English - European Union - Environment -

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2024/3019 IRÁNYELVE (2024. november 27.) a települési szennyvíz kezeléséről (átdolgozás) (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2024/3019 IRÁNYELVE

(2024. november 27.)

a települési szennyvíz kezeléséről

(átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. Áttekintés

1. cikk Tárgy

1. cikk

Tárgy

Ez az irányelv a települési szennyvíz összegyűjtésére, kezelésére és kibocsátására vonatkozó szabályokat állapít meg, a környezet megóvása és az emberi egészségnek az „egy egészség” megközelítésnek megfelelő védelme céljából, az üvegházhatású gáz (a továbbiakban: ÜHG) kibocsátás fenntartható szintre történő fokozatos csökkentése, a települési szennyvíz gyűjtésével és kezelésével kapcsolatos tevékenységek energiamérlegének javítása, valamint a körforgásos gazdaságra való átálláshoz való hozzájárulás mellett. Szabályokat állapít meg továbbá a mindenki számára elérhető szanitációra, a településiszennyvíz-ágazat átláthatóságára, a települési szennyvíz közegészségügyi szempontból releváns paraméterekkel kapcsolatos rendszeres felügyeletére, valamint „a szennyező fizet” elv végrehajtására vonatkozóan.

2 cikk Fogalommeghatározások

2 cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

„települési szennyvíz”: a következők valamelyike:

háztartási szennyvíz;

a háztartási szennyvíz és a nem háztartási szennyvíz keveréke;

a háztartási szennyvíz és a települési csapadékvíz-lefolyás keveréke;

a háztartási szennyvíz, a nem háztartási szennyvíz és a települési csapadékvíz-lefolyás keveréke;

„háztartási szennyvíz”: a lakóterületek, szolgáltató üzemek, valamint intézmények szennyvize, amely főleg emberi anyagcseréből vagy háztartási tevékenységekből, vagy mindkettőből származik;

„nem háztartási szennyvíz”: a háztartási szennyvíztől és a települési csapadékvíz-lefolyástól eltérő olyan szennyvíz, amelyet kereskedelmi tevékenység, vagy ipari vagy gazdasági tevékenységek folytatására szolgáló helyiségből bocsátanak ki:

„agglomeráció”: olyan terület, ahol a lakosegyenértékben kifejezett népesség – a gazdasági tevékenységekkel együtt vagy anélkül tekintve – elegendően koncentrált ahhoz, hogy a települési szennyvizet összegyűjtsék és egy vagy több települési szennyvíztisztító telepre, vagy egy vagy több végső kibocsátási pontra vezessék;

„települési csapadékvíz-lefolyás”: az agglomerációkban egyesített vagy elválasztott rendszerű szennyvízcsatornák révén összegyűjtött csapadék;

„csapadékvíz-túlfolyás”: a kezeletlen települési szennyvíznek az egyesített rendszerű szennyvízcsatornákból a befogadó vizekbe történő, csapadék vagy rendszerhiba okozta kibocsátása;

„gyűjtőrendszer”: olyan vezetékrendszer, amely összegyűjti és elvezeti a települési szennyvizet;

„egyesített rendszerű szennyvízcsatorna”: a települési szennyvizet és a települési csapadékvíz-lefolyást egyben összegyűjtő és elvezető csatorna;

„elválasztott rendszerű szennyvízcsatorna”: olyan csatorna, amely elválasztva gyűjti össze és vezeti el az alábbiak egyikét:

háztartási szennyvíz;

nem háztartási szennyvíz;

a háztartási szennyvíz és a nem háztartási szennyvíz keveréke;

települési csapadékvíz-lefolyás;

10.

„1 lakosegyenérték” vagy „1 LE”: az a szerves, biológiailag lebontható napi terhelés, amelynek ötnapos biokémiai oxigénigénye (BOI5) 60 g oxigén/nap;

11.

„elsődleges kezelés”: a települési szennyvíz fizikai vagy kémiai, vagy fizikai és kémiai kezelése, amely magában foglalja a lebegőanyag kiülepítését, vagy más eljárásokat, amelyek során a bejövő szennyvíz BOI5 értéke legalább 20 %-kal és az összes lebegőanyag mennyisége legalább 50 %-kal csökken a kibocsátás előtt;

12.

„másodlagos kezelés”: a települési szennyvíznek általában biológiai tisztítást és utóülepítést magában foglaló vagy más olyan eljárással való tisztítása, amely csökkenti a települési szennyvízben a biológiailag lebontható szerves anyag mennyiségét;

13.

„harmadlagos kezelés”: a települési szennyvíz kezelése olyan eljárással, amely a települési szennyvízben csökkenti a nitrogént vagy a foszfort, vagy mindkettőt;

14.

„negyedleges kezelés”: a települési szennyvíz kezelése olyan eljárással, amely csökkenti a mikroszennyező anyagok széles körét a települési szennyvízben;

15.

„iszap”: a települési szennyvíz települési szennyvíztisztító telepen történő kezeléséből származó szerves vagy szervetlen maradékanyagok a darabos szennyezés, a zsír, egyéb törmelék, valamint az előkezelési lépésből származó egyéb leválasztott és maradékanyagok kivételével;

16.

„eutrofizáció:” tápanyagoknak, különösen nitrogén- vagy foszforvegyületeknek, vagy mindkettőnek a vízben való feldúsulása, ami algák és magasabb rendű növények növekedésének felgyorsulását okozza, és ezzel a biológiai egyensúly megbomlásához, és a szóban forgó víz minőségének romlásához vezet;

17.

„mikroszennyező anyag”: az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének 1. pontjában meghatározottak szerinti olyan anyag, beleértve bomlástermékeit is, amely általában jelen van a vízi környezetben, a települési szennyvízben vagy az iszapban, és amely az 1272/2008/EK rendelet ( 1 ) I. mellékletének 3. és 4. részében meghatározott releváns kritériumok alapján a környezetre vagy az emberi egészségre veszélyesnek tekinthető, még alacsony koncentrációban is;

18.

„hígítási arány”: a befogadó vizek kibocsátás helyén mért éves vízhozama utolsó ötéves átlagának a felszíni vizekbe kibocsátott települési szennyvíz éves mennyiségének utolsó ötéves átlagához viszonyított aránya;

19.

„gyártó”: minden olyan előállító, importőr vagy forgalmazó, amely – többek között a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 2. cikkének 7. pontjában meghatározottak szerinti távollevők között kötött szerződések révén – szakmai tevékenysége keretében termékeket hoz forgalomba valamely tagállamban;

20.

„gyártói felelősségi szervezet”: a gyártók 9. és 10. cikk szerinti kötelezettségeinek teljesítése érdekében létrehozott, nemzeti szinten elismert szervezet;

21.

„szanitáció”: az emberi vizelet és széklet biztonságos, higiénikus, veszélytelen, valamint társadalmi és kulturális szempontból elfogadható kezelésére és ártalmatlanítására, valamint a menstruációs termékeknek a magánélet védelmét és a méltóságot biztosító cseréjére és ártalmatlanítására szolgáló létesítmények és szolgáltatások;

22.

„antimikrobiális rezisztencia”: mikroorganizmusok azon képessége, hogy életben maradjanak vagy növekedjenek valamely antimikrobiális szer olyan koncentrációjú jelenléte mellett, amely rendszerint elegendő ahhoz, hogy gátolja az ugyanazon fajhoz tartozó mikroorganizmusok növekedését vagy elpusztítsa azokat;

23.

„egy egészség”: az (EU) 2022/2371 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 3 ) 3. cikke 7. pontjában meghatározottak szerinti „egy egészség”;

24.

„érintett nyilvánosság”: az ezen irányelv 6., 7. vagy 8. cikkében meghatározott kötelezettségek végrehajtására vonatkozó döntés meghozatala által érintett vagy valószínűleg érintett, vagy abban érdekelt nyilvánosság; e fogalommeghatározás alkalmazásában a környezet vagy az emberi egészség védelmét előmozdító olyan nem kormányzati szervezeteket, amelyek megfelelnek a nemzeti jog szerinti követelményeknek, érdekeltnek kell tekinteni;

25.

„biomédium”: a települési szennyvíz kezeléséhez szükséges baktériumok tenyésztéséhez használt, rendszerint műanyagból készült bármilyen hordozó;

26.

„forgalomba hozatal”: a termék első alkalommal történő forgalmazása valamely tagállami piacon;

27.

„terhelés”: a települési szennyvízben a biológiailag lebontható szerves anyag biokémiai oxigénigényben (BOI5) mért, lakosegyenértékben (LE) kifejezett mennyisége, vagy bármely más szennyező anyag vagy tápanyag időben kifejezett fajlagos mennyisége;

28.

„egyedi rendszer”: olyan szanitációs létesítmény, amely a háztartási szennyvizet gyűjtőrendszerre rá nem kötött épületekből vagy épületrészekből összegyűjti, tárolja, kezeli vagy ártalmatlanítja.

3. cikk Gyűjtőrendszerek és az agglomerációk terhelésének kiszámítása

4. cikk Egyedi rendszerek

5. cikk Integrált települési szennyvízgazdálkodási tervek

6. cikk Másodlagos kezelés

7. cikk Harmadlagos kezelés

8. cikk Negyedleges kezelés

9. cikk Kiterjesztett gyártói felelősség

10. cikk A gyártói felelősségi szervezetekre vonatkozó minimumkövetelmények

11. cikk Energiasemlegesség

12. cikk Nemzetközi együttműködés

13. cikk Helyi éghajlati viszonyok

13. cikk

Helyi éghajlati viszonyok

A tagállamok biztosítják, hogy a 6., 7., és 8. cikkben meghatározott követelmények kielégítése érdekében épített települési szennyvíztisztító telepek úgy legyenek megtervezve, megépítve, működtetve és karbantartva, hogy a szokásos helyi éghajlati viszonyok mindegyike mellett megfelelő teljesítményt biztosítsanak. Az (EU) 2022/2557 irányelv 13. cikkének (1) bekezdése alapján hozott intézkedések sérelme nélkül, a települési szennyvíztisztító telepek és a gyűjtőrendszerek tervezésekor, megépítésekor és üzemeltetésekor értékelni kell és figyelembe kell venni a terhelés évszakoktól függő változásait, valamint az éghajlatváltozással szembeni sérülékenységet.

14. cikk A nem háztartási szennyvíz kibocsátása

15. cikk A víz újrafelhasználása és a települési szennyvíz kibocsátása

16. cikk Biológiailag lebontható nem háztartási szennyvíz

17. cikk A települési szennyvízzel kapcsolatos felügyelet

18. cikk Kockázatértékelés és -kezelés

19. cikk A szanitációhoz való hozzáférés

19. cikk

A szanitációhoz való hozzáférés

A szubszidiaritás és az arányosság elvének sérelme nélkül és a szanitációval kapcsolatos helyi és regionális szempontok és körülmények figyelembevételével a tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy biztosítsák a szanitációhoz való hozzáférést mindenki számára, különösen a kiszolgáltatott és marginalizált csoportok számára.

A tagállamok ebből a célból 2029. január 12-ig:

azonosítják a szanitációs létesítményekhez való hozzáféréssel nem vagy csak korlátozottan rendelkező személyeket, különös figyelmet fordítva a kiszolgáltatott és marginalizált csoportokra, valamint megindokolják a hozzáférés hiányát;

felmérik a szanitációs létesítményekhez való hozzáférés javításának lehetőségeit az említett személyek tekintetében;

minden legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációban ösztönzik, hogy a közterületeken elegendő számú, ingyenesen és – különösen a nők számára – biztonságosan hozzáférhető szanitációs létesítmény kerüljön létrehozásra, és gondoskodnak a nyilvánosság e létesítményekről való megfelelő tájékoztatásáról.

minden legalább 5 000 LE terhelésű agglomerációban ösztönzik az illetékes hatóságokat, hogy a középületekben – különösen a közigazgatási célú épületekben – elegendő számú ingyenes szanitációs létesítményt bocsássanak rendelkezésre;

ösztönzik, hogy az éttermekben, üzletekben és hasonló, a nyilvánosság előtt nyitott magánterületeken található szanitációs létesítményeket mindenki számára rendelkezésre bocsássák, ingyenesen vagy alacsony szolgáltatási díj ellenében.

20. cikk Az iszap hasznosítása és az erőforrások visszanyerése

21. cikk Monitoring

22. cikk A végrehajtás monitorozásával kapcsolatos tájékoztatás

23. cikk Nemzeti végrehajtási program

24. cikk A nyilvánosság tájékoztatása

25. cikk Az igazságszolgáltatáshoz való jog

26. cikk Kártérítés

27. cikk A felhatalmazás gyakorlása

28. cikk A bizottsági eljárás

29. cikk Szankciók

30. cikk Értékelés

31. cikk Felülvizsgálat

31. cikk

Felülvizsgálat

A Bizottság ötévente jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé ezen irányelv végrehajtásáról. Az említett jelentés alapján a Bizottság korai előrejelzést küldhet azoknak a tagállamoknak, amelyek nem teljesítik, vagy amelyeknél fennáll annak a kockázata, hogy nem teljesítik a 3., az 5., a 6., a 7., a 8. és a 11. cikkben megállapított célkitűzéseket és határidőket.

32. cikk Hatályon kívül helyezés és átmeneti rendelkezések

33. cikk Átültetés

34. cikk Hatálybalépés és alkalmazás

34. cikk

Hatálybalépés és alkalmazás

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

A 12. és a 13. cikket, valamint a II. és a IV. mellékletet 2027. augusztus 1-től kell alkalmazni.

35. cikk Címzettek

35. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

I. MELLÉKLET

A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

A. rész

Gyűjtőrendszerek

A gyűjtőrendszereknél figyelembe kell venni a települési szennyvízkezelés követelményeit.

A gyűjtőrendszerek kialakítását, megépítését és karbantartását a legjobb műszaki ismeretek alapján kell végezni, túlzott költségek okozása nélkül, különösen a következők tekintetében:

—

a települési szennyvíz mennyisége és összetétele,

—

a településiszennyvíz-elszivárgásoknak, valamint a gyűjtőrendszerekbe való beszivárgás és a műszakilag hibás rákötés miatti befolyás megelőzése,

—

a befogadó vizek csapadékvíz-túlfolyás okozta szennyezésének korlátozása, figyelemmel az 5. cikkben és az V. mellékletben foglalt releváns követelményekre.

B. rész

Kibocsátás a települési szennyvíztisztító telepekről a befogadó vizekbe

1. A települési szennyvíztisztító telepeket úgy kell tervezni vagy átalakítani, hogy reprezentatív mintákat lehessen venni a befolyó szennyvízből és az elfolyó kezelt szennyvízből, mielőtt azt a befogadó vizekbe bocsátanák.

2. A települési szennyvíztisztító telepekről, valamint a 6., 7. és 8. cikkben említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepekről kibocsátott szennyvizeknek ki kell elégíteniük az e melléklet 1. táblázatának követelményeit.

3. A 7. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepekről, vagy a 7. cikk (3) bekezdésében említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepekről kibocsátott szennyvizeknek a 2. pontban említett követelményeken felül ki kell elégíteniük az e melléklet 2. táblázatának követelményeit is, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a 7. cikk (8) bekezdését kell alkalmazni.

4. A 8. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepekről, vagy a 8. cikk (4) bekezdésében említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepekről kibocsátott szennyvizeknek ki kell elégíteniük az e melléklet 3. táblázatában rögzített követelményeket.

5. A biomédiumot használó települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásaira vonatkozó előzetes szabályozásnak és egyedi engedélyeknek a következőket kell tartalmazniuk:

—

a települési szennyvíztisztító telep által végzett kezelés során alkalmazott, biomédiumot felhasználó technológiák leírása, ideértve a telepen használt biomédium típusát és mennyiségét, valamint a biomédiumok környezetbe való kibocsátásának elkerülése érdekében hozott intézkedések leírását;

—

kötelezettség a biomédiumok környezetbe való kibocsátásának állandó monitorozására és minden ilyen kibocsátás megelőzésére;

—

arra vonatkozó kötelezettség, hogy haladéktalanul jelentsék az illetékes hatóságoknak a biomédiumok befogadó vizekbe történő, bármely jelentős kibocsátását.

6. Az 1., 2. és 3. táblázatban megadottaknál szigorúbb követelményeket kell alkalmazni ott, ahol ez szükséges annak biztosításához, hogy a befogadó vizek megfeleljenek a 2000/60/EK, a 2008/56/EK, a 2008/105/EK és a 2006/7/EK irányelv követelményeinek.

7. A települési szennyvíz kibocsátási pontjait úgy kell megválasztani, hogy a lehető legkisebb mértékben legyenek káros hatással a befogadó vizekre.

C. rész

Monitoring- és eredményértékelési módszerek

1. A tagállamok biztosítják, hogy olyan monitoringmódszer kerüljön alkalmazásra, amely megfelel a 2–5. pontban foglalt követelményeknek. Adott esetben minden elemzési módszernek a 2009/90/EK irányelvben és más vonatkozó szabályokban meghatározottakkal azonos minimális teljesítménykritériumoknak kell megfelelnie.

A 2., 3. és 4. pontban említettek mellett más módszerek is alkalmazhatók, ha igazolható, hogy egyenértékű eredményeket adnak.

A tagállamok minden vonatkozó információt megadnak a Bizottságnak az alkalmazott monitoringmódszereket illetően.

2. Vízhozammal arányos vagy 24 órás mintákat kell venni a települési szennyvíztisztító telep kibocsátási, és ha szükséges, befolyó oldalán is, mindig ugyanazon a jól meghatározott ponton. A mikroszennyező anyagok monitorozására használt időalapú mintáknak azonban 48 órás mintáknak kell lenniük.

Elismert nemzetközi laboratóriumi gyakorlatot kell alkalmazni annak érdekében, hogy a minták változása a mintavétel és az elemzés között eltelő időszakban minimális legyen.

3. Az éves minimális mintavételszámot a tisztító telep méretétől függően kell meghatározni és az év során rendszeres időközönként kell a mintákat venni:

1 000 –9 999 LE:	Havonta egy minta (lásd az 1. megjegyzést)
10 000 –49 999 LE:	Havonta két minta Mikroszennyező anyagokra havonta egy minta
50 000 –149 999 LE:	Hetente egy minta Mikroszennyező anyagokra havonta két minta
legalább 150 000 LE:	Hetente két minta Mikroszennyező anyagokra havonta két minta

1. megjegyzés: Az idényjellegű tevékenység által érintett agglomerációk esetében legfeljebb két hónap telhet el a mintavételek között, feltéve, hogy az idényjellegű tevékenység hónapjaiban további mintákat vesznek. Az év során összesen 12 mintát kell venni.

4. A kezelt települési szennyvíz akkor felel meg a vonatkozó paramétereknek, ha a vízminták minden egyedileg megvizsgált paraméterre vonatkozóan azt mutatják, hogy az kielégíti a vonatkozó paraméter-határértékeket az alábbiak szerint:

az 1. és a 3. táblázatban meghatározott paraméterek esetében a 4. táblázatban van megadva a koncentrációban vagy százalékos csökkentésben, vagy mindkettőben kifejezett követelményeket ki nem elégítő minták maximálisan megengedhető száma;

az 1. táblázatban meghatározott, koncentrációban kifejezett paraméterek esetében a normális üzemi körülmények között vett, a paraméter-határértékeknek nem megfelelő minták eltérése a paraméter-határértéktől nem lehet 100 %-nál nagyobb, kivéve az összes lebegőanyag paraméterét, amely esetében a paraméter-határértékektől legfeljebb 150 %-os eltérés fogadható el;

a 2. táblázatban megadott paraméterek tekintetében a minták éves átlaga minden egyes paraméter tekintetében meg kell feleljen az említett táblázatban meghatározott vonatkozó paraméter-határértéknek; vagy a koncentrációra, vagy a minimális százalékos csökkentésre vonatkozó értékeket kell alkalmazni;

a 3. táblázatban meghatározott paraméterek tekintetében a C. rész 3. pontjában említett mintavételi gyakoriság azt jelenti, hogy egy mintát vesznek a települési szennyvíztisztító telep befolyó pontjánál, egyet pedig a kibocsátási pontjánál, a 3. táblázat szerinti minimális százalékos eltávolítási aránynak való megfelelés ellenőrzése céljából; annak megállapítására, hogy elérték-e az előírt 80 %-os minimális eltávolítási arányt, a számításhoz figyelembe vett minden anyag átlagos százalékos eltávolítási arányát használni kell.

5. A mintákat úgy kell venni, hogy azok a száraz időben mért hozam szerinti szennyezést tükrözzék. A szélsőséges vízminőség-értékeket nem kell figyelembe venni, ha ezek heves esőzés okozta rendkívüli helyzet következményei.

6. A tavas szennyvíztisztításból származó kibocsátásokra vonatkozó elemzést szűrt mintákon kell elvégezni; azonban az összes lebegőanyag koncentrációja az ilyen kibocsátások szűretlen vízmintáiban nem haladhatja meg a 150 mg/l értéket.

1. táblázat: Az ezen irányelv 6. cikkének hatálya alá eső települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásaira vonatkozó követelmények. Vagy a koncentrációra, vagy a százalékos csökkentésre vonatkozó értékeket kell alkalmazni.

Paraméterek	Koncentráció	A csökkentés minimális százaléka (lásd a 4. megjegyzést)	Mérési referenciamódszer
Biokémiai oxigénigény (BOI5, 20 oC-on) nitrifikáció nélkül (lásd az 1. megjegyzést)	25 mg/l O2	70–90 A 6. cikk (4) bekezdése esetében 40	Homogenizált, szűretlen, ülepítetlen minta. Az oldott oxigén meghatározása 20 oC ± 1 oC-on, teljes sötétségben, öt napon át végzett inkubáció előtt és után. Nitrifikációt gátló adalék hozzáadásával.
Kémiai oxigénigény (KOI) (lásd a 2. megjegyzést)	125 mg/l O2	75	Homogenizált, szűretlen, ülepítetlen minta. Kálium-dikromátos
Összes szervesszén-tartalom (lásd a 2. megjegyzést)	37 mg/l	75	EN 1484
Összes lebegőanyag	35 mg/l (lásd a 3. megjegyzést)	90 (lásd a 3. megjegyzést)	— Reprezentatív minta szűrése 0,45 μm-es szűrőmembránon. Szárítás 105 oC-on és mérlegelés. — Reprezentatív minta centrifugálása (legalább öt percig 2 800 és 3 200 g közötti átlagos gyorsulásnál), szárítás 105 oC-on és mérlegelés

1. megjegyzés: A paraméter helyettesíthető más paraméterrel: az összes szervesszén-tartalommal (TOC) vagy teljes oxigénigénnyel (TOI), ha összefüggés állapítható meg a BOI5 és a helyettesítő paraméter között.

2. megjegyzés: A tagállamok vagy a kémiai oxigénigényt (KOI), vagy a teljes szervesszén-tartalmat (TOC) mérik.

3. megjegyzés: Ez a követelmény opcionális.

4. megjegyzés: Csökkentés a befolyás terheltségéhez képest.

2. táblázat: A 7. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepek, illetve a 7. cikk (3) bekezdésében említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepek harmadlagos kezelésből származó kibocsátásaira vonatkozó követelmények. A 7. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepekből kibocsátott szennyvízre mindkét paramétert alkalmazni kell. A 7. cikk (3) bekezdésében említett agglomerációk esetében a helyi sajátosságoktól függően az egyik vagy mindkét paraméter alkalmazható. Vagy a koncentrációra, vagy a százalékos csökkentésre vonatkozó értékeket kell alkalmazni.

Paraméterek

Koncentráció

A csökkentés minimális százaléka

(lásd az 1. és a 2. megjegyzést)

Mérési referenciamódszer

Összes foszfortartalom (lásd a 4. megjegyzést)

0,7 mg/l (legalább 10 000 LE, de 150 000 LE alatt)

0,5 mg/l (legalább 150 000 LE)

87,5 (legalább 10 000 LE, de 150 000 LE alatt)

90 (legalább 150 000 LE)

Molekuláris abszorpciós spektrofotometria

Összes nitrogéntartalom (lásd a 4. megjegyzést)

10 mg/l (legalább 10 000 LE, de 150 000 LE alatt)

8 mg/l (legalább 150 000 LE)

(lásd az 5. megjegyzést)

(lásd a 3. megjegyzést)

Molekuláris abszorpciós spektrofotometria

1. megjegyzés: A befolyás terheltségéhez vagy az agglomerációban keletkező terheléshez viszonyított csökkentés, ha a környezet védelmének azonos szintje biztosítható.

2. megjegyzés: Ha a kezelt települési szennyvíz egy adott hányadát mezőgazdasági öntözésre használják fel, az adott hányad tápanyagtartalmát figyelembe lehet venni a befolyó terhelés kiszámításakor, és ki lehet vonni a kibocsátott terhelésből.

▼C1

3. megjegyzés: Különleges helyi körülményekből adódó kivételes helyzetekben a természetes nitrogénvisszatartást figyelembe lehet venni azokban a tagállamokban, ahol a természetes nitrogénvisszatartást a 91/271/EGK irányelv I. mellékletének 2. táblázatában említett nitrogéncsökkentés minimális százalékának kiszámításához figyelembe vették, és amennyiben igazolták, hogy a települési szennyvízből származó nitrogén egy része ltávolítható a befogadó vizekben 2045. december 31-ig az e melléklet 2. táblázatában említett nitrogéncsökkentés minimális százalékának kiszámításához, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

▼B

a kibocsátott szennyvíz átlagos hidraulikus tartózkodási ideje legalább 1,5 év, mielőtt eléri a 7. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, nitrogénre érzékeny területet;

az összes nitrogéntartalom paraméter tekintetében biztosított a folyamatos monitoring- és értékelési program:

a 7. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, nitrogénre érzékeny terület vízgyűjtő területén található valamennyi települési szennyvíztisztító telep kibocsátási pontjainál és adott esetben a legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációk települési csapadékvíz-lefolyásában;

a 7. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt terület releváns befolyó pontjainál;

a 7. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt terület vízgyűjtő területén a befogadó vizekben és az érintett víztestekben található reprezentatív mintavételi helyeken;

teljesül a 2. táblázatban a nitrogénre vonatkozóan szereplő csökkentés minimális százaléka; ezt a százalékos arányt a 2. pontban említett folyamatos monitoring- és értékelési program keretében gyűjtött adatok alapján kell kiszámítani;

igazolható, hogy a vízgyűjtő területen található települési szennyvíztisztító telepek nitrogénkibocsátása nem káros a környezetre – többek között a biológiai sokféleségre – és az emberi egészségre, és nem módosítja az ökoszisztémát;

a 2. feltétel c) pontjában említett területeken a tápanyagok koncentrációja megfelel a 2000/60/EK irányelv V. mellékletének 1.2.1. pontja szerinti, az említett területek jó ökológiai állapotának meghatározása céljából megállapított feltételnek;

a természetes nitrogénvisszatartás kihasználását a 22. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban jelentik a Bizottságnak és a potenciálisan érintett szomszédos tagállamoknak, az 1., 2., 3., 4. és 5. feltétel teljesülésének ellenőrzéséhez szükséges valamennyi elemmel együtt.

4. megjegyzés: Ezt a követelményt 2025. január 1-től kell alkalmazni a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidők betartására kötelezett meglévő települési szennyvíztisztító telepekre és a 7. cikk (3) bekezdése szerinti agglomerációkra. Az említett határidők teljesítéséig az említett települési szennyvíztisztító telepekre a 32. cikk (3) bekezdésében foglalt kötelezettségeket kell alkalmazni.

5. megjegyzés: Amennyiben a biológiai reaktorból elfolyó szennyvíz hőmérséklete 12 oC alatt van, a vett minták eredményei figyelmen kívül hagyhatók az e melléklet C. része 4. pontjának c) alpontjában említett éves átlag kiszámítása során a nitrogén tekintetében, amennyiben a következők mindegyike igazolható:

biztosított, hogy a környezetet nem éri káros hatás;

a 2. táblázatban szereplő nitrogénértékek elérése túlzott költségekkel vagy túlzott energiafogyasztással járna.

Amennyiben a biológiai reaktorból elfolyó szennyvíz hőmérséklete 5 oC alatt van, a vett minták eredményei figyelmen kívül hagyhatók az e melléklet C. része 4. pontjának c) alpontjában említett éves átlag kiszámítása során a nitrogén tekintetében.

3. táblázat: A 8. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepekről és/vagy a 8. cikk (4) bekezdésében említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepekről származó kibocsátások negyedleges kezelésére vonatkozó követelmények.

Mutatók	Az eltávolítás minimális százalékos aránya a befolyás terheltségéhez viszonyítva
Olyan anyagok, amelyek még alacsony koncentrációban is szennyezhetik a vizet (lásd az 1. megjegyzést)	80 % (lásd a 2. megjegyzést)

1. megjegyzés: Az a) és a b) pontban említett szerves anyagok koncentrációját mérni kell.

1. kategória (nagyon könnyen kezelhető anyagok):

amiszulprid (CAS-szám 71675-85-9),

ii.

karbamazepin (CAS-szám 298-46-4),

iii.

citaloprám (CAS-szám 59729-33-8),

iv.

klaritromicin (CAS-szám 81103-11-9),

diklofenák (CAS-szám 15307-86-5),

vi.

hidroklorotiazid (CAS-szám 58-93-5),

vii.

metoprolol (CAS-szám 37350-58-6),

viii.

venlafaxin (CAS-szám 93413-69-5);

2. kategória (könnyen eltávolítható anyagok):

benzotriazol (CAS-szám 95-14-7),

ii.

kandezartán (CAS-szám 139481-59-7),

iii.

irbezartán (CAS-szám 138402-11-6),

iv.

a 4-metil-benzotriazol (CAS-szám: 29878-31-7) és az 5-metil-benzotriazol (CAS-szám: 136-85-6) keveréke.

2. megjegyzés: Az eltávolítás százalékos arányát száraz időben mért hozamra, legalább hat anyagra ki kell számítani. Az 1. kategóriába tartozó anyagok száma kétszerese legyen a 2. kategóriába tartozó anyagok számának. Ha hatnál kevesebb anyag mérhető kellő koncentrációban, az illetékes hatóság szükség esetén más anyagokat jelöl ki az eltávolítás minimális százalékos arányának kiszámításához. A számításhoz figyelembe vett minden egyes anyag konkrét százalékos eltávolítási arányának átlagát kell használni annak megállapítására, hogy elérték-e az előírt 80 %-os minimális százalékos eltávolítási arányt.

4. táblázat: A mintákra vonatkozó követelmények

Éves mintavételek száma	A nem megfelelő minták maximálisan megengedett száma
4–7	1
8–16	2
17–28	3
29–40	4
41–53	5
54–67	6
68–81	7
82–95	8
96–110	9
111–125	10
126–140	11
141–155	12
156–171	13
172–187	14
188–203	15
204–219	16
220–235	17
236–251	18
252–268	19
269–284	20
285–300	21
301–317	22
318–334	23
335–350	24
351–365	25

II. MELLÉKLET AZ EUTROFIZÁCIÓRA ÉRZÉKENY TERÜLETEK

II. MELLÉKLET

AZ EUTROFIZÁCIÓRA ÉRZÉKENY TERÜLETEK

1. A Balti-tenger, a Fekete-tenger, az Északi-tenger és az Adriai-tenger azon vízgyűjtőiben található területek, amelyeket a 2008/56/EK vagy a 2000/60/EK irányelv alapján eutrofizációra érzékenyként azonosítottak.

2. Eutróf állapotú, vagy megelőző intézkedések hiányában a közeli jövőben eutróffá váló természetes édesvizű tavak, más édesvizű víztestek vagy torkolati- és parti vizek.

Az alábbi elemeket kell figyelembe venni annak megfontolásakor, hogy milyen tápanyagot kell csökkenteni további kezelés során:

tavak, valamint folyók, amelyek olyan tavakba/tározókba/zárt öblökbe folynak, amelyekben kicsi a vízcsere és ezáltal bekövetkezhet a tápanyagok feldúsulása. Ezeken a területeken gondoskodni kell a foszfor eltávolításáról, kivéve, ha bizonyítható, hogy ennek nincs hatása az eutrofizáció mértékére. Nagy agglomerációkból származó vízkibocsátás esetén a nitrogén eltávolítását is meg kell fontolni;

gyenge vízcseréjű torkolatok, öblök és más parti vizek, vagy amelyekbe nagy mennyiségű tápanyag kerül. Ezeken a területeken a kisebb agglomerációk kibocsátásainak általában nincs nagy jelentősége, de nagy agglomerációk esetében gondoskodni kell a foszfor vagy nitrogén vagy mindkettő eltávolításáról is, hacsak nem bizonyítható, hogy ennek nincs hatása az eutrofizáció mértékére.

3. Ivóvíz kivételére szánt felszíni édesvizek, amelyek nitrátkoncentrációja megfelelő védelmi intézkedések hiányában nagyobb lehet, mint amelyet az (EU) 2020/2184 irányelv vonatkozó rendelkezései megállapítanak.

4. Olyan területek, ahol az ezen irányelv 7. cikkében előírtakon túlmenően további kezelésre van szükség az egyéb uniós környezetvédelmi jogi aktusoknak való megfeleléshez, különösen a 2000/60/EK irányelv hatálya alá tartozó azon víztestek, amelyeknél fennáll annak a kockázata, hogy nem tudják megőrizni vagy elérni a jó ökológiai állapotot vagy potenciált.

5. Minden egyéb olyan terület, amely a tagállamok szerint érzékeny az eutrofizációra.

III. MELLÉKLET A KITERJESZTETT GYÁRTÓI FELELŐSSÉG HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ TERMÉKEK JEGYZÉKE

III. MELLÉKLET

A KITERJESZTETT GYÁRTÓI FELELŐSSÉG HATÁLYA ALÁ TARTOZÓ TERMÉKEK JEGYZÉKE

1. A 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 14 ) hatálya alá tartozó, emberi felhasználásra szánt gyógyszerek.

2. Az 1223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 15 ) hatálya alá tartozó kozmetikai termékek.

IV. MELLÉKLET IPARI SZEKTOROK

IV. MELLÉKLET

IPARI SZEKTOROK

1. Tejfeldolgozás

2. Gyümölcs- és zöldségtermékek gyártása

3. Alkoholmentes italok gyártása és palackozása

4. Burgonya-feldolgozás

5. Húsipar

6. Sörfőzdék

7. Alkohol és alkoholos italok gyártása

8. Állati takarmány gyártása növényi termékekből

9. Zselatin és enyv gyártása bőrből és csontból

10. Malátázó üzemek

11. Halfeldolgozó ipar

V. MELLÉKLET AZ INTEGRÁLT TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZGAZDÁLKODÁSI TERVEK TARTALMA

V. MELLÉKLET

AZ INTEGRÁLT TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZGAZDÁLKODÁSI TERVEK TARTALMA

1. Az érintett agglomeráció vízgyűjtő területén fennálló kiindulási helyzet elemzése, amely legalább a következőket tartalmazza:

a gyűjtőrendszerek hálózatának, e hálózatnak a települési szennyvíz és a települési csapadékvíz-lefolyás tárolására és elvezetésére való kapacitásainak, valamint az esőzés esetén meglévő települési szennyvízkezelési kapacitások részletes leírása;

egyesített rendszerű szennyvízcsatornák esetében a települési szennyvizek esőzés esetén jelentkező áramlásainak dinamikus elemzése monitoring adatok vagy olyan hidrológiai, hidraulikus és vízminőségi modellek felhasználása alapján, amelyek figyelembe veszik a legkorszerűbb éghajlati előrejelzéseket, valamint az esőzés esetén a befogadó vizekbe jutó szennyezési terhelés becslését az I. melléklet 1. táblázatában és adott esetben 2. táblázatában említett paraméterek, valamint a mikroműanyagok és a releváns szennyezőanyagok tekintetében;

elválasztott rendszerű szennyvízcsatornák esetében a monitoringkövetelmények részletes leírása az elválasztott rendszereknek az 5. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerint azonosított azon releváns pontjaira vonatkozóan, ahol a települési csapadékvíz-lefolyásokból eredő kibocsátás várhatóan szennyezett, az ezen melléklet 3. pontjában előírtak szerinti megfelelő és kivitelezhető intézkedések meghatározása érdekében.

2. A csapadékvíz-túlfolyásból származó szennyezés csökkentésére vonatkozó célkitűzések, beleértve a következőket:

egy nem kötelező erejű, indikatív célkitűzés, amely a csapadékvíz-túlfolyásra olyan kis százalékos arányt határoz meg, amely nem lehet több, mint az éves összegyűjtött településiszennyvíz-mennyiség 2 %-a száraz időjárási körülmények között számítva; ezt az indikatív, nem kötelező erejű célkitűzést a következők szerint kell teljesíteni:

2039. december 31-ig minden legalább 100 000 LE terhelésű agglomeráció esetében;

ii.

2045. december 31-ig az 5. cikkben említett legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációk esetében;

a makroműanyagok fokozatos csökkentése.

3. A 2. pontban említett célkitűzéseknek az említett pontban meghatározott határidőkkel összhangban történő elérése érdekében meghozandó intézkedések, az intézkedések végrehajtására vonatkozó ütemtervvel, valamint a már meglévő és a meghozandó intézkedések közötti különbségtétellel együtt. Tartalmaznia kell továbbá az integrált települési szennyvízgazdálkodási terv végrehajtásába bevont szereplőknek és azok felelősségének egyértelmű meghatározását.

4. A tagállamok biztosítják, hogy illetékes hatóságaik a 3. pont alapján meghozandó intézkedések értékelésekor legalább a következőket vegyék figyelembe:

a nem szennyezett esővizek gyűjtőrendszerekbe való bejutásának elkerülését célzó megelőző intézkedések, ideértve a természetes vízmegtartást előmozdító vagy az esővíz gyűjtésére irányuló intézkedéseket, valamint a városi területek zöldterületeinek és kék infrastruktúráinak a csapadékvíz-túlfolyás mérséklését célzó bővítését, vagy az agglomerációkban a vízzáró felületek korlátozását célzó intézkedéseket;

a meglévő infrastruktúra – többek között a gyűjtőrendszerek, a tárolókapacitások és a települési szennyvíztisztító telepek – jobb kezelésére és használatának optimalizálására irányuló intézkedések, amelyek célja a kezeletlen települési szennyvíz vagy a szennyezett települési csapadékvíz-lefolyás befogadó vizekbe történő kibocsátásának minimálisra csökkentése;

amennyiben a 2. pontban említett célkitűzések eléréséhez szükséges, további mérséklő intézkedések, beleértve a települési szennyvíz összegyűjtésére, tárolására és kezelésére használt infrastruktúra átalakítását – például adott esetben az újonnan épített városi területek elválasztott rendszerű csatornákra való csatlakoztatását – vagy új infrastruktúra létrehozását, amely során prioritást kell biztosítani a zöld és a kék infrastruktúrának, például a növényzettel beültetett árkoknak, a víztisztító vizes élőhelyeknek és a víztározó tavaknak, amelyeket a biológiai sokféleséget támogató módon kell kialakítani. Az 5. cikkben említett integrált települési szennyvízgazdálkodási tervek kidolgozásának összefüggésében adott esetben meg kell fontolni a víz újrafelhasználását.

VI. MELLÉKLET A NYILVÁNOSSÁG TÁJÉKOZTATÁSÁNAK TARTALMA

VI. MELLÉKLET

A NYILVÁNOSSÁG TÁJÉKOZTATÁSÁNAK TARTALMA

1. Az illetékes hatóság és a települési szennyvíz összegyűjtéséért és kezeléséért felelős üzemeltető(k) neve, beleértve az üzemeltetők tulajdonosi szerkezetére és elérhetőségére vonatkozó információkat.

2. Az agglomerációban keletkező teljes településiszennyvíz-terhelés lakosegyenértékben (LE) kifejezve, megadva e terhelésen belül az alábbiak arányát (%-ban):

az összegyűjtött és a települési szennyvíztisztító telepeken kezelt mennyiség;

a nyilvántartásba vett egyedi rendszerekkel kezelt mennyiség;

a nem gyűjtött vagy kezelt mennyiség.

3. Adott esetben annak indoklása, hogy a települési szennyvíz bizonyos mennyiségét miért nem gyűjtik vagy kezelik.

4. Az agglomerációból az egyes befogadó víztestekbe kibocsátott települési szennyvíz minőségére vonatkozó információk, többek között a következő elemek:

a 21. cikk hatálya alá tartozó minden egyes települési szennyvíztisztító telep tekintetében a kibocsátott szennyező anyagok éves átlagos koncentrációja és az ezek által jelentett éves szennyezőanyag-terhelés;

az I. melléklet 1. és 2. táblázatában említett paraméterek tekintetében az egyedi rendszerek által kibocsátott becsült terhelés;

a legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációk esetében az I. melléklet 1. és 2. táblázatában említett paraméterek tekintetében az egyesített rendszerű szennyvízcsatornákból és a csapadékvíz-túlfolyásból származó kibocsátások által jelentett becsült terhelés.

5. Az összes éves beruházási költség és az összes éves üzemeltetési költség – megkülönböztetve a gyűjtési és a kezelési költségeket, a személyzettel, az energiával, a fogyóeszközökkel, az adminisztrációval kapcsolatos összes éves költséget és az egyéb költségeket –, továbbá az átlagos éves beruházási és üzemeltetési költség az összegyűjtött és kezelt települési szennyvíz köbméterére vetítve, valamint egy átlagos háztartásra vetítve, amennyiben a költségeket részben vagy egészben a vízdíjrendszer keretében téríttetik meg, vagy egyéb esetekben agglomerációs szintekre vetítve.

6. Az 5. pontban említett költségek fedezésének módjára vonatkozó információk, valamint – amennyiben a költségeket díjrendszeren keresztül megtéríttetik – az összegyűjtött és kezelt települési szennyvíz köbméterenkénti díjának szerkezetére vonatkozó információk, az összegyűjtött és kezelt települési szennyvíz köbméterenkénti vagy a szolgáltatott víz köbméterenkénti díjának szerkezetére vonatkozó információk, beleértve az állandó és a változó költségek megkülönböztetését, valamint a gyűjtési, a kezelési, az adminisztratív és egyéb költségek bontását.

7. Az agglomeráció szintjén a települési szennyvíz összegyűjtésére és kezelésére szolgáló infrastruktúrára vonatkozó beruházási tervek, ezek várható hatása a települési szennyvízkezelési szolgáltatások díjaira, valamint a szándékolt pénzügyi és társadalmi előnyök.

8. A legalább10 000 LE terhelésű települési szennyvíztisztító telepek kapcsán az alábbi adatok:

a kezelt teljes terhelés (LE-ben) és a települési szennyvíz -kezeléséhez szükséges energia (összesen kWh-ban és köbméterenként);

az előállított megújuló energia teljes éves mennyisége (GWh/év), magában foglalva egy energiaforrásonkénti bontást.

9. Minden egyes, legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációban a települési szennyvíz összegyűjtésére és kezelésére szolgáló infrastruktúra üzemeltetése során évente keletkezett vagy elkerült teljes közvetlen ÜHG-kibocsátás (tonna CO2-egyenértékben), és amennyiben rendelkezésre áll, különösen az említett infrastruktúra építése során keletkezett teljes közvetett ÜHG-kibocsátás (tonna CO2-egyenérték).

10. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó kérdésekkel kapcsolatos panaszok jellegének és statisztikáinak, valamint a települési szennyvíztisztító telepek üzemeltetői által ezekre adott válaszoknak az összefoglalása.

11. Indokolt kérésre hozzáférést kell biztosítani a fogyasztók számára a 2., 4., 8. és 9. pont szerinti korábbi információkhoz legfeljebb 10 évre – de 2025. január 1-nél nem korábbi időpontig – visszamenőleg.

VII. MELLÉKLET

A. rész

A hatályon kívül helyezett irányelv és annak későbbi módosításai (a 32. cikkben említettek szerint)

A Tanács 91/271/EGK irányelve (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.)
A Bizottság 98/15/EK irányelve (HL L 67., 1998.3.7., 29. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 1882/2003/EK rendelete (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.)	kizárólag a III. melléklet 21. pontja
Az Európai Parlament és a Tanács 1137/2008/EK rendelete (HL L 311., 2008.11.21., 1. o.)	kizárólag a melléklet 4.2. pontja
A Tanács 2013/64/EU irányelve (HL L 353., 2013.12.28., 8. o.)	kizárólag az 1. cikk

B. rész

A nemzeti jogba való átültetésre vonatkozó (a 32. cikkben említett) határidők

Irányelv	Az átültetés határideje
91/271/EGK	1993. június 30.
98/15/EK	1998. szeptember 30.
2013/64/EU	az 1. cikk (1), (2) és (3) bekezdése tekintetében 2018. december 31. az 1. cikk (5) bekezdésének a) pontja tekintetében 2014. június 30. az 1. cikk (5) bekezdésének b) pontja tekintetében 2014. december 31.

VIII. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

91/271/EGK irányelv	Ez az irányelv
1. cikk	1. cikk
2. cikk bevezető fordulat	2. cikk bevezető fordulat
2. cikk 1–4. pont	2. cikk 1–4. pont
—	2. cikk 5. és 6. pont
2. cikk 5. pont	2. cikk 7. pont
—	2. cikk 8. és 9. pont
2. cikk 6. pont	2. cikk 10. pont
2. cikk 7. pont	2. cikk 11. pont
2. cikk 8. pont	2. cikk 12. pont
—	2. cikk 13. és 14. pont
2. cikk 10. pont	2. cikk 15. pont
2. cikk 11. pont	2. cikk 16. pont
—	2. cikk 17–28. pont
3. cikk (1) bekezdés	3. cikk (1) bekezdés
—	3. cikk (2) és (3) bekezdés
3. cikk (2) bekezdés	3. cikk (4) bekezdés
3. cikk (1) bekezdés harmadik albekezdés	4. cikk (1) bekezdés
—	4. cikk (2) bekezdés
—	4. cikk (3) bekezdés
—	4. cikk (4) bekezdés
—	4. cikk (5) bekezdés
—	4. cikk (6) bekezdés
—	5. cikk
4. cikk (1) bekezdés	6. cikk (1) bekezdés
—	6. cikk (2) bekezdés
—	6. cikk (3) bekezdés
4. cikk (2) bekezdés	6. cikk (4) bekezdés
4. cikk (4) bekezdés	6. cikk (5) bekezdés
—	7. cikk (1) bekezdés
—	7. cikk (2) bekezdés
5. cikk (2) bekezdés	7. cikk (3) bekezdés
—	7. cikk (4) bekezdés
5. cikk (3) bekezdés	7. cikk (5) bekezdés
—	7. cikk (6) és (7) bekezdés
5. cikk (4) bekezdés	7. cikk (8) bekezdés
5. cikk (5) bekezdés	7. cikk (9) bekezdés
5. cikk (7) bekezdés	7. cikk (10) bekezdés
—	7. cikk (11) bekezdés
—	8. cikk
—	9. cikk
—	10. cikk
—	11. cikk
9. cikk	12. cikk (1) és (2) bekezdés
—	12. cikk (3) bekezdés
10. cikk	13. cikk
11. cikk (1) bekezdés	14. cikk (1) bekezdés
—	14. cikk (2) bekezdés
—	14. cikk (3) bekezdés
—	14. cikk (4) bekezdés
11. cikk (3) bekezdés	14. cikk (5) bekezdés
12. cikk (1) bekezdés	15. cikk (1) bekezdés
12. cikk (2) bekezdés	15. cikk (2) bekezdés
12. cikk (3) bekezdés	15. cikk (3) bekezdés
—	15. cikk (4) bekezdés
13. cikk (1) bekezdés	16. cikk (1) és (2) bekezdés
—	17. cikk
—	18. cikk
—	19. cikk
14. cikk (1) bekezdés	20. cikk (1) bekezdés
—	20. cikk (2) bekezdés
15. cikk (1) bekezdés	21. cikk (1) bekezdés
—	21. cikk (2) bekezdés
—	21. cikk (3)–(6) bekezdés
—	22. cikk
17. cikk (1) bekezdés	23. cikk (1) bekezdés
—	23. cikk (2) bekezdés
17. cikk (3) bekezdés	23. cikk (3) bekezdés
—	23. cikk (4) bekezdés
—	24. cikk
—	25. cikk
—	26. cikk
—	27. cikk
18. cikk	28. cikk
—	29. cikk
—	30. cikk
—	31. cikk
—	32. cikk
19. cikk	33. cikk
—	34. cikk
20. cikk	35. cikk
I.A. melléklet	I.A. melléklet
I.B. melléklet	I.B. melléklet
I.C. melléklet	—
I.D. melléklet	I.C. melléklet
II. melléklet	II. melléklet
—	III. melléklet
III. melléklet	IV. melléklet
—	V. melléklet
—	VI. melléklet
—	VII. melléklet
—	VIII. melléklet

1.1 Hivatkozások

1.2 Azonosított követelmények

1.3 Kapcsolódó szabványok

2. Azonosított követelmények

Követelmények
Forrás	Követelmény

3. Kapcsolódó szabványok

Szabványok
Forrás	Követelmény

Builddate: 12.12.2024 00:00:00 -Doknr: CELEX:32024L3019
EULAW -
EN: Legal acts of the European Union from EUR-Lex, https://eur-lex.europa.eu/. © European Union. Re-use is authorised by Decision 2011/833/EU, provided the source is acknowledged; the consolidated texts are licensed under CC BY 4.0 (EUR-Lex legal notice). Divided into sections and converted into the GRCA format, the wording unchanged. Only the legislation published in the Official Journal of the European Union is deemed authentic.

DE: Rechtsakte der Europäischen Union aus EUR-Lex, https://eur-lex.europa.eu/. © Europäische Union. Weiterverwendung nach Beschluss 2011/833/EU mit Quellenangabe gestattet; die konsolidierten Fassungen stehen unter CC BY 4.0 (Rechtlicher Hinweis von EUR-Lex). In Abschnitte aufgeteilt und in das GRCA-Format umgewandelt, der Wortlaut unverändert. Verbindlich sind allein die im Amtsblatt der Europäischen Union veröffentlichten Rechtsakte.