2. 2. cím: A SREP-keretrendszer

12.Az illetékes hatóságoknak átfogó SREP-keretrendszerrel kell rendelkezniük, amely kiterjed az alább felsorolt elemekre; ezeket az elemeket rendszeresen értékelni kell, szem előtt tartva az EBA honlapján külön közzétett, az intézmény megfelelését értékelésének alapjául szolgáló jogi aktusok jegyzékét. A 2.4. szakaszban bemutatott SREP szerepvállalási modell ismerteti, hogyan lehet ezt a keretrendszert az arányosság elvének alkalmazásával a különböző intézményekre szabni. Az említett elemek a következők:

• a. az intézménynek a 2.1.1. szakaszban meghatározottak szerinti kategorizálása;
• b. a 3. címben meghatározott fő mutatók nyomon követése;
• c. az üzleti modellnek a 4. címben meghatározottak szerinti elemzése;
• d. a belső irányítás és az intézményi szintű kontrollmechanizmusoknak az 5. címben meghatározottak szerinti értékelése;
• e. a tőkekockázatoknak a 6. címben meghatározottak szerinti értékelése;
• f. az intézmény szavatolótőkéje megfelelőségének értékelése a 7. címben meghatározottak szerint;
• g. a likviditási és finanszírozási kockázatok értékelése, valamint a 8. címben meghatározott SREP likviditási és finanszírozási értékelés;
• h. a 9. címben, illetve a 2.1.2. szakaszban meghatározottak szerinti átfogó SREP-értékelés (beleértve a felügyeleti intézkedések – valamint szükség esetén a korai beavatkozási intézkedések – alkalmazását is) és az eredményeinek közlése.

13.Az illetékes hatóságoknak a SREP-re olyan folyamatos tevékenységként kell tekinteniük, amely egy adott intézményre vonatkozó átfogó felügyeleti áttekintésben összegzi az összes felügyeleti tevékenység eredményét és az összes rendelkezésre álló információforrást. A SREP-nek a következő megfontolásokat kell magában foglalnia:

• a. a korábbi SREP-értékelések, az üzletimodell-elemzések és a folyamatos nem helyszíni felügyelet eredménye;
• b. az intézmény pénzügyi beszámolói, stratégiai terve(i), szabályozói adatszolgáltatása (egységes jelentéstétel – COREP, pénzügyi beszámolás – FINREP és hitelnyilvántartás, amennyiben rendelkezésre áll), valamint belső jelentéstétele (pl. vezetői információk, tőke- és likviditási adatszolgáltatás, belső kockázati jelentések);
• c. az intézmény ICAAP/ILAAP eljárása, valamint a helyreállítás tervezésével kapcsolatos intézkedései;
• d. helyszíni ellenőrzések;
• e. belsőmodell-értékelések;
• f. célzott, mélyreható elemzés;
• g. horizontális tematikus felülvizsgálatok;
• h. stresszteszt-elemzés;
• i. harmadik felektől származó jelentések (pl. könyvvizsgálói jelentések, részvény- és hitelelemzők jelentései);
• j. egyéb releváns ágazati vagy makrogazdasági tanulmányok/felmérések.

2.1.1. Az intézmények kategorizálása

14.Az illetékes hatóságoknak a felügyeleti hatáskörük alá tartozó valamennyi intézményt négy különböző kategóriába kell besorolniuk az érintett intézmények mérete, rendszerszintű jelentősége, tevékenységeinek jellege, nagyságrendje és összetettsége alapján, figyelembe véve a 2013/36/EU irányelv 97. cikkének (4) bekezdését. A kategorizálásnak tükröznie kell az intézmények által a pénzügyi rendszerre jelentett rendszerszintű kockázat értékelését.

15.Ha egy vállalatcsoporton belül az illetékes hatóságok megállapítják, hogy a csoporton belüli különböző vállalatok jelentősége – a 17. bekezdésben felsorolt elemek alapján – eltérő, akkor ezeket a különbségeket tükrözve egyedi szintű besorolást alkalmazhatnak (pl. a csoport különböző leányvállalataihoz és/vagy konszolidált vállalataihoz különböző kategóriákat rendelhetnek hozzá).

16.Az illetékes hatóságoknak rendszeresen, valamint minden olyan eseményt követően felül kell vizsgálniuk intézményeik besorolását, amely hatást gyakorolhat az üzleti modellek kockázati szintjére, továbbá minden jelentős vállalati művelet – például nagyszabású leválasztás, egyesülés vagy felvásárlás, illetve fontos stratégiai lépés – után is felülvizsgálatot kell végezniük.

17.A minimális szintű összehasonlíthatóság biztosítása érdekében az illetékes hatóságoknak kiindulási pontként az alábbi kategóriákat kell figyelembe venniük:

► 1. kategória – Az (EU) 575/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 146. pontja szerint „nagy méretű intézménynek” minősített valamennyi intézmény. Az illetékes hatóságok dönthetnek úgy, hogy arányossági okokból azokat a „nagy méretű intézményeket”, amelyek nem minősülnek globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek, a 2. vagy a 3. kategóriába sorolják be. A globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek nem minősülő „nagy méretű intézmények” átsorolását az alábbi 2. és 3. kategóriában szereplő minőségi kritériumokkal összhangban kell elvégezni, figyelembe véve az intézmény méretét, rendszerszintű jelentőségét, valamint tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

► 2. kategória – i. az 1. kategóriába nem tartozó, közepes és nagy méretű intézmények, amelyek nem minősülnek az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 145. pontjában meghatározott „kis méretű és nem összetett intézményeknek”, és több üzletágban is tevékenységet folytatnak, beleértve a nem banki tevékenységeket is, vagy jelentős határokon átnyúló tevékenységet végeznek, valamint hitel- és pénzügyi termékeket kínálnak lakossági és vállalati ügyfeleknek; ii. rendszerszinten nem jelentős speciális intézmények, amelyek az adott üzletágakban, illetve fizetési rendszerekben, vagy pénzügyi eszközök kereskedési platformjain/piacain jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek; iii. olyan intézmények, amelyek méretük, tevékenységeik vagy üzleti modelljük (pl. például intézményvédelmi rendszer központi intézményei, központi szerződő felek, központi értéktárak, központi szövetkezeti bankok vagy központi takarékpénztárak) miatt valamely tagállam gazdasága (pl. a bruttó hazai termékhez viszonyított teljes eszközállomány – TA/GDP – tekintetében) vagy bankszektora szempontjából fontosnak minősülnek.

► 3. kategória – i. az 1. és 2. kategóriába nem tartozó kis és közepes méretű intézmények, amelyek nem minősülnek az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 145. pontjában meghatározott „kis méretű és nem összetett intézménynek”, és korlátozott számú üzletágban működnek vagy nem jelentős mértékű határokon átnyúló tevékenységet folytatnak, továbbá túlnyomórészt hiteltermékeket kínálnak lakossági, vállalati és intézményi ügyfeleknek, és pénzügyi termékeket csak korlátozottan kínálnak; ii. olyan szakosodott intézmények, amelyek üzletágaikban, fizetési rendszereikben vagy a pénzügyi piacokon kevésbé jelentős piaci részesedéssel rendelkeznek.

► 4. kategória – Az 575/2013/EU rendelet 4. cikke (1) bekezdésének 145. pontjában „kis méretű és nem összetett intézményként” meghatározott valamennyi intézmény, valamint az 1–3. kategóriába nem tartozó valamennyi egyéb kis méretű és nem összetett intézmény (pl. korlátozott tevékenységi körrel és az üzletágakban nem jelentős piaci részesedéssel rendelkező intézmények).

2.1.2. A kockázatok folyamatos értékelése, az eszkalációs keret és a felügyeleti intézkedések

18.Az illetékes hatóságoknak felügyeleti tevékenységük keretében a 2.4. szakaszban meghatározott SREP szerepvállalási modellnek megfelelően folyamatosan értékelniük kell azokat a kockázatokat, amelyeknek az intézmény amelyeknek az intézmény ki van vagy ki lehet téve.

19.Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy értékeléseik eredményeit egyértelműen dokumentálják, különös figyelmet fordítva a feltárt hiányosságok kiváltó okaira. Ezeket az eredményeket figyelembe kell venniük az ezen iránymutatásoknak megfelelően megállapított SREP-pontszámok meghatározásakor, és azoknak az illetékes hatóságok által a 2013/36/EU irányelv 102., 104. és 105. cikkében, valamint a nemzeti jogszabályokban meghatározottak szerint később meghozott felügyeleti intézkedések, továbbá – adott esetben – a 2014/59/EU irányelv 27. cikkében meghatározott korai beavatkozási intézkedések, illetve a fenti intézkedések bármely kombinációjának is alapjául kell szolgálniuk.

20. Folyamatos felügyeleti tevékenységük részeként az illetékes hatóságoknak megfelelő és időszerű nyomonkövetési intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy az intézmény hatékonyan orvosolja a feltárt hiányosságokat. Ebben a tekintetben az illetékes hatóságoknak olyan, a felügyeleti intézkedésekre vonatkozó magas szintű eszkalációs keretrendszert kell létrehozniuk, amely elősegíti a feltárt hiányosságok orvoslására leginkább alkalmas (mennyiségi és minőségi) intézkedések kiválasztását. Ez nem érinti az alkalmazandó jogi keret alapján biztosított felügyeleti hatásköröket és az illetékes hatóságok arra vonatkozó mérlegelési jogkörét, hogy a konkrét körülmények és hiányosságok alapján határozzák meg a legmegfelelőbb intézkedéseket.

21.Az előző bekezdésben említett keretrendszernek az alábbi intézkedéseket kell figyelembe vennie, amelyeknek nem feltétlenül kell szigorú sorrendben követniük egymást, és amelyek alkalmazása szükség szerint fokozható vagy enyhíthető:

• a. fokozott felügyeleti párbeszéd folytatása az intézménnyel – például találkozó szervezése a vezető testülettel vagy önértékelés előírása az intézmény számára;
• b. az intézménytől elvárt korrekciós intézkedések (nem kötelező intézkedések), például a felügyeleti elvárások vagy az ajánlások közlése;
• c. az intézmény számára meghatározott konkrét korrekciós intézkedés(ek) előírása (kötelező intézkedések), például az intézmény által teljesítendő minőségi mutatók meghatározása és/vagy a 2. pillér szerinti követelmény vagy likviditási követelmények megállapítása/szigorítása;
• d. a feltárt hiányosságok orvoslására szolgáló felügyeleti intézkedések érvényre juttatása – például közigazgatási szankciók, korrekciós intézkedések vagy bírságok kiszabása.

22.A felügyeleti intézkedések kiválasztásakor az illetékes hatóságoknak a teljes eszkalációs útvonalat azonosítaniuk kell, figyelembe véve a rendelkezésre álló információkat, az intézmény jellegét, méretét és összetettségét, valamint az azonosított hiányosságok időben történő orvoslásának szükségességét. A kiválasztás során – az adott esetnek megfelelően – a következő szempontokat kell figyelembe venni:

• a. az intézkedésekkel elérni kívánt eredmény, valamint – amennyiben lehetséges – a hiányosságok orvoslására előirányzott határidők meghatározása az intézmény számára;
• b. a hiányosságok súlyossága és a probléma orvoslásának elmulasztása által gyakorolt lehetséges prudenciális hatás (azaz szükséges-e a probléma konkrét intézkedéssel való megoldása), valamint hogy a hiányosságokat orvosolták-e már vagy kezelik-e már más intézkedések révén;
• c. az intézmény bizonyított képessége vagy szándéka az azonosított hiányosságok orvoslására;
• d. annak meghatározása, hogy más intézkedésekkel el lehetne-e érni ugyanazt a célt az intézmény számára kisebb adminisztratív és pénzügyi terhet jelentő módon;
• e. annak lehetősége, hogy az azonosított kockázatok és sebezhetőségek összefüggésben állhatnak egymással, erősíthetik egymást, vagy akár mindkettő – ami indokolttá teszi a felügyeleti intézkedések szigorítását;
• f. bármely más, az illetékes hatóságok által relevánsnak ítélt tényező.

23.Az illetékes hatóságoknak a legmegfelelőbb intézkedések kiválasztására vonatkozó mérlegelési jogkörének sérelme nélkül minden rendelkezésre álló mennyiségi és minőségi intézkedést úgy kell alkalmazni, hogy azok a lehető legeredményesebben kezeljék a kockázati szintet és/vagy a hiányosságokat. Ehhez figyelembe kell venni a kockázat jellegét (mennyiségi és/vagy minőségi), az eszkalációs folyamatot, valamint azt, hogy a belső irányítással kapcsolatos hiányosságok – a belső kontrollintézkedéseket is beleértve –, valamint más problémák kezelésére kvantitatív intézkedéseket kell alkalmazni, amennyiben más felügyeleti intézkedések nem voltak eredményesek, vagy nem tekinthetők alkalmasnak az azonosított hiányosságok megfelelő időn belüli kezelésére⁷ .

24.Az e címben foglalt rendelkezések nem érintik az illetékes hatóságok azon jogkörét, amely szerint bármely felügyeleti tevékenység (például helyszíni vizsgálatok, a vezető testület és a kulcsfontosságú funkciók tagjainak alkalmassági vizsgálata) eredményeihez közvetlenül kapcsolódóan is hozhatnak felügyeleti intézkedéseket, ha ezen tevékenységek eredményei szükségessé teszik a felügyeleti intézkedések azonnali alkalmazását a lényeges hiányosságok megszüntetése érdekében.

2.1.3. Az intézményekkel folytatott párbeszéd

25.Az illetékes hatóságoknak a felügyeleti tevékenységeik végzése során párbeszédet kell folytatniuk az intézményekkel.

26.Az illetékes hatóságoknak a 9. címmel összhangban közölniük kell az intézménnyel a SREP-értékelés eredményeit, és tájékoztatniuk kell az intézményt minden olyan intézkedésről, amely az említett megállapítások alapján alkalmazott felügyeleti intézkedéseknek való megfeleléshez szükséges.

⁷ A hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 104a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban (HL L 176., 2013.6.27., 338. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2013/36/2026-01-11).

27.Az illetékes hatóságoknak következetes pontozási rendszert kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy megkönnyítsék az illetékes hatóságok és a felügyeleti kollégiumok közötti kommunikációt, elősegítsék az intézmények közötti összehasonlíthatóságot és az egyenlő versenyfeltételeket, valamint megfelelően rangsorolják a felügyeleti erőforrásokat és intézkedéseket a SREP-elemek értékelése során. Értékeléseik eredményeit kockázati pontszámok, SREP-elempontszámok és egy összesített SREP-pontszám meghatározásával kell összegezniük.

28.A kockázati pontszámok, a SREP-elemek pontszámai és az összesített SREP-pontszám megállapításakor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük az ezen iránymutatás egyes vonatkozó szakaszai és címei végén található táblázatokban felsorolt szempontokat, továbbá felügyeleti mérlegelést kell alkalmazniuk. Ezek a szempontok szolgálnak a pontszámok meghatározásának alapjául, ugyanakkor nem értelmezhetők úgy, mintha az egyes elemekre vonatkozóan mechanikusan alkalmazandó, kitöltendő ellenőrzőlistát jelentenének, és nem tekinthetők az egyes elemek közötti fontossági sorrend meghatározásának sem. A céljuk az, hogy iránymutatást nyújtsanak az illetékes hatóságok számára a pontszámok meghatározásához, figyelembe véve a különböző elemek kölcsönhatását és az értékelt intézmény adott dimenzióján belüli jelentőségét.

29.A kockázati pontszámok célja annak megállapítása, hogy a tőke-, likviditási és finanszírozási kockázatok milyen valószínűséggel gyakorolnak jelentős hatást az intézményre. A SREP-elemek pontszáma és az összesített SREP-pontszám az intézmény életképességét érintő kockázatok nagyságrendjét jelzik; különösen az összesített SREP-pontszámnak kell tükröznie az intézmény 9. címben meghatározott általános életképességére vonatkozó felügyeleti véleményt.

40.Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a SREP végrehajtására vonatkozó szervezeti intézkedéseik legalább a következőket magukban foglalják:

• a. a felügyeleti munkatársak a SREP elvégzésével kapcsolatos szerepeinek és feladatainak leírása, valamint a vonatkozó információátadási (jelentési) útvonalak bemutatása, normál és vészhelyzetekre vonatkozóan is;
• b. a megállapítások és a felügyeleti megítélés dokumentálására és rögzítésére szolgáló eljárások;
• c. a megállapítások és pontszámok jóváhagyására vonatkozó intézkedések, valamint az eszkalációs eljárások, amennyiben az illetékes hatóságon belül eltérő nézetek állnak fenn, mind normál, mind vészhelyzetekre vonatkozóan;
• d. a 2.4. szakaszban foglalt, a szerepvállalás minimumszintjére vonatkozó modellt követve az egyes SREP-elemek értékelése céljából az intézménnyel folytatott párbeszéd megszervezésére szolgáló intézkedések;
• e. az intézménnyel folytatott konzultációkra, valamint a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás eredményeinek az intézménnyel való közlésére vonatkozó szabályok, amelyek tükrözik a felügyeleti kollégiumokon belüli, a határokon átnyúló tevékenységű csoportokra és azok szervezeteire vonatkozó interakciót, összhangban a 710/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelettel¹⁰ ;
• f. belső fékek és ellensúlyok a hatékony döntéshozatal, a következetes eredmények és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében. 41.Az intézményekkel folytatandó párbeszédre vonatkozó szabályok meghatározásakor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük, hogy a pontszámoknak az intézmények rendelkezésére bocsátása milyen lehetséges következményekkel járhat az 596/2014/EU rendelet¹¹ , valamint a 2014/57/EU¹² és a 2004/109/EK¹³ irányelvek szerinti közzétételi kötelezettségeik tekintetében.

¹⁰ A Bizottság 2014. június 23-i 710/2014/EU végrehajtási rendelete a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően az intézményspecifikus prudenciális követelményekre vonatkozó együttes határozathozatali eljárás alkalmazási feltételeit meghatározó végrehajtás-technikai standardok megállapításáról (HL L 188., 2014.6.27., 19. o.) http://data.europa.eu/eli/reg_impl/2014/710/oj).

¹¹ Az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o.).

¹² Az Európai Parlament és a Tanács 2014/57/EU irányelve (2014. április 16.) a piaci visszaélések büntetőjogi szankcióiról (piaci visszaélésekről szóló irányelv) (HL L 173., 2014.6.12., 179. o., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2014/596/oj).

¹³ Az Európai Parlament és a Tanács 2004/109/EK irányelve (2004. december 15.) a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 390., 2004.12.31., 38. o.). http://data.europa.eu/eli/dir/2004/109/oj).

42.Az illetékes hatóságoknak az intézményekkel kapcsolatos felügyeleti szerepvállalás hatókörét, gyakoriságát, részletességét és intenzitását az intézmény kategóriájának megfelelően és az arányosság elvének figyelembevételével kell kiigazítaniuk. A SREP-tevékenységek tervezése során az illetékes hatóságoknak az 1. táblázatban meghatározott, a SREP-szerepvállalás minimumszintjére vonatkozó modellt kell alapul venniük. A modell a felügyeleti szerepvállalás intenzitását az intézményi kategóriához köti. A modellt nem szabad úgy értelmezni, mint amely korlátozza a felügyeleti erőforrásoknak az azonosított felügyeleti prioritások alapján történő elosztását. Az illetékes hatóságok tehát – az intézmény kategóriájától függetlenül – úgy határozhatják meg értékelésük fókuszát és részletességét, hogy az tükrözze az intézmény kockázati profilját, a különböző kockázatok lényegességét, valamint a 3. címben meghatározott fő mutatók nyomon követése, a 11. címben meghatározott stressztesztelés vagy a korábbi SREP-értékelések eredményei alapján azonosított tendenciákat és kialakulóban lévő kockázatokat.

43.A SREP szerepválallási-modell keretében az illetékes hatóságoknak legalább az 1. táblázatban meghatározott gyakorisággal véleményt kell alkotniuk a SREP valamennyi eleméről (üzletimodell-elemzés, irányítás/belső kontrollmechanizmusok, tőkekockázatok, valamint likviditási és finanszírozási kockázatok), és egyúttal továbbra is képesnek kell lenniük arra, hogy évente elvégezzék az intézmény életképességének érdemi és átfogó értékelését (az átfogó SREP-értékelés összefoglalása).

44.Az illetékes hatóság véleményének a 13. bekezdésben felsorolt felügyeleti tevékenységek teljes körének keretében összegyűjtött információkon kell alapulnia. Az átfogó SREP-értékelés értékeléséhez és összefoglalásához az előző évekből származó információk is alapul szolgálhatnak, amennyiben az illetékes hatóság – a mutatók negyedéves nyomon követését is figyelembe véve – megállapította, hogy az intézmény kockázati profilja nem változott lényegesen.

45.Az illetékes hatóságoknak az 1. táblázatban feltüntetett minimális gyakoriságot betartva kell felvenniük a kapcsolatot az intézmény vezető testületével és felső vezetésével¹⁴ . Az intézményi kategóriától függetlenül az illetékes hatóságoknak a korábbi SREP-értékelések megállapításainak nyomon követése, illetve a kiemeltebb/gyorsan változó kockázati profillal rendelkező vagy a súlyos felügyeleti aggályokat tükröző, alacsony összesített SREP-pontszámmal rendelkező intézmények nyomon követése érdekében fokozniuk kell szerepvállalásukat.

46.Amennyiben az intézmények határokon átnyúló csoportok részét képezik, az illetékes hatóságoknak a felügyeleti kollégiumok keretében meg kell vitatniuk, hogyan tervezik elvégezni a SREP-értékelést, így biztosítva, hogy a problémákat már korai szakaszban felismerjék, valamint a 10. címben meghatározottak szerint módosítsák és összehangolják a hatóságok megközelítését.

¹⁴ A hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről