|
+I. MELLÉKLET A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK |
I. MELLÉKLET A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK
I. MELLÉKLET A TELEPÜLÉSI SZENNYVÍZRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK A. rész Gyűjtőrendszerek A gyűjtőrendszereknél figyelembe kell venni a települési szennyvízkezelés követelményeit. A gyűjtőrendszerek kialakítását, megépítését és karbantartását a legjobb műszaki ismeretek alapján kell végezni, túlzott költségek okozása nélkül, különösen a következők tekintetében:
—
a települési szennyvíz mennyisége és összetétele,
—
a településiszennyvíz-elszivárgásoknak, valamint a gyűjtőrendszerekbe való beszivárgás és a műszakilag hibás rákötés miatti befolyás megelőzése,
—
a befogadó vizek csapadékvíz-túlfolyás okozta szennyezésének korlátozása, figyelemmel az 5. cikkben és az V. mellékletben foglalt releváns követelményekre.
B. rész Kibocsátás a települési szennyvíztisztító telepekről a befogadó vizekbe 1. A települési szennyvíztisztító telepeket úgy kell tervezni vagy átalakítani, hogy reprezentatív mintákat lehessen venni a befolyó szennyvízből és az elfolyó kezelt szennyvízből, mielőtt azt a befogadó vizekbe bocsátanák. 2. A települési szennyvíztisztító telepekről, valamint a 6., 7. és 8. cikkben említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepekről kibocsátott szennyvizeknek ki kell elégíteniük az e melléklet 1. táblázatának követelményeit. 3. A 7. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepekről, vagy a 7. cikk (3) bekezdésében említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepekről kibocsátott szennyvizeknek a 2. pontban említett követelményeken felül ki kell elégíteniük az e melléklet 2. táblázatának követelményeit is, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a 7. cikk (8) bekezdését kell alkalmazni. 4. A 8. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepekről, vagy a 8. cikk (4) bekezdésében említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepekről kibocsátott szennyvizeknek ki kell elégíteniük az e melléklet 3. táblázatában rögzített követelményeket. 5. A biomédiumot használó települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásaira vonatkozó előzetes szabályozásnak és egyedi engedélyeknek a következőket kell tartalmazniuk:
—
a települési szennyvíztisztító telep által végzett kezelés során alkalmazott, biomédiumot felhasználó technológiák leírása, ideértve a telepen használt biomédium típusát és mennyiségét, valamint a biomédiumok környezetbe való kibocsátásának elkerülése érdekében hozott intézkedések leírását;
—
kötelezettség a biomédiumok környezetbe való kibocsátásának állandó monitorozására és minden ilyen kibocsátás megelőzésére;
—
arra vonatkozó kötelezettség, hogy haladéktalanul jelentsék az illetékes hatóságoknak a biomédiumok befogadó vizekbe történő, bármely jelentős kibocsátását.
6. Az 1., 2. és 3. táblázatban megadottaknál szigorúbb követelményeket kell alkalmazni ott, ahol ez szükséges annak biztosításához, hogy a befogadó vizek megfeleljenek a 2000/60/EK, a 2008/56/EK, a 2008/105/EK és a 2006/7/EK irányelv követelményeinek. 7. A települési szennyvíz kibocsátási pontjait úgy kell megválasztani, hogy a lehető legkisebb mértékben legyenek káros hatással a befogadó vizekre. C. rész Monitoring- és eredményértékelési módszerek 1. A tagállamok biztosítják, hogy olyan monitoringmódszer kerüljön alkalmazásra, amely megfelel a 2–5. pontban foglalt követelményeknek. Adott esetben minden elemzési módszernek a 2009/90/EK irányelvben és más vonatkozó szabályokban meghatározottakkal azonos minimális teljesítménykritériumoknak kell megfelelnie. A 2., 3. és 4. pontban említettek mellett más módszerek is alkalmazhatók, ha igazolható, hogy egyenértékű eredményeket adnak. A tagállamok minden vonatkozó információt megadnak a Bizottságnak az alkalmazott monitoringmódszereket illetően. 2. Vízhozammal arányos vagy 24 órás mintákat kell venni a települési szennyvíztisztító telep kibocsátási, és ha szükséges, befolyó oldalán is, mindig ugyanazon a jól meghatározott ponton. A mikroszennyező anyagok monitorozására használt időalapú mintáknak azonban 48 órás mintáknak kell lenniük. Elismert nemzetközi laboratóriumi gyakorlatot kell alkalmazni annak érdekében, hogy a minták változása a mintavétel és az elemzés között eltelő időszakban minimális legyen. 3. Az éves minimális mintavételszámot a tisztító telep méretétől függően kell meghatározni és az év során rendszeres időközönként kell a mintákat venni:
1. megjegyzés: Az idényjellegű tevékenység által érintett agglomerációk esetében legfeljebb két hónap telhet el a mintavételek között, feltéve, hogy az idényjellegű tevékenység hónapjaiban további mintákat vesznek. Az év során összesen 12 mintát kell venni. 4. A kezelt települési szennyvíz akkor felel meg a vonatkozó paramétereknek, ha a vízminták minden egyedileg megvizsgált paraméterre vonatkozóan azt mutatják, hogy az kielégíti a vonatkozó paraméter-határértékeket az alábbiak szerint:
a)
az 1. és a 3. táblázatban meghatározott paraméterek esetében a 4. táblázatban van megadva a koncentrációban vagy százalékos csökkentésben, vagy mindkettőben kifejezett követelményeket ki nem elégítő minták maximálisan megengedhető száma;
b)
az 1. táblázatban meghatározott, koncentrációban kifejezett paraméterek esetében a normális üzemi körülmények között vett, a paraméter-határértékeknek nem megfelelő minták eltérése a paraméter-határértéktől nem lehet 100 %-nál nagyobb, kivéve az összes lebegőanyag paraméterét, amely esetében a paraméter-határértékektől legfeljebb 150 %-os eltérés fogadható el;
c)
a 2. táblázatban megadott paraméterek tekintetében a minták éves átlaga minden egyes paraméter tekintetében meg kell feleljen az említett táblázatban meghatározott vonatkozó paraméter-határértéknek; vagy a koncentrációra, vagy a minimális százalékos csökkentésre vonatkozó értékeket kell alkalmazni;
d)
a 3. táblázatban meghatározott paraméterek tekintetében a C. rész 3. pontjában említett mintavételi gyakoriság azt jelenti, hogy egy mintát vesznek a települési szennyvíztisztító telep befolyó pontjánál, egyet pedig a kibocsátási pontjánál, a 3. táblázat szerinti minimális százalékos eltávolítási aránynak való megfelelés ellenőrzése céljából; annak megállapítására, hogy elérték-e az előírt 80 %-os minimális eltávolítási arányt, a számításhoz figyelembe vett minden anyag átlagos százalékos eltávolítási arányát használni kell. 5. A mintákat úgy kell venni, hogy azok a száraz időben mért hozam szerinti szennyezést tükrözzék. A szélsőséges vízminőség-értékeket nem kell figyelembe venni, ha ezek heves esőzés okozta rendkívüli helyzet következményei. 6. A tavas szennyvíztisztításból származó kibocsátásokra vonatkozó elemzést szűrt mintákon kell elvégezni; azonban az összes lebegőanyag koncentrációja az ilyen kibocsátások szűretlen vízmintáiban nem haladhatja meg a 150 mg/l értéket.
1. táblázat: Az ezen irányelv 6. cikkének hatálya alá eső települési szennyvíztisztító telepek kibocsátásaira vonatkozó követelmények. Vagy a koncentrációra, vagy a százalékos csökkentésre vonatkozó értékeket kell alkalmazni.
1. megjegyzés: A paraméter helyettesíthető más paraméterrel: az összes szervesszén-tartalommal (TOC) vagy teljes oxigénigénnyel (TOI), ha összefüggés állapítható meg a BOI5 és a helyettesítő paraméter között. 2. megjegyzés: A tagállamok vagy a kémiai oxigénigényt (KOI), vagy a teljes szervesszén-tartalmat (TOC) mérik. 3. megjegyzés: Ez a követelmény opcionális. 4. megjegyzés: Csökkentés a befolyás terheltségéhez képest.
2. táblázat: A 7. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepek, illetve a 7. cikk (3) bekezdésében említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepek harmadlagos kezelésből származó kibocsátásaira vonatkozó követelmények. A 7. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepekből kibocsátott szennyvízre mindkét paramétert alkalmazni kell. A 7. cikk (3) bekezdésében említett agglomerációk esetében a helyi sajátosságoktól függően az egyik vagy mindkét paraméter alkalmazható. Vagy a koncentrációra, vagy a százalékos csökkentésre vonatkozó értékeket kell alkalmazni.
1. megjegyzés: A befolyás terheltségéhez vagy az agglomerációban keletkező terheléshez viszonyított csökkentés, ha a környezet védelmének azonos szintje biztosítható. 2. megjegyzés: Ha a kezelt települési szennyvíz egy adott hányadát mezőgazdasági öntözésre használják fel, az adott hányad tápanyagtartalmát figyelembe lehet venni a befolyó terhelés kiszámításakor, és ki lehet vonni a kibocsátott terhelésből. 3. megjegyzés: Különleges helyi körülményekből adódó kivételes helyzetekben a természetes nitrogénvisszatartást figyelembe lehet venni azokban a tagállamokban, ahol a természetes nitrogénvisszatartást a 91/271/EGK irányelv I. mellékletének 2. táblázatában említett nitrogéncsökkentés minimális százalékának kiszámításához figyelembe vették, és amennyiben igazolták, hogy a települési szennyvízből származó nitrogén egy része ltávolítható a befogadó vizekben 2045. december 31-ig az e melléklet 2. táblázatában említett nitrogéncsökkentés minimális százalékának kiszámításához, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:
1.
a kibocsátott szennyvíz átlagos hidraulikus tartózkodási ideje legalább 1,5 év, mielőtt eléri a 7. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, nitrogénre érzékeny területet;
2.
az összes nitrogéntartalom paraméter tekintetében biztosított a folyamatos monitoring- és értékelési program:
a)
a 7. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt, nitrogénre érzékeny terület vízgyűjtő területén található valamennyi települési szennyvíztisztító telep kibocsátási pontjainál és adott esetben a legalább 10 000 LE terhelésű agglomerációk települési csapadékvíz-lefolyásában;
b)
a 7. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt terület releváns befolyó pontjainál;
c)
a 7. cikk (2) bekezdése szerint kijelölt terület vízgyűjtő területén a befogadó vizekben és az érintett víztestekben található reprezentatív mintavételi helyeken;
3.
teljesül a 2. táblázatban a nitrogénre vonatkozóan szereplő csökkentés minimális százaléka; ezt a százalékos arányt a 2. pontban említett folyamatos monitoring- és értékelési program keretében gyűjtött adatok alapján kell kiszámítani;
4.
igazolható, hogy a vízgyűjtő területen található települési szennyvíztisztító telepek nitrogénkibocsátása nem káros a környezetre – többek között a biológiai sokféleségre – és az emberi egészségre, és nem módosítja az ökoszisztémát;
5.
a 2. feltétel c) pontjában említett területeken a tápanyagok koncentrációja megfelel a 2000/60/EK irányelv V. mellékletének 1.2.1. pontja szerinti, az említett területek jó ökológiai állapotának meghatározása céljából megállapított feltételnek;
6.
a természetes nitrogénvisszatartás kihasználását a 22. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban jelentik a Bizottságnak és a potenciálisan érintett szomszédos tagállamoknak, az 1., 2., 3., 4. és 5. feltétel teljesülésének ellenőrzéséhez szükséges valamennyi elemmel együtt. 4. megjegyzés: Ezt a követelményt 2025. január 1-től kell alkalmazni a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidők betartására kötelezett meglévő települési szennyvíztisztító telepekre és a 7. cikk (3) bekezdése szerinti agglomerációkra. Az említett határidők teljesítéséig az említett települési szennyvíztisztító telepekre a 32. cikk (3) bekezdésében foglalt kötelezettségeket kell alkalmazni. 5. megjegyzés: Amennyiben a biológiai reaktorból elfolyó szennyvíz hőmérséklete 12 oC alatt van, a vett minták eredményei figyelmen kívül hagyhatók az e melléklet C. része 4. pontjának c) alpontjában említett éves átlag kiszámítása során a nitrogén tekintetében, amennyiben a következők mindegyike igazolható:
1.
biztosított, hogy a környezetet nem éri káros hatás;
2.
a 2. táblázatban szereplő nitrogénértékek elérése túlzott költségekkel vagy túlzott energiafogyasztással járna. Amennyiben a biológiai reaktorból elfolyó szennyvíz hőmérséklete 5 oC alatt van, a vett minták eredményei figyelmen kívül hagyhatók az e melléklet C. része 4. pontjának c) alpontjában említett éves átlag kiszámítása során a nitrogén tekintetében.
3. táblázat: A 8. cikk (1) bekezdésében említett települési szennyvíztisztító telepekről és/vagy a 8. cikk (4) bekezdésében említett agglomerációkat kiszolgáló települési szennyvíztisztító telepekről származó kibocsátások negyedleges kezelésére vonatkozó követelmények.
1. megjegyzés: Az a) és a b) pontban említett szerves anyagok koncentrációját mérni kell.
a)
1. kategória (nagyon könnyen kezelhető anyagok):
i.
amiszulprid (CAS-szám 71675-85-9),
ii.
karbamazepin (CAS-szám 298-46-4),
iii.
citaloprám (CAS-szám 59729-33-8),
iv.
klaritromicin (CAS-szám 81103-11-9),
v.
diklofenák (CAS-szám 15307-86-5),
vi.
hidroklorotiazid (CAS-szám 58-93-5),
vii.
metoprolol (CAS-szám 37350-58-6),
viii.
venlafaxin (CAS-szám 93413-69-5);
b)
2. kategória (könnyen eltávolítható anyagok):
i.
benzotriazol (CAS-szám 95-14-7),
ii.
kandezartán (CAS-szám 139481-59-7),
iii.
irbezartán (CAS-szám 138402-11-6),
iv.
a 4-metil-benzotriazol (CAS-szám: 29878-31-7) és az 5-metil-benzotriazol (CAS-szám: 136-85-6) keveréke. 2. megjegyzés: Az eltávolítás százalékos arányát száraz időben mért hozamra, legalább hat anyagra ki kell számítani. Az 1. kategóriába tartozó anyagok száma kétszerese legyen a 2. kategóriába tartozó anyagok számának. Ha hatnál kevesebb anyag mérhető kellő koncentrációban, az illetékes hatóság szükség esetén más anyagokat jelöl ki az eltávolítás minimális százalékos arányának kiszámításához. A számításhoz figyelembe vett minden egyes anyag konkrét százalékos eltávolítási arányának átlagát kell használni annak megállapítására, hogy elérték-e az előírt 80 %-os minimális százalékos eltávolítási arányt.
4. táblázat: A mintákra vonatkozó követelmények
1. Áttekintés
1.1 Hivatkozások1.2 Azonosított követelmények1.3 Kapcsolódó szabványok2. Azonosított követelmények
3. Kapcsolódó szabványok
|