61. cikk Értékelés „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv alkalmazása céljából

a)

azon elbánás, amelyben a részvényesek, klíringtagok és egyéb hitelezők akkor részesültek volna, ha a szanálási hatóság nem hozott volna szanálási intézkedést a központi szerződő fél tekintetében abban az időpontban, amikor úgy ítélte meg, hogy teljesültek a 22. cikk (1) bekezdése szerinti szanálási feltételek, és ha ehelyett a központi szerződő felet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében, az alkalmazandó szerződéses kötelezettségek és egyéb, működési szabályzatában foglalt rendelkezések teljeskörű alkalmazása mellett felszámolták volna;

b)

a tényleges elbánás, amelyben a részvényesek, klíringtagok és egyéb hitelezők részesültek a központi szerződő fél szanálása során;

c)

van-e az e bekezdés a) pontjában említett elbánás és az e bekezdés b) pontjában említett elbánás között eltérés.

a)

figyelmen kívül kell hagyni a szanálás alatt álló központi szerződő félnek nyújtott minden rendkívüli állami pénzügyi támogatást, központi banki sürgősségi likviditási támogatást vagy bármely, nem szokásos feltételű biztosítékkal, időtartamra és kamatozási feltételekkel nyújtott központi banki likviditási támogatást;

b)

azon veszteségeket kell alapul venni, amelyeket a klíringtagok és egyéb hitelezők reálisan elszenvedtek volna, ha a központi szerződő felet rendes fizetésképtelenségi eljárás keretében, az alkalmazandó szerződéses kötelezettségek és egyéb, működési szabályzatában foglalt rendelkezések teljeskörű alkalmazása mellett felszámolták volna;

c)

figyelembe kell venni a felváltás közvetlen költségeinek kereskedelmileg észszerű becslését, beleértve a biztosítéki követelményeket is, amelyek a klíringtagok számára azért merültek fel, hogy összehasonlítható nettó pozícióikat megfelelő időn belül újranyithassák a piacon, a tényleges piaci feltételek figyelembevételével, beleértve a piac mélységét és azon képességét, hogy az adott időszakon belül felvegye e nettó pozíciók adott mennyiségét; és

d)

a központi szerződő fél saját árképzési módszertanát kell alapul venni, kivéve, ha az ár meghatározására szolgáló ilyen módszertan nem tükrözi a tényleges piaci feltételeket.