|
+IV. MELLÉKLET A 14. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT NYOMON KÖVETÉSI ÉS JELENTÉSI ALAPELVEK |
IV. MELLÉKLET A 14. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT NYOMON KÖVETÉSI ÉS JELENTÉSI ALAPELVEK
IV. MELLÉKLET A 14. CIKK (1) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT NYOMON KÖVETÉSI ÉS JELENTÉSI ALAPELVEK A. RÉSZ – A helyhez kötött létesítményekből származó kibocsátások figyelemmel kísérése és jelentése A szén-dioxid-kibocsátások nyomon követése A kibocsátásokat számítás vagy mérés útján kell nyomon követni. Számítás A kibocsátások számítását a következő képlet alkalmazásával kell végezni: tevékenységre vonatkozó adat × kibocsátási tényező × oxidációs tényező A tevékenységre vonatkozó adatok (felhasznált tüzelőanyag, termelt mennyiség stb.) nyomon követését a beszerzési adatok vagy mérés alapján kell végezni. Elfogadott kibocsátási tényezőket kell alkalmazni. A tevékenység-specifikus kibocsátási tényezők valamennyi tüzelőanyagra elfogadhatók. Az alapértelmezett tényezők a kereskedelmi forgalomban nem kapható tüzelőanyagokon (hulladék tüzelőanyagok, mint például gumiabroncsok és ipari folyamatokból származó gázok) kívül minden tüzelőanyagra alkalmazhatók. Szén esetén a szénréteg-specifikus alapértelmezett tényezőket, földgáz esetén pedig az EU-specifikus és a termelőország-specifikus alapértelmezett tényezőket alaposabban ki kell dolgozni. Az olajfinomítói végtermékek esetében elfogadhatók az IPCC hibaértékek. ►M15 A biomasszára vonatkozó azon kibocsátási tényező, amely megfelel az (EU) 2018/2001 irányelvben a biomassza felhasználására vonatkozóan megállapított fenntarthatósági kritériumoknak és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumoknak, az ezen irányelv szerinti alkalmazáshoz szükséges kiigazításokkal együtt, az ezen irányelv 14. cikkében említett végrehajtási jogi aktusokban meghatározottak szerint nulla. ◄ Amennyiben a kibocsátási tényező nem veszi figyelembe, hogy a szén egy része nem oxidálódik, kiegészítő oxidációs tényezőt is alkalmazni kell. Amennyiben az oxidációt már figyelembe vevő tevékenység-specifikus kibocsátási tényezőket kiszámították, nem szükséges oxidációs tényezőt alkalmazni. A 96/61/EK irányelvnek megfelelően kidolgozott alapértelmezett oxidációs tényezőket kell alkalmazni, kivéve, ha az üzemeltető bizonyítani tudja, hogy a tevékenység-specifikus tényezők pontosabbak. A 2010/75/EU irányelvnek megfelelően kidolgozott alapértelmezett oxidációs tényezőket kell alkalmazni, kivéve, ha az üzemeltető bizonyítani tudja, hogy a tevékenység-specifikus tényezők pontosabbak. Mérés A kibocsátások mérésekor egységesített vagy elfogadott módszereket kell alkalmazni, és a méréseket alátámasztó kibocsátási számításokkal kell hitelesíteni. Egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásának nyomon követése A Bizottság által az összes érintett fél együttműködésével kidolgozott, a 14. cikk (1) bekezdésével összhangban elfogadott egységesített vagy elismert módszereket kell alkalmazni. A kibocsátások jelentése Minden üzemeltetőnek az alábbi információkat kell a létesítményről szóló jelentésébe belefoglalnia:
A.
A létesítményre vonatkozó adatok, többek között:
—
A létesítmény neve,
—
Annak címe, beleértve az irányítószámot és az ország nevét,
—
A létesítmény által folytatott, az I. mellékletben felsorolt tevékenységek típusa és száma,
—
Egy kapcsolattartó személy címe, telefon- és faxszáma, valamint e-mail elérhetőségei, és
—
A létesítmény tulajdonosának és esetleges anyavállalatának neve.
B.
A telephelyen folytatott, az I. melléklethez tartozó valamennyi olyan tevékenységre vonatkozóan, amelyek kibocsátását számítással állapítják meg:
—
A tevékenységi adatokat,
—
A kibocsátási tényezőket,
—
Az oxidációs tényezőket,
—
A teljes kibocsátást, és
—
A bizonytalansági tényezőket.
C.
A telephelyen folytatott, az I. melléklethez tartozó valamennyi olyan tevékenységre vonatkozóan, amelyek kibocsátását méréssel állapítják meg:
—
A teljes kibocsátás mennyiségét,
—
A mérési módszerek megbízhatóságára vonatkozó információt, és
—
A bizonytalansági tényezőket.
D.
A tüzelésből származó kibocsátásokra vonatkozóan a jelentésnek az oxidációs tényezőt is tartalmaznia kell, kivéve, ha az oxidációt már a tevékenység-specifikus kibocsátási tényező kidolgozásakor is figyelembe vették. A vállalkozások jelentési terheinek a lehető legkisebbre csökkentése érdekében a tagállamok intézkednek e jelentési követelményeknek a már létező jelentési követelményekkel történő összehangolásáról. B. RÉSZ – A légiközlekedési tevékenységekből származó kibocsátások figyelemmel kísérése és jelentése A szén-dioxid-kibocsátások figyelemmel kísérése A kibocsátások figyelemmel kísérése számítás útján történik. A kibocsátások számítását a következő képlet alkalmazásával kell végezni: Üzemanyag-fogyasztás × kibocsátási tényező Az üzemanyag-fogyasztásba beleértendő a kisegítő hajtómű által fogyasztott üzemanyag is. Amennyiben lehetséges, minden egyes repülésre ki kell számítani a tényleges üzemanyag-fogyasztást, a következő képlet segítségével: A légi jármű üzemanyagtartályaiban található üzemanyag-mennyiség a repülés előtti üzemanyag-feltöltés befejezésekor – a légi jármű üzemanyagtartályaiban található üzemanyag-mennyiség a következő repülés előtti üzemanyag-feltöltés befejezésekor + az említett következő repülés előtti üzemanyag-feltöltés. Amennyiben a tényleges üzemanyag-fogyasztásra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre adatok, az üzemanyag-fogyasztásra vonatkozó adatoknak a legjobb rendelkezésre álló információk alapján történő becslésére szabványosított lépcsőzetes módszert kell alkalmazni. Hacsak az elfogadott elemzési módszereket használó független akkreditált laboratóriumok által azonosított, tevékenységspecifikus kibocsátási tényezők nem pontosabbak, a nyilvántartásra vonatkozó 2006-os IPCC-iránymutatásokból vagy azok későbbi frissítéseiből származó, alapértelmezett IPCC kibocsátási tényezőket kell használni. ►M15 A biomasszára vonatkozó azon kibocsátási tényező, amely megfelel az (EU) 2018/2001 irányelvben a biomassza felhasználására vonatkozóan megállapított fenntarthatósági kritériumoknak és üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítási kritériumoknak, az ezen irányelv szerinti alkalmazáshoz szükséges kiigazításokkal együtt, az ezen irányelv 14. cikkében említett végrehajtási jogi aktusokban meghatározottak szerint nulla. ◄ ►M14 A kerozin típusú sugárhajtómű-üzemanyag (Jet A1 vagy Jet A) kibocsátási tényezője 3,16 (t CO2/t üzemanyag). ◄ Az (EU) 2018/2001 irányelv 25. cikkének megfelelő, megújuló forrásokból származó hidrogén felhasználásával előállított, nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokból származó kibocsátásokat az ezen irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus elfogadásáig az azokat használó légijármű-üzemeltetők vonatkozásában nulla kibocsátással kell besorolni. Minden repülésre és üzemanyagra külön számítást kell végezni. A kibocsátások jelentése Minden légijármű-üzemeltetőnek az alábbi információkat kell a 14. cikk (3) bekezdése szerinti jelentésébe belefoglalnia:
A.
A légijármű-üzemeltetőre vonatkozó adatok, többek között:
—
a légijármű-üzemeltető neve,
—
az igazgatásáért felelős tagállam,
—
címe, beleértve az irányítószámot és országot, és ha ezzel nem azonos, az igazgatásért felelős tagállambeli címe,
—
az általa mint légijármű-üzemeltető által a jelentéstételi időszakban az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységek végzésére használt légi járművek regisztrációs száma és típusa,
—
az általa mint légijármű-üzemeltető által végzett, az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységekre vonatkozó működési, illetve üzembentartási engedély száma és az azt kibocsátó hatóság,
—
a kapcsolattartó személy címe, telefon- és faxszáma, valamint e-mail elérhetőségei, és
—
a légi jármű tulajdonosának neve.
B.
A kibocsátás kiszámítása által érintett valamennyi üzemanyagtípusra vonatkozóan:
—
üzemanyag-fogyasztás,
—
kibocsátási tényező,
—
az általa mint légijármű-üzemeltető által folytatott, az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységek keretében a jelentés által érintett időszakban végzett összes repülésből származó teljes aggregát kibocsátás,
—
aggregát kibocsátás a következőkből:
—
az általa mint légijármű-üzemeltető által folytatott, az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységek keretében a jelentéstételi időszakban végzett valamennyi repülés, amelyek indulási helye egy tagállam területén található repülőtér, érkezési helye pedig ugyanazon tagállam területén található repülőtér,
—
az általa mint légijármű-üzemeltető által folytatott, az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységek keretében a jelentéstételi időszakban végzett egyéb repülések,
—
az általa mint légijármű-üzemeltető által folytatott, az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységek keretében a jelentéstételi időszakban végzett repülésekből származó aggregát kibocsátás, és amely repülések:
—
indulási helyei az egyes tagállamok, és
—
érkezési helyei az egyes tagállamok, indulási helye pedig harmadik ország,
—
bizonytalansági tényezők.
A tonnakilométer-adatok figyelemmel kísérése a 3e. és a 3f. cikk alkalmazásában A légiközlekedési kibocsátási egységeknek a 3e. cikk (1) bekezdésével vagy a 3f. cikk (2) bekezdésével összhangban történő kiosztására vonatkozóan benyújtott kérelmek céljából a légiközlekedési tevékenységek mennyiségét tonnakilométerben számítják a következő képlet felhasználásával: tonnakilométer = távolság × hasznos teher ahol: a „távolság” az indulási repülőtér, illetve az érkezési repülőtér között, a földrajzi főkörön mért, további 95 km rögzített tényezővel növelt távolság; és a „hasznos teher” a szállított teher, postai küldemények és utasok össztömege. A hasznos teher kiszámítása céljából:
—
az utasok száma a fedélzeten lévő személyek száma a személyzet tagjainak kivételével,
—
a légijármű-üzemeltető dönthet arról, hogy vagy az érintett járatra vonatkozó tömeg- és súlypontszámítási dokumentációban található, az utasokat és a feladott csomagokat érintő tényleges vagy szabvány tömeget alkalmazza, vagy pedig a 100 kg alapértelmezett értéket minden egyes utasra és feladott csomagjára vonatkozóan.
A tonnakilométer-adatok jelentése a 3e. és a 3f. cikk alkalmazásában Minden légijármű-üzemeltetőnek az alábbi információkat kell belefoglalnia a 3e. cikk (1) bekezdése vagy a 3f. cikk (2) bekezdése szerinti jelentésébe:
A.
A légijármű-üzemeltetőre vonatkozó adatok, többek között:
—
a légijármű-üzemeltető neve,
—
az igazgatásáért felelős tagállam,
—
címe, beleértve az irányítószámot és országot, és ha ezzel nem azonos, az igazgatásért felelős tagállambeli címe,
—
az általa, mint légijármű-üzemeltető által a jelentéstételi időszakban az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységek végzésére használt légi járművek nyilvántartási száma és típusa,
—
az általa, mint légijármű-üzemeltető által végzett, az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységekre vonatkozó működési, illetve üzembentartási engedély száma és az azt kibocsátó hatóság,
—
a kapcsolattartó személy címe, telefon- és faxszáma, valamint e-mail elérhetőségei, és
—
a légi jármű tulajdonosának neve.
B.
Tonnakilométer-adatok:
—
repülések száma repülőtér-páronként,
—
utaskilométerek száma repülőtér-páronként,
—
tonnakilométerek száma repülőtér-páronként,
—
az utas- és feladottcsomag-tömeg számításának választott módja,
—
az általa, mint légijármű-üzemeltető által folytatott, az I. mellékletben felsorolt légiközlekedési tevékenységek keretében a jelentéstétel évében végzett összes repülésre vonatkozó összes tonnakilométer.
C. RÉSZ A III. mellékletben említett tevékenységnek megfelelő kibocsátások nyomon követése és jelentése A kibocsátások nyomon követése A kibocsátások nyomon követése számítás útján történik. Számítás A kibocsátásokat a következő képlet használatával kell kiszámítani: Szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag × kibocsátási tényező A szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag magában foglalja a szabályozott jogalany által szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag mennyiségét. Hacsak az elfogadott elemzési módszereket használó független akkreditált laboratóriumok által azonosított, tüzelőanyag-specifikus kibocsátási tényezők nem pontosabbak, a jegyzékre vonatkozó 2006-os IPCC-iránymutatásokból vagy azok későbbi frissítéseiből származó, alapértelmezett IPCC kibocsátási tényezőket kell használni. Minden szabályozott jogalanyra és tüzelőanyagra külön számítást kell végezni. A kibocsátások jelentése Minden szabályozott jogalanynak az alábbi információkat kell a jelentésébe belefoglalnia:
A.
A szabályozott jogalanyt azonosító adatok, beleértve a következőket:
—
a szabályozott jogalany elnevezése,
—
annak címe, beleértve az irányítószámot és az ország nevét,
—
az általa szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyagok típusa és azon tevékenységei, amelyek révén szabad forgalomba bocsátja a tüzelőanyagokat, beleértve az alkalmazott technológiát is,
—
a kapcsolattartó személy címe, telefon- és faxszáma, valamint e-mail elérhetőségei, továbbá
—
a szabályozott jogalany tulajdonosának és esetleges anyavállalatának neve.
B.
Minden olyan szabad forgalomba bocsátott és a III. mellékletben említett ágazatban égetésre használt tüzelőanyag-típusra, amelyre vonatkozóan a kibocsátást kiszámítják:
—
a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag mennyisége,
—
kibocsátási tényező,
—
teljes kibocsátás,
—
a szabad forgalomba bocsátott tüzelőanyag végfelhasználása(i); továbbá
—
bizonytalansági tényezők.
A vállalkozások jelentési terheinek a lehető legkisebbre csökkentése érdekében a tagállamok intézkednek e jelentéstételi követelményeknek a már létező jelentéstételi követelményekkel történő összehangolásáról. 1. Áttekintés
1.1 Hivatkozások1.2 Azonosított követelmények1.3 Kapcsolódó szabványok2. Azonosított követelmények
3. Kapcsolódó szabványok
|