3. cikk

1. „hulladék”: megegyezik a 75/442/EGK irányelv 1. cikkének a) pontjában megadott meghatározással;

2. „veszélyes hulladék”: megegyezik a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv ( 16 ) 1. cikke (4) bekezdésében megadott meghatározással;

3. „inert hulladék”: olyan hulladék, amely semmilyen jelentősebb fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson nem megy át. Az inert hulladék nem oldódik, nem ég, sem más fizikai vagy kémiai reakcióba nem lép, biológiai úton nem bomlik, és nem befolyásol más vele érintkezésbe kerülő anyagokat hátrányosan oly módon, hogy környezetszennyezést okozna, vagy károsítaná az emberi egészséget. A hulladék teljes kioldható anyagtartalmának, szennyezőanyag-tartalmának és a csurgalék ökotoxicitásának elhanyagolhatónak kell lennie, és különösen nem veszélyeztetheti a felszíni víz és/vagy a felszín alatti víz minőségét;

4. „nem szennyezett talaj”: az ásványinyersanyag-kitermelő tevékenységek során a föld felső rétegéről eltávolított talaj, amely annak a tagállamnak a nemzeti joga szerint, amelynek területén a telephely elhelyezkedik, vagy a közösségi jog szerint nem szennyezett;

5. „ásványkincs” vagy „ásvány”: olyan szerves vagy szervetlen anyag természetes felhalmozódása a földkéregben, mint például az energetikai nyersanyagok, fémércek, ipari ásványok és építési ásványi nyersanyagok, de nem beleértve a vizet;

6. „ásványinyersanyag-kitermelő ipar”: minden kereskedelmi célú, az ásványkincsek felszíni vagy föld alatti kitermelésével foglalkozó létesítmény és vállalkozás, beleértve a fúrólyukon keresztül történő kitermelést, illetve a kitermelt anyag feldolgozását is;

7. „tengeri”: a tengernek és a tengerfenéknek az átlagos vagy közepes árapály alacsony vízszintet jelző pontjától kifelé terjedő területe;

8. „feldolgozás”: az ásványkincseken – beleértve a külszíni bányák működése során – végrehajtott mechanikai, fizikai, biológiai, termikus vagy kémiai eljárás, illetve eljárások összessége, beleértve a méret megváltoztatását, az osztályozást, a szétválasztást és a kioldást, továbbá az előzőleg elhagyott hulladék újrafeldolgozását, de nem beleértve az olvasztást, a (mészkőégetéstől eltérő) termikus gyártási folyamatokat és a kohászati eljárásokat;

9. „dúsítási maradékok”: szilárd vagy iszapszerű hulladékok, amelyek az ásványok elválasztástechnikai eljárásokkal (pl. aprítás, őrlés, osztályozás, flottálás és más fizikai, kémiai eljárások) történő – az értékes ásványi részeknek a kevésbé értékes kőzettől való eltávolítása érdekében végzett – kezelése után maradnak vissza;

10. „hányó”: mesterséges létesítmény a szilárd hulladéknak a felszínen való lerakására;

11. „gát”: mesterséges építmény víznek és/vagy hulladéknak egy mesterséges tóban való visszatartására vagy elkerítésére;

12. „tározó”: a finom szemcséjű hulladékok – általában dúsítási maradékok –, továbbá változó mennyiségű, az ásványkincsek feldolgozásából, valamint az ipari víz tisztításából és hasznosításából származó szabad víz tárolására szolgáló természetes vagy mesterséges létesítmény;

13. „gyenge sav hatására bomló cianid”: olyan cianid és cianid-vegyületek, amelyek gyenge sav hatására meghatározott pH-értéken elbomlanak;

14. „csurgalék”: minden olyan folyadék, amely a lerakott hulladékon átszivárog, és amelyet a hulladékkezelő létesítmény kibocsát vagy magában tart, beleértve a szennyezett csatornavizet is, amely nem megfelelő kezelés esetén károsíthatja a környezetet;

15. „hulladékkezelő létesítmény”: ásványinyersanyag-kitermelésből származó – akár szilárd vagy folyékony halmazállapotú, akár oldat vagy szuszpenzió formájú – hulladéknak az alábbi időtartamokra történő felhalmozására vagy kezelésére kijelölt terület:

Az ilyen létesítményeket úgy kell tekinteni, hogy azok magukban foglalnak bármely gátat vagy egyéb, tárolásra, visszatartásra, elkerítésre szolgáló, illetve az ilyen létesítménynek egyéb módon hasznára váló építményt, továbbá – bár nem kizárólagosan – a hányókat és tározókat, de nem beleértve a bányatérségeket, amelyekbe a hulladékot az ásvány kitermelését követően rehabilitációs és építkezési célból visszatöltik;

16. „súlyos baleset”: a telepen történő olyan esemény, amely ezen irányelv alkalmazási körébe tartozó bármely létesítményben nyersanyag-kitermelésből származó hulladék kezelését is magában foglaló tevékenység során következik be, és az emberi egészség és/vagy a környezet súlyos veszélyeztetéséhez vezet akár azonnal, akár késleltetve, a helyszínen vagy azon kívül;

17. „veszélyes anyag”: olyan anyag, keverék vagy készítmény, amely a 67/548/EGK irányelv ( 17 ) vagy az 1999/45/EK irányelv ( 18 ) értelmében veszélyesnek minősül;

18. „az elérhető legjobb technikák”: megegyezik a 96/61/EK irányelv 2. cikkének (11) bekezdésében megadott meghatározással;

19. „fogadó víztest”: felszíni vizek, felszín alatti víz, átmeneti vizek, valamint parti tengervíz a 2000/60/EK irányelv 2. cikkének (1), (2), (6) és (7) bekezdésének meghatározása szerint;

20. „rehabilitáció”: egy hulladékkezelő létesítmény működése által érintett talajnak a kielégítő állapot helyreállítását célzó kezelése, különös tekintettel a talaj minőségére, a vadvilágra, a természetes élőhelyekre, az édesvízi rendszerekre, a tájképre és a megfelelő hasznosításra;

21. „kutatás”: a gazdaságilag hasznosítható ásványlelőhelyek felkutatása, beleértve a mintavételt, a teljes mintavételt, a fúrást és árkolást, de nem beleértve az ilyen lelőhelyeknek a kiaknázásához szükséges bármely munkálatot, és semmilyen, egy már létező ásványinyersanyag-kitermelő tevékenységgel közvetlenül együtt járó tevékenységet;

22. „a nyilvánosság”: egy vagy több természetes vagy jogi személy, és – a nemzeti jogszabályokkal vagy gyakorlattal összhangban – azok társulásai, szervezetei vagy csoportjai;

23. „az érintett nyilvánosság”: ezen irányelv 6. és 7. cikke szerinti környezetvédelmi döntéshozatal által érintett vagy valószínűleg érintett, illetve abban érdekelt nyilvánosság; e fogalommeghatározás alkalmazásában a környezetvédelmet szorgalmazó és a nemzeti jog valamennyi követelményének megfelelő nem kormányzati szervezetek érdekeltnek tekintendők;

24. „üzemeltető”: az a természetes vagy jogi személy, aki az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék kezeléséért felelős annak a tagállamnak a nemzeti jogával összhangban, ahol a hulladékkezelés történik, beleértve az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék ideiglenes tárolását, valamint a működési és a bezárás utáni fázist is;

25. „a hulladék birtokosa”: az ásványi-nyersanyag-kitermelésből származó hulladék termelője, vagy az a természetes vagy jogi személy, akinek a hulladék a birtokában van;

26. „illetékes személy”: olyan természetes személy, aki a működésének helye szerinti tagállam nemzeti joga értelmében rendelkezik azokkal a műszaki ismeretekkel és tapasztalattal, amelyek szükségesek az ezen irányelvből eredő feladatainak ellátásához;

27. „illetékes hatóság”: az a hatóság vagy hatóságok, amelyeket egy tagállam az ezen irányelvből eredő feladatok ellátásáért felelősnek kijelöl;

28. „telep”: egy üzemeltető irányítása alatt lévő, meghatározott földrajzi helyen található területek összessége;

29. „jelentős változtatás”: a hulladékkezelő létesítmény szerkezetében vagy működésében végrehajtott változtatás, amely az illetékes hatóság véleménye alapján jelentős negatív hatással lehet az emberi egészégre vagy a környezetre.