10. cikk
Mintavételi pontok
(1) Az ózon mérésére szolgáló mintavételi pontok helyzetét a VIII. mellékletben megállapított kritériumok felhasználásával kell meghatározni.
(2) Minden olyan zónában vagy agglomerációban, ahol a mérés a levegő minőségének vizsgálatára vonatkozó egyedüli információforrás, az ózon helyhez kötött mérésére szolgáló mintavételi pontok száma nem lehet kevesebb a mintavételi pontoknak a IX. melléklet A. szakaszában meghatározott minimális számánál.
(3) Azokban a zónákban és agglomerációkban azonban, ahol a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontokból származó információkat a modellezésből és/vagy indikatív mérésekből származó információk is kiegészítik, a mintavételi pontoknak a IX. melléklet A. szakaszában meghatározott számát csökkenteni lehet, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:
a) a kiegészítő módszerek elegendő információt nyújtanak a levegő minőségének a célértékek, a hosszú távú célkitűzések, a tájékoztatási és riasztási küszöbértékek tekintetében történő vizsgálatához;
b) a létesítendő mintavételi pontok száma és az egyéb technikák térbeli eloszlása elegendő az ózon koncentrációjának az I. melléklet A. szakaszában meghatározott adatminőségi célkitűzésekkel összhangban történő megállapításához és lehetővé teszi, hogy a vizsgálati eredmények megfeleljenek az I. melléklet B. szakaszában meghatározott kritériumoknak;
c) minden zónában vagy agglomerációban legalább kétmillió lakosra vagy 50 000 km2-re egy mintavételi pontnak kell esnie attól függően, hogy melyik lehetőség eredményez több mintavételi pontot, de a mintavételi pontok száma zónánként vagy agglomerációként nem lehet kevesebb egynél;
d) a nitrogén-dioxidot a VIII. melléklet A. szakaszában említett vidéki hátterű mérőállomások kivételével minden fennmaradó mintavételi ponton mérik.
A levegő minőségének a célértékek tekintetében történő vizsgálatához figyelembe kell venni a modellezésből és/vagy az indikatív mérésből származó eredményeket.
(4) A nitrogén-dioxidot az ózon mérésére szolgáló, a IX. melléklet A. szakaszában előírt mintavételi pontok legalább 50 %-ánál mérni kell. A mérésnek folyamatosnak kell lennie, kivéve a VIII. melléklet A. szakaszában említett vidéki hátterű mérőállomásokon, ahol más mérési módszerek használhatók.
(5) Azokban a zónákban vagy agglomerációkban, ahol a koncentráció az előző öt mérési év mindegyike során a hosszú távú célkitűzések szerinti értékek alatt maradt, a helyhez kötött mérésekre szolgáló mintavételi pontok számát a IX. melléklet B. szakaszának megfelelően kell meghatározni.
(6) Minden tagállam biztosítja, hogy területén legalább egy olyan mintavételi pontot felállítsanak és üzemeltessenek, amely a X. mellékletben felsorolt ózonelőanyagok koncentrációjáról szolgáltat adatokat. Minden tagállam – a X. mellékletben megállapított célkitűzések és módszerek figyelembevételével – meghatározza az ózonelőanyagok mérésére szolgáló mérőállomások számát és helyét.