bekezdésben említett illetékes hatóságnak a következőket:

Az illetékes hatóságok felkérésre az EÉPH rendelkezésére bocsátják a következő információkat:

Az ezen cikk (2) bekezdésében említett illetékes hatóságok, azon szervezetek illetékes hatóságai, amelyek ugyanazon csoporthoz tartoznak, mint a harmadik országbeli vállalkozások (1) bekezdés szerint engedélyezett fióktelepei, valamint az EÉPH és az EBH szorosan együttműködnek annak érdekében, hogy az adott csoport Unióban folytatott minden tevékenysége ezen irányelvnek, az 575/2013/EU rendeletnek, a 600/2014/EU rendeletnek, az (EU) 2019/2033 rendeletnek, a 2013/36/EU irányelvnek, és az (EU) 2019/2034 irányelvnek megfelelő átfogó, következetes és hatékony felügyelet alá tartozzon.

Az EÉPH-nak végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak meghatározása érdekében, hogy a (3) és a (4) bekezdésben említett információkat milyen formátumban kell benyújtani.

Az EÉPH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. szeptember 26-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy kiegészítse ezt az irányelvet az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadása révén.”

A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy, az Unióban letelepedett vagy ott tartózkodó lakossági ügyfél vagy a II. melléklet II. szakasza értelmében vett szakmai ügyfél saját kizárólagos kezdeményezésére kéri, hogy egy harmadik országbeli vállalkozás befektetési szolgáltatást nyújtson vagy befektetési tevékenységet végezzen számára, a 39. cikk szerinti engedélyezési követelmény ne legyen alkalmazandó a harmadik országbeli vállalkozás ezen személynek nyújtott szolgáltatására vagy neki végzett tevékenységére, ideértve a kifejezetten a szolgáltatásnyújtáshoz vagy tevékenységhez fűződő kapcsolattartást is.

A csoporton belüli kapcsolatok sérelme nélkül, amennyiben egy harmadik országbeli vállalkozás – akár a javára eljáró vagy vele szoros kapcsolatban álló szervezeten vagy ilyen szervezetet képviselő bármely egyéb személyen keresztül – ügyfeleket vagy potenciális ügyfeleket keres az Unióban, az nem tekinthető az ügyfél saját kizárólagos kezdeményezésére biztosított szolgáltatásnak.

Az (1) bekezdésben említett ilyen ügyfelek általi kezdeményezés nem jogosítja fel a harmadik országbeli vállalkozást arra, hogy – amennyiben a nemzeti jog értelmében fióktelepet kell létrehozni – fióktelep nélkül, más módon biztosítsanak újfajta befektetési termékeket vagy szolgáltatásokat az ügyfél számára.”

A tagállamok előírják a szabályozott piacok számára, hogy fogadjanak el árlépésköz-rendszereket a részvények, letéti igazolások, tőzsdei kereskedésben részt vevő alapok, certifikátok és más, hasonló pénzügyi eszközök vonatkozásában, valamint minden egyéb olyan pénzügyi eszköz vonatkozásában, amelyekre a (4) bekezdés értelmében szabályozástechnikai standardot dolgoztak ki. Az árlépésközök alkalmazása nem akadályozhatja a szabályozott piacokat abban, hogy a szokásos piaci nagyságrendet meghaladó megbízásokat a vételi és eladási árak közötti középértéken párosítsák.”