27. cikk A szanálási eszközökre vonatkozó általános rendelkezések

(1)   A szanálási hatóságok a következő szanálási eszközök bármelyikének önmagában vagy egymással kombinálva történő alkalmazásával hoznak a 21. cikkben említett szanálási intézkedéseket:

(2)   Rendszerszintű válság esetén a tagállamok végső eszközként, kormányzati stabilizációs eszközök alkalmazása révén rendkívüli állami pénzügyi támogatást is nyújthatnak a 45., a 46. és a 47. cikkel összhangban, azzal a feltétellel, hogy az állami támogatások uniós keretrendszere szerint előzetes és végleges jóváhagyásra kerül sor, és amennyiben a rendelkezésre bocsátott pénzeszközök kellő időn belüli, teljeskörű visszafizetésére vonatkozó hiteles szabályok előírására kerül sor e cikk (10) bekezdésével összhangban.

(3)   Az (1) bekezdésben említett eszközök alkalmazása előtt a szanálási hatóság érvényesíti a következőket:

A szanálási hatóság az a) és a b) pontban említett szerződéses kötelezettségeket részlegesen is érvényesítheti, amennyiben észszerű határidőn belül nem lehet ezen szerződéses kötelezettségeket teljeskörűen érvényesíteni.

(4)   A (3) bekezdéstől eltérve, a szanálási hatóság részben vagy egészben tartózkodhat a vonatkozó meglévő és még nem teljesített kötelezettségek érvényesítésétől annak érdekében, hogy elkerülje a pénzügyi rendszerre gyakorolt jelentős káros hatásokat vagy a széles körű átterjedést, vagy amennyiben az (1) bekezdésben említett eszközök alkalmazása megfelelőbb a szanálási célok kellő időben történő eléréséhez.

(5)   Abban az esetben, ha a szanálási hatóság e cikk (3) bekezdésének második albekezdésével vagy (4) bekezdésével összhangban részben vagy egészben tartózkodik a meglévő és még nem teljesített kötelezettségek érvényesítésétől, a szanálási hatóság a fennmaradó kötelezettségeket az azt követő 18 hónapon belül érvényesítheti, hogy a központi szerződő fél a 22. cikkel összhangban fizetésképtelennek vagy valószínűleg fizetésképtelenné válónak minősült, feltéve, hogy az említett kötelezettségek érvényesítésétől való tartózkodás okai már nem állnak fenn. A szanálási hatóság a fennmaradó kötelezettség érvényesítését 3–6 hónappal megelőzően értesíti a klíringtagot vagy egyéb felet. A fennmaradó kötelezettségek érvényesítéséből származó bevételt az igénybe vett közpénzek visszatérítésére kell felhasználni.

A szanálási hatóság – az érintett klíringtagok, valamint a meglévő és még nem teljesített kötelezettségek által kötelezett minden egyéb érintett fél illetékes hatóságaival és szanálási hatóságaival konzultálva – megállapítja, hogy megszűntek-e a meglévő és még nem teljesített kötelezettségek érvényesítésétől való tartózkodás okai, és hogy érvényesítse-e a fennmaradó kötelezettségeket. Ha a szanálási hatóság eltér a konzultációra kért hatóságok által kifejezett véleménytől, az eltérést írásban kellően megindokolja.

A központi szerződő fél szabályzatának és egyéb szerződéses megállapodásainak tartalmaznia kell azt a követelményt, hogy az e bekezdésben említett körülmények között teljesíteni kell a fennmaradó kötelezettségeket.

(6)   A szanálási hatóság előírhatja a központi szerződő fél számára, hogy kártalanítsa a teljesítő klíringtagokat a veszteségelosztó eszközök alkalmazásából fakadó veszteségeikért, amennyiben ezen veszteségek nagyobbak, mint amelyeket a teljesítő klíringtagok a központi szerződő fél működési szabályzata szerinti kötelezettségeik alapján szenvedtek volna el, feltéve, hogy a teljesítő klíringtagok jogosultak lettek volna arra, hogy megkapják a 62. cikkben említett különbözet összegét.

Az első albekezdésben említett kártalanítás tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumok, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok vagy a központi szerződő fél jövőbeli nyereségére vonatkozó követelést elismerő instrumentumok formájában nyújtható.

Az egyes érintett teljesítő klíringtagok számára kibocsátott instrumentumok összegének az első albekezdésben említett többletveszteséggel arányosnak kell lennie. Ezen összeg figyelembe veszi a klíringtagok minden, a központi szerződő féllel szembeni, még nem teljesített szerződéses kötelezettségét, és levonásra kerül a 62. cikkben említett, a különbözet megfizetésére való bármely jogosultság összegéből.

Az említett instrumentumok összege a 24. cikk (3) bekezdésével összhangban elvégzett értékelésen alapul.

(7)   Amennyiben a kormányzati stabilizációs eszközök egyikének az alkalmazására kerül sor, a szanálási hatóságnak gyakorolnia kell az arra irányuló hatáskörét, hogy a kormányzati stabilizációs eszköz alkalmazása előtt vagy azzal egyidejűleg leírjon és átalakítson minden tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumot és hitelviszonyt megtestesítő instrumentumot vagy egyéb fedezetlen kötelezettséget.

Amennyiben valamely szanálási eszköz alkalmazása – kivéve a leírási és átalakítási eszközt – a klíringtagok által viselendő pénzügyi veszteségeket eredményez, a szanálási hatóságnak gyakorolnia kell az arra irányuló hatáskörét, hogy közvetlenül a szanálási eszköz alkalmazása előtt vagy azzal egyidejűleg leírjon és átalakítson minden tulajdonviszonyt megtestesítő instrumentumot és hitelviszonyt megtestesítő instrumentumot vagy egyéb fedezetlen kötelezettséget, kivéve, ha egy ettől eltérő sorrend a 60. cikkben meghatározott „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elvtől való eltéréseket minimálisra csökkentené, és jobban megvalósítaná a szanálási célokat.

(8)   Amennyiben csak az e cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett szanálási eszközök alkalmazására kerül sor, és a szanálás alatt álló központi szerződő fél eszközeinek, jogainak, kötelmeinek vagy kötelezettségeinek csak egy része kerül átruházásra a 40. és a 42. cikkel összhangban, az érintett központi szerződő fél fennmaradó részét rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében kell felszámolni.

(9)   A nemzeti fizetésképtelenségi jognak a hitelező számára hátrányt okozó jogcselekmények megtámadhatóságára és végrehajthatatlanságára vonatkozó szabályai nem alkalmazandók azon központi szerződő fél eszközeinek, jogainak, kötelmeinek vagy kötelezettségeinek átruházására, amelynek vonatkozásában szanálási eszközök vagy kormányzati pénzügyi stabilizációs eszközök alkalmazására kerül sor.

(10)   A tagállamok megfelelő idő alatt visszafizettetik mindazon közpénzeket, amelyek az e fejezet 7. szakaszában említett kormányzati pénzügyi stabilizációs eszközökként felhasználásra kerültek, és a szanálási hatóságok visszafizettetnek minden olyan észszerű kiadást, amely a szanálási eszközök vagy hatáskörök alkalmazásával kapcsolatban merült fel részükről. Az ilyen visszafizettetés többek között a következőkből történik:

(11)   A szanálási eszközök alkalmazásakor a szanálási hatóságok – a 25. cikknek megfelelő értékelés alapján – biztosítják a központi szerződő fél vagy az áthidaló központi szerződő fél pozíciói közötti egyensúly helyreállítását, veszteségeinek teljeskörű elosztását, előfinanszírozott forrásainak feltöltését, valamint a központi szerződő fél vagy az áthidaló központi szerződő fél feltőkésítését.

A szanálási hatóságok biztosítják a központi szerződő fél vagy az áthidaló központi szerződő fél olyan mértékű, az első albekezdésben említett feltőkésítését és előfinanszírozott forrásainak olyan mértékű, az első albekezdésben említett feltöltését, amely elegendő ahhoz, hogy a központi szerződő fél vagy az áthidaló központi szerződő fél meg tudjon felelni az engedélyezési feltételeknek, és továbbra is teljesíteni tudja a központi szerződő fél vagy az áthidaló központi szerződő fél kritikus funkcióit, figyelembe véve a központi szerződő fél vagy az áthidaló központi szerződő fél működési szabályzatát.

Az egyéb szanálási eszközök alkalmazásának ellenére a szanálási hatóságok alkalmazhatják a központi szerződő fél feltőkésítésére a 30. és a 31. cikkben említett eszközöket.